The Fight: Lights Out teszt

Ütős!

Egy kisebb fajta, PS3-on már-már klasszikusnak mondható fél órás installálás után már neki is veselkedhetünk a játéknak. A menüben a hangulathoz illő ganxta-street-RnB-Rap muzsika fogad, majd neki is láthatunk utcai harcosunk beállításainak, ami legfőképpen a magasság, testsúly, arc és az azon lévő különböző mókás szőrzetek belövéséből fog állni, a végeredmény mindenképpen egy random keményarc lesz, akinek a külseje már első ránézésre is 15év kötél-fegyház.
 

Ezek után kezdődik a kellemesre sikeredett kalibrálás, és a hatásos találkozás edzőnkkel, aki nem más, mint a Machete és sok egyéb más akciófilm (általában negatív) hőse Danny Trejo. A vén indián még mindig nagyon mufurcan néz ki, az igazat megvallva az éveknek köszönhetően egyre zoralabb lesz a külseje. Szóval érdemes betartani azokat a tanácsokat amiket ad nekünk, mert ha ezt nem tesszük, olyan szinten ránk fog üvölteni, hogy a hangjától (hangcucc függő) magunk alá csinálunk seperc alatt. Ő fog bevezetni minket az alapvető mozdulatok elsajátításába, ahogyan a helyes láb és kéztartás rejtelmeibe is. 
 

A legnagyobb újítás ebben a játékban, hogy ezúttal nem elég, ha csak langyos mimóza módjára lebegtetjük a karjainkat, ugyanis a Move precíziós képességeinek köszönhetően nagy jelentősége lesz annak, hogy mekkora erőt viszünk be egy-egy ütésbe. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot rögtön meg is említenék: az egyik az, hogy érdemes alaposan a kezünkhöz kötni a fagyikat, különben olyan csúfos véget érthet szeretett TV-nk, mint abban a bizonyos legendás videóban, a szerencsétlen Wii-huszár esetében. A másik dolog pedig, hogy a folyamatos mozgásnak és erőkifejtésnek köszönhetően pillanatok alatt olyan szinten le tudunk fáradni, mintha mondjuk egy komplett heti Rubint Réka edzéstervet toltunk volna végig. Jómagam az első lejátszott meccs után csak kapkodtam a sürgősségi kiskocsi után, és egy heveny újraélesztés (Monster formájában) után képes voltam még egy mérkőzést végigtolni. Utána már csak egy doboz cigi és kettő sör segíthetett abban, hogy képes legyek később CoD-ozni is…
 

Szóval a Fight testedzésnek sem éppen utolsó program, kifejezetten olyan hardcore keményarcoknak találták ki, mint amilyen monjduk K2 testvérem. Persze egy kezsuel játékos is nekiláthat az ütögetésnek, de arra bizony számítani kell, hogy le fog izzadni rendesen, és egy ilyen hűvös időszakban már csak a távfűtés menthet meg minket egy komoly tüdőgyulladástól. De a viccet félretéve, rendkívül élvezetes és jópofa dolog péppé verni ellenfelünk arcát. Annyira jó dolog, hogy szinte már csak a Force Feedback (avagy a visszaható erő) hiányzik szeretett Move-unkból ahhoz, hogy teljes legyen az élmény. Amennyiben sikeresen be tudjuk állítani a fejünk helyét (erről majd később), akkor komolyabb kitérő mozdulatokra is képesek leszünk, illetve egyre több ember leverésével szépen sorjában jönnek majd a speckó mozdulatok is, olyanok mint a könyökölés különböző csonttörő változatai és a még ennél is piszkosabb technikák. 
 

Minden megnyert meccsel -illetve a mérkőzés alatt produkált különösen szép mozdulatokkal is- némi pénzmaghoz juthatunk, amit legfőképpen gyógyításra érdemes költeni, lévén ritka kellemetlen dolog tud lenni egy rokkant tolószékes bokszoló irányítása, egy komolyabb bunyó alatt. Ezen kívül lehetőségünk lesz arra is, hogy az edzőteremben, különböző mini-játékokkal formában tartsuk emberünket. Mindkettő dolog fontos, erre mindig figyeljünk.
 

K.O.!

Persze az első  élményekkel töltött percek mindig nagyon élvezetesek, és ha csak egy röpke pillanat erejéig is, de átfuthat az agyunkon, hogy ez a világ legélvezetesebb játéka. De aztán jönnek a pofonok és a fájdalmas ébredés, amiből manapság bőven juthatott minden kedves játékosnak, lassan kezdünk is hozzászokni (lásd Force 2, Fable III). Az első és legidegesítőbb dolog, hogy a játék sokszor elfelejti a kalibrálásunkat, akár meccs alatt is. Az okát nem igazán tudom, hiszen sose mentem ki a képből és Danny erélyes tanácsát betartva a lábaim egy helyben maradtak, de tény, hogy ha azt látjuk, hogy emberünk feltűnően nem azt csinálja amit szeretnénk, akkor megtörtént ismét a csoda. A fejkalibrálást például nálam be se sikerült állítani, olyan szinten, hogy sokáig nem is tudtam, hogy ilyen is van, lévén a beállítások alatt simán túl lehet nyomni ezt az opciót, nem tartja különösebben lényegesnek a program. Pedig a fejjel való kerülgetés és a lehajolás eléggé fontos manőverek egy igazi bunyóban. Ha nem megfelelőek a fényviszonyok, illetve nem eléggé homogén a háttér a szobánkban, akkor sajnos nem lesz sikeres a beállítás.
 

Ugyancsak kissé  zavaró dolog a grafikai megjelenítés, ami egyszerű és puritán. Amolyan pusztulat hangulata van minden helyszínnek, mintha mondjuk egy mátrixos gyakorlószobában lennénk éppen. Ezen kívül a játéknak egyáltalán nincsen története, elég annyit tudnunk, hogy egy rendkívül morcos csávóval vagyunk, akinek a legfőbb célja, hogy az utca közel száz ellenfelét pépesre verje. Éppen ezért nem is igazán érezzük célnak az anyag végigjátszását, sokkal inkább csak egy jó poénnak tartjuk, vagy éppenséggel edzésre használjuk puhányabb pillanatainkban.
 

Külön jó  pontnak számítanak az online meccsek illetve a kontroller+Move kombó lehetősége azoknak, akik még nem akartak beruházni kettő fagyira. Mindezek ellenére a Fight a nagyon könnyen felejthető kategóriába tartozó, inkább csak pillanatnyi szórakozást nyújtó játék, ami csak egy kis rétegnek fog igazán tetszeni, nekik viszont valószínűleg nagyon. Ha nem egy mozgásérzékelős játékról lenne szó, akkor igazából még tesztelésre se lenne érdemes. A Move technológiában szerintem sokkal több van ennél, én már csak azt várom mikor fog kijönni egy Fight Night a támogatásával… na az ütős lesz, ebben biztos vagyok!