Western, Wadnyugat, Wadember
Ösmerkedjünk meg először is a történet főbb vonalaival, hogy később majd teljesen át tudjuk adni magunkat a hangulatnak. Szóval, a Dead Man’s Hand-nek felettébb nyakatekert, sehol nem látott, nem hallott, nem tapasztalt sztorija van, ami nagyjából a következő: van egy bizonyos csoport -kiket nevén nevezve- Kilenceknek kell hívnunk. Ők bizony Aprajafalván a helyi kemény mag, kiktől mindenki rettegésben él, és nem elég, hogy rabolnak, fosztogatnak, gyújtogatnak, de még kedvtelésből gyilkolnak is, nem nézve kit és mit, legyen az asszony, gyermek, vagy éppen egy idős ember. A kezdetekről beszélünk, mikor még El Tejon (azaz Mi) is oszlopos tagja volt a büntető osztagnak, ám egyszer csak változás állt be a helyzetben. Tejon barátunk megunta a cél nélküli öldöklést, és beadta a lázadó figurát, és mivel a Kilenceknek ez a fajta viselkedés nem nagyon volt ínyükre, el is tették azonmód láb alól, s váltak Nyolcakká…J A valóság azonban az, hogy El túlélte a támadást, és köszöni szépen jobban van mint új korában, és hirtelen bosszút is esküdött a gazok ellen, nemcsak a maga szerény, de a többi legyilkolt ártatlan nevében is. Eddig a vérmes történet, innentől már mi alakítjuk. Alakíthatnánk is, de éppen a sitten ülünk. Hmm… Miután váltottunk néhány szót kedves fogolytársunkkal, megtudjuk, hogy nem kell már sokáig itt ücsörögnünk, mindjárt jön a felmentő sereg! Így is lesz, jön az üdvhadsereg, berombol a börtönbe, kis erőszak, egy kis robbantgatás, és már kinn is vagyunk. Kint megkeresve az öregembert, kezünkbe nyom egy fegyvert, aztán hajrá, indulhat a vendetta!
Kalandjaink a messzi nyugaton
Edvencsörünk ezennel megkezdődött, és mintegy 27 pályán keresztül fog zajlani, ebből, ha jól számoltam, akkor csak 3 bonusz level. Hogy a bonusz pályák mitől azok, az számomra sötét folt, valószínűleg attól, hogy nem kötelező őket teljesíteni, ahhoz, hogy tovább lépjünk. Mindenesetre az biztos, hogy minden pálya előtt jogunk, kötelességünk, és ajánlva is van, hogy kártyázzunk. És ha vadnyugat+kártya, akkor természetesen póker! Ha jól kavarjuk a lapokat, remek kis plusz lőszercsomagokat kaphatunk, ami keményebb fokozaton már kifejezetten jól fog jönni. Minden menet után eldönthetjük, hogy új kört kezdünk, avagy kiszállunk, azonban vigyázzunk, mert ha egy lépést elszúrunk, elveszik az addigi összes plusz cucc! Ha ez is megvan, már indulhatunk is a bevetésre! Majd’ elfelejtettem a fegyvereket! Ezeket nem úgy vesszük fel, mint más normális fps-ben, hanem alapból van három kaszt (pisztoly, puska, shotgun), és ezeken belül van még három fajta mindegyikből. Kezdetben csak kettő áll rendelkezésre minden kasztból, azonban a későbbiekben csatlakoznak utolsó társaik is. Sajna azonban a játék egyik nagy hátránya már e téren is megmutatkozik, ugyanis nem elég, hogy szegényes a választék, de még a meglevő cuccok is elég sekélyesek. Az agyontitkosított harmadik fegyverek kapásból használhatatlanok, valamint általában azt is el lehet mondani róluk, hogy csak dísznek vannak a játékban, hogy nehogymá’ csak hat fegyver legyen összesen. Azt kell mondanom, hogyha mindegyik fegyvertípusból az elsőt választjuk, akkor járunk a legjobban. Tekintve, hogy ezek a leggyorsabbak, ezekkel fogunk a legjobban járni, valamint a másodlagos funkciójuk (merthogy azok is vannak ám!) ezeknek a leghatékonyabbak. A kis Peacemaker-rel például kapásból a már emlegetett Eastwood bácsi nyomába léphetünk, ugyanis remek kis sorozatlövésre képes. A Western Carbine pedig azért jó, mert másodlagos funkciójával sniperkedhetünk, amolyan vadnyugat módra. Persze azért nem kell itt komoly dolgokra gondolni, főleg mivel egy csomószor előfordult velem, hogy „beragadt” ebben a nézetben a puska, és nem tudtam elsütni. Az rendben van, hogy ez valósághű, de a többi fegyvernél nem tapasztaltam ilyet, szóval
valami programhibára gyanakszom. Annál is inkább, mert az is előfordult velem, hogy a legnagyobb tűzharc közepén szökdelnék a fedezékbe, mikor is beragadt az irányítás, és a menekülési kísérletem csúnya halállal, valamint még csúnyább szavakkal az ajkamon végződött. Apropó, csúnya szavak! Ha nem is obszcén kedves El barátunk, azért meglehetősen jó szövegeket tud megereszteni az ö érces baritonján, például, alig kezdtem még el egy pályát, még csak pár ember szerepelt a halálozási listámon, máris benyögi, hogy neki biza’ szüksége van egy italra! Pályák tekintetében nem lehet okunk a panaszra, hiszen mint már szemrevételeztük, van belőlük elég, de ha jobban megnézzük a dolgokat, akkor rájövünk, hogy az összeg egy kicsit csalóka. Az a tény mindenesetre sokat ront a szavatosságon, hogy a pályák nagy része max. 10 perc alatt végigjátszható, ergo nagyon rövidek, valamint ebből lejön még 8 pálya, mivel ezeken tanyáznak a főellenségek, és ezeket tulajdonképpen nem számíthatjuk bele a rendes pályákba. Amúgy vannak ötletes, igazi western hangulatú pályák, mindenképpen ide sorolandó a lovaglós rész, de nekem nagyon tetszett az is, mikor egy erőd előtt kellett kavarnunk, vagy éppen egy mozdonyon kellett egyensúlyoznunk. Főellenségek! Ezekből, mint már kitalálhattuk, összesen nyolc darab van. Nem kell megijedni, nem nehezek! Legalábbis easy fokozaton… Már a medium is olyan nehéz az easy-hez képest, hogy szinte teljesíthetetlen, nemhogy hard-on… Medium-on már nem elég egy lövés a gaz ellennek, a hardot már meg sem mertem próbálni… A pályák végén értékelést kapunk teljesítményünkről, aszerint, hogy milyen fegyvert mekkora hatásfokkal használtunk. Ezekért plusz pontokat kapunk, amiknek nagyon örülhetünk, de másra nem nagyon jók.
Érékelés, miazmás
Amikor legelőször elindítottam a gammát, nagyon tetszett, remek hangulata volt, és alapjában véve egyből jó benyomást tett rám. Aztán az első óra után már gyanúsan lineárissá kezdett válni mind a játékmenet, mind a pályavezetés. Nem kell mást csinálnunk, mint egyik saroktól a másikig menni, amint meglátunk valakit fedezékbe vonulni, majd a megfelelő pillanatban kiugrani, és jól odapörkölni neki, utána pedig visszasasszézni az oltalmat adó falak mögé. Ennyi nagyjából. A pályavezetésen ennél jobban meglepődtem. Őszintén szólva még egy kalandjáték is jóval több alternatívát tartalmaz, mint ahány elágazás ebben a játékban van. Ez természetesen árkád jelleget kölcsönöz a cuccnak, ami abban az esetben nem baj, amennyiben a készítőknek ez volt a célja. Márpedig valami hasonló lehetett, hiszen az újrajátszás megvan a játékban, hiszen remek poén megtalálni az „alternatív” fegyvereket (értsd: belelősz valamibe, és az elindít egy hordót, lecsap egy faágat, összedönt egy létrát, stb… és az szépen kivasalja a gazfickókat), ezzel nincs is gond. Azzal már annál inkább, hogyha egyszer végignyomtuk -teszem azt- easy-n, utána evidens módon nagyobb kihívásra vágyik a merész virtuális cowboy, tehát felteszi medium-ra. Itt viszont már olyan mértékű nehézségekbe ütközik…amiket már fent részleteztünk. Szóval ez nem lett túl jól eltalálva és ez erősen rányomja a bélyeget a játékra. A grafikát tekintve nem lehet se jó, se rossz szavunk, igazából közepes, a hangoktól szintén nem kaptam szívrohamot, hogy olyan jók lettek volna. Összességében ez egy remek játék lehetett volna, hogyha nem szúrják el ezzel a lineáris játékmenettel, és a nehézséggel. Kipróbálásra ajánlott, de csak saját felelősségre!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.