I Am Alive teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. március 23.
  • i am alive, teszt, x360
Link másolása
Elemi erővel hódította vissza a természet azt, ami évmilliók óta az övé. Az emberi civilizáció javarésze eltűnt, mintha nem is létezett volna soha. Itt állok egy valaha hatalmas felhőkarcoló romjain. Látom gondolatimban családom kétségbeesett arcát – meg kell találnom őket! Hiszen életben vagyok.

Mi is adja a túlélőjátékok sava-borsát? Poszt-apokaliptikus környezetben, természeti katasztrófák sorozata után az életben maradás gondolata talán mindnyájukban megfogalmazódik. Mégis miért esett ránk az égiek választása? Magányosan a lepusztult, kies vidéken, élelem és víz híján vajon meddig tengődhetünk el? Ha nem lebegne előttünk cél, a legelső ferde villanykaróra felkötnénk magunkat, de biztosak vagyunk benne, hogy szeretteink túlélték az Eseményt, mely az egész emberiség sorsát meghatározta. Bármi áron meg kell keresnünk feleségünket és gyermekünket, még akkor is, ha a jövőnk teljességgel bizonytalan. Újjáépítésre, összefogásra lenne szükség, de kevesen vagyunk – mindenki ellenséggé vált, agresszívan túllépünk a gyengéken. Megmaradunk-e embernek és utunk során segítünk-e az elesetteknek: feláldozzuk szűkös fejadagunkat, csak hogy mosoly csaljuk egy árva gyermek koszos arcára?


Az I Am Alive legmaradandóbb érdeme az, hogy képes kérdéseket felvetni a világvége utáni állapotokat bemutatva. Cormac McCarthy Az út című regényében nagyon jól megfogalmazta, hogy a kilátástalanság ellenére a lényeg maga az az út, amin elindulunk – függetlenül attól, hogy hova vezet. 2008 óta tartott minket teljes bizonytalanságban a Ubisoft, az első koncepciókat majdhogynem teljesen elvetették, a dobozos megjelenéssel együtt, így letölthető formában látott napvilágot eme produktum. Szintén likvidálták az eredeti fejlesztőket is, így a Splinter Cell: Double Agent és The Settlers 7 alkotóitól, a Ubisoft Shanghaitól kaptuk meg a végterméket. A forma ne tévesszen meg senkit – legyen bármilyen rövid az I Am Alive, tényleg hihetetlen élményt nyújt. Ez nem az a cím, ahol lőheted a skulót eszeveszetten, s ahol az életerőd három másodperc után visszatöltődik. Való igaz: életben vagyunk, de az életben maradás mégis hallatlanul nagy kihívás.



Miután a világ romokban hever, egy valaha dicső, nyüzsgő és pénzhajhász nagyvárosból nem maradt más, mint betontörmelék, szemét. A játékban Eseménynek nevezik azt a folyamatot, amikor is a természet minden elsöprő erővel pusztította el a hitvány és parazita civilizációt, amit emberiségként ismerünk. Pontos hátteret nem kapunk, a körülmények már az I Am Alive kezdete óta adottak. Névtelen főhősünk hazafelé igyekszik a felfordult Haventon városában, mindenütt elhagyatott autók, felismerhetetlen utcák – ameddig a szem ellát. Egy kamerát szorongat a kezében, elhatározza, hogy mindent rögzít naplószerűen – ha nem is éri meg azt, hogy újra lássa a családját, legalább tudják, hogy nem ült ölbe tett kézzel, ha egyszer meglelik a felvételt. Nyílván nagy meglepetéseket nem tartogat a sztori, mégis sikerült elviselhető formában a tányérunkra tenni: realizmus és dokumentarista jelleggel, átvezetők formájában láthatjuk a kamera képét. A történet felesleges sallangoktól mentes, teljeséggel hihető és valóban elszomorító, más oldaláról mutatja hősünket.



Az Esemény után – meglepő módon – az emberiség nemigen fog össze, a túlélők ellenségeses és finoman szólva is óvatosak az idegenekkel szemben. Egy-egy barackbefőttért vérre mennek, s a legutolsó zugért – ami úgy-ahogy véd a homokvihartól – képesek egy szempillantás alatt ölni. Ezzel már rögtön a játék elején szembesülhetünk: ha túl közel merészkednénk, feltartott kezeink ellenére is a pofánkba lőnek. Porhüvelyünk szánalmas, az élet nem sokat ér, a pillanatnyi örömök – egy flaska víz, vagy néhány lőszer – többet ér, mint Te magad. Viszonylag lineárisan haladunk előre, célszerű minden sarkot és apró zegzugot felkutatni, hiszen némi extra zsákmány szó szerint életet menthet. A pályák nem túl nagyok, nincs meg bennünk a szabadság illúziója, de így is van kihívás dögivel. Ha gondolkodás nélkül szaladunk előre, bitang nehézzé válik a játék, ha természetes ösztöneinkre hagyatkozunk, életben maradunk.



A játék mechanikájának nagy részét a romos környezet leküzdése jelenti. A parkour-elemek mind átgondoltak, függetlenül attól, hogy ha letérünk a fejlesztők által elképzelt úton, rögvest fűbe harapunk. Hősünk nem olyan könnyedén mászik falakat és kiszögeléseket, mint Nate Drake az Unchartedekben, folyamatosan figyelnünk kell kondíciónkra és a jó időzítésre. Tudnunk kell, hogy meddig mehetünk el, minekután az állóképességünk felmondja a szolgálatot. Nincsenek szuperképességeink, ha túl sokáig időzünk egy csövön mászva, vagy egy párkányon lógva, kifogyunk a szuflából, és annyi. Az irányítás viszont könnyű, de folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy csak egy egyszerű ember vagyunk, akinek nincs természetfeletti ereje.



Amint mászásra adjuk a fejünket, a staminánk gyorsan fogyni kezd, ha pedig elrugaszkodnánk egy távoli kiszögelésig, az további extra erőforrást igényel. Ha túlzottan megerőltetjük magunkat és kapkodunk, az maradandóan lecsökkenti a maximális állóképességünket mindaddig, míg nem pihenünk, egyet és nem falatozunk. Lengő horgokkal ugyan mászás közben is visszanyerhetjük az erőnket, de ennek száma erősen limitált és nem minden falfelületen vethető be. A platformrészek új megvilágításba kerültek az I Am Alive-val, eddig még soha nem láttuk ennyire kiélezett és autentikus formában, adrenalin-serkentő zenével megspékelve. Mi magunk is leizzadunk a végére. Minden erőnket felemészti, és a látótávolságunkat lecsökkenti az, ha homokviharok kerekednek. Ilyenkor gyorsan menedéket kell keresnünk, hiszen így védtelenek vagyunk és semmit sem látunk. Ez nem is olyan könnyű, már-már kétségbeesve kutakodunk fedett hely után.



Ne lepődjünk meg, hogy a többi, maroknyi túlélő semmibe se vesz bennünket. Hiába akarunk segíteni, többen nem kérnek kedvességünkből. Például, hiába meggyünk oda az egyik nagydarab néger mamához, beledurrant a sörétessel a pofánkba, előre figyelmeztet, hogy fegyvere van, és húzzunk a fenébe. Pedig ők képviselik a legbarátságosabb szereplőket, mert ellenségnek se szeri se száma. Mihez kezdenél akkor, ha hárman-négyen támadnak rád, nincs lőszered, csak egy árva machete-d? Itt jön a képbe a játék másik innovatív megoldása, a harc közbeni blöffölés lehetősége. Feltartott kézzel megadást színlelhetünk, majd miután az egyik rosszfiú a közelünkbe ér, késünkkel gyorsan levághatjuk, felkaphatjuk egy szem lőszerét, amivel aztán lepuffanthatjuk a meglepett fegyveres rosszfiút. A harmadik már őrjöngve ugrik nekünk, akit gyors QTE-ütésvágással teríthetünk le.



Minden az időzítésen múlik és sok esetben nem megy ilyen simán az egész. Ha túl gyávák lennénk, kereshetünk az akció előtt plusz lőszert, de lehet, hogy hoppon maradunk. Meg kell próbálkozni a lehetetlennel, el kell hitetnünk, hogy van golyónk és veszélyesek vagyunk, miközben a valóságban vonalkódos az alsónacink. És ami még fontos: egyetlen lövés leteríthet bárkit – ez saját magunkra is igaz. A tűzharcok arról szólnak, hogy ki lő először – a haramiák szinte mindig kíméletlen pontossággal. Van ugyan célzás, amikor FPS nézetbe vált a játék, de az ellenséggel való eszmecsere alkalmával erre nemigen lesz idő - kivéve, ha a delikvens fegyvertelen. Ez azért nem semmi.



A motiváció és a mondanivaló kéz a kézben jár az I Am Alive-ban. Családunk utáni kutakodás során nincstelenekkel is találkozhatunk, akik olykor segítséget kérhetnek tőlünk. Egy anya beteg kisgyermeke után aggódik, adhatunk nekik gyógyszert a saját készletünkből, kockáztatva azt, hogy a későbbiekben nekünk nem fog jutni. Netán megkereshetjük az öreg asztmás hobó inhalátorát némi idegőrlő mászókázás után. A jutalmunk sem maradhat el, viszont hiába lennénk mi az elesettek védelmezője, azért magunkra is oda kell figyelni. Mérlegelnünk kell: hallgassunk-e a lelkiismeretünkre, vagy lépjünk tovább magunkra gondolva. Áldozzunk fel egy lőszert egy zárt ajtó lakatjára, ami mögött cuccok, vagy kongó üresség vár? Ezeket a kérdéseket veti fel a játék, mely nyomon követi, hogy hány emberen segítettünk eddig. És ugye nem árt a plusz párbeszéd is, mely az Esemény hátteréről és következményeiről tudhatunk meg plusz információkat. Ha bakot lőnénk és újratöltjük az utolsó játékállást, akkor az egy plusz kazettát emészt fel a kameránkban, ha elfogy nyersanyag, csak a pálya elejétől vághatunk neki újra. Amivel többször is szembesülünk majd az elbaltázott parkour részek után.



Az I Am Alive nem mentes a félkész megoldásoktól sem, hiszen ennyi év fejlesztés után sem tökéletes. Kezdjük a grafikával, ami dacára annak, hogy briliáns, szemcsés stílust kapott, szürke színvilággal, elég puritán. Erősödött bennem a gyanú, hogy a sajátos design azért van, hogy a gyenge pontokat elfedje. Egy letölthető játéktól talán ne várjunk sokat, mégis sok tereptárgy, autóroncs igen gyenge megvalósítást kapott – nem beszélve a karakter-animációkról, melyek feltűnően darabosak. A másik kételyünk a térkép. Oké, hogy minden úttorlaszt és felfedezett sikátort folyamatosan illusztrál hősünk, de semmilyen jelzést nem találunk rajta a túlélőkről, akiket – ha nem emlékeznénk - újra fel kell kutatnunk, ha túl kieső búvóhelyen lapítanak. Sajnos a játék egészére rányomja a bélyegét a kisebb-nagyobb csalárdságok, de főleg a már említett mászás miatt tépjük a hajunkat. Jelen esetben a porfelhő sem tarkar el minden hiányosságot, statikus környezetet és a nem létező fizikát.



Aki még nagyobb kihívást szeretne, válassza a Survivor nehézséget – bár, nem hiszem, hogy túl sokan lennének, akik abban lelik az üdvösséget, hogy önmagukat szívatják. Nehéz eset az I Am Alive, mert bár bitangul magával ragadó, fullasztó hangulattal bír, az olcsó megoldások miatt nem nyújt maradandó élményt. Az újszerűnek ható nehézség egy idő után kiismerhető, nagy meglepetésekben nem is lesz részünk – a négyórás játékidő miatt éppen nem válik kellemetlenné és nemigen fogjuk újrajátszani sem. Talán egy összedolgozós kooperatív mód nem ártott volna, de ezek csupán hiú ábrándok. Az I Am Alive próbált újítani, a világégés után állapotokat hűen eltalálta, de így is elkapkodottnak éreztük.

Kapcsolódó cikk

21.
21.
KeXxX
én végigvittem! nekem bejött!
20.
20.
#2, 4, 6, 7, 17: Eredetileg bejelentették PC-re is és a fejlesztő csapat meg is akarta csinálni, csak épp az UbiSoft letiltotta és a marketingesük lenyilatkozta, hogy "12 ember meg tudná csinálni 3 hónap alatt a PC verziót, de ha úgyis mindenki csak letölti és csak 50'000 darab megy el belőle akkor nem éri meg..." Szóval egyenlőre nem lesz, aztán, ha nem jönnek az eladások akkor nagyon kérdéses, hogy inkább mégis megcsinálják hátha van benne annyi potenciál. Nem tudom, egy biztos nekem az előzetesek alapján tetszik az anyag és normális áron lehet beruháznék rá...
19.
19.
SütiMester00
letöltős játéknak nem rossz, sőt.
17.
17.
hedzsooo
...Ezt is majd par ev mulva megkapjuk PC-re, mint pl. az Alan Wake-et... -_-
Na mind1, majd legalabb DLC-kel eggyutt kapjuk. :)
15.
15.
randall13
Hihetetlen mennyire elcseszték ezt a játékot is. Pedig az alapkoncepció nagyon jónak tűnt pár évvel ezelőtt az első trailerrel.
14.
14.
kecskemeti95
nekem a demó alapján nem tetszett, de amúgy az elgondolás és az ötlet nagyon jó csak a kivitelezés már nem annyira .
13.
13.
Másnapos
Nekem tetszet benne egy pár dolog de tényleg nem lett valami világ megváltó játék.
12.
12.
samatagrav09
11.
11.
simon 555
"Még a homokvihar sem takarja a csúnyácska grafikát"
Szerintem egy letölthető játékhoz képest nem néz ki rosszul...
10.
10.
MadaFaka91
azért vicces ... csak a helyes írási hibákat veszítek észre ... mi mást :)
9.
9.
Deadpool
"Itt állok egy valaha hatalmas felhőharcoló romjain." az felhőkarcoló lenne, nem? ^^"
8.
8.
DON GONDOCS
Túl Lineáris, sebaj csak legyen benne 7+óra játékidő, monoton: minden nap csak 1 félórát játsz vele. Remélem lesz folytatása.
7.
7.
giga321
Pedig anno bejelentették pc-re is , nem ártana ha megjelenne.
6.
6.
krami
#5: Nincs konzolom, szóval ezt nem tudtam. Így kilőve amit mondtam :)
5.
5.
zoenn
#4: A minap még vezette a Live letöltési toplistáját.
4.
4.
krami
#2: Nekem van egy olyan tippem, ha nem fognak jól menni az eladások, akkor lesz PC-s port.
3.
3.
Yanez
Többet vártam a játéktól,jóval többet.Elkeseredésemben megyek és dolgozok.
2.
2.
alexcargooo
de miért nem bír megjelenni ez pc-re??X'( emulátorral meglehet csinálni házilag?
1.
1.
ptmilan
"Nem vagyunk hősük, csupán egyszerű emberek" itt a "hősök" szónál van egy betűtévesztés. :-)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...