I of the Dragon Bemutató

Nem tudom ki hogy van vele, de én sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lett volna ha nem emberként hanem valamilyen más fantáziavilág teremtményeként láttam volna meg a napvilágot.

Nem tudom ki hogy van vele, de én sokat gondolkoztam már azon, hogy mi lett volna ha nem emberként hanem valamilyen más fantáziavilág teremtményeként láttam volna meg a napvilágot. Elképzeltem már magam hatalmas varázslóként, ikerpengékkel küzdő félelmetes harcosként vagy akár több mázsás szörnyetegként is, aki a kisujja megmozdításával több pusztítást okoz mint a nehéztüzérség összes hadosztálya együttesen.

Mikor megjelentek a számítógépek és hozzájuk a színesebbnél-színesebb játékprogramok, végre teljesülhetett ez az álmom. A gép előtt ülve végül magam is egy lehettem azok közül, akiket csodáltam és titkon vágytam rá hogy én is közéjük tartozhassak. Azóta sokféle hőssel mentettem már meg a világot és sokféle ember bőrében fagyoskodtam a jeges hegyek között, vagy izzadtam sivatagi forróságban. De egy lényre mindig is félelemmel vegyes áhítattal gondoltam minden kalandom során. Ezek a fenséges teremtmények a több évezredes tudásukkal, tapasztalatukkal és hatalmas erejükkel azt hiszem (és szerintem legtöbb kalandozó társam ezzel egyetértene) méltán érdemelnék ki a „királyi” jelzőt. A Sárkányokról van itt szó.

Így történt, hogy mikor a kezembe akadt a mostani tesztalanyunk, egy bizonyos I of the Dragon névre hallgató progi, minden akkori munkámat félredobva, rögtön belevetettem magam ebbe a fantasztikus világba, ahol az ember csak egy eszköz egy magasztosabb elme, a Sárkányok kezében.

Na de most jön a nagy kérdés. Vajon képes-e olyat nyújtani, amit eddig még semelyik játék sem… Meg tudja-e közelíteni azt az érzést mikor egy félistenszerű teremtménnyel hasítjuk az eget és ontjuk magunkból a perzselő lángokat. De ne húzzuk tovább az időt és amondó vagyok, hogy merüljünk bele végre ebbe a remeknek ígérkező kalandba.

A Sárkány lelke

A játék maga 2 CD-s. És feltelepítése után, szerencsénkre lemez nélkül is futtathatjuk kedvünkre. Ez szép dolog a készítőktől. Elindítás után rögtön szembesülni is fogunk a játék motorjával, ugyanis az első animáció ezzel lett elkészítve. A történet szerint a sárkányok egy hatalmas nép volt még azelőtt, mielőtt szinte teljesen kipusztultak volna. Mára már csak néhányan maradtak az egykori falkából. A mi feladatunk pedig az lesz hogy egy megmaradt tojásból kikelve, rendet teremtsünk és visszahozzuk a rég letűnt társak (és persze saját magunk) dicsőségét. Szép történet… is lehetne ha nem lőtték volna már el vagy ezerszer. Sebaj, azért sem adtam fel ilyen könnyedén hiszen volt már gyengébb kezdetű és mégis rendkívül élvezetes játék is az életemben.

Miután beállítjuk a legszükségesebb dolgokat, mint például a grafikai megjelenítést vagy a billentyűzet kiosztást, irány a gyakorló pálya. Akik ezzel nem nagyon szoktak törődni, most az egyszer ajánlom azért ennek elvégzését, mert később még meggyűlhet a bajunk egy-egy aprósággal.

„Sárkány ellen sárkányfű”

A kaland kezdetétől és történet folyamán egy misztikus varázsszőnyeges varázsló lesz a mentorunk, aki először nemcsak hogy a kezdeti szárnypróbálgatásoknál lesz jelen, de később szinte az összes küldetést is ő fogja ránk osztani. Sőt ha még ez sem lenne elég, néha fel is tűnik a semmiből, hogy a segítségünkre legyen a csatákban tűzlabdáival és különféle varázslataival. Nem is beszélve az elesett lények lelkének begyűjtéséről…

De kicsit (nagyon) előreszaladtam. Egyenlőre még ismerkedjünk csak ifjú sárkányunkkal és annak képességeivel.

Mikor belépünk (azazhogy repülünk) a gyakorló pályára, szinte nyomban meg is kapjuk az irányítást. Elsőre nem is tűnik olyan egyszerűnek „aprócska” tűzokádónk terelgetése, hiszen itt már nem csak két, hanem 3D-ben is gondolkodnunk kell (Descent-ezők előnyben :). Lehet csak billentyűzetről irányítani az eseményeket, de szerintem az egér+billentyűzet kombináció a legjobb megoldás az összes variáció közül. Kicsiny rágcsálónkkal tudjuk így irányítani a horizontális mozgásokat, illetve kiválasztani és használni a varázslatainkat, a klaviatúrával pedig - Q,A alapbeállítással - a vertikális kitéréseket illetve - a szóközzel - a tűz vagy egyebek (de erről majd később) okádását kontrollálhatjuk. Ja igen, ha már az irányításnál tartunk megemlíteném, hogy egyrészt valamilyen oknál fogva óriáshüllőnk nem képes leszállni a talajra csak nagyon közelről szemlélni azt, másrészt hogy a terepviszonyoktól is függ a maximálisan elérhető magasságunk.

Érdekes módon ha a sík területen vagyunk, akkor csak mondjuk a felhők közelben van a legmagasabb elérhető repülési magasságunk, ha viszont már felmegyünk egy hegyre, akkor akár bőven a felhők felett is fütyörészhetünk és szemükbe is kacaghatunk (már ha látnak még minket :) a szánalmas „földhözragadt” teremtményeknek…

A Sárkány teste

Most hogy végre túlestünk az első megpróbáltatásokon, nézzünk meg közelebbről a monitorunkon megjelenő funkciógombokat és azok hatását.

Kezdjük rögtön az időt befolyásoló gombokkal. Van ugyanis nekünk egy csúszkánk, amelyen nullától száz százalékon keresztül egészen sok-sok százalékig állíthatjuk az idő folyását. A száz százalék jelenti a természetes időeltelést, míg ha kisebb értéket adunk meg lelassul körülöttünk a világ (velünk együtt) és mintha Bullet Time effektust szemlélnénk szinte bármit pillanatok alatt elintézhetünk, azután repülhetünk is tova. A gyorsítás viszont már teljesen más tészta. Igazából nem nagyon láttam értelmét és legfeljebb csak mazoistáknak tudnám ajánlani. Olyan gyors lesz minden, hogy nem győzzük majd kapkodni a fejünket a záporozó lövések elől. Gondolom a készítők ezt szánták az általában a programok elején történő nehézségi szint választása helyett. Szerintem elég nagy bukta lett, de lehet hogy valakinek be fog jönni ez az újítás.

Mégse ragadjunk le apró kellemetlenségeken, inkább röppenjünk tova és ismerkedjünk meg a soron következő gombokkal.

Ugyan még nem említettem, de mint minden szerepjátéknál, itt is minden elérhető a képernyőről. Kezdve az elvégzendő küldetések ikontól a karakterlapunkig. A bal alsó sarokban van az életerőnk (piros függőleges csík) a varázserőnk mértéke (kék függőleges csík), a bal felsőben a következő tűzokádásunk nagysága - ezt a szóközzel befolyásolhatjuk -, a jobb felsőben az elérhető varázslataink típusai, középen alul pedig három nagyobb részre osztott slot-okból álló csoport. A két utóbbi azért megér egy misét.

Tehát, a monitor jobb felső részén találunk egy függőleges és egy vízszintes körökből álló sort. A függőleges a már megtanult varázslatokat jelöli, míg a vízszintes a bekészített (más szóval „memorizált”) mágiákat. Az előbbit szintlépéskor tudjuk bővíteni, míg az utóbbiba bármikor a játék folyamán, a már meglévő varázslatokat belehelyezhetjük, illetve ha akarjuk akár cserélgethetjük is őket. Általában mindig kevesebb a memorizálható „slot” mint a megtanult varázslatok száma, így tudunk taktikázni is kicsit.

A középen alul lévő slot-csoport pedig az épületek lerombolása után - néhol - megmaradt pulzáló gömbök tárhelye. Ezekből ha bizonyos mennyiséget összegyűjtünk, plusz maradandó életerőt, mágiát, vagy egyéb hasznos dolgot kaphatunk. Érdemes hát gyűjtögetni.

Ami még kimaradt az, az egyik legfontosabb részlet az életünkben, a terelgetett sárkányunk karakterlapja. Itt találjuk meg a megtanulható varázslatlistát és varázslatokat - amely minden szinten egy megtanulhatót jelent, nagyritkán kettőt -, illetve az értékeinket úgy mint a regenerációt, a mana újratermelődés mértékét, a tűzkapacitásunkat, az életerőnket és még sorolhatnám…

A Sárkány hangja

Szóval ennyit „röviden” az irányításról.

Rátérve a grafikára elmondható, hogy ugyan (röviden) láttam már szebbet is, de az igazat megvallva szerintem ez jelen helyzetben megbocsátható, hiszen maga a sárkányunk kidolgozottsága nagyon szépre sikeredett és végül is a táj és az ellenfelek sem csúnyák annyira. Valójában a tájjal sem lenne sok bajom csak az, hogy nagyon üres és néhol teljesen kihalt - a pályák méretéhez képest. Nem is beszélve a fusztráló pálya szélét jelző lebegő „pályaszéli lebegőktől” amitől egyszerűen nem tudunk továbbmenni, azazhogy akárhogy is nagynak tűnik a szabadságunk, azért meg vagyunk kötve… Előnyére szóljon, hogy a már bejárt területekre bármikor visszamehetünk (és persze vissza is kell mennünk a különböző küldetések miatt).

A hangokra nincs panaszom. Úgy jók, ahogy vannak. Az egyre gyakrabban használt fícsör, miszerint a nyugodt zenét, harc alatt keményebb muzsika váltja fel, szintén nagyon el lett találva.

Az ellenfeleink, a játék előrehaladtával folyamatosan változnak és erősödnek. Találkozni fogunk „kétcsápos zöld trutyi lövőkkel”, „apró rákszerű méreghajítókkal”, „rájára hajazó erőlökőkkel”, „majompofa kődobókkal” vagy akár „ördögfattyakkal” is. És ez csak néhány volt a határtalan fantáziájú készítők eszméletlen repertoárjából :).

Amiről még feltétlenül beszélni akarok az a választható sárkányok típusai (háromféle van!) és az ezek nyújtotta lehetőségekről.

Az első Annoth - "A Tűzlehelő" névre hallgat, a tűz az elemi ereje és a pikkelye bíborszínben pompázik. Ő az, aki valóban tűzet okád és ebből az elemből állnak a varázslatai is. Az erejével és legnagyobb kezdeti életerejével magasodik ki társai közül. Lényegében felfoghatjuk úgy is hogy ő a „harcos” a csapatban. A második Morrogh - "A Nekromanta" és a nekromancia a sajátja. Pikkelye koromfekete, szárnya megviselt, szakadt és csontos, mutatva kötődését a halottakhoz és kárhozott lelkekhez. Ő a második legjobb mágiahasználó és kezdetben ő regenerálódik a leggyorsabban.

És végül de nem utolsó sorban, Barroth - "A Mágus" a valódi mágiahasználó. Ezüst-kék pikkelyszíne utal a jégre amiből varázslatai is állnak. Kezdéskor ő kapja a legmagasabb mana értéket és a legtöbb memorizálható varázslat helyet.

Sárkányunk viszont nem csak magától tud gyógyulni, de képes táplálkozásra is. Erre egy külön ikon van, amivel el tudunk ejteni szinte bármilyen lényt a pályán fellelhetőkből, illetve ez a gomb való még a már említett pulzáló gömbök felvételére is. Mikor lecsapunk egy állatra (vagy emberre) - legyen az ellenség vagy a közelben bóklászó „táplálék” - az lehet éppen élő vagy halott állapotban is. Az előbbi szerintem eléggé durva lett - főleg az én érzékeny lelkemnek - hiszen így élve fogyasztja el a kiszemelt teremtményt, és az mivel nem nagyon fog ennek örülni visítani fog torkaszakadtából. Brutális.

A Sárkány szeme

A küldetésekről viszont már nem sok jó mondható el. Nem azt mondom hogy nem élveztem a vadászatot, de egy idő után sokak számára akár unalmas is lehet a „menj a következő pályára ölj meg minden ellenséget és rombolj le minden lénygeneráló helyet majd menj a következő pályára…” Esetleg néha unikum lehet a város építés de ez sincs túlbonyolítva. Felépíted áll, ezután jön az ellenség és vagy lerombolja, vagy ha te is ott vagy a közelben, elhull az utolsó szálig :).

Összegezve ez egy remek játék apróbb hibákkal. Nagyszerű érzés szárnyalni a levegőben, és felülről irtani az ellent. Aki szereti a sárkányokat és a „repülő szőnyeges mindentudókat”, annak biztosan be fog jönni a játék. Egy próbát mindenképp megér.

Ui.: Ajánlott megnézésre, hangulatteremtőnek a „2020: A tűz birodalma” (Reign of Fire) című film.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...