The Unfinished Swan teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. december 2.
  • ps3, teszt, the unfinished swan
Link másolása
Ki ne akarna egy olyan utazásban részt venni, amely egy minimalista eszközökkel operáló mesevilágba kalauzol el egy árva gyermeket irányítva, akinek minden vágya az, hogy befejezze halott édesanyja félbehagyott festményét.

Néha jó kiszakadni a modern közegből és elmélázva teret engedni képzeletünknek. A jóleső melankólia simogatja az érzékeinket, újra gyereknek érezzük magunkat – olyan kisdednek, aki belefáradt a sok ugyanolyan véget ért mesébe. A monoton hétköznapokra nevelő okításokat elengedjük a fülünk mellett. Nincs kedvünk átöltözni, nem akarunk kezet mosni, nem akarunk olyan ruhában járni, mint a többiek. Keressük a szokatlant és a megmagyarázhatatlant, ami puszta jelenlétével melegséggel tölti el a szívünket. Lételemünk a művészet, már a mindennapi dolgokban is a különlegeset keressük. Habár korunk független játékai sokszor visszafelé sülnek el – indie játéknak hívják magukat azok az alkotások, melyek egyetlen árva ötlettel felvértezve önkényesen próbálnak többnek látszani, mint amilyenek valójában. Minket viszont nem lehet átverni: úgy szakítjuk ki a satnya hajtásokat a földből, hogy közben a szemünk sem rebben. Az önjelölt szakértők pedig nagyokat pislogva hüledeznek, hogy ezt most miért kellet, pedig… A művészet és a művészinek látszó nem ugyanaz, de joggal hisszük, hogy a The Unfinished Swan az előbbi kategóriába sorolható.

A Giant Sparrow 2008 óta készülő alkotása abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Sony felkarolta, lévén a japánok élen járnak a fejlődő új irányok ápolásában. Elég csak az olyan, közelmúltban megjelent címekre gondolni, melyek egyre jobban elmossák a határokat a játékok és az interaktív filmek között: Heavy Rain, Journey, de ide sorolhatjuk még a The Walking Deadet is. Kockázattal jár, ha egy videojáték szokatlan értékeket vonultat fel, miközben fittyet hány a kőbe vésett alapokra. Az új műfajok így születnek, ám ha részletesen is szemügyre vesszük őket, rájövünk, hogy azért nehezen, de be tudjuk őket skatulyázni. A kezdeti szárnypróbálgatások nem minden esetben úttörőek, ám iránymutatásuk megkérdőjelezhetetlen.

A The Unfinished Swan főhőse egy Monroe nevű kisfiú, aki édesanyja halálát követően árvaházba kerül. A derék mama valaha elismert festőnek számított, de rengeteg munkája sajnos befejezetlen maradt. Monroe egyik éjszaka arra ébred, hogy kedvenc festménye, a „befejezetlen hattyú” vászna teljesen üres, így ifjú hősünk útra kell, hogy megtalálja az elkóborolt madarat, kezében az anyja ezüst ecsetével. A játék narratívája olyan, mintha egy mágikus mesekönyv elevenedne meg előttünk négy fejezeten át. A mi feladatunk az, hogy az oldalakon található pályákat „életre keltsük”, miközben egy bánatos király történetére is fény derül. A vakítóan fehér, minimalista mesevilág lassan, de biztosan megmutatja igazi arcát, ahogy az ecsettel szanaszét fröcsköljük a fekete festéket.

A szinteken elszórva található könyvlapokon kerekedik ki a nagyravágyó királyi család meséje, miközben mi a hattyú által hagyott sárga nyomokat követjük, melyek az egyedüli iránymutató jelzések. Alapesetben minden fehér, ám a kontrollerrel vagy a PS Move-val könnyedén hajigálhatjuk a festékgombócokat. Lassacskán kikerekedik a világ arca: az utakat övező sziklák, falak, szobrok, netán a kastélybelsők, és olyan földet lakó lények is - a hiányos, kissé steril környezetnek valami meghatározatlan varázsa van. Ha egyszer egy magaslati pontra érünk, s visszanézünk a megtett útra, a szemünk elé táruló festői látvány azt sugallja, hogy jóval kimunkáltabb látványvilággal van dolgunk, mint az elsőre hinnénk. Ahogy haladunk előre, lassacskán fény derül arra, hogy a rátarti király a lehető legtökéletesebb világot szerette volna megalkotni. Nem jött össze teljesen.

A kezdeti álmélkodás után a játékmechanika csavar egyet a recepten, s a felfedezés szépsége mellett megjelennek a környezeten alapuló feladványok is. Kapcsolókat hozhatunk működésbe a víz segítségével, hogy növekedésre serkentsük a növényeket. Olykor csak akkor leszünk biztonságban, ha a sötétben mozgunk, hiszen a pókok a fényben támadnak ránk. Alapvetően három dimenziót ismerünk meg a The Unfinished Swanban, jóllehet, a későbbi szinteken már könnyebben tudunk navigálni, s némileg megfakul a kezdeti varázs. A készítők szerencsére mindezt azzal kompenzálták, hogy a játékmenet tempósabb lesz, már-már egy shooterhez hasonlít. Nincs is különösebb baj a kékes-szürke pályák hangulatával, itt is szükség lesz a leleményességünkre, mégis érezhető az éles kontraszt.


Ahogy haladunk előre a pályákon, már messziről feltűnnek az oda nem illő, színes léggömbök, amiket egyszerűen el kell találnunk a festékpacával. Segítségükkel gyűjthető extrákhoz jutunk, amiket a játék Toys menüjében aktiválhatunk is. Ezek közé tartozik egy olyan kijelző, amely segít a rejtett lufik megtalálásában, de olyan képességünk is lehet, amivel a levegőben megfagyaszthatjuk a festéket, s később szélesebb területet is megfesthetünk egyetlen dobással. Ha netán túl sok lenne a jóból, azaz a rengeteg szétszórt feketeségtől nehezebben látjuk át a pályákat, választhatjuk azt a speciális kunsztot, amivel megtisztíthatjuk a területet a már szétfröcskölt festéktől. A gyűjtögetés jót tesz a játék újrajátszhatóságának, de arra sajnos nem elég, hogy huzamosabb ideig lekössön minket. A The Unfinished Swan csupán 3-4 órára köti le még a legínyencebb játékosokat is. Bizony, ha mindenképpen hibát akarunk keresni, a csekély játékidő feltétlen lerontja az összképet.


A fejlesztők mindent kihoztak az alapvetően egysíkú témából, hiszen hosszabb távon a koncepció csupasz gerince bizonyára nem működne. A fehér vászon egy idő után kikezdi a szemünket, s a játék bizony komoly próbatétel a látószervünknek – szinte már hunyorognunk kell, hogy minden részlet kivehető legyen. Lehet, hogy a nagytöbbség gyomrát megfekszi az a tény, hogy a játékban gyakorlatilag nincsenek textúrák, mégis két-három színből is lehet felejthetetlen vizuális végeredményt kapni. A koronát a mesteri zenék és a narrátor negédes hangja teszi fel az The Unfinised Swanra, mely még a legszkeptikusabb trollok fülét is úgy simogatja, hogy egy nyáladzó kis pulya válik belőlük. A király szinkronjáért pedig olyasvalaki felel, aki minden Monty Python-rajongóból előhozza a pitiző kiskutyát. Mond nektek valamit Terry Gilliam neve?


A The Unfinished Swan egy merően másfajta játékot kínál számodra, mint amit eddig láttál. A formabontó narratíva és a számos emlékezetes pillanat könnyedén a klasszikusok közé emelheti. A Giant Sparrow csapatára érdemes lesz fél szemmel figyelni, főleg akkor, ha már belefáradtál az egymást másoló, ugyanolyan címek sokaságába – van egy olyan érzésünk, hogy a Quantic Dreamhez és a thatgamecompany-hoz hasonló kaliberű társasággal lesz dolgunk. A produktummal eltöltött idő, ha hosszabb távon nem is, pár magányos órára mindenképp előcsalta belőlünk a gyermeki rajongást. Az édes múltból építkezve, amikor még minden mese megfoghatatlan élmény nyújtott számunkra. Emiatt a játék miatt érdemes adózni az emberi műalkotások előtt – főleg, ha kellő művésziesség szorult beléjük.

15.
15.
zsombee1945
Kicsit a limbo-ra emlékeztet. Az is elképesztő volt, amíg nem vittem végig képtelen voltam elszakadni tőle. Remélem ez is kijön egyszer pc-re is.
14.
14.
Habbobitas
Ilyen játékok miért csak ps3-ra jelennek meg?
13.
13.
p3ti
Igazi gyöngyszem a sok agyatlan lelketlen játékok között . Nekem nagyon tetszetős (Y)
12.
12.
sleki666
Más fórumokon olvastam róla és aki eddig játszott vele, mind az egekig magasztalta.
Lassan illene beszereznem...
11.
11.
markoci555
belenéztem egy gameplay vidibe és nekem tetszett! kipróbálnám, bár az alaptörténetet kicsit hülyeségnek találom és a fehérség tényleg zavaró lehet
10.
10.
Bolcsosz
Egyszerűen zseniális :D
9.
9.
eximmice
Hát ez valami K*vajó :D
8.
8.
5T3V3N
Utóirat... : Global illuminationról nem is beszélek..:D
7.
7.
5T3V3N
elmondom a sok gyökérnek akinek fingja sincs a grafika működéséről..:) A textúra kezelése sokkal kevesebb erőforrást emészt fel mint pl a képeken látható Ambient occlusion, ami igaz hogy a jobb játékokban ott van, de sokból kifelejtik és "texturált" árnyékokat használnak ahol lehet( pl napfény beesés stb..:)
Másik: A grafika egyszerű és nagyszerű az a rész 10/10..:D
5.
5.
Yanez
Ezt a játékot csak egy igazi GAMER tudja élvezni,mert nem a grafikáról és a multis csatákról szól.Meghajtom fejem az alkotók kreativitása elôtt.
4.
4.
randall13
Szerintem csak nem tudtak megfizetni egy grafikust xd
3.
3.
kamgecam
Bátorság manapság művészileg ilyen érett alkotást a piacra dobni!
Nagyon örülök neki!!!!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...