Vicces... milyen régen volt... mennyire szerettük ezeket a platform játékokat, mennyire oda voltunk értük, lehettek bármennyire is nehezek, mi végignyomtuk őket, első ősz hajszálainkat megszerezve emiatt... A konzolok piacra dobása után mindegyik cégnek meg volt a maga kis platform „reklám” figurája. Amikről mindig meg lehetett ismerni az adott gépet, ilyenek mint: Sonic – Sega, Mario – Nintendo, Crash – PS. Utána jó pár évvel később jöttek a második generációs 3D-s játékok, azok között is talán a legsikeresebb a Mario Brothers 3D volt, de a Sonic Adventures sem volt kevésbé szórakoztató, SŐT nekem az tetszett csak igazán. Bárhogy is néztek ki a játékok, bármilyen külsőt is kaptak, a feeling mindig ugyanaz maradt, embertelen nehézségekkel rendelkező játékokról van szó, amik első ránézésre gyerekesnek tűnhetnek, de aki komolyabban nekiáll játszani velük, az rendesen meg fog izzadni a siker érdekében. A külső és az idő változik, de a lényeg az megmarad, amíg világ a világ, ezek a játékok aratni fognak... ez viszont nem mondható el a Memorick-ról, ami bár „Only for Xbox” felirattal rendelkezik, de akik már kipróbálták tudják, hogy ez bizony nagy szerencse...
Maga a játék ötlete nem is lenne olyan rossz. Egy kis lovag a főszereplő, aki igazából Merlinnek a tanítványa, innen az Apprentice kifejezés, szóval igazából nem knight’s apprentice, hanem olyan knight, aki apprentice... ehhe... ezt most jól megaszontam, de aki tud egy kicsit angolul, az érteni fogja, aki meg nem (van ilyen?) annak meg úgy is mindegy... :) Szóval a storz az aklasszikus Arthur király legendáját akarná feldolgozni, ha nem csavarták volna össze vissza a történetet, meg nem lenne benne olyan sok logikai zavar. Emiatt már az elején meg fogjuk kérdezni magunktól, hogy minek is ez a korong van a boxomban? De ha esetleg eme első kérdés után is bent maradna még a helyén, akkor a második kudarc élményt már nem biztos, hogy túl fogjuk élni. A játék irányítása, de sokkal inkább a kamera mozgása katasztrófa. Eleinte nem is annyira zavaró, de ha egy kicsit bele merülünk a dolgokba, akkor tapasztalni fogjuk, hogy például olyan helyzetekben, amikor egyszerre kéne harcolnunk, ugranunk, meg jól körülnéznünk, akkor könnyen előfordulhat, hogy a kamera előtt lévő apró szikla darab miatt semmit sem fogunk látni. Jóóóó jóóóó, mondhatnánk azt is, hogy realisztikus a kamera, hiszen a valóságban sem látnánk attól a sziklától semmit, de könyörgöm, ez ha jól tudom nem egy valóság show, hanem egy játék, ahol a kezelhetőség az egyik legfontosabb dolog, vagy nem? A másik nagyon dujva dolog az a játék nehézsége! Eleinte olyan könnyű, hogy még egy félálomban lévő imbecil is lazán nyomná, de pillanatok alatt annyira benehezedik az egész, hogy ezzel az irányítással párosulva lehetetlenné válik az egész játéknak az irányítása, de legfőképp az élvezete. Az igazán szívós játékosok, mint amilyen én is vagyok már igazából azért nyomják, hogy csak azért is bebizonyítsuk magunknak vagy esetleg másoknak, hogy ugyan nehogymá kifogjon rajtunk egy ilyen kis kö***g játék. De ez sem segít, ez a kitartás, mert rengeteg meglepetés vár ám ránk...nagyon sok...ez még csak a kezdet volt...
Nem akarok lelőni minden poént, hiszen nem ez lenne a dolgom. Úgyhogy lássuk röviden, hogy mit is kéne tennünk. Nincsen más dolgunk, mint az egyik apró küldetést megcsinálni a másik után, egyik kis világból a másikba utazgatva. Itt hozzá tenném a storyhoz, hogy ha a pályákon meglelhető kis gömböcskéket gyűjtögetjük, akkor bizonyos helyeken találni fogunk olyan mágikus helyeket, ahol azokat „beváltva” megkapunk egy rúnát. Ezt a rúnát elcipeljük (nem kell aggódni automatikusan hozzánk kerül) a hasonló kinézetű, csak vörösen villogó mágikus tömbökhöz, ahol kinyílik nekünk egy portál. Ezek igazából csak arra jók, hogy gyorsabban és kény elmesebben tudjunk majd közlekedni a kinyitott portálok segítségével a világok között. Tehát ahhoz képest, hogy mennyi ilyen kis gömböt kell összegyűjtenünk egy-egy portálért, érdemes azon elgondolkozni, hogy megéri-e az időnket pazarolni, az idegeinkről nem is beszélve. Szóval, lesz itt rengeteg fajta küldetés, főszörnyekkel megspékelve, amiket szerencsére nagyon könnyen ki lehet iktatni a forgalomból. Ezen kívül néha találkozni fogunk mini-game-ekkel, amik eleinte nagyon fognak tetszeni nekünk, de rögtön a második után, könnyen előfordulhat, hogy soha többé nem fog működni már a játékunk, mert ketté fogjuk törni a dvd-t. Hogy miről beszélek? Nem másról, mint a kis lovaglós mini-game-ről...ez olyannyira idegtépő (majd meglátjátok), hogy ennél már csak az tud idegtépőbb lenni, hogy ha esetleg megcsináljuk a pályát, mert akkor rögtön jön a következő pálya, ami ugyancsak lovaglós...ehhe...vicces...de nem fogtok nevetni, azt garantálom...
Nem is szeretném igazából tovább fecsérelni a szót, mert tudnék még mit írni, de úgy érzem, hogy semmi értelme, akinek nem egyezik a véleménye, attól elnézést kell, hogy kérjek... EZÉRT ÉN KÉREK ELNÉZÉST!!!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.