Satellite Reign teszt

A Satellite Reign futurisztikus, neonfény-árban úszó cyberpunk világa egyszerre nyújt szemkápráztató és nyomasztó látványt, mert miközben a neonfények megbabonázzák az embert, addig előre telepített szkennerek egész sora pásztázza minden mozdulatunkat. Ettől függetlenül zavartalanul zajlik a hétköznapi élet, pofás jövőbéli járgányok szelik az utakat, augmentált városlakók kószálnak az utcákon, mi pedig joggal hisszük azt, hogy most csöppentünk bele Ridley Scott Szárnyas fejvadászába - és bár replikánsokkal és Deckarddal sem fogunk összefutni, négyfős csapatunkra azért így is komoly feladatok várnak majd.

Ez ugyanis a '90-es években megjelent, egyik legjobb Bullfrog-alkotás, a Syndicate spirituális örököse, a Satellite Reign, ami a közepesnél talán picit jobban sikerült, az eredeti zsánernek búcsút intő Syndicate-shooter által megtépázott renomét igyekszik helyreállítani. Ehhez azonban néha félre kell tenni a mai trendekhez olykor görcsös ragaszkodást, és bátran fel kell vállalni, hogy a húsz évvel ezelőtt népszerű műfajok nem feltétlenül állják meg a helyüket a mai elvárások közepette. De ha egy olyan franchise szellemi utódján dolgozol, mint a Syndicate, akkor van az a rajongói bázis, ami nem csak a szükséges fejlesztési költséget hajlandó kitermelni, de tisztában van azzal is, hogy mire számítson az adott játéktól. Az 5 Lives Studios éppen ezért semmit nem bízott a véletlenre, pont csak annyit modernizált a jól ismert formulán, ami feltétlenül szükséges volt, de közben kényesen ügyelt arra, hogy a Syndicate-esszencia egyetlen percre se kerüljön háttérbe.

A Satellite Reign története nemigen akar túlmutatni az eredeti részek sablonjain, sőt, igazából a sztori ugyanazon a koncepción nyugszik, mint amit a Syndicate-ben már megismertünk. A világot a kormányok helyett mérhetetlen befolyással bíró megavállalatok irányítják - élén a Dracogenicsszal -, akik mit sem törődve a társadalmi kettészakadással, csakis a gazdagok és önös érdekeiket szolgálják. Itt jön a képbe egy új szervezet, amely fennkölt céllal igyekszik rendet tenni, és amolyan Robin Hood módjára próbálnak ismét egyensúlyt hozni. Nem igazán válogatnak az eszközökben, de az igazság az, hogy ezen döntések meghozása már ránk, játékosokra van bízva.

A játékban egy előre összeállított négyfős csapatot - Soldier, Support, Infiltrator, Hacker - irányítunk. Mindegyik karakterosztálynak megvannak a maga egyedi képességei, augmentáció, kiegészítői és ennek megfelelően külön fejleszthető képességfái. Ott van például a csapattagok támogatásáért felelős Support, aki amellett, hogy gyógyítani képes a World Scan nevű képessége jóvoltából, a környezetet is fel tudja térképezni, így például arcfelismerést tudunk futtatni a járókelőkön vagy éppen az adott terület termináljainak összekapcsolódását is meg tudjuk vizsgálni. A Hacker segítségével pénzautomatákat törhetünk fel, hogy könnyebben és gyorsabban jussunk a fejlesztésekhez szükséges valutához, vagy segedelmével biztonsági rendszereket játszhatunk ki, esetleg a civilek beépített implantjait tudjuk megbabrálni. Drónokat képes hívni, így már azelőtt feltérképezhetjük a helyszínt, hogy egyáltalán a közelébe mentünk volna annak. A Soldier az erőt képviseli a csapatban, így ha éppen nem csendben akarunk bejutni egy létesítménybe, érdemes őt előreküldeni, hogy megtisztítsa a terepet.

A Satellite Reign le se tagadhatná gyökereit, de azt sem, hogy milyen más klasszikusoktól örökölt meg jellemvonásokat. Mert van benne egy csipetnyi Grand Theft Auto - zónákra bontott, de hatalmas, nyílt játszótér -, Deus Ex: Human Revolution - szabadon teljesíthető küldetések, több lehetséges útvonallal -, de akad itt XCOM és egy kevés Commando is. Éppen ezért a játékmenet alapjai semmit se változtak, minden teljesen valós időben zajlik, a küldetések pedig a szokásos mederben haladnak, így a biztonsági rendszerek feltörése, ipari titkok ellopása, kamerák és őrök csendes kiiktatása kihívások egész sorával találjuk majd szembe magunkat.

Ami a Satellite Reign legnagyobb erőssége, hogy teljesen a játékosra van bízva, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel teljesítjük feladatunkat. Megfelelően felhúzott csapattagok segítségével nyom nélkül szivároghatunk be bárhova, gond nélkül fel tudjuk törni a legkeményebb védelmi rendszereket és az őröket is könnyebb lesz kijátszani. Mindeközben azonban folyamatosan használnunk kell a fedezékrendszert, ami sajnos nem egy-két feszült helyzetben hagyott cserben játék közben. Ilyenkor viszont nem kell amiatt aggódnunk, hogy véget ér a küldetés, azt ugyanis komoly tűzpárbaj közepette, mindenkit kiiktatva is teljesíthetjük. Lehetőségekből tehát akad bőven, és ha nem jön össze az egyik módszer, akkor a hirtelen kialakult új helyzethez alkalmazkodva is sikerre vihetünk egy-egy feladatot. Minden csakis rajtunk és csapatunk már meglévő képességein múlik.

Ebben a disztópikus cyberpunk világban is a pénz irányítja a világot, ami természetesen számunkra is fontos lesz, hiszen megfelelő mennyiségű valuta nélkül nem igen tudunk majd fejleszteni. A küldetések során különböző fegyverek és speciális kütyük prototípusait tulajdoníthatjuk el, amelyekkel két dolgot tehetünk: vagy odaadjuk valamelyik hősünknek, aki halála esetén örökre elveszíti azt, vagy pedig fogjuk magunkat és pénzt nem kímélve adunk magunknak egy kis extra időt, így a technológiai fejlesztések segítségével sorozatgyártásra kész állapotra hozzuk a prototípust - a szintén pénzért alkalmazott tudósok segítségével. De pénz kell ahhoz is, ha meg akarunk kenni egy őrt, továbbá az összes implantátum és fegyver, illetve az azokhoz készült kiegészítések is csak játékbeli valuta ellenében lesznek megvásárolhatóak. 

A fejlesztéseket az úgynevezett Relay Beaconnél tehetjük meg, ami egyben a játékbeli checkpointnak is megfelel, de ezeket használva teleportálni tudunk a hatalmas, nyílt játéktér zónái között, ezzel megkönnyítve a gyorsabb "utazást". Akad azonban még valami, amire a checkpoint-rendszer kiépítése mellett nagyon oda kell figyelni. Ez pedig nem más, mint a csapat, aki ugyanis egyszer fűbe harap, az csak a klóntechnológia segítségével hozható már vissza, de amellett, hogy elhalálozik, az összes speciális, passzív képességének is búcsút inthet. Éppen ezért érdemes a különböző képességű civilek között is mazsolázni, amikor klónozni készülünk, mert azok különböző atribútumainak is hasznát vehetjük ilyenkor  - több életerő, regenerálódás.

De ahogy az lenni szokott, hibákból itt is bőven akad. Egyrészt a neonfény-árban úszó helyszínek esetében nem lehet nem észrevenni, hogy a készítők egy idő után újrahasznosított elemekből dolgoztak, így az amúgy elképesztően ütős, nagyon színes látvány egy idő után újra és újra ismerős, unalmas lesz. A játék az indokoltnál több töltési idővel borzolja a játékosok idegeit, miközben a mesterséges intelligencia is cserbenhagy minket - például rendre környezeti elemekbe akadnak az egységek. Sajnos a történet se annyira acélos és izgalmas, hogy önmagában képes legyen a monitor elé szögezni. Maga a világ és annak háttere jól ki van találva és látszik, hogy tudatos építkezés eredménye, de összességében nem képes magába szippantani az univerzum. Ezt viszont megteszi maga a játékmenet, ami a méretes szabadságérzetnek köszönhetően tényleg kellemes szórakozássá transzformálja az olykor negatív élményeket is.

A Satellite Reign mégis egy erőteljes tisztelgés. Nem csak a Syndicate kissé megtépázott hagyatéka, de az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag teljesen kihalt zsáner előtt is. Vannak hibái, de ezeket jó eséllyel később még orvosolni fogják, és ha képesek vagyunk ezeken felülkerekedni - a valós élményt nem, vagy alig befolyásolják -, akkor rettentően jól fogunk szórakozni. Mert a Satellite Reign egy végtelenül tartalmas, sokrétű RPG-elemekkel színesített stratégiai játék lett, olyan, amit bátran ajánlunk mindenkinek.