Egy év késéssel, de végre a PS4- és az Xbox One-játékosok is elmerülhetnek Krystara világában. A Gems of War elsőként 2014 novemberében jelent meg PC-re, iOS-re és Androidra, most karácsonykor pedig végre megérkezett a nagykonzolos változat is. A megjelenés alkalmából úgy döntöttünk, hogy mélyebben is megnézzük a kicsikét, megérdemli, régebben nem írtunk róla amúgy se. Ne hidd azt viszont, hogy a kővarázsló-játékmenet miatt az egész csak egy egyszerű arcade cím, a Gems of War sokkal több ennél. Komoly stratégia, és vérprofi RPG. A stílusok minden magával ragadó elemével.
Krystara világát háborúk tépázzák. A hajdanán volt nagy birodalom mára teljesen szétesett, területén megszálló erők osztoznak, népét önkényes királyok, és vérszomjas rablók sanyargatják. A játék Hőseként a mi feladatunk egyesíteni az országot, és visszafoglalni a megyéket, ehhez azonban egyenként kell legyőzni ellenségeinket, kerüljön is bármibe. A csatákat kővarázsló párbajok szimbolizálják, négy harcost választhatunk, akik négy ellenséggel néznek szembe. A játék körökre van osztva, a táblán színes kövek helyezkednek el teljesen véletlenszerű elosztásban, melyeket a klasszikus szabályok szerint kell forgatnunk. Két egymás mellett lévő szimbólumot cserélhetünk fel úgy, hogy a cserével legalább három szín kerüljön egymás mellé, ha megvan, akkor miénk a pont, és az ellenfél jön, ha viszont négyet vagy ötöt rakunk ki, akkor azok extra kört érnek. Eddig egyszerű, a csavar viszont most jön.
Harcosaink egy-egy kártyán elevenednek meg, a kövek kirakásánál pedig pontot csak a hozzájuk tartozó színek érnek. A kirakott kövekkel az adott hős manáját lehet tölteni, ami erőt ad neki a támadásra, taktikáznunk és gyűjtögetnünk kell, hogy a legnagyobb csapásokat vigyük véghez. A lapok bal felső sarkában követhetjük a mana töltöttségét, alatta pedig a támadás ereje van, általában minél keményebben tud lecsapni, annál több ideig kell a manáját tölteni, míg a jobb alsó sarokban a páncélja erősségét, és az életpontjait mutatja a rendszer. A harc egyszerű. A manát felhasználva támadhatunk, ha pedig az ellenség csap le ránk, akkor az először a páncél-, majd az életerőpontjainkat gyengíti. Ha elfogy az élet, a kártya kiesik a játékból, a kört pedig az nyeri, aki ki tudja ejteni az ellenség mind a négy lapját.
A játékot apró érdekességek teszik még izgalmasabbá. A pályán például nem csak színes kövek, de halálfejek is vannak, amikből ha sikerül kirakni egy sort, akkor nem kell megvárni a mana feltöltését, és azonnal rátámadhatunk az ellenségre, de győzzünk bármennyiszer, az elfoglalt területeken mindig újabb kalandok, és velük együtt újabb ellenségek is várnak ránk. A quest a kiválasztott megyében történő eseményeket meséli el, történeteket társítva folyton kiújuló harcaink köré, míg a challenge egy több lépcsős kihívássorozat, viszonylag függetlenül a történettől. Minden meccs, legyen az PvP, quest vagy challenge, aranyat ér, de utóbbi például kiváló eszköze annak is, hogy soul pontokat gyűjtsünk, melyek harcosaink fejlesztését látják el. Töménytelen mennyiségű csata vár ránk még akkor is, ha a teljes birodalom az ellenőrzésünk alatt áll, és minél nagyobbak vagyunk, annál gazdagabbak is leszünk. Nem csak a csatákban nyert pénz, de a megyék adója arany formájában is a mi kasszánkat gazdagítja, amit aztán újabb kártyákra, még erősebb harcosokra költhetünk el.
A látvány gyönyörű, a játék kézzel rajzolt harci kártyákat vonultat fel, a zene csodálatos, a hangulat pedig magával ragadó. Bármikor megyek fel az Xbox Live-ra, legalább egy barátom biztos a Gems of Wart nyúzza, a szabályrendszer rendkívül könnyen tanulható, és ugyanolyan addiktív is. A meccsek gyorsan lemennek, az ember pedig még többet és többet akar belőlük, folyamatosan kell taktikázni, és mindig az adott ellenségnek megfelelő lapokat bedobni a játékba. Lehet guildeket alapítani, vannak taskok - például nyerj meg 2 meccset, érd el az 50-es szintet és szerezz 3 új fegyvert -, illetve tudunk kincsesládákat is nyitogatni, mindenféle ajándékokért. Egyetlen dolog nem tetszett csak. A történet unalmas és lapos, a készítők az események leírását és a hősök párbeszédeit csak azért írták meg, hogy mutassanak valami tartalmat, mindez viszont mérsékelten sikerült csak nekik. A sztori nem szegez székhez, eleinte elolvasod őket, majd úgy vagy vele, hogy úgyse lesz belőle semmi, és átpörgeted mindet. A sok skip-nyomogatással meg csak az idődet veszik el, ami még idegesítőbb.
Ingyen játék nem létezik, legalábbis nem nagykiadótól, így profitot a Gems of War is mikrotranzakciókkal hoz a konyhára. A játékban kétféle valuta van, az egyik a meccsekért bezsebelhető arany, a másik pedig a gyémánt, amit csak nagyon kemény munkával - például guild taskek teljesítésével - vagy valódi vásárlással tudunk szerezni. 2 dollárért már lehet venni 15 gyémántot, de az még szinte semmire se elég, minél többet költünk, annál nagyobb a kedvezmény, a gyémántokat pedig költhetjük aranyra, ládikanyitó kulcsokra, soul pontokra, kártyaupdate-ekre, és ki tudja, még mire. Fizetni természetesen nem kötelező, de gyors előnyhöz juttathatjuk magunkat, ami megkönnyíti a további játékunkat is, mindig erre megy rá mindenki. Apró érdekesség pedig, hogy nem ez az egyetlen mostanában megjelent free-to-play kővarázsló játék, előtte pár héttel jött ki a Frozen Freefall is, mely a Jégvarázs mesevilágát kelti életre, csak fiú helyett a lány játékosok örömére. Illetve az én örömömre is, mert azzal is elvoltam egy jó pár napig.
A Gems of War összességében egy izgalmas és szerethető fantasy játék, amit érdemes kipróbálnia mindenkinek, aki eddig még nem tette. A két nagykonzolos megjelenés teljessé tette a lefedettségét, bármelyik platformot is szeressük, elér hozzánk. Én imádom a stílust, régen behálózott a Candy Crush Saga és a Candy Crush Soda is, most meg ebbe szerettem bele. Nézd meg te is!
A Gems of War PC-re, iOS-re, Androidra, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, mi az utóbbi változatot teszteltük.
Hát igen, ez a másik nagy probléma. Az "ingyenesség" látszata erre is rányomta a bélyegét. És úgyanígy gondolkodnak a vásárlók is. "Mekkora szemét xy fejlesztő, hogy ennyit kér a játékért, amikor a többi ingyenes". És emiatt ez tényleg egy öngerjesztő folyamat. Meggyőződésem hogy sok amúgy "normális" fejlesztő kényszerűségből lépett erre az útra, mert ha pénzt kérnek a játékért, egyszerűen elsüllyed az "ingyenesek" tömege között. Én csak abban bízom, hogy azért az embereknek leesik elöbb utóbb, hogy az ingyenesség bizony súlyos pénzekbe kerül. Lehet hogy egy-két játékkal még lehúzzák őket, de talán ezután "kinyílik a szemük".
Nem tudom amúgy, hogy ezzel a játékkal kit akartak megszólítani, de kétlem, hogy a Candy Crush rajongókon kívül sokakat ez érdekelni fog.
#2: Steam-en is. Nem számít. Messzire kerüld.
#5, #6: Szintén azon az oldalon van egy cikk, ahol azt írja, az lehetne a jó megoldás, hogy kötelezően feltüntetik, hogy egy "ingyenes" játék végigjátszása mennyibe kerül. A vizuális extrák mint fizetős tartalom ellen (Path of Exile, Elite: Dangerous, Borderlands 2) nekem sincs különösebb kifogásom. De amikor néhány játékteszt-oldal felrója a mobilos Dragon Quest VIII-nak (ami egy 40+ órás PS2 játék 1:1 portja, könyörgöm! Csoda, hogy mobilon elfut!) hogy 15$ meg az Xcom-nak hogy 12$ (egy current-gen játék!), miközben a középszerűség alatti Asphalt 7-ben meg RollerCoaster Tycoon 4-ben vannak 100 dolláros csomagok, az már nekem sok. 3500 dollárért már az USA-ban is kapni használtautót, vagy a Steam-en az összes autós játékot megveheted annyiért!
http://www.baekdal.com/opinion/optimizing-your-industry-to-the-point-of-suicide/
Egészen döbbenetes amikor kiszámolja hogy az hogy az Asphalt 7-ben megszerezz mindent majdnem 3500 dollárt kell kifizetni....
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.