Star Fox Guard teszt

  • Írta: Daks
  • 2016. április 29.
Link másolása
Alulírott Grippy Toad, a Corneria Precious Metals Zrt. alapító vezérigazgatója örömmel értesítem önt, hogy mától hivatalos alkalmazottja vállalatunknak. Feladata a bányák őrzése, és megvédése az ellenségtől. Jó munkát kívánok!

Kísérőjátékot kapott a Star Fox Zero. A Star Fox Guard a Nintendo és a Platinum Games április 22-én megjelent rókás sci-fijének spin-offjaként a Corneria bányák háborús mindennapjaiba enged betekintést. Frissen kinevezett biztonsági tisztként küldetésünk a vállalat termelőegységeinek megvédése az ellenségtől. A tower defense stílust képviselő, és azt némiképp átalakító játékban egy kényelmes szobából kell intéznünk mindent. Az üzemek folyamatos támadás alatt állnak, ipari kémrobotok próbálnak betörni a falai közé, hogy kiiktatva az állomást, megroppantsák hadseregünk nyersanyagellátását. A bázisokat azonban nem adjuk könnyen, fejlett védelmi rendszer áll a betolakodók útjába, melynek kezelése ránk hárul.

A Star Fox Zero a generációváltás előtt álló Wii U egyik utolsó nagy címeként fontos feladatot lát el. Először is, méltó módon kell búcsúztatnia a konzolt, másodszor pedig be kell bizonyítania, hogy még mindig Shigeru Miyamoto és csapata készíti a világ legjobb játékait, különben az új gép nem fog már kelleni senkinek. Tényleg komoly a küldetés, most viszont itt van a Star Fox Guard, megnyitva előttünk egy szeletet a Lyat Rendszer összetett és csodás világából. Tizenkét kamera pásztázza a Corneria bázisok minden szegletét, a biztonsági szobából ezekhez, és a hozzájuk tartozó védelmi fegyverekhez kapunk teljes hozzáférést. A bányák alapanyagot állítanak elő a hadsereg fegyver- és robotgyárainak, nem szabad őket veszni hagynunk.

A játék indítása után azonnal az események közepébe csöppenünk. Több hullámban érkeznek az ellenség robotjai, megismerhetjük a harcrendszer alapjait, Grippy Toad mindig mondta, a legjobbak a legnagyobb csatákban edzettek. Miután bedaráltuk az első hullámot, megjelenik közvetlen felettesünk, Slippy, aki elmagyarázza az alapokat. A kamerákat a biztonsági szobából irányíthatjuk, tizenkét kisebb, és egy nagyobb képernyőn figyelve az eseményeket, utóbbi mindig az aktív. A gamepad segítségével válthatunk a kamerák között, az éppen aktív kamera szabadon forgatható, és lőni is azzal tudunk, nem hittem volna, hogy egy játék még használ reversed Y beállítást, de megszokható a dolog. És a játékmenet is egyszerű. Ha mozgást látunk valamelyik kamera képén, akkor azonnal át kell rá kapcsolnunk, majd kilőni a betolakodót - az ellenség éjjel-nappal támad, többféle robotot is bevetve.

A támadókat a játék két fő kategóriába sorolja. Az első a Chaos Class, melynek feladata megzavarni a védelmünket. Felrobbantják, vagy kikapcsolják a kamerákat, esetleg bejutva a hálózatba, hamis képeket töltenek fel, előkészítve a terepet a második, Combat Class robotoknak. Ezek a harci gépek arra lettek beprogramozva, hogy a bázis központi egységét támadják meg, a kamerákra és a fegyverekre ügyet se vetnek, egyenesen a célhoz igyekeznek. Mindkét osztályból van kisebb és nagyobb, gyorsabb és lomhább darab is, különböző képességekkel, a központhoz pedig rövid labirintus vezet mindig, így ha átjutnak a kapukon, azért még van egy kis időnk megállítani őket.

A kamerákat a meccsek során bármikor áthelyezhetjük, csak duplán kell koppintani a gamepad képernyőjén, illetve van a játékban fejlődés is. A legyőzött ellenségek roncsaiból egy vicces kis robotbéka gyűjti össze a hasznosítható fémeket minden kör végén, mely egyben XP-ként is szolgál nekünk; minél több van belőle, annál magasabb szinteket tudunk elérni. Szintlépéssel együtt pedig új ellenségeket is kapunk, így lesz a kihívás egyre nagyobb, apró érdekesség pedig, hogy találunk egy menüben egy robotenciklopédiát is, mely segít megismerni a gonosz oldalt, és képességeit. Sajnos a játék annyira nem összetett, hogy komoly stratégiát lehessen ennek segítségével alkotni, inkább csak nézegetni jó az egész, meg a gyerekkel beszélgetni a karakterekről. Merthogy a Star Fox Guard inkább a gyerekeknek, mintsem a felnőtteknek szól, nehézségben, hangulatban és kihívásban is a fiatalabbaknak lett tervezve. Még az ellenséges robotok is szuper aranyosak.

A játék a faék egyszerűségre esküszik. A grafika közepes, a képernyőn nincs semmi túlvariálva, az ellenség kiszámítható ütemben támad, megvédeni a bázist nem egy megterhelő feladat, még a felsőbb szinteken se. A látvány stílusra inkább a 80-as évek rajzfilmjeit idézi, még a képernyők is zöld monitorcsíkban úsznak, mintha valami retro eszközön át szemlélnénk az eseményeket, jópofa apróság viszont, hogy tudunk ellenséges squadokat kreálni. Egy bizonyos mennyiségű játék után megnyílik egy szerkesztő, mellyel beállíthatjuk, hogy milyen egyéni útvonalon, és mekkora sereggel támadjon a robotsereg, az elmentett kihívásokat pedig a World Rivals menüben tudjuk megosztani. Harcolhatunk barátok tervei ellen, illetve szedhetünk le ismeretlenek munkáit.

Nem lett egy korszakalkotó játék a Star Fox Guard, még mobilra is jobb tower defense játékokat lehet letölteni, sokszor akár ingyen is. A kisebb gyerekek jól elszórakozhatnak vele, de azt a 15 dollárt, amit a digitális változatért elkér a Nintendo, egyáltalán nem érdemli meg. Ha a Zero tetszik, azért tegyél ezzel is egy próbát.

A Star Fox Guard kizárólag Wii U-ra jelent meg.

3.
3.
Seggeszkexkluzív
#2: dinasty samurai warriors sorozat? XD ott is ez van
2.
2.
tardisen98
Nem értem, hogy miért csinálnak olyan videojátékot, amiben az ellenségek nem támadnak...
1.
1.
Seggeszkexkluzív
Ha belegondolok hogy ez jobb értékeléseket kapott mint a teljes értékű zero folytatás télleg nem tudom hova tenni ezt a játékot. A célközönségnek biztos megfelel és az ára is baráti.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...