Star Fox Zero teszt

  • Írta: Daks
  • 2016. április 20.
Link másolása
A nevem Fox. Fox McCloud. Egy különleges vadászgépes egységnek, a Star Foxnak vagyok a parancsnoka, melyet a legendás kornériai pilóta, James McCloud alapított. Az apám.

Öt évvel ezelőtt Pepper tábornok felbérelte apámat, hogy nézzen utána a Venom bolygó közelében mért ismeretlen aktivitásnak. Soha nem tért vissza. Kies vidéke és mindentől távol eső elhelyezkedése ellenére a Venomot egy őrült tudós, Andross választotta főhadiszállásának, a küldetésre három pilóta indult el. James, az apám. Peppy Hare, apám legjobb barátja és segítője, illetve Pigma Dengar, a semmirekellő dagadék, aki „önként” jelentkezett a feladatra. Aztán kiderült, hogy végig összejátszott Andross-szal, apámat és barátját csapdába csalták, James pedig feláldozta magát, hogy megmentse Peppyt. A gonosz hazáig üldözte seregével, Andross óriás flottát halmozott fel, terve pedig nem kisebb volt, mint otthonunk, a Lyat Rendszer meghódítása. És a háború kezdetét vette.

A Platinum Games és a Nintendo legújabb közös játéka, a Star Fox Zero klasszikus kalandokat támaszt fel. 1993-at írtunk, amikor Fox McCloud kalandjai elsőként megérkeztek SNES-re, a következő években pedig kisebb vagy nagyobb kihagyásokkal bár, de egymást követték a folytatások. A kornériai vadászpilóták megfordultak már Nintendo 64-en, GameCube-on, DS-en és 3DS-en is, most pedig itt vannak Wii U-ra, megújult formában, de nem elfelejtve múltjukat. A Star Fox Zero részben előzményként, részben pedig az eredeti történet feldolgozásaként a háború első nagy hullámait dolgozza fel, az elődök által jól kitaposott utat követve. Fox McCloud vadászgépét irányítva egységünk élén különféle űrcsatákban és felszíni küldetésekben kell teljesítenünk, megvédve világunkat a gonosztól.

A játékmenet érdekes kettősséggel mutatja be a kalandokat. A vadászgépet szabadon irányíthatjuk, olyan manővereket csinálhatunk, amiket csak akarunk, a küldetések során viszont végig ott van a levegőben egy rail-shooterekre jellemző láthatatlan fonál, ami végigvezet minket a pályán, és amiről letérni nem lehet. A feladatok sokrétűek, van védekezés, támadás, rajtaütés és mentőakció, sokszor keveredünk hatalmas űrcsatákba, ahol a rombolók mellett mi apró szúnyogként keringünk csupán, máskor viszont alig néhány egység van a képernyőn, és mi leszünk minden eseménynek a főszereplői. A történet során változatos bolygókon fordulunk meg, ahol nem csak repülő üzemmódban, de földi egységként is teljesítenünk kell, gépünk gombnyomásra változik át mozgékony kis lépegetővé, elérve olyan belső, elzárt területeket is, amiket repülővel lehetetlen lenne.

A kalandok izgalmasak és szeretnivalók. Fox mellett mindig ott van Falco Lombardi, Peppy Hare és Slippy Toad, akikkel rádión folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, illetve többször feltűnik egy cuki hangú pilótalány is, akinek a neve most nem jut eszembe, de teljesen az ujja köré csavar minket állandóan. A Nintendo-játékokban valami elképzelhetetlen módon mindig ott van az a hangulat, és az a játékélmény, amitől imádjuk őket, ez alól pedig a Star Fox Zero se kivétel, Miyamoto és csapata harminc év után is tudja, hogy mivel lehet megfogni a rajongók szívét. Csak egy apróságot mondok: az első küldetések egyikében a repülőt egy Gyrowing nevű helikopterre cseréljük, amiből egy távirányítású kis hackerrobot ereszkedik le. A robotot oda kell vezetni a számítógépek vezérlőjéhez, és bejutva a rendszerbe, kikapcsolni a védelmet. A mozgása, a hangja, és úgy az egész léte viszont olyan aranyos, hogy az ember legszívesebben megölelgetné.

A Wii U szeret különleges játékélményt, és hozzá tartozó nem mindennapi irányítást adni a játékainak, és ebben természetesen a Star Fox Zero se képez kivételt. A tévén zajlanak a fő események, itt látjuk az átvezetőket, és itt történik az akció is. Gépünket külső nézetből irányíthatjuk, míg a Gamepad képernyőjére tekintve már egy belső nézetet, vagy egy másodlagos kameraállást látunk, sokszor az átvezetők alatt is folytatva a támadást, de itt nézhetjük például a hackerrobot képét is. A megoldás rendkívül érdekes, mekkora kár, hogy csak az irányítást nem sikerült tökéletesre megcsinálni. A gépet egyszerre tudjuk a mozgásérzékelővel, és az analóg karokkal irányítani, ami szörnyű zűrzavart eredményez, a pontos célzás sokszor ütközik nehézségekbe, ráadásul a célkereszt is állandóan elmászik a képernyő közepéről, amit gombnyomással kell újrapozícionálnunk. Nem mondom, hogy nem szokható meg a dolog, de rengeteg fejfájást fog okozni még a legnagyobb, legelnézőbb rajongóknak is.

Újdonság, hogy immáron van a játékban co-op mód, a kalandokat egy baráttal közösen is végigjátszhatjuk. Sajnos ez azonban ez se a megszokott módon zajlik, a második játékos nem egy másik repülő irányítását veszi át, hanem csak besegít az elsőnek. A hagyományos kontrollert használó játékos vezeti a gépet, a gamepadet használó pedig céloz és lő, nem mondom, hogy nem szórakoztató így is, de az biztos, hogy a készítők a könnyebbik utat választották. Apró érdekesség, hogy vannak boss harcok, ami pedig eddig nem volt, hogy a történet többször is elágazik, döntenünk kell, hogy mikor merre haladjunk tovább, illetve a repülőn és a helikopteren kívül lehet immáron tankot is irányítani.

A látvány közepes lett. Nintendo-játéknál sosem számított a grafika, és ez továbbra is így van, az összkép nem ér fel egy PS4-es, vagy Xbox One-os címhez, de a játékvilág magával ragadó, a színek szépek, és a karakterek is aranyosak, szerethetőek. Ezek pedig bőven kárpótolnak minket mindenért. A játék mese sci-fi hangulata egyéni és elképesztően erős, ami nem csak gyerekeket, de a felnőtteket is le tudja venni a lábáról. Ha szeretted A galaxis őrzőit, akkor a Star Fox is be fog jönni, ezt garantálom neked. A történetvezetés egyszerű, jól átlátható és izgalmas, társaink a kalandok során szinte barátaink lesznek, szuper jó érzés kötelékben repülni velük, vagy megmenteni őket egy-egy légi csatában, leszedve az őket üldözőket. A lövöldözős játékélmény pedig mindent visz, természetesen 60fps-sel, ahogy azt kell egy Nintendo-játéknál.

A Star Fox Zero kellemes csalódás lett. Azt hittem, hogy a Wii U egy nagy vergődését fogom átélni, egy feltámasztott, félresikerült klasszikussal, de nem lett igazam. Ahogy most válogatom a képeket a cikkhez, még mindig nem értem, hogy mi lehet ilyen jó egy ennyire csúnyácska, kidolgozatlan kis játékban, de ha arra gondolok, hogy hány fantasztikus órát töltöttem vele az elmúlt héten, akkor kitisztul minden. A Star Fox Zero olyan, mint a(z) ......... (gondolj ide bármilyen fura kaját, spenótot, sushit, körömpörköltöt), nem tudod, hogy milyen jó, amíg nem próbáltad ki, ha viszont egyszer rákapsz az ízére, a kedvenced lesz. Próbáld ki, vedd meg. Megéri.

A Star Fox Zero kizárólag Wii U-ra jelent meg.

Kapcsolódó cikk

6.
6.
aordog
Néztem róla vidit. Nekem nagyon tetszik. Mindrnképpen beszerzôs darab. Aztán a stáblista után majd kiderûl, hogy a polcra kerül vagy éppen eladásra.
5.
5.
zimonyini
Pocsék irányítás - fantasztikus játékélmény? Ezek a túlhypolt értékelések, azért mert starfox...
4.
4.
Seggeszkexkluzív
Érdekes konklúzió - pocsék írányítás és ilyen jó értékelés. Lehet akármilyen szórakoztató,addiktív vagy szép egy játék ha egy ilyen alapvető dologgal gond van.
3.
3.
kamgecam
Ez a 8 pont nagyon soknak tűnik nekem a Ratchet and Clank 8 pontja után, de maga a teszt az jó lett.
2.
2.
fojesz
1.
1.
2pacal
Sztem 93ba Snesre erkezett meg a róka koma...Én legalabbis Super Nintendon toltam a Starfoxot...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...