Perception teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. június 28.
Link másolása
Az ismeretlentől való félelem genetikailag kódolva van az emberekbe. Ha pedig önhibánkon kívül nem tudunk szembenézni a veszedelemmel, csak a hallásunkra és a megérzéseinkre hagyatkozhatunk. Pont, mint a Perceptionben.

Nem sok játékban irányíthattunk eddig egy vak személyt, ami érthető, hiszen nem akarunk folyton fekete képernyőt látni. A BioShock egykori fejlesztőiből verbuvált The Deep End Games közösségi finanszírozású, belső nézetes alkotása egy egyszerű csavarral oldotta meg a dolgot: pálcánk koppantása után a visszaverődő hangokból alakul ki egy ideiglenes kép előttünk. Így egyrészt nem bukunk orra az első küszöbben, másrészt roppant egyedi látványvilággal szembesülünk a Perceptionben. Hősnőnk, Cassie van olyan talpraesett, hogy fogyatékosságából előnyt kovácsol, és nem esik kétségbe akkor sem, amikor egy kísértetjárta ódon kúriába látogat Massachusettsben.

De miért is tesz ilyen őrültséget a leányzó? Álmaiban korábban már többször is feltűnt ez a hely, mire nagy sokára nyomára bukkant az interneten. Nyilvánvaló, hogy egy rejtélyes erő hívta ide, aminek köze lehet Cassie múltjához. Naná, hogy az éjszaka közepén, teljesen egyedül érkezik a házhoz, amit szépen lassan, szobáról szobára feltérképez. Persze, ha így lenne, egy röpke óra alatt végeznénk, és nem tudna újat mutatni a játék, de egy elsőre megmagyarázhatatlan ok miatt a kúria elrendezése folyton megváltozik.

A lány leghasznosabb eszköze a botja, amivel folyton-folyvást kopogtat, hogy a visszaverődő hangokból láthatóvá váljanak a közvetlenül előtte lévő folyosó, szoba vagy berendezési tárgyak körvonalai. Elég hamar szembesül különféle megmagyarázhatatlan jelenségekkel: becsapódó ajtókkal, a korábbi lakók emlékképeivel – a legkorábbi történet több évszázados. Szép lassan fény derül mindegyikük tragikus múltjára, és arra, hogy az ő személye hogyan kapcsolódik hozzájuk. A Perception sztorija végül is érdekes, annak ellenére, hogy néhányszor azért a fejemet fogtam néhány erőltetett fordulat láttán. Mindegy, le lehet nyelni.

A gondok akkor kezdőnek igazán, amikor a házat uraló gonosz erő felfigyel ránk, nevezetesen a kopogásainkra. Ilyenkor nincs mit tenni, mint meglapulni a szekrények mögött vagy az ágy alatt, és megvárni, míg az entitás továbbáll. Nem is tehetünk mást, hiszen ilyenkor teljesen vakok leszünk. De mi van, ha annyira amatőrök vagyunk, hogy ez nem jön össze és belesétálunk a jelenés karjaiba? Semmi különös, a legutolsó mentési pontról újra nekivághatunk, bízva abban, hogy ezúttal kicselezzük a szellemet. A Perception elég korán eldurrogtatja a petárdáit, csak a korai percekben érhető tetten a feszültség, később már csak nagyokat ásítunk minden kiszámítható ijesztgetésen. Ami nagy kár, elvégre a téma és a kivitelezés elvitathatatlanul egyedi.

Egy érdekes ötlet azért színesíti a ház felfedezését. A Cassie okostelefonján lévő alkalmazás fel tudja olvasni a házban szétszórva található írott jegyzeteket. Ezek sokszor széfeket nyitó kódokat is rejtenek, de a történet újabb fordulataira is fényt derítenek. Az aggódó barátunk folyton csörget minket, és olykor még egy kilátástalanabb helyzetben is jókat cseverészünk vele, ami enyhén szólva is furcsa. Persze mindig a legrosszabbkor megy el a térerő, mert miért ne tették volna bele a játékba a horrorok legnagyobb kliséjét.

Viszonylag simán haladunk előre a játékban, ha megkavarodnánk, csupán egyetlen gombbal láthatóvá válik a következő célpont fénye, nekünk pedig csak az irányt kell tartani. Ezek az apróságok, bár nem tűnnek soknak, mégis kiölik az anyagból a minimális kihívást is. Nem kimondottan sétaszimulátor a Perception, mégis azzá válik, amikor teljesen fogja a kezedet.

Oké, a játék elején kiválaszthatjuk, hogy milyen módban tolnánk végig a sztorit. Az elsőben Cassie-nek sokkal nagyobb rálátása lesz a házra és eseményekre, a másikban viszont csak a történet kulcsfontosságú dolgait rágja a szánkba a játék, végül nekünk kell kisakkoznunk, mi miért történik. Bármennyire is nagy a kísértés, erősen ajánlom az elsőt, lévén így kevésbé zavarosabb a narratíva.

Hiába tolható végig nagyjából 5 óra alatt a Perception, én már a második órában untam az egészet. Tény, hogy a látvány különleges, de hamar a hátam közepére kívántam a túltolt szürkeséget és a rikító kontúrokat. A rejtély pedig túl elhasznált ahhoz, hogy érdekes legyen, és ezen még a játékmenet sem segít, túlságosan is monoton. A bitang jó alaphelyzet is kevés ahhoz, hogy Percepiton bárkit is le tudjon kötni egy-két óránál tovább, főleg, hogy a horrorelemek is súlytalanná válnak.

A Perception PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg - mi számítógépen teszteltük.

6.
6.
hedzsooo
#1: He, eredj vissza inkább kapálni, vagya fénybe járkálni, nem kell ide ez az utálkozó szövegelés! ;D
5.
5.
Dante946
Kár éte, pedig nagyon ígéretesnek tűnt az alkotás, az alap ötlet jó, meg a megvalósítás is.
Nem lett annyira rosz, csak tövvet vártam.
Reménykedtem, hogy egy Alien Isolation szintű játékot kapunk.
4.
4.
A Fénybenjáró
#3: Jó, egy kicsit túloztam.
3.
3.
MoRT2195
#1: A legutóbbi CoD (Infinite Warfare) is csak 7 pontot kapott tőlük, ne beszélj már hülyeségeket.
2.
2.
jolvokq
ez így igaz pedig nem rossz játék
1.
1.
A Fénybenjáró
Ha a címében benne lenne, hogy Call of Duty, akkor azon nyomban rávágtátok volna a 9 pontot, nemde?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...