Assassin's Creed: Origins teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. november 8.
Kétségtelen, hogy a Ubisoft az ókori Egyiptomot kiválóan keltette életre az új Assassin’s Creedben, de az idejétmúlt elemek megreformálásához kissé bátortalanul nyúlt. Mintha nem tudná pontosan, hogy hová helyezze a súlypontokat.

Fontos már az elején tisztázni, hogy az Assassin’s Creed: Origins fejlesztése nem közvetlenül a 2015-ös Syndicate után vette kezdetét, tehát nem két évet kotlott rajta a Ubisoft Montreal, hanem sokkal többet. A stúdión belül a Black Flagről elhíresült csapat gyermekéről van szó, amely már 2013 végén nekikezdett a munkálatok korai fázisának. Ez testvérek között is négy év, még ha az aktív fejlesztés tényleg az utolsó rész után indult be. A pihenő mindenesetre jót tett a dollármilliárdos frencsájznak, a radikális változások első lépése az volt, hogy egy olyan korszakba helyezték az Originst, amiről még korunk történészei sem tudnak túl sokat. Az eredmény? A készítők még jobban szabadjára engedhették a fantáziájukat, és az sem mellékes, hogy eddig nem sok videojátékban elevenedett meg ilyen műgonddal az ókori Egyiptom.

Miután adott egy remek helyszín és korszak, ideje volt hát búcsút mondani a csúcsra járatott és pont ezért unalmassá váló mechanikáknak. Nagyokat ásítoztunk, amikor már a tizenvalahányadik tornyot kellett megmászni ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a körülöttünk szétszórt fontosabb missziók, amelyek teljesen függetlenek voltak a fő narratívától. A kétgombos harcrendszer is monotonná és egysíkúvá vált az évek során, olykor-olykor ugyan beszúrtak némi újdonságot is (emlékezzünk a horgos kampóra vagy a bandaháborúra), de vagy egyáltalán nem illettek bele a játékmenetbe, vagy csak egyszerűen nem tudtak nekik kellő mélységet adni a fejlesztők. Az Originst rengeteg ígéret előzte meg, de pár óra játék után nyilvánvalóvá vált, hogy a készítők nem tudtak megszabadulni teljesen a múlt berögzüléseitől. Viszont már minden sokkal jobban illeszkedik egymáshoz, nem erőltetnek rád semmit, az élmény gördülékeny, látszik rajta, hogy a recepten rengeteget csiszoltak a srácok. És igen, új ízeket is felfedezhetünk benne.

Az Origins tehát a legtávolabb merészkedik a múltba, a fáraók és a piramisok idejébe, és itt rögtön hason is szúrja önmagát. A sorozat főszereplőit, az orgyilkosokat és a templomosokat Kr. e. 50 évvel még csak hírből sem ismerték. Oké, el lehet ugyan mesélni egy történetet arról, hogy mi vezetett e két szemben álló fél megszületéséhez, de még így is ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a valódi háború elkezdődjön köztük. Ebben a korszakban, XIII. Ptolemaiosz uralkodása idején a Nílus országa hanyatlani kezdett. Nem csupán a belső ellentétek és erőszakos cselszövések miatt, hanem más birodalmak is szemet vetettek a gazdag kultúrára, köztük a nagyra törő Római Birodalom. A fáraók dicső ideje lejárt, katonák terrorizálják a lakosságot nap, mint nap. Nem tudják, mi lesz velük holnap, bizonytalanságban élnek, és az idegengyűlölet elharapódzott. Néhányan már csak nosztalgiával emlékeznek a múltra, amikor még egy magasztos birodalom részesei lehettek.

És itt jön képbe főhősünk, Bayek, egy Medjay, aki – hasonlóan apjához - egykoron a fáraók büszke testőrségébe tartozott. A fickó leginkább egy korabeli seriffre hasonlít, azaz a rábízott közösség mindennapi problémáit is ő oldja meg. A kecskéidet a hiénák tizedelik meg esténként? A banditák ellopták az édesapádnál lévő Holtak Könyvét? Krokodilok szállták meg a kikötődet? Tudod, hogy őt kell hívnod! A történet elején rögtön világossá válik, hogy egy szimpla bosszúsztorit zongorázunk végig hosszú játékórák árán. Bayek életét egy családi tragédia árnyékolja be, az elkövetők egy titokzatos maszkos csoport, az Ősök Rendjének tagjai, akik Egyiptom-szerte bujkálnak, a feladatunk pedig az, hogy megkeressük és leszámoljunk velük. Az írók tehát semmit nem bíztak a véletlenre, Bayek motivációi egyértelműek, ám a karakter jóval összetettebb ennél, még ha elsőre nem is tűnik annak.

Más karakterekkel való kapcsolatából jobban kiderül, hogy milyen fickó is valójában Bayek. Még véletlenül sem egy olyan romantikus hősalak, mint Ezio, de még Edwardhoz, a Black Flag élvhajhász kalózához sem hasonlítható. Feleségével, Ayával hamarosan a Kleopátra és bátyja, Ptolemaiosz közt kirobbant polgárháborúba csöppen, titokzatos szövetségeket kötnek, a céljuk az, hogy valahogy megőrizzék a nép szabadságát, aminek a gyilkos árnyékcsoport nem nagyon örül. Szóval a sztori csak elsőre tűnik egyszerűnek, bár el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy egy kiterjedt játszmába csöppenjünk hősünkkel. A kezdeti órák alatt elég sok puskaport eldurrogtat a játék, de ahhoz, hogy elérjünk oda, ahol a történet már tényleg beindul, kitartás kell, nem is kevés. Persze rengeteg érdekes szereplővel ismerkedünk meg ez idő alatt, közöttük néhány igen erős történelmi alakkal, csak rengeteg minden elvonja a figyelmünket.

Elsőnek ott van a gigászi méretű térkép, amit szabadon bejárhatunk, és ahol ezernyi teendő és érdekesség akad. Többek között tóparti falvak a maguk mindennapos teendőivel, míg a szántóföldeken emberek dolgoznak (külön öröm megfigyelni, amint nagyobb folyókból csatornák szállítják ide a vizet), a piacterek kereskedők és vásárlók alkudozásaitól hangosak, a folyókat kereskedőhajók tucatjai járják. A sivatag mélyén megbújó romos templomok pedig elfeledett titkokat őriznek. Vagy csak délibáb az egész? Egyiptom azonban össze sem hasonlítható a korábbi részek játszótereivel. Bizonyára élvezetes magas épületeket megmászni, de itt horizontálisan kiterjedt minden, ugyanakkor az olyan nyüzsgő és gazdag városok, mint Alexandria vagy Memphisz sem hiányoznak. Mindezt hegyek és kanyonok szabdalják, amelyek törvényen kívüli útonállók, vagy vadállatok rejtekhelyeiként szolgálnak. Ha szeretnénk, csak fedezzük fel a környéket, vegyük célba a térképen lévő kérdőjeleket, ha éles szemmel járunk, értékes zsákmány és gyűjtögetnivaló üti a markunkat!

Míg az adott szinthez ajánlott fő küldetésekre felkészülünk, érdemes teljesíteni a térképen felkiáltójellel jelölt mellékküldetéseket. Annyi lényeges eltérés van az előző részekhez képest, hogy ha egy feladatot elvállalunk, de út közben elvonja a figyelmünket egy másik teendő, akkor azt oldjuk meg, amelyiket szeretnénk, később visszatérhetünk pótolni az elmaradt dolgokat. Magyarán simán elmerülhetünk a világban ahelyett, hogy a fejlesztők kőbe vésett szabályait követnénk. Ha túl sokszor kudarcot vallunk egy ellenséges erőd megtisztítása közben, mert mondjuk a kapitány és társai éhes dúvadakként támadnak ránk, újra és újra, a legutóbbi ellenőrzőpontra visszatérve más tevékenység után nézhetünk úgy, hogy a korábbi is aktív marad. Sokszor úgy teljesítünk egy adott missziót, hogy közben egészen más cél vezetett az adott területre. Persze a játék mindig felhívja a figyelmünket arra, hogy a közelben befejezetlen munka vár ránk.

De vajon ugyanolyan ismétlődő feladatok várnak ránk a maszek melók alatt is, mint korábban? A The Witcher 3 még unalmasabb pillanataiban is egymáshoz kapcsolódó, az adott hely sorsát befolyásoló küldetésfolyamokat zúdított ránk, és bizonyára ez az odafigyelés az Origins fejlesztőit is megihlette. Itt viszont földhöz ragadt, ugyanakkor a korábbinál egy fokkal érdekesebb mellékküldetések várnak ránk, amelyek egy-két kivételtől eltekintve nem ívelnek át régiókon. Még a célterület is a megbízó NPC-től maximum pár kilométerre található: vannak sziszifuszi „hozd el ezt és ezt, öld meg őt és őt” feladatok, ahogyan „gyűjts össze ennyi és ennyi tárgyat” típusúak is. Még ha ezt érdekes háttérrel, nyomozással és párbeszédekkel színesítik is, tetteinknek és döntéseinknek nincs komolyabb hatása, mindegyik opcionális.

Az ösztönzés pedig csak az önszorgalom lehet, vagy egy áhított drága fegyver és páncél a kereskedőknél, amiért mégis rávisz a lélek a grindolásra. Vadászhatunk oroszlánra, vízilóra, sakálra, madarakra és krokodilokra is, hogy nagyobb tárkapacitású nyíltáskát vagy bármi mást craftoljunk, netán egyszerűen eladjuk a megszerzett cuccokat. Mert drachmából mindig kevés van, és az igazán ütős holmikat csak vásárlással szerezhetjük meg a legkönnyebben. És ha már tárgykészítés: a Far Cry e szempontból jóval több lehetőséggel kecsegtetett, igaz, itt nem is kell annyi időt beleölni a nyersanyagok összekuporgatásába. Ha igazán harcedzettnek érezzük magunkat, minden nagyobb városban fogathajtó versenyeken és gladiátorviadalokon vehetünk részt pénzért, utóbbi egyfajta játékon belüli hordamódnak felel meg, sokszor igazán nehéz kihívás mellett. Ha viszont ráfekszünk a sírfeliratok, a csillagképek és a sok más gyűjtenivaló felfedezésére, már értékes szettekkel gazdagodhatunk, szóval az időmilliomosoknak még mindig kedvez az Assassin’s Creed.

Az eddigiek alapján lényegében még csak a sandbox-élmény finomhangolásáról beszélhettünk, ahol igazán radikális változás csak a harcrendszerben érhető tetten. Ezúttal kétféle támadástípussal – egy gyengébbel és egy erősebbel – operálhatunk, de nem mindegy, mikor sütjük el ezeket. Egy pajzzsal felszerelkezett figura ellenállását csak az utóbbival törhetjük meg, míg a mezei ellenfelek ellen nyugodtan váltogathatjuk őket. Ezen felül a megfelelő védekezésre is figyelnünk kell az előretartott pajzzsal, ahogy a kitérésre és hárításra is. Adva van egy rakás fegyver, amelyek más és más ritmust, és vérmérsékletet követelnek meg, valamint az adrenalinrendszer is, amely mindennek egy új réteget ad. Ha a sok vérontással az adrenalinszintünk feltöltődik, egy pusztító támadásfolyamot indíthatunk el, amivel szinte letarolhatunk mindenkit magunk körül.

Különféle kardokat, buzogányokat, bárdokat, lándzsákat vehetünk kézbe, mindegyikük eltérő tulajdonságokkal bír, és a ritkaságuk is különböző. Az ezekkel való kísérletezés élvezetes csetepatékhoz vezet, bár itt is akadnak furcsaságok. Két-három katona ellen még csak-csak irányításunk alatt tartjuk a harcot, de amikor többen ugranak a torkunknak – hiába a gyors ellenfél-kijelölés lehetősége –, előbb-utóbb káoszba fordul az egész. Menekülőre fogjuk, közben igyekszünk íjjal vagy bombával ritkítani azokat, akiket érünk. Apropó, íjak! Ebből is többféle létezik: a vadászíjak távolról hatásosak, de olyan fajtával is találkozunk, amely a közelebbi ellenfeleket ritkítja, és egyszerre több nyilat is ki lő – igen, ez felel meg a korabeli sörétes puskának. Van még egy Predator íjunk is, amely sokkal pontosabb célzást tesz lehetővé, ugyanakkor a kilőtt vessző útját kézzel is korrigálhatjuk, így már a fedezékbe húzódott haramiákat is levadászhatjuk. A kiterjedt csatákat igyekezzünk hát elkerülni, így marad a sorozat másik védjegyének számító lopakodás.

A lényeg nem változott ezúttal sem: a magas fűben, vagy háztetőkön, falakon ugrálva nehezebben vesz észre az ellenfél, illetve kevesebb ellenállásra számíthatunk, ha éjszaka szivárgunk be valahová. Hátulról még mindig csendesen intézhetjük el a delikvenst, ha pedig észrevesznek, de gyorsan cselekszünk, és kést dobunk a nyakába, megúszhatjuk riadó nélkül. Az előttünk álló terep feltérképezésére a kedvenc sasunk lesz a segítségünkre, a derék tollas jószág - hasonlóan a Far Cry Primal baglyához -, felméri az ellenállást és a fontosabb pontokat. Később már okosabb is lesz, ha a térkép tornyait megmászva „szinkronizáljuk” a pályát, így már el is vonhatja az ellenfél figyelmét. Szóval a türelmes játékosok legnagyobb örömére az Originst egy teljes értékű és remekül használható lopakodási rendszerrel vértezték fel, és a repertoárunk folyamatosan bővül az idő előrehaladtával. 

És ha már fejlődés, az RPG-szerű háromágú skillfán költhetjük el a szintlépés után járó pontokat. Itt találjuk a harchoz, a lopakodáshoz és a vadászathoz kapcsolódó kunsztokat, folyamatosan nyithatunk meg új képességeket. Noha a játék első pár órájában már elég sok új tudományra teszünk szerint, később lassabban kapunk új dolgokat, de az igazán hatásos képességeket még így is nagyítóval találjuk meg. Csak néhány példa: külön képességhez kötötték a napszak azonnali megváltoztatásának lehetőségét, amit egy szimpla alvással is el lehetett volna érni. A teve- vagy lólopás is ilyen. Jópofa dolog megmérgezni a hullákat valami terjengős nyavalyával, amitől a test közelébe merészkedő kurafik azonnal megfertőződnek. Bárhogy is lesz, előbb-utóbb tobzódni fogunk a lehetőségekben, Bayek egyre keményebb harcossá, orgyilkossá vagy vadásszá érik, csak legyen kapacitásunk minden új kunsztot észben tartani és kamatoztatni.

Még most sem tudom eldönteni, hogy a szintén a szerepjátékokból kölcsönvett lootrendszer a játék előnyére válik-e, vagy nem. Minden elhullott ellenfél után vagy egy kinyitott ládából új és jobb fegyverek és pajzsok bukkannak elő, ezek ritkaságát színnel jelölik, és persze a legendary-darabok a legjobbak. Mindegyik tárgynak ezek alapján más és más a statisztikája, míg a különlegesebb példányok egyéb finom bónuszokkal is bírnak. De hiába örülünk egy remek kardnak, amikor a Bayek túl gyorsan fejlődik ahhoz, hogy sokáig hasznát tudjuk venni. Hiába a tizedik szintű rare vagy legendary kard, amikor hősünk magasabb szinten már nem tud velük eleget sebezni. Ilyenkor eladjuk, alkotóelemeire bontjuk, vagy tovább fejlesztjük a kovácsnál a kedvenceinket. Bár ez utóbbi ára túl borsos ahhoz, hogy időt és energiát fektessünk bele, elvégre mindig akad egy szerényebb, de használhatóbb darab.

Ez bizonyára rengeteg játékosnak szemet szúr majd, és pont ezért rakták bele az Originsbe a mikrotranzakciókat – már a betöltőképernyőn felhívják rá a figyelmet, rendszerint akkor, amikor már rengetegszer fogunk padlót egy csatában. Valódi pénzért Helix-pontokat lehet vásárolni, amit ingame valutára lehet váltani, és ha ez megtörtént, máris beruházhatunk egy csodás, aranyszínnel csillogó fegyverbe. Nem kellett érte gürizni, tucat állatot leölni, és még a barátnődre is jut időd. A hülyének is megéri, nem? Aztán majd jönnek az akciók és a többi lehúzásszagú ajánlat. Persze mondhatod te, hogy egy lukas garast sem ölsz bele pluszba a játékba, amikor közel húszezer forintért vetted meg, de amikor kemény ellenállásba ütközöl, a drachmád meg kevés, sziszifuszi feladatokra meg nincs időd, te is felveszed a pléhpofát és csengetsz.

Egy ilyen kaliberű címtől jogos az elvárás, hogy bitang jól nézzen ki, és az Origins látványvilága tényleg lehengerlő. Az utolsó nyávogó cica is tisztességes animációt kapott, még a kereskedők ponyvája alatt megbújó almásrekesz textúrája is éles. Szélviharban pedig szinte a szemünket csípi a homok. A karakterek is bődületesen jó mimikával rendelkeznek, a mozgás és a harci mozdulatok is a helyükön vannak. Összességében - grafikailag és művészileg - az AnvilNext engine még mindig kényezteti a szemet. De ennek bizony ára van, a sztenderd PS4-en a Day One patch-csel is gyakran esik le a framerate 30 fps alá, és még a Pro-modellel is gondok vannak, bár ott igen szépen kezelik a HDR-t. Talán majd Xbox One X-en simább lesz a játék, meglátjuk. Ami a PC-s verziót illeti, azt csiripelik a verebek, hogy a védelem 30-40 százalékos plusz terhet jelent a proci számára, és bár ezt a Ubisoft cáfolja, a gépigény nem árul zsákbamacskát. A szinkron mindenesetre a szokásos magas minőséget képviseli, míg a keleties beütésű zenék tökéletesen megágyaznak a hangulatnak.

Mesélhetnék még a rengeteg olyan apróságtól, amit átélve tényleg piszkosul szórakoztató az Assassin’s Creed: Origins: a tengeri csatákról, a piramisok sírkamráiról, a tökéletes szabadságérzetről vagy épp a perfekt módon lemodellezett állatvilágról. Az egyiptomi atmoszférával a Ubisoft most megütötte a főnyereményt, rengeteg mindent képes vagyok megbocsátani neki: a még mindig repetitív mellékküldetéseket, a pofátlanul drága vagy épp korszakidegen fegyvereket. Még egy modern szálat is kapunk, de az csak egy leheletvékony érdekesség, nem veszítettünk volna semmit, ha kimarad. Lehet, hogy a játékosok elvárásai voltak túl nagyok, de a lényeg az, hogy az új Assassin’s Creed legalább annyira múltidéző, mint amennyire modern, dicséretet és virgácsot egyaránt megérdemel a Ubisoft. Az pedig a játékoson múlik, mennyire szippantja be a környezet és a kultúra.

Az Assassin's Creed: Origins PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd PS4-en teszteltük.

Kapcsolódó cikk

Junior projektvezetőt keres a HWSW
Építsük együtt a Birodalmat! Egyetemistákat várunk részmunkaidőre, rugalmas munkabeosztással.
78.
NemecsekErno
Ez az epizód igen jóra sikerült. Még csak kb. 10 órát nyomtam vele, de kellemes csalódás lett annak ellenére, hogy elég negatívan álltam a szereplő, a korszak, a helyszín és az RPG-s változtatásoknak.
Viszont semmit nem vittek túlzásba, a látványvilág bámulatos, a harcrendszer változtatása számomra minimális, és az RPG-s elemek csak értelmet visznek a gyűjtögetésbe, a mellékküldetésekbe.

A térkép ráadásul hatalmas, a Witcher 3 jut róla eszembe rengeteg felfedezésre váró hellyel.
Ami további pozítívum, hogy a modern szálat (legalábbis ennyi idő után) alig veszik elő, lehet tovább kalandozni az ősi Egyiptomban.
Ajánlott a sorozat rajongóinak, viszont semmi köze nincs az eredeti AC alaptörténethez, egy emberről szól, aki bosszút akar állni a családjáért. A legjobb, hogy látszik a kb. 100 óra, amit bele lehet ölni könnyedén.

Számomra a kezdteti, a hírek a változásokról, a korszakról, stb. alapján látatlanban odaítélt 2/10 után, a T. szerkesztő által megítélt 8/10 teljesen korrektnek tűnik.
77.
Zoli0507
#75: Hidd el hogy többet olvasok mint jàtszok.
Nem a szarba ugrottam fejest mert tènyleg marha jò jàtèk lett,nem vèletlenül vettem meg a goldot.

Ès nem azt ecseteltem hogy mennyire szar. Azt ecseteltem hogy az UBisoft mihez mèri magàt illetve pròbàlja mèrni magàt de ehez kèpest ez rohadtul kevès, ès ettől az origins is nagyon tàvol van. Màrmint a mèrcètől, de mint ìrtam is a tömeg gyàrtott jàtèkoktòl sokkal jobb.
Ùgy èrtèkelnèm hogy ; 1. CD PROJEKT RED, ND, FromS Guerilla,.....stb. ettől jòval lentebb az Origins, viszont mèrföldekkel kiemelkedőbb az összes többinèl
76.
Zoli0507
#74: A különbbsèg hogy amiket pèldànak hozol fel azokat ùgy hìvjàk hogy bug. Màr ami a DS3-at illeti. A DS2-ről nem tudok vèlemènyt modani azzal nem jàtszottam. Viszont a DS3-ban egyiket sem tapasztaltam amiket ìrtàl pedig 4karakterem van.

Az hogy direkt szopatjàk az embert pèldàul bossoknàl hogy van secret move, vagy hogy rossz irànyba dodge-olsz ès azèrt halsz meg,.... az nem egyenlő azzal hogy a karaktered "irànyìthatatlan".
75.
cod4O
#73: Köszi,neked meg egyelőre nem javaslom a könyveket mert nem sokmindent értenél belőlük.Senki nem vitatta,hogy nem próbáltad ki (éppen ellenkezőleg) azt sem hogy nem vetted meg.

Egyébként tiszta szívből gratulálok,már jóval előbb megmondtad milyen szar de azért fejest ugrottál a szarba.
74.
Mr.Dead
#71: Csakhogy a DS3-mat idézzem: Nameless kirepül a pályáról, Abyssnél a harmadik csak fut neki a falnak, háromfázisú boss vagy csak simán Midir. Ja, fair a játék :"D
De a kedvencem a DS2 bővített kiadása, ahol egy ajtó mögül egy csoportnyi enemy jön, a háromellenfeles bossok ésatöbbi
Szeretem a Dark Souls játékokat, de azért az, hogy "a játék nem is nehéz, tök fair csak te vagy béna" egy bullshit. Az esetek nagy részében igyy van, de nem egy olyan vam ahol érzi az ember hogy az direkt van úgy hogy szopassák az embert mert csak.
73.
Zoli0507
#72: Ha nem talàlsz szavakat akkor javaslom olvass könyveket akkor bővül a szòkincsed. Egyèbkènt meg kipròbàltam azèrt vettem meg.
72.
cod4O
#71: Nem találok szavakat a döbbenettől.Szerintem itt mindenki megvolt róla győződve,ha kipróbálod akkor bizony ódákat zengesz róla a sok kényszeres fikatenger után.
71.
Zoli0507
Èppen a jàtekkal jàtszok. Màr most elnèzèst a nem szalonkèpes kifejezèsekèrt de az UBIsoft elmehet a jò kurva èdes anyjàban. Az okè hogy a harcrendszert egy From software-től masoljàk. Az is okè hogy nem sikerül a legjobban. Mèg azt is elnèzi az ember hogy darabos a harc.
Na de azt bassza meg az isten hogy arra kèptelnek hogy a karakter arra menjen vagy dodge-on amerre irànyìtom.....
Azèrt nem tud oldalra -vagy jobbra vagy balra- dodge-ni mert a hàta mögött egy oszlop van, vagy fal.

Az csak hab a tortàn, hogy èn èrtem hogy nehèzre pròbàltàk megcsinàlni. Csakhogy ez nem nehèz lett, hanem idegesìtően szar ès nem fair. Akik szintèn jàtszanak vele azoknak; a Gladiator Arena-ban vagyok. 39szintű vagyok, 35-ik szintűt csinàlok benne.
Az oke hogy kèt ütèsből a sima parasztokat nem lehet megölni. De hogy a parasztok Bayeket 3-4kombòbòl elpicsàzàk az nonszensz. A Dark Souls valòban kurvanehèz tud lenni. Viszont ott megvan az egyensùly. Egy màsodpercre sem tudtam pèldàul ott a jàtèkot hibàztatni. Itt viszont valami ...èn nem is tudom milyen retardàltnak kell lennie olyan embereknek akiknek ez a szakterületük ès ùgy gondoljàk ez ütni fog. Hàt nem, ezèrt legszìvesebben a jàtèkfejlesztőket ütnè az ember de minimum a kiadòt.
70.
delphijos
#66: Én nem szidtam semmit, csak tényleg azt látom hogy manapság kis túlzással mindenki mindenen fanyalog. Se film, se játék nem jó "senkinek". Ne mond már hogy ez nem túlzás egy kicsit :

"Az utcák tele vannak emberekkel, de egy pillanatig sem érzem azt, hogy a lepedőbe burkolt figurák nem azért lófrálnak az utcán, mert így írta meg őket egy programozó, hanem mondjuk éppen dolgozni mennek"

Pl. ezt felróni egy ilyen játéknak. Mégis mi kellene még? Ha követnél valakit akkor látnád hogy megy a melóba és veszekszik a főnökkel a túlóra miatt? Én ezeket a kifogásokat már mondvacsináltnak érzem. Mint amikor a tesztelő egy "agyatlan" akciófilmnél a komoly karakterkidolgozást meg a szereplők "mélységét" hiányolja.
69.
cod4O
#68: Akármelyik ac hatertől 2 milliószor olvastam már mindent ami az irásában van.....
68.
cod4O
#66: Egyébként a vélemény meg a teszt között lenne némi különbség mégha te nem is érzékeled annyira a különbséget.Ha úgy kezdte volna hogy "ez az én fogyatékos közhelyekkel teli sablon írásom az én véleményem és nem teszt" akkor nem szólt volna senki......
67.
cod4O
#66: Például a 60-as komment.Milyen "érdekes" ugye,hogy szinte mindenhol dicsérik a játék világát,csak pont ennél a lámánál "nincs élet".
Meg a közhelyes dumák,hogy "ugyanaz"

Ő nem fejtett ki semmit,csak tolja a bullshite-t,mint ahogy te is most........
66.
KőbányaKispest
Szidjátok a kritikáját, de egyikőtök se cáfolta meg pontokban, hogy miben is is nincs igaza ügye? Csak nyomjátok nyomjátok a bullshit dumát.

Az az ő véleménye. De ő legalább cikkben kifejtette hogy miben is szar. Azt sehol nem irja le, hogy szar játék. Am meg Bayek tényleg egy nulla húsz szar semmi karakter.
65.
cod4O
#64: +1

Én eléggé arra hajlok,hogy ezek "álligények".Vagy fogalmuk sincs ezeknek az embereknek,mit hogyan kellene kezelni sokszor.

64.
delphijos
#58: "és ez a nem evilági történet utáni sóvárgás"

Igen, persze sok a rossz játék és film, de az tényleg elég frusztráló amikor egy csomó ember egy jó anyagnál is eget-földet megmozgató zsigerig ható történetet várnak. Vagy egy open world játéknál legyen minden mellékküldetés is olyan, mint egy komplett játék, de mindegyik teljesen egyedi, mert különben uncsi. Ja a grafika űberkirály, max 1 év alatt legyen kész utána havonta 1 évig ingyen DLC-k.
63.
greenmelon
#60: Ettől a zsírdisznó, hipster szabadbölcsész Sajótól nem is kell mást várni, imád faszságokat összehordani "kritika" néven olyan dolgokról, amik nem az ő elcseszett lelkivilágának készültek.
60.
cod4O
Ez az index is meg olyan,mint a tököm.Örökké csak másolgatnak,már ott az elején összedőlt minden hitelességük,hogy "nincs élet a falvakban".

1 percet nem tolta a fogyatékos szerintem,mert pont a környezet összetettsége,élővilága,npc-k-re pont nem lehet igazán panasz.
59.
kindzsal
#58: Pluisz az index nem eppen a legkoherensebb jatek (es film) kritikakat adja. Inkabb egy elmenybeszamolo nem tobb. Tele van csusztatasokkal es nagyon jol mutatja hogy bizony a csaja (mert neki van!!4!!) velemenye bizony felteszi az i-re a pontot, mert egy velemenyen vannak.

55#: Ez egy AC annak minden elonyevel, hatranyaval. Sok dolgot csiszoltak es elvezhetove tettek, szerintem a sorozatbol az egyik legelvezhetobb fajta. Nem tokeletes, de jo iranyba mozdultak.
58.
cod4O
#57: Szerintem azért lettél lehülyézve,mert folyton ugyanazt a ablon dumát nyomod,mint az index tudatlan "kritikusa".

"ugyanaz minden" meg ugye jön a kurva unalmas minden második bekezdésben elhintett witcher hasonlítgatás.

Valahogy az ilyeneknek kurvára nem fér az agyába,hogy nem minden open world játék attól lenne jó,ha olyan lenne mint a witcher.Kurva de kurva unlamas már ez a witcher szindróma és ez a nem evilági történet utáni sóvárgás.Én bár nem csípem az open world stílust,de legalább be is vallom.Egyedül eddig a witcher tudott lekötni,de abban sem mondanám,hogy sokat barangoltam.Ám ebben az ac új ac-ben szinte minden megvan,aki odavan az open world játékokért,akik szeretnek felfedezni és gyűjtögetni,jól fogják érezni magukat.Ideje lenne már felfogni,hogy nem mindenki kibaxott történet mániás..........
57.
Zoli0507
#55: Amikor kipròbàltam szinte ugyanezt ìrtam le ide ès csak le lettem hülyèzve, többnyire olyanok akiknek meg sincs.

Azòta megvettem. (Volt mèg egy hètvègèm ahol kipròbàltam màsodjàra is).
Azòta is ugyanaz a vèlmènyem ròla.....talàn egy kèt kisebb gondolattal mòdosìtanàm deee mègis valamièrt nekem szerethető.
Sehol sincs egy EPIC game-hez viszonyìtva, viszont a tömeg gyàrtott AAA cìmek között kiemelkedő.
56.
Tuco
#55: Most mégis mit vártál komolyan?
Ez egy Assassin's Creed...
Mondjuk én még csak kipróbáltam de nekem tetszett.
Persze a belinkelt tesztednek tökéletesen igaza van de az ókori egyiptom meg az új harcrendszer azért feldobja egy kicsit a játékot. Egy kipróbálást megér majd akciósan.
55.
NemecsekErno
Ez egy elég érdekes kritika a játékkal kapcsolatban.
Kíváncsi lennék, hogy akinek megvan szintén hasonló élményben volt-e része.

http://index.hu/tech/godmode/2017/11/24/assassin_s_creed_origins_teszt_jatekteszt/
54.
Macifasz
#53: Inkább legyen egy árnyalatnyival gyengébb a látvány minősége, minthogy lagoljon meg össze-vissza ugráljon az FPS bizonyos területeken. Az 1.03-as nálam semmi javulást nem hozott, de ez az 1.05-ös már javított a teljesítményen és a tegnapi 2 órás barangolás+mellékküldetésezés alatt egyszer sem volt se beakadás se FPS drop.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...