Assassin's Creed: Origins teszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. november 8.
Kétségtelen, hogy a Ubisoft az ókori Egyiptomot kiválóan keltette életre az új Assassin’s Creedben, de az idejétmúlt elemek megreformálásához kissé bátortalanul nyúlt. Mintha nem tudná pontosan, hogy hová helyezze a súlypontokat.

Fontos már az elején tisztázni, hogy az Assassin’s Creed: Origins fejlesztése nem közvetlenül a 2015-ös Syndicate után vette kezdetét, tehát nem két évet kotlott rajta a Ubisoft Montreal, hanem sokkal többet. A stúdión belül a Black Flagről elhíresült csapat gyermekéről van szó, amely már 2013 végén nekikezdett a munkálatok korai fázisának. Ez testvérek között is négy év, még ha az aktív fejlesztés tényleg az utolsó rész után indult be. A pihenő mindenesetre jót tett a dollármilliárdos frencsájznak, a radikális változások első lépése az volt, hogy egy olyan korszakba helyezték az Originst, amiről még korunk történészei sem tudnak túl sokat. Az eredmény? A készítők még jobban szabadjára engedhették a fantáziájukat, és az sem mellékes, hogy eddig nem sok videojátékban elevenedett meg ilyen műgonddal az ókori Egyiptom.

Miután adott egy remek helyszín és korszak, ideje volt hát búcsút mondani a csúcsra járatott és pont ezért unalmassá váló mechanikáknak. Nagyokat ásítoztunk, amikor már a tizenvalahányadik tornyot kellett megmászni ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a körülöttünk szétszórt fontosabb missziók, amelyek teljesen függetlenek voltak a fő narratívától. A kétgombos harcrendszer is monotonná és egysíkúvá vált az évek során, olykor-olykor ugyan beszúrtak némi újdonságot is (emlékezzünk a horgos kampóra vagy a bandaháborúra), de vagy egyáltalán nem illettek bele a játékmenetbe, vagy csak egyszerűen nem tudtak nekik kellő mélységet adni a fejlesztők. Az Originst rengeteg ígéret előzte meg, de pár óra játék után nyilvánvalóvá vált, hogy a készítők nem tudtak megszabadulni teljesen a múlt berögzüléseitől. Viszont már minden sokkal jobban illeszkedik egymáshoz, nem erőltetnek rád semmit, az élmény gördülékeny, látszik rajta, hogy a recepten rengeteget csiszoltak a srácok. És igen, új ízeket is felfedezhetünk benne.

Az Origins tehát a legtávolabb merészkedik a múltba, a fáraók és a piramisok idejébe, és itt rögtön hason is szúrja önmagát. A sorozat főszereplőit, az orgyilkosokat és a templomosokat Kr. e. 50 évvel még csak hírből sem ismerték. Oké, el lehet ugyan mesélni egy történetet arról, hogy mi vezetett e két szemben álló fél megszületéséhez, de még így is ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a valódi háború elkezdődjön köztük. Ebben a korszakban, XIII. Ptolemaiosz uralkodása idején a Nílus országa hanyatlani kezdett. Nem csupán a belső ellentétek és erőszakos cselszövések miatt, hanem más birodalmak is szemet vetettek a gazdag kultúrára, köztük a nagyra törő Római Birodalom. A fáraók dicső ideje lejárt, katonák terrorizálják a lakosságot nap, mint nap. Nem tudják, mi lesz velük holnap, bizonytalanságban élnek, és az idegengyűlölet elharapódzott. Néhányan már csak nosztalgiával emlékeznek a múltra, amikor még egy magasztos birodalom részesei lehettek.

És itt jön képbe főhősünk, Bayek, egy Medjay, aki – hasonlóan apjához - egykoron a fáraók büszke testőrségébe tartozott. A fickó leginkább egy korabeli seriffre hasonlít, azaz a rábízott közösség mindennapi problémáit is ő oldja meg. A kecskéidet a hiénák tizedelik meg esténként? A banditák ellopták az édesapádnál lévő Holtak Könyvét? Krokodilok szállták meg a kikötődet? Tudod, hogy őt kell hívnod! A történet elején rögtön világossá válik, hogy egy szimpla bosszúsztorit zongorázunk végig hosszú játékórák árán. Bayek életét egy családi tragédia árnyékolja be, az elkövetők egy titokzatos maszkos csoport, az Ősök Rendjének tagjai, akik Egyiptom-szerte bujkálnak, a feladatunk pedig az, hogy megkeressük és leszámoljunk velük. Az írók tehát semmit nem bíztak a véletlenre, Bayek motivációi egyértelműek, ám a karakter jóval összetettebb ennél, még ha elsőre nem is tűnik annak.

Más karakterekkel való kapcsolatából jobban kiderül, hogy milyen fickó is valójában Bayek. Még véletlenül sem egy olyan romantikus hősalak, mint Ezio, de még Edwardhoz, a Black Flag élvhajhász kalózához sem hasonlítható. Feleségével, Ayával hamarosan a Kleopátra és bátyja, Ptolemaiosz közt kirobbant polgárháborúba csöppen, titokzatos szövetségeket kötnek, a céljuk az, hogy valahogy megőrizzék a nép szabadságát, aminek a gyilkos árnyékcsoport nem nagyon örül. Szóval a sztori csak elsőre tűnik egyszerűnek, bár el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy egy kiterjedt játszmába csöppenjünk hősünkkel. A kezdeti órák alatt elég sok puskaport eldurrogtat a játék, de ahhoz, hogy elérjünk oda, ahol a történet már tényleg beindul, kitartás kell, nem is kevés. Persze rengeteg érdekes szereplővel ismerkedünk meg ez idő alatt, közöttük néhány igen erős történelmi alakkal, csak rengeteg minden elvonja a figyelmünket.

Elsőnek ott van a gigászi méretű térkép, amit szabadon bejárhatunk, és ahol ezernyi teendő és érdekesség akad. Többek között tóparti falvak a maguk mindennapos teendőivel, míg a szántóföldeken emberek dolgoznak (külön öröm megfigyelni, amint nagyobb folyókból csatornák szállítják ide a vizet), a piacterek kereskedők és vásárlók alkudozásaitól hangosak, a folyókat kereskedőhajók tucatjai járják. A sivatag mélyén megbújó romos templomok pedig elfeledett titkokat őriznek. Vagy csak délibáb az egész? Egyiptom azonban össze sem hasonlítható a korábbi részek játszótereivel. Bizonyára élvezetes magas épületeket megmászni, de itt horizontálisan kiterjedt minden, ugyanakkor az olyan nyüzsgő és gazdag városok, mint Alexandria vagy Memphisz sem hiányoznak. Mindezt hegyek és kanyonok szabdalják, amelyek törvényen kívüli útonállók, vagy vadállatok rejtekhelyeiként szolgálnak. Ha szeretnénk, csak fedezzük fel a környéket, vegyük célba a térképen lévő kérdőjeleket, ha éles szemmel járunk, értékes zsákmány és gyűjtögetnivaló üti a markunkat!

Míg az adott szinthez ajánlott fő küldetésekre felkészülünk, érdemes teljesíteni a térképen felkiáltójellel jelölt mellékküldetéseket. Annyi lényeges eltérés van az előző részekhez képest, hogy ha egy feladatot elvállalunk, de út közben elvonja a figyelmünket egy másik teendő, akkor azt oldjuk meg, amelyiket szeretnénk, később visszatérhetünk pótolni az elmaradt dolgokat. Magyarán simán elmerülhetünk a világban ahelyett, hogy a fejlesztők kőbe vésett szabályait követnénk. Ha túl sokszor kudarcot vallunk egy ellenséges erőd megtisztítása közben, mert mondjuk a kapitány és társai éhes dúvadakként támadnak ránk, újra és újra, a legutóbbi ellenőrzőpontra visszatérve más tevékenység után nézhetünk úgy, hogy a korábbi is aktív marad. Sokszor úgy teljesítünk egy adott missziót, hogy közben egészen más cél vezetett az adott területre. Persze a játék mindig felhívja a figyelmünket arra, hogy a közelben befejezetlen munka vár ránk.

De vajon ugyanolyan ismétlődő feladatok várnak ránk a maszek melók alatt is, mint korábban? A The Witcher 3 még unalmasabb pillanataiban is egymáshoz kapcsolódó, az adott hely sorsát befolyásoló küldetésfolyamokat zúdított ránk, és bizonyára ez az odafigyelés az Origins fejlesztőit is megihlette. Itt viszont földhöz ragadt, ugyanakkor a korábbinál egy fokkal érdekesebb mellékküldetések várnak ránk, amelyek egy-két kivételtől eltekintve nem ívelnek át régiókon. Még a célterület is a megbízó NPC-től maximum pár kilométerre található: vannak sziszifuszi „hozd el ezt és ezt, öld meg őt és őt” feladatok, ahogyan „gyűjts össze ennyi és ennyi tárgyat” típusúak is. Még ha ezt érdekes háttérrel, nyomozással és párbeszédekkel színesítik is, tetteinknek és döntéseinknek nincs komolyabb hatása, mindegyik opcionális.

Az ösztönzés pedig csak az önszorgalom lehet, vagy egy áhított drága fegyver és páncél a kereskedőknél, amiért mégis rávisz a lélek a grindolásra. Vadászhatunk oroszlánra, vízilóra, sakálra, madarakra és krokodilokra is, hogy nagyobb tárkapacitású nyíltáskát vagy bármi mást craftoljunk, netán egyszerűen eladjuk a megszerzett cuccokat. Mert drachmából mindig kevés van, és az igazán ütős holmikat csak vásárlással szerezhetjük meg a legkönnyebben. És ha már tárgykészítés: a Far Cry e szempontból jóval több lehetőséggel kecsegtetett, igaz, itt nem is kell annyi időt beleölni a nyersanyagok összekuporgatásába. Ha igazán harcedzettnek érezzük magunkat, minden nagyobb városban fogathajtó versenyeken és gladiátorviadalokon vehetünk részt pénzért, utóbbi egyfajta játékon belüli hordamódnak felel meg, sokszor igazán nehéz kihívás mellett. Ha viszont ráfekszünk a sírfeliratok, a csillagképek és a sok más gyűjtenivaló felfedezésére, már értékes szettekkel gazdagodhatunk, szóval az időmilliomosoknak még mindig kedvez az Assassin’s Creed.

Az eddigiek alapján lényegében még csak a sandbox-élmény finomhangolásáról beszélhettünk, ahol igazán radikális változás csak a harcrendszerben érhető tetten. Ezúttal kétféle támadástípussal – egy gyengébbel és egy erősebbel – operálhatunk, de nem mindegy, mikor sütjük el ezeket. Egy pajzzsal felszerelkezett figura ellenállását csak az utóbbival törhetjük meg, míg a mezei ellenfelek ellen nyugodtan váltogathatjuk őket. Ezen felül a megfelelő védekezésre is figyelnünk kell az előretartott pajzzsal, ahogy a kitérésre és hárításra is. Adva van egy rakás fegyver, amelyek más és más ritmust, és vérmérsékletet követelnek meg, valamint az adrenalinrendszer is, amely mindennek egy új réteget ad. Ha a sok vérontással az adrenalinszintünk feltöltődik, egy pusztító támadásfolyamot indíthatunk el, amivel szinte letarolhatunk mindenkit magunk körül.

Különféle kardokat, buzogányokat, bárdokat, lándzsákat vehetünk kézbe, mindegyikük eltérő tulajdonságokkal bír, és a ritkaságuk is különböző. Az ezekkel való kísérletezés élvezetes csetepatékhoz vezet, bár itt is akadnak furcsaságok. Két-három katona ellen még csak-csak irányításunk alatt tartjuk a harcot, de amikor többen ugranak a torkunknak – hiába a gyors ellenfél-kijelölés lehetősége –, előbb-utóbb káoszba fordul az egész. Menekülőre fogjuk, közben igyekszünk íjjal vagy bombával ritkítani azokat, akiket érünk. Apropó, íjak! Ebből is többféle létezik: a vadászíjak távolról hatásosak, de olyan fajtával is találkozunk, amely a közelebbi ellenfeleket ritkítja, és egyszerre több nyilat is ki lő – igen, ez felel meg a korabeli sörétes puskának. Van még egy Predator íjunk is, amely sokkal pontosabb célzást tesz lehetővé, ugyanakkor a kilőtt vessző útját kézzel is korrigálhatjuk, így már a fedezékbe húzódott haramiákat is levadászhatjuk. A kiterjedt csatákat igyekezzünk hát elkerülni, így marad a sorozat másik védjegyének számító lopakodás.

A lényeg nem változott ezúttal sem: a magas fűben, vagy háztetőkön, falakon ugrálva nehezebben vesz észre az ellenfél, illetve kevesebb ellenállásra számíthatunk, ha éjszaka szivárgunk be valahová. Hátulról még mindig csendesen intézhetjük el a delikvenst, ha pedig észrevesznek, de gyorsan cselekszünk, és kést dobunk a nyakába, megúszhatjuk riadó nélkül. Az előttünk álló terep feltérképezésére a kedvenc sasunk lesz a segítségünkre, a derék tollas jószág - hasonlóan a Far Cry Primal baglyához -, felméri az ellenállást és a fontosabb pontokat. Később már okosabb is lesz, ha a térkép tornyait megmászva „szinkronizáljuk” a pályát, így már el is vonhatja az ellenfél figyelmét. Szóval a türelmes játékosok legnagyobb örömére az Originst egy teljes értékű és remekül használható lopakodási rendszerrel vértezték fel, és a repertoárunk folyamatosan bővül az idő előrehaladtával. 

És ha már fejlődés, az RPG-szerű háromágú skillfán költhetjük el a szintlépés után járó pontokat. Itt találjuk a harchoz, a lopakodáshoz és a vadászathoz kapcsolódó kunsztokat, folyamatosan nyithatunk meg új képességeket. Noha a játék első pár órájában már elég sok új tudományra teszünk szerint, később lassabban kapunk új dolgokat, de az igazán hatásos képességeket még így is nagyítóval találjuk meg. Csak néhány példa: külön képességhez kötötték a napszak azonnali megváltoztatásának lehetőségét, amit egy szimpla alvással is el lehetett volna érni. A teve- vagy lólopás is ilyen. Jópofa dolog megmérgezni a hullákat valami terjengős nyavalyával, amitől a test közelébe merészkedő kurafik azonnal megfertőződnek. Bárhogy is lesz, előbb-utóbb tobzódni fogunk a lehetőségekben, Bayek egyre keményebb harcossá, orgyilkossá vagy vadásszá érik, csak legyen kapacitásunk minden új kunsztot észben tartani és kamatoztatni.

Még most sem tudom eldönteni, hogy a szintén a szerepjátékokból kölcsönvett lootrendszer a játék előnyére válik-e, vagy nem. Minden elhullott ellenfél után vagy egy kinyitott ládából új és jobb fegyverek és pajzsok bukkannak elő, ezek ritkaságát színnel jelölik, és persze a legendary-darabok a legjobbak. Mindegyik tárgynak ezek alapján más és más a statisztikája, míg a különlegesebb példányok egyéb finom bónuszokkal is bírnak. De hiába örülünk egy remek kardnak, amikor a Bayek túl gyorsan fejlődik ahhoz, hogy sokáig hasznát tudjuk venni. Hiába a tizedik szintű rare vagy legendary kard, amikor hősünk magasabb szinten már nem tud velük eleget sebezni. Ilyenkor eladjuk, alkotóelemeire bontjuk, vagy tovább fejlesztjük a kovácsnál a kedvenceinket. Bár ez utóbbi ára túl borsos ahhoz, hogy időt és energiát fektessünk bele, elvégre mindig akad egy szerényebb, de használhatóbb darab.

Ez bizonyára rengeteg játékosnak szemet szúr majd, és pont ezért rakták bele az Originsbe a mikrotranzakciókat – már a betöltőképernyőn felhívják rá a figyelmet, rendszerint akkor, amikor már rengetegszer fogunk padlót egy csatában. Valódi pénzért Helix-pontokat lehet vásárolni, amit ingame valutára lehet váltani, és ha ez megtörtént, máris beruházhatunk egy csodás, aranyszínnel csillogó fegyverbe. Nem kellett érte gürizni, tucat állatot leölni, és még a barátnődre is jut időd. A hülyének is megéri, nem? Aztán majd jönnek az akciók és a többi lehúzásszagú ajánlat. Persze mondhatod te, hogy egy lukas garast sem ölsz bele pluszba a játékba, amikor közel húszezer forintért vetted meg, de amikor kemény ellenállásba ütközöl, a drachmád meg kevés, sziszifuszi feladatokra meg nincs időd, te is felveszed a pléhpofát és csengetsz.

Egy ilyen kaliberű címtől jogos az elvárás, hogy bitang jól nézzen ki, és az Origins látványvilága tényleg lehengerlő. Az utolsó nyávogó cica is tisztességes animációt kapott, még a kereskedők ponyvája alatt megbújó almásrekesz textúrája is éles. Szélviharban pedig szinte a szemünket csípi a homok. A karakterek is bődületesen jó mimikával rendelkeznek, a mozgás és a harci mozdulatok is a helyükön vannak. Összességében - grafikailag és művészileg - az AnvilNext engine még mindig kényezteti a szemet. De ennek bizony ára van, a sztenderd PS4-en a Day One patch-csel is gyakran esik le a framerate 30 fps alá, és még a Pro-modellel is gondok vannak, bár ott igen szépen kezelik a HDR-t. Talán majd Xbox One X-en simább lesz a játék, meglátjuk. Ami a PC-s verziót illeti, azt csiripelik a verebek, hogy a védelem 30-40 százalékos plusz terhet jelent a proci számára, és bár ezt a Ubisoft cáfolja, a gépigény nem árul zsákbamacskát. A szinkron mindenesetre a szokásos magas minőséget képviseli, míg a keleties beütésű zenék tökéletesen megágyaznak a hangulatnak.

Mesélhetnék még a rengeteg olyan apróságtól, amit átélve tényleg piszkosul szórakoztató az Assassin’s Creed: Origins: a tengeri csatákról, a piramisok sírkamráiról, a tökéletes szabadságérzetről vagy épp a perfekt módon lemodellezett állatvilágról. Az egyiptomi atmoszférával a Ubisoft most megütötte a főnyereményt, rengeteg mindent képes vagyok megbocsátani neki: a még mindig repetitív mellékküldetéseket, a pofátlanul drága vagy épp korszakidegen fegyvereket. Még egy modern szálat is kapunk, de az csak egy leheletvékony érdekesség, nem veszítettünk volna semmit, ha kimarad. Lehet, hogy a játékosok elvárásai voltak túl nagyok, de a lényeg az, hogy az új Assassin’s Creed legalább annyira múltidéző, mint amennyire modern, dicséretet és virgácsot egyaránt megérdemel a Ubisoft. Az pedig a játékoson múlik, mennyire szippantja be a környezet és a kultúra.

Az Assassin's Creed: Origins PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd PS4-en teszteltük.

Kapcsolódó cikk

Modern Android-fejlesztői képzés indul - végre Kotlin-alapokon
A Java múlté, az Android elsődleges nyelve immár hivatalosan is a Kotlin. A HWSW új online képzésével egyszerre ismerheted meg a Kotlin nyelvet és az androidos mobilfejlesztést.
78.
NemecsekErno
Ez az epizód igen jóra sikerült. Még csak kb. 10 órát nyomtam vele, de kellemes csalódás lett annak ellenére, hogy elég negatívan álltam a szereplő, a korszak, a helyszín és az RPG-s változtatásoknak.
Viszont semmit nem vittek túlzásba, a látványvilág bámulatos, a harcrendszer változtatása számomra minimális, és az RPG-s elemek csak értelmet visznek a gyűjtögetésbe, a mellékküldetésekbe.

A térkép ráadásul hatalmas, a Witcher 3 jut róla eszembe rengeteg felfedezésre váró hellyel.
Ami további pozítívum, hogy a modern szálat (legalábbis ennyi idő után) alig veszik elő, lehet tovább kalandozni az ősi Egyiptomban.
Ajánlott a sorozat rajongóinak, viszont semmi köze nincs az eredeti AC alaptörténethez, egy emberről szól, aki bosszút akar állni a családjáért. A legjobb, hogy látszik a kb. 100 óra, amit bele lehet ölni könnyedén.

Számomra a kezdteti, a hírek a változásokról, a korszakról, stb. alapján látatlanban odaítélt 2/10 után, a T. szerkesztő által megítélt 8/10 teljesen korrektnek tűnik.
76.
Zoli0507
#74: A különbbsèg hogy amiket pèldànak hozol fel azokat ùgy hìvjàk hogy bug. Màr ami a DS3-at illeti. A DS2-ről nem tudok vèlemènyt modani azzal nem jàtszottam. Viszont a DS3-ban egyiket sem tapasztaltam amiket ìrtàl pedig 4karakterem van.

Az hogy direkt szopatjàk az embert pèldàul bossoknàl hogy van secret move, vagy hogy rossz irànyba dodge-olsz ès azèrt halsz meg,.... az nem egyenlő azzal hogy a karaktered "irànyìthatatlan".
74.
Mr.Dead
#71: Csakhogy a DS3-mat idézzem: Nameless kirepül a pályáról, Abyssnél a harmadik csak fut neki a falnak, háromfázisú boss vagy csak simán Midir. Ja, fair a játék :"D
De a kedvencem a DS2 bővített kiadása, ahol egy ajtó mögül egy csoportnyi enemy jön, a háromellenfeles bossok ésatöbbi
Szeretem a Dark Souls játékokat, de azért az, hogy "a játék nem is nehéz, tök fair csak te vagy béna" egy bullshit. Az esetek nagy részében igyy van, de nem egy olyan vam ahol érzi az ember hogy az direkt van úgy hogy szopassák az embert mert csak.
71.
Zoli0507
Èppen a jàtekkal jàtszok. Màr most elnèzèst a nem szalonkèpes kifejezèsekèrt de az UBIsoft elmehet a jò kurva èdes anyjàban. Az okè hogy a harcrendszert egy From software-től masoljàk. Az is okè hogy nem sikerül a legjobban. Mèg azt is elnèzi az ember hogy darabos a harc.
Na de azt bassza meg az isten hogy arra kèptelnek hogy a karakter arra menjen vagy dodge-on amerre irànyìtom.....
Azèrt nem tud oldalra -vagy jobbra vagy balra- dodge-ni mert a hàta mögött egy oszlop van, vagy fal.

Az csak hab a tortàn, hogy èn èrtem hogy nehèzre pròbàltàk megcsinàlni. Csakhogy ez nem nehèz lett, hanem idegesìtően szar ès nem fair. Akik szintèn jàtszanak vele azoknak; a Gladiator Arena-ban vagyok. 39szintű vagyok, 35-ik szintűt csinàlok benne.
Az oke hogy kèt ütèsből a sima parasztokat nem lehet megölni. De hogy a parasztok Bayeket 3-4kombòbòl elpicsàzàk az nonszensz. A Dark Souls valòban kurvanehèz tud lenni. Viszont ott megvan az egyensùly. Egy màsodpercre sem tudtam pèldàul ott a jàtèkot hibàztatni. Itt viszont valami ...èn nem is tudom milyen retardàltnak kell lennie olyan embereknek akiknek ez a szakterületük ès ùgy gondoljàk ez ütni fog. Hàt nem, ezèrt legszìvesebben a jàtèkfejlesztőket ütnè az ember de minimum a kiadòt.
70.
delphijos
#66: Én nem szidtam semmit, csak tényleg azt látom hogy manapság kis túlzással mindenki mindenen fanyalog. Se film, se játék nem jó "senkinek". Ne mond már hogy ez nem túlzás egy kicsit :

"Az utcák tele vannak emberekkel, de egy pillanatig sem érzem azt, hogy a lepedőbe burkolt figurák nem azért lófrálnak az utcán, mert így írta meg őket egy programozó, hanem mondjuk éppen dolgozni mennek"

Pl. ezt felróni egy ilyen játéknak. Mégis mi kellene még? Ha követnél valakit akkor látnád hogy megy a melóba és veszekszik a főnökkel a túlóra miatt? Én ezeket a kifogásokat már mondvacsináltnak érzem. Mint amikor a tesztelő egy "agyatlan" akciófilmnél a komoly karakterkidolgozást meg a szereplők "mélységét" hiányolja.
66.
KőbányaKispest
Szidjátok a kritikáját, de egyikőtök se cáfolta meg pontokban, hogy miben is is nincs igaza ügye? Csak nyomjátok nyomjátok a bullshit dumát.

Az az ő véleménye. De ő legalább cikkben kifejtette hogy miben is szar. Azt sehol nem irja le, hogy szar játék. Am meg Bayek tényleg egy nulla húsz szar semmi karakter.
57.
Zoli0507
#55: Amikor kipròbàltam szinte ugyanezt ìrtam le ide ès csak le lettem hülyèzve, többnyire olyanok akiknek meg sincs.

Azòta megvettem. (Volt mèg egy hètvègèm ahol kipròbàltam màsodjàra is).
Azòta is ugyanaz a vèlmènyem ròla.....talàn egy kèt kisebb gondolattal mòdosìtanàm deee mègis valamièrt nekem szerethető.
Sehol sincs egy EPIC game-hez viszonyìtva, viszont a tömeg gyàrtott AAA cìmek között kiemelkedő.
55.
NemecsekErno
Ez egy elég érdekes kritika a játékkal kapcsolatban.
Kíváncsi lennék, hogy akinek megvan szintén hasonló élményben volt-e része.

http://index.hu/tech/godmode/2017/11/24/assassin_s_creed_origins_teszt_jatekteszt/
54.
Macifasz
#53: Inkább legyen egy árnyalatnyival gyengébb a látvány minősége, minthogy lagoljon meg össze-vissza ugráljon az FPS bizonyos területeken. Az 1.03-as nálam semmi javulást nem hozott, de ez az 1.05-ös már javított a teljesítményen és a tegnapi 2 órás barangolás+mellékküldetésezés alatt egyszer sem volt se beakadás se FPS drop.
53.
MzperXD
1.05 frissítés megoldotta az akadozást! Bár félek, hogy ez néhol a minőség rovására ment, érezhetően stabilabb a játék.
52.
ertulo
#51: Mindenki maga döntse el neki mi a jó. Miért olyan nehéz ezt elfogadni? Én öltem már bele ennyit, de ez neked ne fájjon, a te játékodat nem tettem vele tönkre.
51.
MzperXD
Ha rövid az a baj, ha hosszú az a baj... Ez egy játék, ezt játszani kell, nem azonnal teljesíteni. Nem értem miért kéne bármit is vásárolni hozzá! A vadászat is a játék része!
Ha csak heti 1 órád van játszani akkor se vegyél semmit, sokáig lesz mit csinálnod a játékban!
Bár szerintem csak lovagolni, vadászgatni, felfedezni, erődöket leverni, katonákat leszedni/fosztogatni is élvezetes, ha munka után ülsz le játszani és csak aprítanál, játsz valami mással!
Ha nehéznek találod a játékot válts nehézségi fokozatot! (A fő küldetéshez a mellék küldetéseket is meg kell csinálni, hogy elég erős legyél, lehet ez a baj, ha nem megy a játék)
Mindezt azért írtam mert valaki már 60 ezret elköltött (itt írta), hogy menjen neki a játék, amit egyszerűen nem értek. Nálam inkább az a baj, hogy lassan alaig maradt feladat...
50.
ertulo
#46: Nem teszed vele tönkre, csak segíted az előrehaladást, attól még ugyanúgy végig kell itt is csinálni a küldetéseket.
46.
kindzsal
"komoly bevételt amúgy is a konzolok hozzák" azert ebben van nemi koltoi tulzas, mert ha platformokra lebontod azert a pc is szep szamokat produkal lasd teccent, valve, bluehole, vagy blizzard jatekok egy resze.

Amugy engem is taszit a lootbox, de amig a sajat single jatekodat teszed vele tonkre es nem kötelező, addig szemethunyok.
36.
ertulo
#34: Annyira időm sincs játszani (jövőre 50 éves leszek két gyerekkel), meg azt sem szeretem ha szenvedős egy játék (nem véletlen dobtam ki az ablakon a lemezes Dark Souls 3 - at). A mikrotranzakciókkal nem kell mindenféle craftolásokat csinálni meg mellékküldetéseket, egyszerűen megveszem a legendary fegyvereket és a kovácsnál fejlesztem, a skillfát meg azonnal maxra tettem, bár azokból még több képességet nem tudok megnyitni, azok szinthez kötöttek? Jó lenne legalább felgyorsítani az éjszaka meg a nappalok váltakozását.
35.
Zoli0507
#33: Hàt konzol fronton azon belül sony, rohadtul sok a bug.
34.
Zoli0507
#32: Èn a gold editions-t vettem meg(season pass ugyanùgy benne van). Hardon jàtszom de ez kb easy mòd. Csak a mellèkküldetèsekkel 5-6 szinttel vagyok feljebb a főküldetèsek javasolt szintjènèl ès a jàtèk mindent megad. Jelenleg 20-as szinten vagyok a főküldetès meg 18 azèrt mert abba hagytam a mellèket hogy az egyensùly meglegyen.
Tènyleg kìvàncsisàgbòl. Minek a mikrotranzakciò?
33.
ertulo
#31: Nem nagyon van már benne bug, jól játszható, igaz nekem már megvételkor sem volt annyira gáz, igaz 1080 Ti - n megy meg I7 7700K - val, de néha izzítja még ezt a procit is, ez a kettős védelem miatt van állítólag, azon meg javítani nem igazán lehet.
32.
ertulo
#30: Érdemes megvenni, remek játék. Mondjuk a mikrotranzakciókra szerintem szükség van, szóval ennek fényében érdemes megvásárolni. Nekem eddig úgy hogy már a season pass-t is kifizettem több mint 60 ezerbe van, de lesz ez még több is szerintem. Aki nagyon türelmes annak persze nem kötelező vásárolni hozzá teljes skillfát meg fegyvereket folyton:-)
31.
Zoli0507
#30: Vàrjàl, van problèma "bőven". Màrmint bug-ok terèn. Eddig 2patch jött, 1.04 ès 1.05. A kettő együtt közel 4giga. Ps oldalròl.

Egyèbkènt szerethető csak..... mindegy. Nem is az ubisoft lenne ha "közel" kèsz jàtèkot dobnànak piacra
30.
guba800
Kicsit várok vele,amíg lejjebb megy az ára,mert èrdekel.eddig a syndikate jött be a legjobban,a női karakter meg a viktoriánus London miatt.
29.
KopyAti
#28: Te min nyomod? Mert nekem semmi bajom vele, sőt, tetszik! :-)
28.
bitbandita
A tűz effektet nagyon elszúrták. Néha olyan szinten ocsmány, hogy néhány 15 éves játékokban klasszisokkal szebbet látni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...