Stronghold 2

  • Írta: fojesz
  • 2005. május 2.
Link másolása
Én már nagyon unom a stratégiákat, mivel mindegyik szinte ugyanaz: második világháború vagy középkori körítés és a fejlesztők már hátra is dőltek bőrkarosszékükben...

Persze semmi logika és fejtörés nincs az egészben, hiszen legyártok harminc tankot vagy lovast, és itt a pont meg a „Mission Sucess!” felirat. Mehetek a következő küldetésre. Király... Kételkedve estem neki a nagy sikerű Stronghold második részének vesézésének, hiszen megint a jó öreg középkorban vagyunk. Ám a játék közben szép nagyokat vigyorogtam és elégedetten álltam fel a számítógépem elől. Hogy miért? Lássuk szép sorjában...

Persze a középkor témája kimeríthetetlen: kegyetlen és rideg, véres és félelmetes, hosszú és fordulatos. Rengeteg oldaláról mutatkozhat be nekünk e kor, nézzünk meg egy filmet, vagy fussuk át a (talán nem is) tavalyi töri füzetünket. Játék is sok – sőt rengeteg… - van, ami megpróbálta feldolgozni ezt az időszakot több-kevesebb sikerrel. Remélem, nem kell különösebben ismertetni az Age of Empires című legenda minden részletét, de aki esetleg nem ismerné, az a huszadik és a huszonegyedik század fordulójára ugorjon vissza: megjelent az AoE második része! A játék alcíme Age of Kings, mely remekül tükrözi a játék történeteinek (ugyanis több kampány volt benne) „mikorját”: a középkort. Máig emlékszem, hogy imádtam a játékot, hogyan toltam végig az előbb említett kampányokat, hogyan vertem le mindenkit multiban (na jó, ez nem teljesen igaz ;)). Ez a játék jött, látott és győzött. Kicsi színt akart 2002-ben a Firefly Studios vinni a dologba azzal, hogy kidobta a Strongholdot. Talán picit bonyolultabb menedzsment, és hihetetlen jó csaták jellemezték a gámát. Csaták? Milyen csaták? Ezek igazi csaták voltak a javából, és itt nem a katonák heves összecsapására gondolok, hanem a hihetetlen súlyú és hangulatú várostromokra! Eszméletlen mikor ostromgépekkel, íjászokkal és bugyi katonákkal (bocs srácok) szedjük az ellen várát, persze ő minél nagyobb erőt befektetve próbálja ezt megakadályozni. A játékról rögtön az Egri csillagokra asszociáltam, hiszen ilyen nagy ostromokról ott olvastam először. Emlékezzünk csak: Bornemissza Gergely milyen trükköket vetett be? Honnan hova küldte katonáit? Valami ilyesmivel kellett nekünk is szembenéznünk, hiszen ide kell egy kis taktikai érzék. De ha ezt mi tudtuk, akkor tudja ezt az ellen is alapon: nekünk is fel kellett építenünk a saját várunkat, benne mindennel, ami elengedhetetlen volt a harchoz és a túléléshez… Végre éreztem azt, hogy igazán van tétje egy-egy épületnek amit felhúzok, és nem csak azért vigyázok rá, mert az írták az „obdzsektben”. Akkor miről is van szó? Egy hihetetlen eredeti játékkal álltunk szemben, aminek most végre a folytatását üdvözölhetitek!

Ha már eszembe jutott az Egri csillagok, miért nem jutna eszembe a Gyűrűk ura is hasonló szempontból tekintve? A bevezető film egyértelműen az utóbbi mű filmadaptációjára hasonlít, és - valószínűleg - nem onnan másolták, vagy vették át, de nekem Peter Jackson monumentális csatajelenetei ugrottak be. Éjszaka van, csendes minden… látszólag. A vár falain egyre inkább gyulladnak meg a jelzőtüzek, a harci gépeket izzítják, az íjászok készülődnek. Valamit történni fog. Sir William feszülten néz körbe, hogyan várják emberei az esetleges véget. De most! Valamit feltűnik messze, vagy talán még messzebb, de közelít. Robaj és zörej kíséretében tart a vár felé, megállíthatatlanul… egy sereg… egy viking sereg. Nem akarnak megállni: ők győzni jöttek. Véres berszerkerek rohannak és csapnak össze a lovagok katonáival…

Kicsit később…

Vérfolt mindenütt, a viking vezér győzelemittasan ordít és buzdítja embereit. Sir Williamnek menekülnie kell, így innentől kapcsolódsz be Te is a játékba – Sir Matthew képében!

Akik már olvasták eddigi néhány cikkem, talán kiszűrhették, hogy számomra igen fontos egy játék hangulatának ecsetelése. Persze ehhez nagyon fontos az is, hogy a játéknak meglegyen az a hangulata, amiről írhatnék. Örömmel jelenthetem ki, ennek a játéknak bizony ott van a hangulata! Kezdjük rögtön a menünél, ahol számunkra nemcsak a bal ikonsor a fontos, hanem érdemes nézni a képernyő jobb részét is: Sir William (nagy) feje tündököl ott, háttérben egy kastély, ahogy a viharban próbál egyben maradni. Mi ebben a nagy szám? Hősünk haja szépen lengedezik, néha szól hozzánk egy-két szót, és így tovább. Nem csoda, hogy teljes éberséggel vetettem magam a teszt igen fontos fázisához: elindítottam a játékot.

No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a Stronghold 2 rengeteg játékmódot kínál nekünk, már csak egyjátékos módban is! Először csak válasszuk ki: inkább a diplomáciai és menedzsment vagy a harcias játékmódot szeretjük. Innentől kétfelé ágaznak a dolgok, hiszen diplomáciai módon belül van még három mód: kampány, Free Build (értsd: Skirmish) illetve a custom mapokon játszódó küldetések. Hasonlóképpen a harcostársaknak is van szórakozási lehetőség – kampány, skirmish (itt: Kingmaker), custom illetve a Siege mód, mely egy-egy nagyobb várostromot foglal magában. Akinek ez nem elég, az töltheti le a különböző ingyenes kiegészítőket, melyre a játék felhívja figyelmünket, mikor be akarjuk tölteni. Részletesen a kampányt fogom kivesézni, melyben az irányítható híró Sir Matthew lesz, aki segít Sir Williamnek visszajutni dicsőséges pozíciójába.

Talán érdemes lenne elkezdeni egy küldetés milyenségének ismertetésével. Többnyire változatos pályákon fogunk majd harcolni, kivéve azon eseteket, mikor az egyes fejezeten belül több küldetés zajlik le: ilyenkor mindig ugyanazon a mapon leszünk. Egységeink közt vannak sima parasztok, katonák, ostromgépek, hogy csak nagyjából mondjak el mindent. Külön emelném ki a létrás srácokat, akik miután mi megtörtük az ellenség első védővonalait, ők beszaladnak a várfalhoz, felcsapják a létrákat, hogy aztán a mi katonáink felmászhassanak oda. Persze az ellenség nem tétlenkedik ilyenkor: szaladnak, hogy egyesével lökdössék le a lajtorjákat, ezzel biztosítva egy kis időre a vár védelmét. Katonáinkkal felvehetünk különböző felállásokat, szám szerint 3-4 ilyen van, így mindenki ki tudja választani az ő stílusának megfelelőt. Természetesen vannak még itt lovasok, ostromgépek (mint például a faltörő kos). Védekezésre is roppant jó eszközeink vannak: köveket, vagy égő fákat zúdíthatunk az ellenre, miközben azok próbálnak felfelé törni az amúgy is nehezen elérhető várfalon.

Persze, hogy ezek rendelkezésünkre álljanak, ahhoz elő kell állítani őket, ami egy igen hosszú folyamat a játékban. Talán érdemes kezdeni az alapoknál, nevezetesen az építkezéseknél. Kell ugye fa, kő meg egyéb hasznos cucc. Mindenekelőtt kell egy nagy tároló, amit megtölthetünk, hogy aztán az egyes szakemberek onnan szedjék össze további munkájukhoz elengedhetetlen cuccokat. No tehát ide szállítja majd be a fűrészes azt a deszkamennyiséget, amit az erdőből kivágott rönkökből művelt meg. Egyébként a szállítás roppant jól néz ki: lévén nem könnyű (mármint fizikailag) anyagról van szó, így ökrökkel és lovakkal szállíttatják be a cuccot. Hasonló a helyzet a kövekkel is, csak itt bányásszák eme anyagot. Ezek lesznek a fő alapanyagok, melyek segítségével építkezhetünk. De! Építés nincs, kattintunk és ott az épület. Ez nagyon klassz dolog, lévén én személy szerint rühellem az ilyen várakozós gammákat – persze amíg a nyersanyag összegyűlésére várunk, az is örök idő… Aztán hogyan lesz katonánk? Egyszerű (vagy mégsem?): építünk házakat, ahonnan munkaképes emberek szállingóznak kifele (akinek semmi dolga az a főkastély mellett lévő tábortűznél üldögél). Ez még nem elég, kell ide páncél, fegyver, így ezekről is gondoskodnunk kéne. Először is arany kell, hiszen leginkább ebből tudunk vásárolni dolgokat – legegyszerűbb, hogy felhúzunk egy birkanyájast, amivel a bárányok gyapjút fognak nekünk „termelni”. Ezt megmunkálva, majd az értékes posztót eladva, meg is van a szükséges számú aranytallér, amiből már tudunk is fegyvert gyártatni. Ha ez megvan, akkor a barakkokban kell már csak „legyártani” a katonákat. Láthatjuk, hogy nem túl nehéz, de nem is túl egyszerű rendszer ez, mindenesetre könnyen kezelhető és átlátható.

Az ostromok hozzák csak a játék igazi hangulatát. Képzeljünk el egy hatalmas várat iszonyat magas fallal. Megvan? Most képzeljünk hozzá még egy falat és rengeteg katonát. Kész? Akkor próbáljuk meg bevenni… :P Ugye okosan kell bánni minden egyes egységgel, hiszen nem túl jó, ha fogynak az embereink, mert a védelem áttörése jó dolog, de rendszerint még a váron belül is meg kell küzdeni egy jó adag ellenséggel. A játék ilyen részei a legnehezebbek, de ha egyet-egyet megcsinálunk, bizony örülni fogunk. Élvezettel fogunk visszagondolni a csatára, lévén iszonyat hangulatos tud lenni. Egyébként a játék egészére igaz ez a hangulat, például a faluban nézegethetjük a rohangáló gyerekeket vagy a kapirgáló tyúkokat. Ritka nagy tutkóság: él a vár(os)!

A játék kinézetre sem csúnya, sőt: az Age of Empires III-t nem veri meg, de ez is kitűnő eredmény a mostani játékok közt. Lengedező fák, nagyon szép és részletes textúrák jellemzik a játékot ilyen szempontból. Az animációk is részletesek, bár nem túl gyakran változnak, és ezt hibának tartom számon. A játékot nagyon sok nézetből nézhetjük, egészen filmszerű élményeket produkálva így – ehhez járul hozzá a teljesen közelíthető és forgatható kamera. Minden aprólékos és ez így jó, akárcsak a zene. Annyira jóra sikerültek a muzsikák, hogy egész nap el tudnám hallgatni a korhoz passzoló, ám annál inkább hangulatos, kelta szerű zenét. Egy szó, mint száz: technikai téren odatesz a Stronghold 2.

Persze ennek a játéknak is megvannak a hibái. Említettem már az animációk változatlanságát, ami csak azért zavaró, mert amikor látom, hogy a réten minden nyuszi egy irányba nézve, egy ütemre rágcsálja füvet, akkor elkezdem én is ütemre mozgatni a fejemet, amitől meg a nyakam kezd fájni. Viccet félretéve, tényleg idegesített ez a dolog. Ami még nem tetszett, hogy gyengébb gépeken csak pofátlanul csúnya minőségben képes futni a játék: az arcok nincsenek kidolgozva, a hátterek hiányoznak, minden elmosódik, stb. Megértem én, hogy kell egy erős vas ide, no de azért ezzel kezdhettek volna valamit, mert ez bizony a hangulat rovására megy. A játék irgalmatlanul lassan tölt be, épp ezért próbáltam mindent állítgatni a grafikai beállítások terén. Egységeink gyakran összeakadnak, nem engedelmeskednek, ami csak egy kisebb része a rengeteg bogárnak (értsd: játékhibának). Látszik, hogy a Stronghold 2 sem tökéletes, de 10-es játék (főleg stratégiai játékoknál) az nagyon ritka.

Összességében nagyon jó véleményem van a játékról, mely nagyon hangulatosra sikerült, és méltó folytatásként üdvözölhetjük köreinkben. A rengeteg játékmód és a multi segítségével jó ideig el leszünk foglalva, talán sokaknak kedve lesz újra elolvasni az Egri csillagokat a nagy ostromok láttán. Én nagyon jól szórakoztam, és örültem, hogy végre meg tudok izzadni egy-egy küldetés során. A játékhoz érkeznek folyamatosan az ingyenesen letölthető kiegészítések, így izzítsátok a letöltő progikat, hiszen gyakran nagyobb méretű fájlokat kapunk az arcunkba. Ajánlom minden stratégának a programot!

2.
2.
tjanos
Én nagyon szerettem, szeretem a Stronghold Crusader játékot, de ez már nem annyira jó. Szép a grafikája, de :
A gépi ellenfelek nem túl okosak. Volt, hogy órákon át nem támadott meg, legfeljebb 1-5 katonával. Ehhez minek építsek fel egy várat?
Tök jó, hogy lehet építeni fából is falat, de semmi értelme, ha kardokkal szétütik azt. Szerintem nem álltak neki annó az emberek kardokkal szétverni a várfalat, vagy igen? (igaz, ez valahogy minden játékban így van, de itt azért nagyon gyengus az a fal..)
Nagyon jó, hogy részekre választottak egy-egy pályát. De jó lett volna, ha azok a részek jobban iránnyíthatóak. Esetleg fábol falat fellehetett volna húzni.. kis védelmet.. stb...
Nem rossz ez, de az első része jobb volt...
1.
1.
Onegesius
hát érdekes. én borzasztóan élveztem ezt a játékot, de máshol nagyon lehúzták.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...