ASUS ROG Zephyrus S GX701 teszt

Ha gamer laptopra gondolok, akkor egyből az aktatáska vastagságú, baltával faragott gépek jutnak eszembe, amelyek minden eleganciát feláldoznak a kétségbevonható hordozhatóság és a megfelelő teljesítmény oltárán. Az ASUS Zephyrus-sorozata azonban szakít ezekkel az alapvetésekkel: ennél a szériánál éppen ugyanolyan fontos a kecses, szemrevaló külső, mint a legújabb játékok gondtalan futtatásához szükséges lóerő. Az pedig nyilvánvaló, hogy a tervezők sehol nem takarékoskodtak a GX701-es modellnél: ha tehát egy olyan csúcskategóriás laptopra fáj a fogunk, ami vetekszik a legújabb asztali konfigurációk erejével, közben pedig elfér egy hátizsákban is, akkor jó helyen keresgélünk, cserébe viszont mélyen le kell nyúlnunk a perselyünk mélyére.

Az ASUS Magyarország jóvoltából bő két hétig nyüstölhettem a ROG gamer laptopok, sőt talán en bloc az egész világ egyik legizmosabb hordozható gépét, a Zephyrus S GX701-et. A jókora, 17 hüvelykes képernyőjével és a meglepően keskeny, de fogásra mégis teljesen strapabírónak ható kialakításával pedig egyből levett a lábamról. Ami viszont később sem engedett talpra állni, az a hardver volt, amit a tervezőknek valamiféle földöntúli mágiával sikerült beletuszkolniuk ebbe a mutatós, vékony fémtestbe. Belül ugyanis a legújabb Nvidia GeForce RTX 2080 Max-Q változata dorombol, amit egy nyolcadik generációs Intel Core i7-8750H processzor és 24 GB-nyi RAM támogat meg. Talán mondanom sem kell: hiába dobtam elé a legújabb hardvergyilkos játékokat, a gép mindegyiket egy harapással felfalta, aztán pedig kért még repetát is.

Erről azonban később, először forgassuk meg egy kicsit a masinát! Amit elsőként észre vehetünk, az maga az elegáns formatervezés. A szálcsiszolt fekete fémborítás piszkosul jól néz ki, ránézésre és tapintásra is abszolút prémium érzetet kölcsönöz a laptopnak. A sötét testet csak egy vékony rézszínű sáv töri meg, amely végigfut a ház oldalán. A kijelzőt felnyitva középen a Republic of Gamers logója látható (csakúgy, mint a gép hátulján), amely bekapcsoláskor világítva köszönt minket. Ezek a szivárvány minden színében villannak fel, csakúgy, mint a klaviatúra egyenként megvilágított billentyűi. Én személy szerint nem vagyok az RGB fényzuhatag legnagyobb rajongója, s ha ezzel ti is így vagytok, akkor egyet se féljetek: az ASUS Aura Sync szoftverében kedvünk szerint programozhatjuk a világító felületeket, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk azokat.

A gépet kézbe kapva hamar feltűnhet annak mérete és súlya is – hiába, nem egy simán zsebre vágható netbookról van szó. Ez egy hordozható erőmű, ami nem spórol sem a teljesítményen, sem pedig a kijelző méretén. A 2,7 kilogrammot nyomó test 399 milliméter széles és 282 milliméter hosszú, összecsukott állapotban viszont mindössze 18,7 milliméter magas. Ezt a példátlan karcsúságot pedig első sorban az Nvidia Max-Q videokártya-sorozatának köszönheti, melynek jellegzetes sajátossága, hogy nem kell nekik egy tégla vastagságú ház ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek. Széltében és hosszában viszont mégis eléggé férfias méreteket kapott a laptop – nagyjából akkora, mint az átlagos, 15 hüvelykes képernyővel ellátott vetélytársai. Ezért is annyira lenyűgöző, hogy márpedig a Zephyrus S GX701 egy nagyobb, 17 hüvelykes kijelzőt tartogat, mégpedig nem is akármilyet.

A 1080p felbontású, G-Sync-képes IPS-panel 3 ms-os válaszidővel, 144 Hz-es képfrissítési rátával pörgeti a kedvenc játékainkat. Erre már a túrázó esportolók sem húzhatják a szájukat, főleg mivel ilyen hardverrel valószínűleg könnyen fel is tudják tornázni majd a választott játékaikat a 144 Hz-hez megfelelő képkocka-sebességre. A megjelenített színek pontosságát és mélységét az ASUS a Pantone hivatalos skálája szerint hitelesítette, így az igazán gazdag, valósághű élményt nyújt – ez különösen fontos lehet grafikus dizájnerek, vagy egyéb művészek számára. Mindezt egy vékony, 6,9 milliméteres káva veszi körül oldalról és fentről. Az elegancia érdekében a panelbe nem került beépített webkamera, azt egy külső egységként csomagolták mellé. Egy ROG GC21-es modellről van szó, ami príma felvételeket készít 1080p-ben 60 fps-es sebesség mellett, streameléshez teljesen tökéletes. Ha kívánjuk, akkor akár fel is ültethetjük a monitor tetejére.

Ahogy viszont a szemünk lejjebb kalandozik a monitorról, hamar beleütközhetünk néhány érdekességbe, amelyek egy része a modern ASUS ROG-laptopok unikumává vált. A leglátványosabb különlegesség mindenképpen a billentyűzet elhelyezése – az egészet lecsúsztatták a gép legaljára. Ezzel a tervezők elhagyták az általában itt található csuklótámaszt, amely elsőre talán kényelmetlennek hangzik, de hosszas játék és cikkírás után elárulhatom, hogy egyáltalán nem zavaró. Maga a gép olyan lapos, hogy huzamosabb használat során sem fárad el a kezünk, ha azt egy asztalon, vagy az ölünkben nyugtathatjuk. Ezzel a formatervezői döntéssel viszont elveszett a touchpad szokásos pozíciója is, így az ebben az esetben a klaviatúra jobboldalán kapott helyet. Számomra borzasztóan kényelmesnek tűnt ez a kialakítás, jóval intuitívabb, mint a középpontos elhelyezés, balkezesek számára azonban kifejezetten borzasztó lehet ez a megoldás. Ezt tehát mindenképpen vegyük figyelembe a vásárlás során!

A touchpad egyébként egy gombnyomásra átalakítható érintésérzékeny numpaddá. Én személy szerint az asztali gépeken is felváltva használom a hagyományos számokat és a numpad billentyűit, így időnként itt is kipróbáltam ezt a funkciót. Abszolút használható, de azért mégsem ér fel a hagyományos gombok feedbackjével – cserébe viszont baromi jól néz ki! Tőle jobbra, illetve a billentyűzet balfelén pedig megtaláljuk a felénk irányított beépített hangszórókat. Apró méretük ellenére ezek is meglepően jól szólnak, játék és zene közben sem volt panaszom a tisztaságra, tartományra, vagy hangerőre – utóbbit egyébként egy külön erre tervezett mechanikus görgővel állíthatjuk gyakorlatilag bármikor.

Maradt tehát egy nagy, látszólag üres terület a billentyűzet és a képernyő között – ugye nem csak arra van ez a felület, hogy a mérgesen kacsintó ROG-logó konkurencia nélkül nézhessen velünk farkasszemet? Nem bizony, ugyanis itt lép be a képbe a hűtés, amire ugyebár egy ilyen kaliberű gépnek elég komoly szüksége van. A thermal throttling problémáját két pofonegyszerű, de ugyanakkor zseniális megoldással hárították el az ASUS mágusai. A klaviatúra lecsúsztatásával létrehozták ezt a nagy nyílt felületet, amit apró lyukak segítségével teljesen légáteresztővé tettek. A kezünk így nemcsak, hogy nem melegíti és fullasztja tovább a gépházat, a bent zakatoló RTX 2080 így még felülről is kaphat egy kis huzatot. Hátul helyet kapott néhány hagyományos hűtőborda is, a Zephyrus-laptopok igazi különlegességét viszont a gép alsó fertályán kell keresnünk.

A feltűnően vékony ház ugyanis egy különös műanyag talapzaton fekszik. A kijelző paneljét felnyitva és a zsanérokat elforgatva azonban maga a gépház egy nagyjából félcentis magasságban elemelkedik az alapzattól, ezzel teljesen szabad utat engedve az alulról érkező levegőnek. Egy végtelenül egyszerű, de jól működő megoldás ez, ami után valószínűleg a konkurens dizájnerek, csak a fejüket fogják, hogy miért nem jutott ez az eszükbe korábban. A vékony kialakításnak és a páratlanul kompakt hűtésnek viszont van egy-két hátulütője, amelyeket a gép oldalán kell keresnünk. Ahogy a mellékelt infódoboz alapján is láthatjátok, a Zephyrus S GX701 nem szűkölködik csatlakozókban. Kártyaolvasó és Ethernet-port mégsem került bele, így azokat kénytelenek leszünk külső adapterekkel pótolni. Egészen valószínű, hogy egyszerűen a méretek miatt hagyták el ezeket a bemeneteket, de otthoni online játékhoz azért el tudnék képzelni egy kihajtható LAN-foglalatot.

Ez persze csak kényelmi apróság, egy hét számjegyű befektetés után valószínűleg nem a filléres külső adapter fog minket hazavágni. Egy-két kelléket pedig egyébként is érdemes lesz magunknál tartani még a rövidebb utazások során is, ugyanis megérkeztünk a tesztalanyunk legnagyobb gyengeségéhez: az akkumulátor üzemidejéhez. Mert bizony a hatalmas kijelzőt és a bivalyerős hardvert valamivel meg kell hajtani, főleg ha intenzívebb munkára fogjuk azt. Az ASUS saját szoftvere, az Armoury Crate több előre megszabott beállítást tartalmaz az energiatakarékosságra (ezeket természetesen mi is személyre szabhatjuk), így ezekkel hoznám a példákat. Optimus módban, amely elsősorban a hagyományos irodai munkára és a kevésbé izzasztó feladatokra lett kihegyezve, a gép nagyjából 4 órát bír aksiról. Turbo beállításra, vagyis gaming-üzemmódra kapcsolva azonban ez drasztikusan csökken – a komoly teljesítményt igénylő játékok futtatása közben nagyjából 50-60 perc alatt lemerültek a telepek.

Ha viszont van a közelben egy konnektor, akkor hálózatra kötve semmi sem állíthat meg minket abban, hogy fantasztikus minőségben, nagyszerű teljesítmény mellett élvezzük a legújabb játékokat. Mivel most akadt a kezem közé először olyan konfiguráció, amely az Nvidia GeForce 20-as sorozatú kártyája lapul, az első dolgom az volt, hogy leteszteljem, hogy mit is tudnak ezek ray tracing gyorsítására kiötlött RT-magok. Nagy választékom persze még nem volt, így a Metro Exodusszal és a Battlefield V-tel kezdtem a kísérletezést. Anélkül, hogy túl bő lére ereszteném a dolgot: mindkét játék teljesen prímán futott. A lehető legmagasabb grafikai beállításokon, a monitor natív 1920x1080-as felbontásán, természetesen RTX és DLSS mellett a Metro átlagosan olyan 60-65 fps-sel száguldott. A Battlefield V nagy volumenű, intenzívebb online meccses során szintén a 60 fps körüli átlag volt a jellemző, ami időnként enyhén beesett ez alá, 55 fps környékére.

Ezek után a Devil May Cry 5-öt próbálgattam, csupán a poén kedvéért. Egy alapvetően remekül optimalizált játékról van szó, amely nem használja a ray tracing technológiát, így bármit csináltam vele, egyszerűen nem tudtam 144 fps alá letornászni azt. Itt tehát tökéletes sebességgel élvezhettem a 144 Hz-es G-Sync monitor adta lehetőségeket. Dante, Nero és V villámgyors kombóinál jó néhány örömkönnyet elmorzsoltam – elég fájdalmas volt ezután visszatérni a saját 60 Hz-es monitoromhoz. Végül az Assassin’s Creed Odyssey-t vettem górcső alá, és érdekes módon ez volt az a játék, ami leginkább kifogott a bestián.

Egy hírhedten komoly rendszerigényű, hatalmas nyílt világgal rendelkező programról van szó, így talán érthető, hogy itt jelentkeztek a legnagyobb ingadozások. Mint ahogy a többi címnél, itt is a lehető legmagasabb beállításokat használtam, a framerate pedig így 35-ös minimummal és 85-ös maximummal, átlagosan 56 fps-sel futott. A hagyományos játékokkal történő mustra mellett a 3D Mark néhány legnépszerűbb benchmark tesztjét is lefuttattam, így a vásárlás előtt állók az itt szerzett pontszámokat könnyen összehasonlíthatják más konfigurációk, vagy a saját számítógépük eredményeivel. A Fire Strike szimulációján 17800-as, a Sky Diveren 37267-es, a Time Spy tesztjén pedig 7924-es összesített pontszámot ért el.

Érdemes megemlíteni, hogy több órás, intenzív játékkal töltött használat után sem tapasztaltam azt, hogy a rendszer bármikor is lehúzná a GPU órajelét a túlmelegedés, vagy egyéb más probléma miatt. Ez az alul-felül nyitott kialakítás tehát a gyakorlatban is remekül működik, s habár a billentyűzet feletti terület néha egészen felmelegedett, a gépet megemelte annyira az alsó légáteresztő talapzat, hogy ölben sem forrósodott fel annyira, hogy égetővé váljon a szituáció. A nagy teljesítményű beállítások mellett azonban eléggé hangosak tudnak lenni a hűtésért felelős ventilátorok. Ha ezt zavarónak találnánk, akkor szoftveresen bármikor lefojthatjuk őket, természetesen egy kis teljesítményveszteség kíséretében. A szituációtól függően úgy visszafoghatjuk a mozgó alkatrészek működésével jártas zajt, hogy gyakorlatilag azt sem vesszük majd észre, hogy a gép be van kapcsolva.

A piacvezető teljesítménynek és az elegáns formatervnek köszönhetően tehát bátran állíthatom, hogy az ASUS ROG Zephyrus S GX701 nem csak kiváló társ az ingázó játékosoknak, gyakorlatilag simán kiválthatja az otthoni asztali gépünket is. Ebben az esetben ugyebár akár ráköthetjük a 4K felbontású televíziót, vagy a VR-headsetet is, egyik sem fog kifogni rajta. És igazából pontosan egy ehhez hasonló környezetben tudom elképzelni a mindennapi használatát. Hálózatról működtetve egy igazi bivalyról van szó, ami még jó pár évig nem fog minket cserben hagyni egy játéknál sem. Ha azonban utazás közben, például egy repülőgépen jön ránk az unalom, akkor a karcsú, de a monitor méreteiből adódóan mégis terebélyes kialakítás és a rövid készenléti idő hamar keresztbe tehet a terveinknek. Ettől függetlenül én könnyes szemmel váltam meg tőle a tesztidőszak után, hiszen a saját középkategóriás asztali konfigurációmhoz olyan érzés volt visszatérnem, mintha egy Lamborghiniből ültem volna át egy Suzukiba.

Kapcsolódó cikkek

• Philips Evnia 34M2C8600 teszt
• AOC Agon Pro AG276QZD teszt
• AGON AG275QZ monitor teszt
• LG 32EP950 OLED monitor teszt