Warsaw teszt

  • Írta: Shifty
  • 2019. október 28.
A Warsaw sokadik ránézésre sem tűnik sokkal többnek egy mezei Darkest Dungeon-klónnál, pedig a lengyel Pixelated Milk a körítés mellett egyedi vonásokkal is felvértezte játékát - igaz, ezzel egyedi problémák is érkeztek.

Kilátástalanul tombol a második világháború. 1944. augusztus 1-jét írjuk, amikor Lengyelországban kitör az Armia Krajowa, vagyis a Honi Hadsereg irányította varsói felkelés, aminek az lett volna a célja, hogy még a rohamtempóban előrenyomuló szovjet csapatok megérkezése előtt felszabadítsák, a fővárost és a Lengyel Földalatti Állam irányításával működő kormányt kinevezve megerősítsék a lengyelek függetlenségét. A német haderővel vívott küzdelem során végül alulmaradnak a lengyel felkelők, amiben több dolog is közrejátszott. A nácik megtorlásul kiürítették az akkor már porig rombolt várost, a túlélő lengyeleket internáló táborokba záratták, így amikor kapituláltak a németek, akkor a Vörös Hadsereg 1945. január 17-én egy teljesen elnéptelenedett romvárosba vonult be.

A szintén lengyel székhelyű Pixelated Milk ennek az önfeláldozó, ámbár kilátástalan felkelésnek állít véres emléket. A Warsaw ugyanis egy, az elejétől a végéig történelmileg hű alkotás, amiben valós anyagokat és eseményeket felhasználva álmodták meg a küldetéseket és a körítést, a játék elképesztően gyönyörű művészeti megoldásai pedig fantasztikusan húsba markoló atmoszférával ruházzák fel a virtuális történelemórát. Ezek után a kilátástalan küzdelem is képes addiktív lenni, remélve, hogy a Varsó utcáin folytatott gerilla-összecsapásaink tényleg kifizetődnek, és valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy megfelelő szinten tartsuk a játék fő céljaként kitűzött "Uprising Momentumot".

Az alapokat egy gyakorlóküldetésen keresztül ismerhetjük meg, viszont ahogy elengedi a kezünket a játék, hamar kiderül, hogy rengeteg, egyébként a későbbi sikereinket meghatározó információról elfelejtettek minket tájékoztatni, ami csak azért tud fájdalmas lenni, mert a harc közben meghalt felkelőink nem támadnak fel, helyüket toborzással tudjuk csak feltölteni. Egy jól felhúzott karakter esetében azért ez elég nagy érvágás. 

Először is fontos megemlíteni, hogy van egy bázisunk, ahova nem csak a készleteinket feltölteni járhatunk vissza. Itt tudunk toborozni, itt lesz lehetőségünk a hőseink képességeit fejleszteni, esetleg fegyverzetét lecserélni. Itt találjuk meg a játék karaktereinek, fegyvereinek leírásait, illetve itt tudjuk leróni tiszteletünket a harctéren elhunyt bajtársaink előtt. De itt tudunk csencselni is, legyen szó lőszerről, fegyverről vagy új kiegészítőkről. Természetesen az új küldetéseket is itt lehet felvenni, amelyekkel az a legnagyobb gond, hogy a leírásuk sokszor nagyon ködös, így nehéz kitalálni, milyen felállással és erőforrás-készlettel is érdemes neki vágni Varsó romos utcáinak. A ránk szabott feladatok teljesítésével tudjuk a kerületek morálját javítani, a veszteségeket csökkenteni, amelyek pedig együttesen hatnak ki az "Uprising Momentumra".

Amikor kiválasztunk egy küldetést, akkor egy Varsó utcáit és negyedeit ábrázoló térképen kell közlekednünk. Mindig nagyon sokat kell majd mozognunk A-ból B-be, ráadásul a térkép tele van véletlenszerű eseményekkel is. Találkozhatunk más felkelőkkel, akik valamilyen jutalom vagy utánpótlás ellenében mellékküldetéssel bíznak meg minket, miközben érdemes elkerülni a járőröző német erőket, akik adott hatósugáron belül érzékelik a jelenlétünket, mert ez azonnali összecsapást indukál. A gond az, hogy teljesen kiszámíthatatlan, mikor mekkora ez a rádiusz. Az összetűzéseket elkerülni azért sem könnyű feladat, mert a térképen történő mozgáshoz előre meghatározott képességpont áll a rendelkezésünkre (mindig 100 egység), és mozgás közben ez szépen fogy. Ha azelőtt fogyna el, hogy teljesítettük volna a kiválasztott küldetést, kudarcot vallunk. A teszt során erre nem került sor, de mivel rengeteg a véletlenszerű esemény a térképen, voltak necces pillanataim.

Ami a harcrendszert illeti, az egyszerre tekinthető körökre osztottnak és "sávalapúnak". Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindkét oldal képes fel és le mozogni, ami így elsőre nem tűnik fontos tényezőnek, de miután a csatatereken meghatározott sávban és távolságban tudnak az egységek támadni, nagyon nem mindegy, hogyan pozicionáljuk a karaktereinket az ellenfél katonáival, harci kutyáival szemben. Ráadásul nagyon fontos, hogy a fedezéket is használjuk, mert nem csak súlyos sérülésektől menthetjük meg a csapatunk tagjait, de mögéjük bebújva időt is nyerhetünk, ami lehetőséget ad, hogy rendezzük a sorainkat. Nem csoda, hogy a város romjaiból felhúzott fedezékek javíthatóak és telepíthetőek is, azaz nagyon komoly mélységet adnak a taktikának. Annak a taktikának, amit természetesen a küldetésre kiválasztott egységek képességei is befolyásolnak, hiszen egy jól összeválogatott csapat tulajdonságainak megfelelő kombinálása könnyű sikereket jelenthet.

De nem a Warsawban, ahol az XCOM-ból is ismert véletlen faktor alaposan közbeszól, és bár néha emiatt a nácik is szívnak, összességében baromi frusztráló tud lenni, amikor felkelőink sorra elhibázott támadásai miatt kerülünk indokolatlan lépéshátrányba. És bizony nem egyszer fordult elő, hogy egyértelműen előnyös helyzetektől fosztott meg a játék, közben pedig ügyelnünk kell a staminára és a lőszermennyiségre is. A harcrendszer mélysége és komplexitása nagyon sokat dob a küzdelmek nyújtotta izgalmakon, de a siker ritkább esetben függ attól, hogyan állítjuk össze csapatunkat, és hogyan menedzseljük őket küldetések közben. A győzelem sokkal inkább múlik a véletlenen, a vakszerencsén, ez a hazárdjáték pedig pont nem áll jól egy taktikaalapú kihívásnak. Így ha egy véletlen őrjárat alkalmával belebotlunk egy jobban felszerelt egységbe, akkor tulajdonképpen csak kudarc és kudarc közül választhatunk. Mert bizony a biztos halál mellett a menekülés sem kecsegtet sikerrel.


Sajnos a helyzeten a játékban maradt bosszantó programhibák sem javítanak. Ezek közül az állandó és megmagyarázhatatlan kifagyások okozták a legtöbb bosszúságot, de sajnos a mentések is képesek voltak elszállni, ami valljuk be, alaposan hazavágja a játékhoz fűzött viszonyunkat. Olykor a képességek sem működtek, ahogy a sebesült egységeink sem akartak valamiért gyógyulni.

Ezek javítható, de nagyon súlyos problémák, így amíg nem orvosolja őket a csapat, addig érdemes lehet más játék felé kacsintgatni, hogy aztán egy későbbi leárazásnál nyugodtan pótold a Warsawt, ami stílusát tekintve erősen rétegjáték, de a témája, a hangulata, a körítése talán szélesebb körben is közkedveltté teheti.

A Warsaw PC-re jelent meg. Később PlayStation 4-re és Nintendo Switchre is kapható lesz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...