Huntdown teszt

  • Írta: Shifty
  • 2020. június 9.
Link másolása
A távoli jövőben a metropoliszokat a káosz uralja. Bűnbandák vették át az irányítást, a rendőrség pedig tehetetlen. Önjelölt igazságosztóként a te feladatod lesz, hogy kisöpörd a mocskot az utcákról.

Évek óta megállíthatatlanul tombol a játékosok folyamatos múltba révedését kielégítő retróőrület. A minőség természetesen itt is pont annyira hullámzó, mint az AAA-játékok frontján, de azért mindig akad egy-két olyan lelkes, kisebb, független stúdió, akik annyira emlékezeteset alkotnak, hogy amellett akkor sem lehet elmenni szó nélkül, ha egyébként azt sem tudod már, mi fán teremnek a játékvilág hőskorának árkádjátékai. Ilyen említésre méltó teljesítményt köszönhetünk most az Easy Trigger Games csapatának is, akik a Huntdownnal megmutatták, hogyan kell a 80-as és 90-es évek játéktermi kihívásai és a kor jellegzetes, maszkulin akciófilmjei előtt tisztelegni. A popkulturális utalásokat olyan filmek szolgáltatták, mint a Terminátor vagy a Robotzsaru, míg az oldalnézetes, 16-bites pixellátványt és játékmenetet többek között a Contra-sorozat ihlette. Az alapanyag persze nem minden, de az Easy Trigger Games kiváló érzékkel gyúrta egybe az építőelemeket, így a Huntdown formájában egy hihetetlenül szórakoztató végeredményt kapunk.

A történet a távoli jövőben játszódik. A társadalom erkölcsileg és morálisan romokban hever. Mindent a megavállalatok irányítanak, a városok rendjéért felelős rendőrséget áthatja a korrupció, a politika enyves keze pedig mindenhova elér. Egy ilyen légkörben könnyen utat tör magának az anarchia és a káosz, ami kiváló táptalaj a bűnözés elburjánzásához. A városok utcáit az erőszak uralja, ami felett különböző bűnbandák vették át az irányítást, a helyi erők pedig tehetetlenek. Ekkor lép színre a Shimamoto Corporation titokzatos képviselője, a Farkas Anya, aki azért bérel fel önjelölt igazságosztókat, hogy rendet tegyenek a háborús zónákká vált utcákon, és végleg kisöpörjék onnan a rosszfiúkat. Játékosként három különböző karakter közül választhatunk majd, hogy aztán arénáról arénára, miniellenfélről miniellenfélre és főgonoszról főgonoszra haladva teljesítsük megbízatásunkat.

A választható fejvadászok egyike a zéró tolerancia híve, a feminizmus zászlóvivője, Anna Conda, de ott van a forrófejű felderítődroid, Mow Man, valamint a keménykötésű kiborg, John Sawyer. Mindegyik játszható hősnek különböző elsődleges és másodlagos fegyverzete van. Sawyer például egy bumerángot és egy Piszkos Harry-féle 44-es Magnumot hord magánál, míg Mow Man egy sima pisztollyal és dobókésekkel felszerelve, Anna pedig sorozatlövő pisztollyal és egy baltával vág neki a küldetéseknek. Minden másban viszont ugyanazt nyújtják a hőseink, így alapvetően teljesen mindegy, melyiküket választva söpörjük ki az utca szemetét. Arzenálunk persze nem merül ki ennyiben, az arénákban szétszórtan találunk Uzit, AK47-est, lángszórót, gránátokat, Molotov-koktélt vagy éppen rakétavetőt. Minden felszedett mordály meghatározott számú lőszerrel bír, utánpótlást pedig csak elvétve fogunk találni. Viszont mindig találunk valami felszedhető újdonságot, így ha csak nem közeledik valami miniboss vagy maga a bandavezér, akkor nem érdemes spórolni, hadd hulljon a férgese!

A játszható hősök mozgáskultúrájukat tekintve is teljesen megegyeznek. Ennek egy alapvetően oldalnézetes run 'n' gun stílusú játékban ugyan nem sok értelme van, a Huntdown viszont nem egy értelmetlen "menj előre és lőj szét mindent!" darálás. Egyrészt lehetőségünk van kitérni a lövések elől, ami jó pár izzasztó pillanatból ment ki minket, illetve a játék kapott egy fedezékrendszeres megoldást is. Szétrombolható dobozok mögött juthatunk lélegzetvételnyi pihenőhöz, illetve a romos, szétrombolt épületek zugaiba is bebújhatunk. Higgyétek el, szükség lesz a terepviszonyok kiaknázására, mert lesznek a játéknak olyan szakaszai, ahol hirtelen indokolatlanul is megugrik a nehézség, és ha nem aknázod ki a teljes eszköztáradat, jó eséllyel rengeteg alkalommal fogsz fűbe harapni.

A Huntdown amúgy is nyújt egy hamis érzetet, mert a mezei huligánok és bajkeverők elleni összecsapások alapvetően nem okoznak komolyabb fejtörést, de a minibossok és a bandák fővezérei már komolyan meg fognak izzasztani. Mindegyikhez szükséged lesz a képességeid kimaxolására, a helyszínek ismeretére, ráadásul mindegyik teljesen egyedi kihívás elé állít, hiszen mindegyiknek más és más lesz a gyenge pontja. Végtelenül szórakoztatóak a játéknak ezen pillanatai.

A hab a tortán a pazar látványvilág, ami 16-bit ide vagy oda, egyszerűen lemászik a képernyőről. A neonfényárban úszó, romlott, mocskos utcák tökéletes keretet adnak a cyberpunk csatatereknek, ahol a rombolható környezet, a robbanások effektjei, a darabjaira szaggatott punkokból fröcsögő vér látványa vagy a fedezékeken nyomot hagyó golyók és repeszek a tökéletes hírnökei annak, hogy bizony a pixelart is lehet gyönyörű. Ehhez társul a már sokat emlegetett 80-as és 90-es évek előtti tisztelgés, a popkulturális utalások és azok az egysorosok, amelyek tökéletesen idézik meg az akkori akcióhősök klasszikus mondatait.

A Huntdown lehet, hogy csak néhány órára nyújt kikapcsolódást, de azt maximális fordulatszámon pörögve teszi. A játék remek munkát végzett az old-school stílus feltámasztásával, pedig nem gondol semmit sem túl. Tulajdonképpen az egyszerűségében rejlik a zsenialitása is. Pontosan így kell tisztelegni egy letűnt, de sokak által visszasírt korszak előtt.  Habár kapunk lokális co-op lehetőséget, az online kooperatív mód kimaradt, viszont ez legyen a legkisebb bajunk. Ennél jobban elköltött néhány ezer forintod biztosan nem lesz mostanában.

A Huntdown Nintendo Switchre, PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Készül belőle egy árkádváltozat is. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.

7.
7.
Nothing
Remekül összerakott kis game. Tartottam tőle, hogy túltolják benne a platform-részeket (és ezzel jól elcseszik az egészet), de szerencsére nem így lett.
Kicsit tényleg rövidnek érződik, de talán csak azért, mert baromi élvezetes - az ember habzsolná, mint a zserbót. :)

P.s: szerintem Mow Man a legkevésbé sem forrófejű, ellenkezőleg: olyan gentleman higgadtsággal köszön el az éppen cafatokká lőtt punkoktól (a hangja tisztára olyan, mint a narrátor csávónak a Stanley Parable-ból), hogy illemtan tételnek is elmenne.
6.
6.
Ganzer
Switchen tolom már egy ideje, nagyon jó kis cucc.
5.
5.
Guns Gore Canollit végigtoltam, az is eza stílus ..cskkoljátok ha ez bejön.
4.
4.
habaen
#3: Manapság már semmit nem lehet a nevén nevezni,annyira nagyon korrektek vagyunk már,hogy észre sem vesszük,hogy a vesztünket okozza!
3.
3.
Nothing
"A történet a távoli jövőben játszódik. A társadalom erkölcsileg és morálisan romokban hever. Mindent a megavállalatok irányítanak, a városok rendjéért felelős rendőrséget áthatja a korrupció, a politika enyves keze pedig mindenhova elér."

Ez nem a távoli jövő. Ez a közeli jelen.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...