Valorant teszt

  • Írta: Baloo
  • 2020. július 1.
Nehezen tudnék egy olyan céltudatosan pozicionált játékot mondani, mint a Valorant: a fejlesztők már az első sor kód megírásánál pontosan tudták, hogy ők bizony az esportra fókuszált FPS-ek új királyát szeretnék az asztalra letenni.

A kaliforniai székhelyű Riot úgy gondolta, ha már egyszer bevált a "jótól lopni nem bűn" elv, akkor megpróbálja azt még egyszer, csak ezúttal a kompetitív FPS-ek műfajában törne a Valve vagy a Blizzard babérjaira. Gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki a Valorant első látnivalói után egyszerűen nagyítóval sem talált egy markáns elemet, amit nem a Counter-Strike: Global Offensive-ből vagy esetleg az Overwatchból kölcsönzött volna a játék; természetesen az igazság az, hogy bármennyire is csak egy torz szerelemgyereknek tűnik a Valorant az említett két játék frigyéből, jóval tudatosabb tervezés lapul a hátterében.

Így bármennyire is tűnik puritánnak (már-már elavultnak) a látvány és ismerősnek a játékmenet, a játék utolsó utáni porcikája is úgy lett megálmodva, hogy kizárólag egyetlen cél lebegett a készítők szeme előtt: a Valorant legyen a világ legaddiktívabb esportra kihegyezett multis FPS-e, amely letaszítja a trónról a rivális CS:GO-t és társait. Bármennyire is hat előző generációsnak a látványvilág, ez a fajta letisztultság csak azt szolgálja, hogy semmi ne akadályozza a játékosokat a headshotok osztogatásában, és még véletlenül se olvadjon bele egyetlen egy karakter sziluettje sem a környezetbe. A cel-shadedre emlékeztető grafika másik nagyon fontos hozadéka, hogy gyengébb gépeken is nagyon magas framerate-tel képes repeszteni a Valorant, és ez - megtámogatva a 128-as tickrate-tel frissülő szerverekkel - valóban egy olyan élményt kínál, ami példaértékű a kompetitív shooterek között.

A játék a League of Legendshez hasonlóan free-to-play modellre épül, de szerencsére csakis kozmetikai előnyökhöz juthatunk valódi pénz befektetése esetén. Ennek hála a játékosbázis már most megfelelően népes, így a matchmaking is pillanatok alatt talál nekünk társakat egy-egy meccshez. Szóval a technológiai háttér adott hozzá, hogy sikeres legyen az esportok piacán, de mégis milyen maga a Valorant, mint játék?

Nos, az biztos, hogy a CS:GO-veteránok már az első perctől otthon fogják magukat érezni. A csípőből osztható fejlövések, az egy helyben állva pontosabb célzás és az egér ellenhúzása a fegyverek visszarúgásának megfelelően mind-mind olyan dolog, ami a CS-játékosoknak egy percig sem lesz újdonság. Jó hír azonban, hogy a játék gondol az olyan noobokra, mint a jelen cikk írója is, és a betanulás jóval felhasználóbarátabb, mint a már sokat emlegetett Valve-klasszikusban. Ez a fajta simulékonyság jól megmutatkozik például a prepfázisban, ahol ha mondjuk véletlenül vettünk fegyvert, és a többiek mégis ecóznának - azaz pénzt spórolnának a következő körre -, akkor simán visszaadhatjuk azt a zsetonért. Apró, de mégis hasznos fícsör, akárcsak az is, hogy tudunk kérni a menüből a csapatársainktól olyat, hogy vásároljanak nekünk fegyvert - így nem kell rettegnünk, hogy melyik random vérpistike fogja azt ellopni előlünk, amint elindul az adott kör.

Szóval igen, a Valorant a pénzmenedzsmentet is átemelte a nagy ihletadótól, ahogy a bombahatástalanítós, támadó-védekező játékmódot is – na, nem mintha kizárólag ebben a két játékban láthattuk volna ezt korábban. Itt kétféle variánsban szerepel a Bomb Defusal: a fő játékmódban az a csapat nyer, amelyik hamarabb éri el a 13 győztes kört, és van ennek a jelentősen lerövidített verziója, ahol elég csak négy körben győzedelmeskednünk, és nyertünk. Az utóbbiban, a Spike Rushban kukázva van a vásárlási opció, és mindenki ugyanazzal (a kör elején sorsolt) fegyverrel ugorhat a másik torkának. Miközben ezeket a sorokat írom, valószínűleg már megérkezett a Ranked mód is, de az "csak" a főjáték vérre menő változata - itt ne számítsunk Team Fortress 2-t és Battlefieldeket megszégyenítő játékmód-mennyiségre.

A látvány mellett a különböző képességű karakterek jelenlétét emelte át a Valorant a Blizzard üdvöskéjéből, azzal a nem elhanyagolandó különbséggel, hogy itt azért a dizájnjukban nincs akkora diverzitás, hiszen fontos, hogy mindenkinek ugyanazon a helyen legyen a hitboxa. A kezdetben elérhető tíz hős mindegyike egy-egy újratöltődő, két vásárolható és egy ultimate képességgel rendelkezik, és abban mind megegyezik, hogy nem igazán sebzés okozására használhatóak. A különleges képességek itt ugyanis inkább a gránátok helyi megfelelői, így sokkal inkább a látószög bezárására, az ellenfél lassítására és egyéb diszorientációs manőverekre fogjuk őket használni. Érdekes elegyet ad így a játéknak, hogy az ütközeteket javarészt továbbra is a villámgyors fej- és mellkaslövések döntik el, de az ügyes játékos kezében a fentebb említett skillek is felbecsülhetetlen taktikai eszközök lesznek.

És ha már az eszközöknél tartunk, egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni a fegyverek dizájnja mellett. Bár az animációjuk és a hangjuk is nagyon jól sikerült, valamint az erejük is teljesen jól érződik az elsütéskor, azonban a kinézetük egyszerűen olyannyira semmilyen, hogy arra nincsenek szavak. Pedig megvan az AK-47/M4, a Magnum Sniper és a többi klasszikus helyi megfelelője, mégis jó pár óra játék után is simán előfordul, hogy megvesszük az adott fegyvert, és csak a ravasz meghúzása után jövünk rá, hogy ez bizony egy SMG, és nem puska. A teljesen egyforma kinézet természetesen okosan van kitalálva a jó előre bekészített vásárolható skineknek, de azért ezt lehetett volna egy fokkal elegánsabban is csinálni.

Amiben viszont nem érheti panasz a Valorant háza táját, az a pályatervezés. A fejlesztők elmondása szerint nem szeretnének sok pályát készíteni a játékhoz, azonban azt a keveset csak a végletekig csiszolva engednék ki a kezük közül. Jól példázza ezt a megjelenéskor elérhető mindösszesen négy darab szint is, ami bár papíron kevésnek hangzik, a fentebb említett vezérelv miatt egyáltalán nem érződik annak. Mindegyikre jellemző, hogy kicsik és nagyon szűkösek - így egyszerre lesznek pörgős és roppant feszültek is a tűzharcok. Valamint akárcsak a látványvilág, a pályák is teljesen letisztultak, így semmi sincs túlcicomázva, ezzel akárcsak egy pillanatra is elvonva a figyelmünket az ellenfél mozgásáról.

A végszó mellé próbálok még valami negatívat is keresni a Valorantről, hogy egy rendes kritikát kaphassatok a játékról, azonban az igazság az, hogy nem igazán tudok ilyet. A legnagyobb kifogásolnivaló talán az, hogy minden, amit a játék kínál, azt már láthattuk valahol máshol is, így ha valami egyedire és különlegesre vágytok, akkor ez nem a ti játékotok. Ellenben minden más, amit kölcsönvett más címekből, azt egy olyan koherens egésszé gyúrta össze, hogy még az sem igazán tud rajta fogást találni, aki jobban szereti a lassúbb, taktikusabb FPS-eket. Így a műfaj kedvelőinek mindenképpen érdemes egy próbát tennie vele, de legalábbis figyelemmel követnie a Valorant sorsát, hiszen könnyen lehet, hogy hamarosan az esportjátékok egyik domináns alakját üdvözölhetjük a személyében.

A Valorant egyelőre csak PC-re jelent meg, mi egy Intel i5-7500, 8 GB RAM és egy AMD Radeon Vega RX 64 társaságában teszteltük. 

Kapcsolódó cikk

9.
BockÚr
#8: Tudok, elég jól is de ettől független még mindig szar
8.
Sarlott
#5: Dehogy szarok, meg kell tanulni lőni.
7.
grindcore
Es az anti-cheat cuccukat orvosoltak? Mert emlekszem az volt, hogy akkor is fut ha nem is inditod el a jatekot, es ez elegge belebuheral a gepedbe meg lassitja, ezt sokan serelmeztek.
5.
BockÚr
#4: hát a csbe a fegyverek úgy szarok ahogy vannak illetve a lövési paternjük rákkeltő komolyan
4.
Chrysh
Én kiállok a CS mellett, mert ott nincsenek hősök, skillek, meg ultik, csak játékos játékos ellen, és az a jobb csapat, aki jobban játszik és több meccset nyer. Faék egyszerű, de végletekig csiszolt a balansz, ami már csak azért is egyszerűbb, mert nem kell piszmogni a skillek és hősök nerfelésével..
3.
Neotechtr
Ez az egyik olyan játék, ami most úgy akarja megváltani a világot, hogy csgo szerű. De vannak mások is. Úgy látszik most a csgo szerűség az új megoldás.
2.
mephi
Emlékszem, amikor megjelent az 1.6, majd a Source, mesés idők voltak. De aztán az idő hiánya és talán a CS lassúsága miatt elhagytam a játékot, és magát az fps világot. De most a Valorant berántott, pedig amikor az első képeket láttam, akkor azt gondoltam, hogy ezzel biztos nem fogok játszani. Aztán mégis, pedig már a reflexeim rég nem olyanok, mint ami ehhez a játékoz kellene. :)
1.
Aanash
Tetszik a grafikája ès a letisztult pályák.
Viszont a karakterek kèpessègeit keveslem, hamar unalmassá válik a lövöldözès. Tudom fps, de akkor is.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...