Valheim próbakör

A Valheim a derült égből érkezett, és a bétaváltozatával néhány nap alatt a Steam egyik legnépszerűbb játéka vált belőle. Tettünk vele egy próbát mi is, most pedig eláruljuk, hogy miről is szól ez a nagy felhajtás.

A megfáradt vikingek hazafelé tartanak a legutóbbi portyáról. A hosszú hajóút alatt Thor égi haragja rázza a kincsekkel degeszre tömött bárkát, a habok közt pedig félelmetes víziszörnyek lesik a tengeri szélben reszkető prédájukat. A ködből aztán előbukkan a messzi jelzőtűz fénye, és lassan kirajzolódik a menedéket adó ivócsarnok körvonala is. A szakállas harcosokat ellenállhatatlanul csalogatja az otthon melege és az édes mézsör illata, de a fejszét még nem tehetik le, hiszen a mozgalmas nap végén a fák közül kikukucskál még egy hatalmas erdei troll is. Ha ismerős a helyzet, akkor biztosak lehettek benne, hogy Valheimban jártok.

Ha titeket is váratlanul ért, hogy egyik napról a másikra a steames barátlistátok fele a Valheimot pörgeti, akkor ne aggódjatok, nem vagytok egyedül. A svéd Iron Gate Studio néhány fős csapata egészen hihetetlen módon fektette két vállra az összes konkurensét, és a játékuk hamar a platform legnépszerűbb címei közt landolt. Oké, ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy a Minecraftba és a Rustba belefáradt streamerek az első napokban gyakorlatilag megszállták a korai hozzáférésben elérhető túlélőjátékot, de annak bizony jó oka van, hogy mára több mint hárommillió viking szavazott bizalmat a Valheimnek a bankkártyájával.

Ha csak egy kicsit is képben vagytok az északi mitológiával, akkor ismerős lehet Yggdrasil kozmikus fája és a kilenc világ, melyek a fa ágaiból és gyökereiből sarjadnak. A Valheim egy tizedik világgal, vagy talán a világok közti purgatóriummal egészíti ki a kozmológiát – egy olyan helyszínnel, ahol a legbátrabb harcosokként mi is bebizonyíthatjuk, hogy ülőhelyet érdemlünk Odin asztalánál. Erre pedig nem lesz más módunk, mint hogy legyőzzük Valheim hatalmas főellenfeleit, és a mitológia kilenc világából összecsődített szörnyetegek hordáit. Mondanom sem kell, ez az út hosszú és kíméletlen lesz, de a hőstetteinkről az idők végéig énekelnek majd a skaldok!

De mint minden nagy kaland, ez a történet is szerény lépésekkel kezdődik: egész pontosan gallyak és kövek gyűjtögetésével. A Valheim ugyanis elsősorban egy klasszikus túlélőjáték, alapjaiban éppen olyan, mint az az ezernyi másik cím, amelyeket olyan gyakran látunk elmerülni a Steam Early Access süllyesztőjében. Ismeritek a receptet: a fából és kőből eszközöket készítünk, hogy hatékonyabban gyűjthessük az alapanyagokat, aztán bázist építünk, hogy megvédjük magunkat a vadonban ólálkodó veszedelemtől. A primitív eszközeinket később bronzból vagy vasból öntött szerszámokra és fegyverekre cseréljük, a szerény bungalóból pedig valódi erődítményt vagy akár egész falvakat építhetünk.

Önmagában is vonzó tud lenni ez a jól bejáratott recept, de a Valheim tovább gondolja mindezt, mégpedig a tökéletes tempóban fokozódó (vagyis inkább fokozható) nehézségével és a célirányos felépítésével. A játék végcélja ugyanis az, hogy legyűrjük a messzi tájakon rejtőző főellenfeleket, erre pedig csakis úgy lesz esélyünk, ha a veszélyekkel teli környezet mesterévé válunk. Itt pedig érdemes megemlíteni, hogy minden megkezdett világ véletlenszerűen generált, mi azonban mindig a zónák (vagy biomok) legbarátságosabbikán kezdjük a kalandot. Ez azért kulcsfontosságú, mivel a játék fejlődési rendszere, a bossok sorrendje és a helyszíntípusok nehézsége egészen lineáris, így mindig lesz előttünk egy határozott cél – egy lépcsőfok, amelyet meglépve közelebb kerülhetünk a Valhallához.

Gondolhatunk a Valheim organikus fejlődési rendszerére úgy is, mintha különböző technológiai korokat járnánk be idővel. Nincs ez másképp persze Minecraftban sem, a Mojang játékában is határozott különbség van egy kőkard és egy gyémántpenge közt, a különbség csupán az, hogy a Minecraftban megvédhetjük magunkat a bányák szörnyeitől akkor is, ha alacsonyabb szintű fegyvereket használunk. Sok sikert annak, aki egyszerű kovakőből pattintott dárdával, és meleg védőfelszerelés nélkül indul a Valheim hegyei közé farkasokra és sárkányra vadászni! A későbbi zónák ellenfelei és a környezet viszontagságai kíméletlenek, de fokozatos terjeszkedéssel és a felszerelésünk fejlesztésével az egész világot térdre kényszeríthetjük. Idővel még maga a karakterünk is egyre gyakorlottabb lesz a túlélésben, hiszen a The Elder Scrolls-szériából elcsent rendszer szerint minél több időt töltünk el favágással, futással vagy éppen fegyverforgatással, annál hatékonyabban végezzük majd az adott tevékenységet.

A vikingek élete azonban a hiedelemmel ellentétben nem csak a portyázásról szól, jól érezhetik magukat Valheimban azok is, akik inkább békés építkezéssel, földműveléssel vagy felfedezéssel szeretnék elütni az idejüket. Igen, a településeinket néha megtámadják a messzi tájakról érkező draugrok vagy goblinok, ilyenkor pedig kénytelenek leszünk kardot ragadni, de ettől függetlenül is több tíz, vagy akár több száz órát eltölthetünk a főhadiszállásunk bebiztosításával és kicicomázásával. Korai verzióról lévén szó, egyelőre elég szegényes az építésre használható elemek tárháza, de némi fantáziával és a könnyen kezelhető építési rendszerrel ügyes kezelésével így is elképesztő sörcsarnokokat és erődítményeket húzhatunk fel, amelyek tökéletesen illeszkedhetnek a kor és a környezet látványvilágához.

És ha már a látványnál tartunk: muszáj szót ejtenem a Valheim prezentációjáról, hiszen az Iron Gate alkotása valami megmagyarázhatatlan módon táncol a PlayStation 1 alacsony poligonszámú játékainak minimalista egyszerűsége és a legérdekesebb modern indie-címek pazar látványvilága közt. Az alig egy gigabájtot nyomó játék szögletes geometriája, pixeles textúrái és recés élei papíron elég okot adhatnának arra, hogy belefájduljon az újgenerációs címekhez szokott szem, de a remek bevilágításnak és lágy színvilágnak köszönhetően az összkép valahogy mégis meglepően kellemes. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szűkös, sötétebb kazamatákban kimondottan brillírozna a játék, de a tiszta ég alatt vagy a fáklyafényben megvilágított belterekben egyenesen remekül néz ki a környezet.

A bemutató vége felé közeledve van még egy ütőkártya, amiről nem ejtettem szót, ez pedig nem más, mint a többjátékos mód. Természetesen a Valheimból sem maradhat ki az elképesztő szavatosságot adó online multiplayer, amelynek köszönhetően egyszerre akár tíz viking is tartózkodhat egy közös világon. Én kezdetben egyedül vágtam neki a kalandoknak, de hamar csatlakozott hozzám néhány jóbarátom is. Magányos felfedezőként is remekül élveztem a játékot, de az igazság az, hogy, az élmény csak akkor lett igazán kerek, amikor már egy csapatnyi vikingként szálltunk a hosszúhajóba, hogy felfedezzük a környező kontinenseket. Néhány főellenfél legyőzését el sem tudtam volna képzelni a szakállas bajtársaim nélkül.

Nem szívesen vallom be, hogy a játék premierjét követő bő két hét elteltével lassan a hetven óra felé közelít a Steam számlálója, és még közel sem érzem azt, hogy készen állok magam mögött hagyni a Valheim világát. Elképesztő, hogy milyen mennyiségű és mélységű tartalom került ebbe az aprócska, alig egy gigabájtot foglaló programba, abba pedig bele sem merek gondolni, hogy mit tartogathat még a jövő. Jelenleg ötféle kész zónát találhatunk a játékban, tele egyedi ellenfelekkel és nyersanyagokkal és a hozzájuk tartozó használati eszközökkel, a végleges változat azonban összesen kilenc helyszínt ígér, ezzel tükrözve az északi mitológia kilenc világát. Én erre csak azt tudom mondani, hogy nem érkezhetnek elég hamar a frissítések!

A verdikt tehát az, hogy ha csak egy kicsit is kedvelitek a nyílt világú túlélőjátékokat, és nem ódzkodtok az északi mondavilágtól sem, akkor feltétlenül érdemes szemmel tartanotok a Valheimot. Szólójátékosként is jó móka ez a szokatlanul komoly kihívást nyújtó túlélőkaland, de ha van egy-két jóbarátotok, akiket be tudtok fűzni egy kis portyázásra, akkor nem is kérdés, hogy már a korai változat is simán megéri a tizenhét eurós beugrót. Már most is rengeteg kaland vár ránk a viking purgatóriumban, a folyamatosan érkező frissítéseknek és a váratlan népszerűségnek köszönhetően pedig egészen biztos, hogy csak tovább bővül majd ez a veszélyekkel teli, de mégis elképesztően vonzó világ.

A Valheim korai változata PC-n jelent meg a Steam Early Access programjában. 

4.
delphijos
Talán az frusztráló kicsit hogy az elején a fákat “órákig” kell csapkodni.
3.
fubenalvo
Egynek jó lesz alapon vettem meg: mára 130+ órám van benne és még mindig élvezem. :D
2.
Ganzer
Jó teszt lett, fasza játék.
1.
lesik20
Emlékszem Anno a Fable 2-öt "reklámozták" (vagyis Peter Hazodoux) hogy egy RPG ahol épithetsz saját falvat, ha kivágsz egy fát akkor az a játék végéig kivágva marad, stb. Bár maga a játék egész öröm látni hogy igy 13 év mulva ez megvalosul habár számomra még egy kicsit kiforratlan a játék, dehát nem is egy Tripla A kategóriás 20e forintos game
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...