Codename Panzers: Phase 2 Codename: Panzers Phase 2 MP demó teszt

Úgy látszik örök téma lesz a második világháború a játékfejlesztők körében, de miért is baj, hogyha egyszer a témából ki tudnak valamit hozni még, a ráadásul magyar fejlesztők? A Stormregion nagysikerű játékuk folytatásának már a multiplayer demójával megmutatta a nagyvilágnak: a világ legnagyobb pusztításának stratégiai játékba vitelének terén mindmáig piciny hazánk lakói maradtak a legjobbak!

Persze a szakmát nem a Viharsarok indította, talán az első igazi ilyen jellegű magyar stratégia a Digital Reality kezeiből került ki, mégpedig egy Afrika Korps vs. Desert Rats nevű gáma formájában. Szép, hangulatos, és ami a legfontosabb: tudott valami olyat, amit más világháborús játékok nem. Majd mikor a DR dolgozott a „folytatáson", vagyis a D-Day-en, ekkor a SWINE nevű stratégiáról elhíresült Stormregion is be kívánt állni eme végtelen sorba. Bár sokan csak a disznók és nyulak csatározásának hogyléte felől érdeklődtek, mégis jól fogadta a rajongótábor az új témát – habár meglepetés volt a javából. A Codename: Panzers jött, látott, és győzött. Mindenki nagyon jól tudta, hogy a Panzers sorozat három részesre volt tervezve, mindenki számított folytatásra, ami rövid időn belül elérkezik ide is, ám addig ki kellett adni egy demót. Sőt rögtön kettőt is, hiszen az egyjátékos mód próbaverziója is elérhető immár (ehhez sajnos nekem még nem volt szerencsém), ám én inkább valódi harcot szerettem volna kipróbálni, élő tábornokokkal ellenfélként…

A játék bevezetője is nagyon jól tükrözi, hogy bizony a második fejezet (a játék alcíme „Phase Two") is hű marad a történelemhez. Bár ezt leginkább játék alapján lehetne megmondani, ám az elődöt kipróbálva maximálisan megbízunk az új részben és a fejlesztőkben. Archív felvételeket láthatunk, mint megannyi játékban, miközben eme kis jeleneteket hangulatos kis kézi rajzok díszítik. Majd hirtelen a képernyő átvált egy szintén réginek tűnő, ámde mégis a játék motorjával készült rövidebb animáció sorozatra. Ide aztán tényleg a legütősebb jelenetek lettek kiválogatva, többek között feltűnik a már annyit hangoztatott darabonként szétlőhető erőd is. Bár tisztában voltam vele, hogy ezen demóban ilyennel nem fogok találkozni, mégis kellően felhangolódva vetettem bele magam a csatározások közepébe.


A tutorial valószínűleg a singleplayer változatban érhető el, mert nem találkoztam vele, illetve az előző rész demójánál is így történt az oktatórész prezentálása. Igaz, két okból nincs is ok rá, hiszen a kezelés gyakorlatilag megegyezik az előző részével, illetve rendkívül egyszerű belerázódni a játékba, ahogy toljuk meccseket. Higgyétek el: 2-3 meccs és már csak a megfelelő stratégián kell gondolkozni. ;) Három egyszerű opciót választhatunk a többjátékos módnál: helyi hálózaton szeretnénk nyomatni? No problemo, a helyzet megoldva, lévén a LAN gombra kattintva mindez egyszerűen teljesíthető vágy. A fejlesztők gondoltak azokra is, akik az Interneten keresztül szeretnének játszani, de mégis teljesen privát, baráti „összeruccanást" akarnak összehozni. A Direct IP használatával ezt könnyedén megtehetjük, sőt aki nem vásárolja majd meg a játékot, valószínű, hogy erre a gombra fog kattintgatni leggyakrabban – ha érthető mire gondoltam…:) Továbbá itt a belső szerverkereső program, mely a GameSpy támogatását használja, így kell majd egy ingyenes regisztrációt csinálni, ha játszani akarunk (szerencsére ezt megtehetjük a játékon belül is).

Mikor bejelentkeztem a szerverre, ahol a játékosok találkoznak eleinte igencsak kevesen voltak. Néhány külföldi, de főként magyarok akadtak szépszámmal! OK, pár órája jött ki a demó, a CDV szerverei teljesen le vannak terhelve, így lassan lehet csak letölteni, mert ugye nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy GK-ról szedegesse le az anyagot. :) Azért sikerült pár embert összegyűjteni, és jókat poénkodtunk a külföldiekkel, miszerint magyarokkal játszhatnak együtt, akiktől e játék is származik. Nem csodás? De! Máris megindult egy közösség kialakulása, ahol senki nem nézi le a másikat, és még csak csalók sincsenek, lévén a kódok messze nincsenek kiadva. És mikor befejeztem az első kört és kiléptem abból, örömmel láttam, hogy hatalmas nyüzsi volt odakinn. Mint egy zsúfoltabb piacon. Így hát nem álltam meg odáig, míg létre nem hoztam a saját játékomat, hogy aztán pár játékos megtiszteltnek érezhesse magát: hiszen a GameKapocs „tesztalanyai" lehettek… (Bár ezt ők nem tudták. :))


Maximum nyolcan játszhattunk volna együtt, ám sajnos a demóban rendelkezésünkre álló két pályán (Road to Perdition és Factions) csak hatan mérhettük össze erőnket, mivel a mapok mérete hat játékosnak volt elég. Mikor a játékom várakozó szobájában összegyűlt az összes játékos, és mindenki zölden világított – tehát készen állt a játékra – elindítottam a kört. Először gyorsan be kellett lőni a legfontosabbakat: melyik játékmód (lejjebb részletesen), és milyen mapon (ugye én egy-egy módban egy-egy mapot tudtam választani, szóval ez számomra nem számított fontos dolognak). Tovább beállíthatjuk, a kezdő presztízs pontok számát (erről is lejjebb), valamint, hogy milyen napszakban szeretnénk játszani (tehát éjszaka, napközben, és így tovább, ám sajna a demóban csak egy napszak fordult elő). Talán van egy beállítás, ami nem túl fontos, mert ez jól van belőve: meghatározhatjuk, hogy mennyi légi segítség érkezhet, tehát mennyi bombázót lehet hívni, vagy mennyi vadászgépet (erről is lesz még szó a cikk folyamán bővebben). Végül, ha lezárjuk a beállításokat, akkor jöhet, aminek jönnie kell…

…vagyis a csapatválasztás! Ugyanis akármennyien vagyunk a játék során, mindig lesz első és második csapat. Ha mi a második tímbe szeretnénk kerülni, ilyenkor a csapat nevére kell kattintani, és nevünk el kezd villogni, hogy szeretnénk átmenni. Ez esetben, ha a másik csapatból valaki átmegy a te excsapatodba, akkor te automatikusan az ő helyén találod magad. Persze ezeket a játék chatjén, meg lehet vitatni, előre le lehet zsírozni mindent. Ezután ki kell választani egy „nemzetet": lehetünk oroszok, szövetségesek és persze harcolhatunk a tengelyhatalmak oldalán. Nem kell megijedni, ha valaki nem akar orosz lenni, pedig társa is az. Itt igazán abszurd helyzeteket is produkálhatunk, mégpedig a németek vígan támogathatják ruszki barátaikat, vagy pedig épp ellenkezőleg, avagy kölcsönösen. Mikor ez is meg volt, fel kell pillantsunk a jobb felső sarokba. Itt tudunk majd vásárolni a „Buy" feliratra nyomva. Mindenki az általa választott „nemzet" harci gépjeiből, katonáiból, ágyúiból, valamint egyéb kiegészítőiből válogathat majd. Sok különbség nincsen, mindennek mindenhol meg van a maga vetélytársa, ám jól kell válogatni. Mert ezek dolgok nem ingyen vannak! A fentebb említett presztízs pontok itt játszanak majd leginkább szerepet. Általában mindenhol a kétezer pont van beállítva, ám előfordulhat, hogy a kezdőtőke ezer- vagy kétezer-ötszáz. Így minden harci alkalmatosságnak meg van a maga „ára". Ez adja az első nehézséget: olyan sereget kell összegyúrni, mely kijön a pénzből, mégis legyőzhetetlen. A válogatást mindenkire rábízom, de tény, hogy több napos játék tapasztalatra lesz szükség e téren. A vásárlás végeztével el kell nevezni a sereget, hogy aztán azt később is előhívhassuk. Tehát ha úgy érezzük, hogy nyerő csapat áll a vezetésünk alatt, akkor azt más játékok alkalmával is elővehetjük, megoldva így a folyamatos küszködést. Nagyszerű! Mikor mindenki kész van, kezdődhet végre az igazi játék.


A demóban két játékmódot lehet kipróbálni, ez a két mód a Domination és a Mission. Sokak szerint a Domination sokkal jobb, és ez szerintem is így van. Igaz, a Mission is érdekes: különböző célokat kell elérni az ellenfelekkel versengve, vagyis hasonlít az egyjátékos küldetésekre, annyi differenciával, hogy az AI-t most egy hús-vér játékos testesíti meg. A Domination viszont igazán ínyemre való, hiszen itt kell igazán gondolkodni. Ugye már SWINE is úgy kezdte anno, hogy nem lehetett tankokat gyártani, tehát azzal a sereggel kellett kihúzni, amit a játék előtt vásároltunk. Ebben a módban, pedig különböző gyárak, lokátorok, barakkok vannak a térképen elhelyezve. Szinte biztosan kimerem állítani, hogy aki a játék elején a legtöbb gyárral, lokátorral, barakkal rendelkezik, az fog végül nyerni (még csapaton belül is, hiszen erről a küldetés végén információt ad nekünk egy táblázat tele érdekes számadatokkal). Az elfoglalás rendkívül egyszerű, aki előbb ér oda, annak a zászlaja már virít is az épület tetején. Érthetően a gyárakban gépeket gyárthatunk, a barakkokban katonákat képezhetünk ki, végül a lokátorok segítségével kipótolhatjuk az elhasznált légi támogatásokat. Nagy öröm, hogy aki játék előtt elköltötte az összes pontját, annak sem kell aggódnia. A kör alatt már semmi sem pénzbe kerül. Mindennek megvan az értéke, de másodpercben. Tehát egy közepes páncélos játékidőben olyan két perc alatt készül el, így érthető, hogy egy adott gyárból miért érdemes többet elfoglalni. Véleményem szerint hatalmas lett ez a része a játéknak, hiszen sokkal pörgősebb, mint ha bányászkodva kéne gyűjteni a nyersanyagot, majd építkezni és így tovább. Sokkal inkább tudunk összepontosítani egy valamire: a harcra.


A harcban nagyon fontos szerepet játszanak a gyalogos katonák. Már az első rész óta tudjuk, hogy itt az átlag bakák nem olyan könnyen pusztulnak el, mint anno a Blitzkriegben. Az emberekkel fel tudunk venni pozíciókat, így például kúszhatunk hason, vagy sprintelhetünk és guggolhatunk. Ha például lehasalunk, akkor az ellenséges tank közelről aligha fog kárt tenni bennünk, az ellenfélnek is szüksége van a gyalogságra. Ám mi, míg az ellenfél másik fele oda ér, addig mi szépen kifüstölhetjük az ellenség tankját. Ha gránáttal vagy lángszóróval vásároltunk egy csapatot, akkor támadásunk hatására az ellenfél tankja elkezd melegedni. A páncélos hőmérsékletét egy hőmérő jelzi, és mikor az eléri a kritikus pontot, akkor a katonák ijedten kezdenek kiugrálni belőle, hiszen az ott lévő forróság már elviselhetetlen. A gyalogság igen változatos, vannak lövészek, gépfegyveresek, és minden mi szem és szájnak ingere, melyeket még különböző kiegészítőkkel (mint a gránát) láthatunk el. De mi a helyzet a harckocsik terén? Eme gépek terén is hatalmas a választék, így nem is részletezném őket, mert nem akarok senkit műszaki adatokkal untatni. De! Mindegyiknek vannak különböző fontos, játékbeli adatai. Így például páncélzat erőssége különböző oldalakról. Vegyünk egy Tigrist, mely köztudottan hátulról sebezhető leginkább. A páncél érték tehát itt a legalacsonyabb, itt fog sérülni leginkább ez a tank. Persze a sérüléseket javítják a szintén megvásárolható teherautók, melyek ezenkívül feltöltik az üzemanyagtartályt, a lőszert és persze az „életerőt". Merthogy ezek is elfogynak! Így lehet akár száz tankunk is, ha egyikben sincs lőszer, azzal nem érünk sokat. De szerencsére itt vannak ezek a teherautók, melyek persze nem végtelenül tudják majd osztani a jóságokat: egy idő után ők is kimerülnek, ám ekkor még alkalmasak lehetnek a hordozató légvédelmi ágyúk vontatására is. Mert ágyú is van, nem is kevés, melyeknek egyetlen hibájuk a macerás hordozhatóság. Láthatjuk, hogy bevethető „fegyverek" palettája igen széles, ám még koránt sincs vége! Itt vannak a már említett légi támogatások, melyek szerepeltek ugyan más játékokban is, de hasznuk egyre csak nőtt. A felderítő géppel kifigyelhetjük az ellenség állásait, majd vadászbombázókkal gyorsan felrobbanthatjuk őket. De ha még nagyobb pusztítást szeretnénk végbevinni, akkor ajánlom az igazi bombázókat, melyek jó pár szeretetcsomagot képesek ledobni az ellenfélnek. Ha sürgősen kéne gyalogság, vagy csak egy útvonalat szeretnénk gyorsan elvágni, akkor az ejtőernyősök szállítógépe a megoldás. Vannak itt még olyan gépek is, melyek konténereket dobnak le, ha kérjük. Ezek a konténerek nem hordozhatóak, ellenben nagyon hasznosak. Gyógyítanak, utántöltenek, javítanak és így tovább. Igazi mindenesek. Igaz már nem légi dologról beszélünk, de a nehéz ágyúzást is kérlelhetjük rádión.

Talán sikerült felnyitnom az emberek szemét, hogy a játéknak már a multiplayer része is ígéretes, és mégcsak itt sincs a teljes verzió! Mindehhez persze nagyszerű körítést adtak a fejlesztők. Igaz, a grafika szinte semmit sem változott, de ez a látvány még 2005-ben is megállja a helyét. A zene szintúgy hatalmas, mint az eredeti nyelven megszólaló szinkronhangok is. Élvezet többen tolni a játékot, ráadásul a teljes verzióhoz térképszerkesztő is lesz mellékelve! Talán egyedüli negatívumként a borsos gépigényt tudnám kiemelni, lévén a maximális gyönyörhöz el kell egy komolyabb vas. Azonban tény, hogy a játék minimális grafikával is gyönyörű. És, hogy közelgő War Front (Digital Reality) mennyire veszélyezteti a Panzers-sorozat trónját? Elmélkedjen erről az, aki teszteli majd ezt a nagyszerű játékot, hiszen a Codename: Panzers Phase Two-val a Stromregion megmutatta: hazánk fiai játékfejlesztés terén nem kívánnak a magyar foci sorsára jutni.