We Are Football teszt

A Football Manager-sorozat már jó ideje egyeduralkodó a focimenedzser-játékok műfajában, méghozzá nem is érdemtelenül, de egy veteránokból álló kis csapat úgy gondolta, hogy ideje konkurenciát biztosítani a nagy öregnek.

Ez lenne a We Are Football, ami mögött az alig több, mint tízfős Winning Streak Games csapata áll, akik viszont nem mondhatóak éppenséggel tapasztalatlannak. Közülük többen dolgoztak már korábban Football Manager-epizódokon, vagy épp a mára már megboldogult FIFA Manager-szérián, szóval van egy kis rutinjuk ezen a téren. Ennek megfelelően az új játékuk is egy vérbeli szimuláció, ami azonban nemcsak a kötelező elemekből táplálkozik, hanem igyekszik behozni pár újdonságot a frissen épített stadionok falai közé. Sajnos nem mindegyik sült el teljesen hibátlanul, de mielőtt rátérnénk a feketelistára, nézzük meg, hogy a srácok miként is képzelik egy futballcsapat mindennapjait!

Először is leszögezném, hogy a We Are Football sokkal kevésbé keményvonalas, mint bármelyik korábbi Football Manager-epizód. A készítők célja az volt, hogy pár perc játék után belerázódjunk, sőt, ezt annyira komolyan vették, hogy ha szeretnénk, akkor akár órák alatt lepörgethetünk komplett szezonokat is. Ez a fotelmenedzsereknek lehet, hogy nem fog tetszeni, de a könnyebb és jóval kezdőbarátabb kezelés okán simán elkaphat olyan játékosokat, akik eddig féltek belekezdeni egy-egy virtuális szezonba. A We Are Football jóval több mankót biztosít, mint a versenytársa, de azért nem kell megijedni, így sem nélkülözi teljesen a komplexitást: ha minden egyes területet mi magunk szeretnénk irányítani, akkor bizony fel kell kötni azt a bizonyos gatyát.

Itt ugyanis a csapat kezelése, a taktika kiötlése és az edzések megtervezése még nem minden, ezek mellett számos olyan tevékenységben kell részt vennünk és döntenünk, amik a csapatunk érdekeit szolgálják. Mi fogunk a különféle szponzorokkal tárgyalni, mi építettjük fel az otthonunkként szolgáló stadiont, sőt, még magát az edzőközpontot is nekünk kell majd felhúznunk a semmiből. Ezek mellett a jegyek árusítása és árszabása alól sem húzhatjuk ki magunkat, ha pedig túllövünk a célon, azt sem a szurkolók, sem pedig a vezetőség nem fogja sokáig tolerálni. Az időnk nagy részében tehát próbálunk majd lavírozni a hatalmas elvárások és a szűkösebb lehetőségeink között, miközben egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: megnyerni mindent, amit csak lehet.

A győzelmeink pedig nemcsak üres statisztikák lesznek, hiszen ha behúzunk egy-egy kupát, akkor azokat simán kiállíthatjuk a trófeák közé a központba, amit később bármikor meglátogathatunk. Ilyenkor 3D-ben járhatjuk körbe az egész létesítményt, és bár a látvány igencsak elmaradott, azért a trófeákban így is lehet gyönyörködni. Ugyanilyen megvalósítás mellett a stadiont is bejárhatjuk, viszont nézőkre a meccsnapokon se számítsunk, ki tudja, talán a játék világában még mindig dübörög a koronavírus. Persze ahhoz, hogy legyen mit kiállítani a vitrinbe, először meg is kell nyerni valamit, szóval irány a mágnestábla, és kezdődhet a tervezés!

Mielőtt egy általunk kiválasztott klubhoz kerülnénk, el kell döntenünk, hogy egyedül, vagy helyi kétjátékos módban szeretnénk megváltani a világot. Utóbbi kizárólag egymás elleni játékot jelent, és sajnos egyelőre online lebonyolításra nincs lehetőség. Ha ezen túltettük magunkat, akkor választhatunk, hogy női vagy férfi csapatokat szeretnénk-e edzeni, ezt követően pedig nem maradt más feladatunk, mint létrehozni a virtuális énünket. Pár adat megadása után két lehetőségünk lesz megtalálni álmaink gárdáját: az egyikben kérdésekre válaszolva próbálja a játék megtalálni a hozzánk legjobban illő csapatot, míg a másikban mi magunk dönthetjük el, hogy milyen kispadra szeretnénk leülni. Amint ez megtörtént, máris a főfelületen találjuk magunkat, ami elsőre elég rémisztőnek tűnik, de egyrészről a játékban helyet kapó tutorial remekül bemutatja a különféle menüpontokat, másrészt azt kipörgetve sem hagy minket teljesen magunkra, és amint lehet, különféle tippekkel bombáz az egész karrierünk alatt.

Természetesen az első dolgunk a csapatunk keretének kialakítása, valamint a tökéletes taktika megtalálása lesz. Ez sajnos talán a játék legkevésbé fajsúlyos pontja, ugyanis a felállás kizárólag azért fontos, hogy játékosaink a tökéletes bónuszokat biztosító posztokra legyenek rakva, onnantól kezdve meg szinte mindegy, hogy három védővel, esetleg öt középpályással kívánunk rohamozni. Azért ennek ellenére van itt mélység, kapunk például különféle extra beállításokat, amikkel feltolhatjuk a védelmet, erőltethetjük a rövidebb passzokat, vagy akár kiválaszthatjuk, hogy melyik oldalon támadjunk többet. Ezeken természetesen a meccsek közben is variálhatunk, de ha nem akarunk velük foglalkozni, akkor akár az egészet rábízhatjuk a segítőinkre, így fókuszálva a többi teendőre.

Azokból pedig lesz bőven, hiszen ahogy korábban már említettem, szinte minden egyes döntés a mi kezünkben lesz. Ránk hárul majd a jövő nagy reménységeinek megtalálása és kinevelése, a problémás játékosok kezelése, sőt, még a saját menedzserünk fejlesztése is. A We Are Football egyik legérdekesebb eleme ugyanis, hogy kissé elrugaszkodva ugyan a valóságtól, de behoz a képbe egy fejlődési rendszert, aminek hála az elért eredményeinket követően skillpontokkal gazdagodunk. Külön érdekesség, hogy ez nemcsak a mi esetünkben van így, hanem az összes játékosnál is, azaz ha az edzésnek hála szintet lépnek, akkor eldönthetjük, hogy milyen extrával bővüljön a tudástáruk.

Érdemes még kiemelni, hogy a játékosok nemcsak különféle képességekkel rendelkeznek, hanem teljesen egyedi személyiségekkel is. Ezek szintén többszintesek, és néha sokkal jobban kihatnak egy-egy meccs végeredményére, mint maguk a statisztikák. Bizonyos típusú játékosok például bónuszokat nyújthatnak, míg mások ronthatják a morált, és ezáltal hatalmas károkat okozhatnak az adott összecsapáson. Ezt a különböző öltözői beszédekkel ugyan enyhíthetjük kissé, de sokkal jobb megoldás, ha már a keret kialakításánál és a minden hétfőn esedékes heti események időbeosztásánál is figyelünk ezekre a játékosokra.

Talán észrevettétek, hogy eddig egyetlen szó szem esett a meccsek lebonyolításáról, csakis az előkészületekről, aminek bizony megvan az oka. A We Are Footballban ugyanis egy elég érdekes megoldással éltek a fejlesztők, ami ugyan teszi a dolgát, de sajnos ez manapság már igencsak kevésnek érződik. Az egész rendszer úgy épül fel, hogy minden történés szövegesen kerül elénk, egyedül a helyzetek azok, amik külön megvalósítást kaptak, de sajnos azok sem lettek túlbonyolítva. Támadások esetén például csak a labda útvonalát, illetve az azt birtokló játékosokat látjuk, rajtuk kívül senki sem jelenik meg a pályán, ami eléggé furcsán néz ki. Ennél még az is jobb lett volna, ha 3D helyett csak 2D-ben gondolkodnak és gombfocisra veszik a figurát, de a fejlesztők döntöttek, mi meg majd sírunk a monitorunk előtt.

Azonban nem ez az egyetlen dolog, amitől kiürülhet a könnycsatornánk, mivel a játék menürendszere is eléggé érdekesen lett felépítve. Az még hagyján, hogy úgy néz ki, mint egy mobilos vagy ingyenes böngészős cím, de cserébe még a használata sem élvezetes. Az elrendezést szokni kell, ráadásul a célunkhoz eljutni sem annyira egyszerű, mivel a menüpontok között nincsenek linkek, azaz hiába kattintgatunk egy csapat vagy játékos nevére, nem fog történni semmi. Ennek köszönhetően eléggé kényelmetlen a használata, amit csak tovább tetéznek a rövidtávon idegesítővé váló zenék és egyéb hangfoszlányok, amiket nagyjából fél óra után kapcsoltam ki véglegesen.

Ha már síri csendben dolgozunk tovább, akkor feltűnhet, hogy a csapatokkal valami nincs rendben, ráadásul sehol sem találjuk Lewandowskit, Ronaldót vagy épp Szoboszlait. Nos, ez nem véletlen, ugyanis a játékban egyáltalán nincsenek licencek, aminek hála kitalált klubok versenyeznek kitalált ligákban, méghozzá kitalált focistákkal. Persze ez később még változhat, főleg a beépített editornak hála, amivel kedvünkre alakíthatjuk az adatbázist, de így is kellemetlen, hogy órákon keresztül kell pepecselni, ha teszem azt, a Manchester Uniteddel szeretnénk játszani. És ha már itt tartunk, sajnos a kamubajnokságok felhozatala sem túl bőséges, magyar csapatok küzdelmeiről például ne is álmodjunk, ami számunkra igencsak fájó pont. A készítők egyébként azt ígérik, hogy később DLC-kkel bővítik a felhozatalt, sőt, akár még hivatalos licenceket is csempésznek a játékba, igaz, valószínűleg nem ingyen.

Ugyan a We Are Footballnak vannak ötletes megmozdulásai, és a gazdasági rendszerek komolyabb beemelése is működik, ugyanakkor a megvalósítás és tartalom terén annyi problémával küszködik, hogy labdába sem tud rúgni a konkurencia mellett. Persze a licencek pótlására a játék jövőbeni közössége biztos talál majd megoldást, azonban ők sem lesznek képesek komfortosabbá tenni a menürendszert, javítani a meccsmotor színvonalán, vagy épp újrafaragni a kopottas 3D-s részeket. A kezdőbarát megoldások miatt még így is remek belépő lehet azok számára, akiket korábban eltántorított a Football Manager komplexitása, viszont akik azt várják tőle, hogy letaszítja a trónról a fentebb említett óriást, azok inkább bele se kezdjenek, mert garantáltan sírás lesz a vége.

A We Are Football kizárólag PC-re jelent meg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...