MotoGP 22 teszt

Link másolása
A MotoGP széria tavalyi epizódja a realizmust helyezte előtérbe, aminek meg is lett az eredménye, csak kár, hogy ezt nagyon kevesen tapasztalhatták meg idegeskedés nélkül. Nos, a 22-es etap pontosan ezen igyekszik változtatni.

Azért félre értés ne essék, a MotoGP 22 nem hagyta maga mögött az élethűséget, sőt, tovább lépett a megfelelő irányba, de emellett a készítők senkit sem szerettek volna a boxban hagyni, úgyhogy változtattak pár olyan játékelemen, amik korábban könnyedén elriaszthatták az új belépőket. Ennek hála kapunk egy kibővített tutorialt, valamint egy kihívásokkal teli Academy játékmódot, ahol kedvünkre gyakorolhatjuk a különféle versenyek alatt előforduló szituációkat és miközben fejlődünk, úgy kapcsolhatunk ki egyre több és több segítséget a menüben. Utóbbiak szintén részletesebbek lettek, de nem szabad teljesen rájuk bíznunk magunkat, mert mindent bekapcsolva sem fáklyásmenet a pilóták élete, ha pedig teszem azt idővel az összes támogatást elhagyjuk, akkor valóban úgy érezhetjük, mintha tojásokon lépkednénk.

Ez leginkább annak tudható be, hogy a korábbi részekben bevezetett megannyi változó jóval nagyobb mértékben befolyásolja a futamokat. A gumikopás, az üzemanyag fogyása, az aszfalt hőmérséklete és tapadása, valamint a dinamikus időjárás mind-mind kihatnak arra, hogy miképp viselkednek a pályán körözgető fenevadak, így aztán akár körökön belül is játszi könnyedséggel változhatnak az erőviszonyok. Szintúgy ezt segíti elő a folyamatosan hozzánk idomuló mesterséges intelligencia, ami ugyan még mindig nem lesz képes leigázni a világot, viszont jobban teszi a dolgát, mint például tavaly. A gépi ellenfelek igyekeznek nekünk teret hagyni, hibáznak, balesetet szenvednek, és csak néha kattannak meg, amikor viszont igen, akkor nagyon. Érdemes nyitott szemmel közlekedni, mert bármikor előjöhet belőlük a kamikaze életérzés, de az sem ritka, hogy beugranak elénk és addig büntetőfékeznek, amíg beléjük nem rongyolunk.

Ha azonban megszoktuk az irányítást, kijártuk az akadémiát és megbékéltünk az olykor kihagyó mesterséges intelligenciával, akkor bele is vethetjük magunkat a játék többi módjába. A felhozatal nagyjából a szokásos, mehetünk sima versenyeket, bajnokságokat és online is megmérettethetjük magunkat, ahol a helyi osztott képernyős lehetőség mellett a tavalyi opciók fogadják a visszatérő virtuális pilótákat. Emellett természetesen visszatér a karrier mód, ahol női, vagy férfi versenyzőnkkel indulhatunk el egy már meglévő, vagy általunk létrehozott istálló színeiben, méghozzá több osztályban. Akár a Moto3-at, akár a Moto2-t, esetleg a MotoGP-t szeretnénk meghódítani, nem lesz egyszerű feladatunk, rengeteg fejlesztésen és versenyen keresztül vezet majd az utunk a végső győzelem felé, hogy aztán a pódium tetejéről örömittasan szórjuk mindenkire a pezsgőáldást.

Az idei MotoGP legnagyobb ütőkártyája azonban nem a masszív tartalommal érkező karrier lehetősége, hanem a teljes 2009-es szezont feldolgozó NINE játékmód, ahol újraélhetjük a sokak által a valaha volt legjobbnak tartott idényt, méghozzá az elejétől a végéig. A Valentino Rossi, Jorge Lorenzo, Dani Perdrosa és Casey Stoner nevével fémjelzett időszak megvalósítása egy igazi, hidegrázós nosztalgiabomba, a versenyek és kihívások között lejátszott eredeti felvételek pedig olyan hatást keltenek, mintha egy profi dokumentumfilmet néznénk éppen, amit a nagyszerű Mark Neale narrációjával élvezhetünk. A műfaj szerelmesei garantáltan könnyes szemmel repülnek majd vissza a múltba, ahol újra átélhetik azokat a hihetetlen pillanatokat, ráadásul ezúttal nemcsak avatatlan szemlélőként vehetünk részt az eseményekben, hanem bizony teljesítenünk is kell.

Ez nagyjából abban merül ki, hogy a fejezetekre osztott szezon mindegyik állomásán többféle kihívásnak kell majd eleget tennünk, amik mind reflektálnak a valóságban történtekre. Példának okáért jussunk fel a dobogóra három körön belül, érjünk el öt másodperces előnyt a mögöttünk lévővel szemben, esetleg ne essünk el a következő pár perces szakasz alatt. Ha sikeresen abszolváltunk egy feladatot, akkor tovább gördül a sztori és máris egy teljesen új szituációban találjuk magunkat, ahol ismét bizonyíthatjuk tudásunk. Egyedüli negatívumként talán az eredeti felvételek játékmenetbe való áttűnését említeném meg, mert bár ilyenkor ugyanolyan kameraállást kapunk, mint ahogy az élő események abbamaradtak, szerintem nagyot dobott volna a hangulaton, ha nem egy kis fekete töltőképernyővel vált a játék közöttük, hanem valóban áthajtanak a versenyzők az egyikből a másikba.

Szintén kissé furcsa még az ilyenkor pár másodpercig tartó autopilot, ami sokszor kanyarok kellős közepén kapcsol ki, de olyan is előfordult velem, hogy belevezette a versenyzőmet egy másik motorosba. Ez elképesztően idétlenül néz ki és bár a visszatekerés funkció sok mindent orvosol, így is nagyon zavaró, hogy a kellemes nosztalgiázásból egy-egy ilyen könnyedén kiküszöbölhető pillanat szakít ki. Mondjuk ebben a versenyek közötti átvezetők is jeleskednek, mivel a karakterek megvalósítása hiába javult a korábbiakhoz képest, még mindig visszamaradottak, az animációkról nem is beszélve. Külön kiemelném a futamok fel-, illetve levezetését, amiket évek óta nem cseréltek le a fejlesztők és hiába szebb valamicskét a környezet, az élettelen tekintetű szerencsétlenek vergődésén még bőven lenne mit finomítani. Mondjuk, legalább ezek csak pár másodpercig tartanak, és amint felkerül a sisakunk, helyre áll a világ rendje, de addig ajánlott szemlesütve közlekedni, mert ha nem vigyázunk, könnyedén megfeküdhetik a gyomrunkat.

Ahol viszont tényleg nem lehet belekötni a megvalósításba, azok a futamok és végső soron egy motoros versenyjáték esetében ez számít igazán. Amint a nyeregbe pattanunk, szinte megcsapja az orrunkat a benzingőz kellemes illata, hogy aztán egy jókora gázfröccs kíséretében kilőjünk a többiekkel együtt és mindent magunk mögött hagyva induljunk a győzelem felé. Külön öröm, hogy a visszajátszás funkciónak hála tovább gyönyörködhetünk ezekben a megszelídíthetetlen fenevadakban, amiket mi magunk is bematricázhatunk, legalábbis akkor, ha nem lennénk megelégedve a hivatalos licencekkel. Természetesen mind a mostani idény, mind pedig a 2009-es naptári év összes pályája és versenyzője megtalálható a felhozatalban, ráadásul olyan részletes kidolgozás mellett, amiről korábban nem is álmodhattunk.

Azt hiszem, ahhoz kétség sem férhet, hogy a MotoGP 22 a széria eddig legjobb darabja, ami ráadásul jóval befogadhatóbb, mint bármelyik korábbi epizód. Ez már önmagában is dicséretes, annak fényében pedig, hogy ezért szinte semmit sem áldoztak fel a szimuláció oltárán, sőt, tovább növelték azt, az egyszerűen hihetetlen. Már ez is elég lenne ahhoz, hogy nyugodt szívvel ajánljam bárkinek, de ehhez még hozzájön a 2009-es idény szinte hibátlan feldolgozása, amivel együtt ez már bizony bőven egy kihagyhatatlan ajánlat. Nincs is más hátra tehát, mint visszapattanni a nyeregbe és megragadni a gázkart, mert a jelen és múlt összefonódása egy olyan tökéletes elegyet alkot, amin élmény végigszáguldani, legyél vérbeli profi, vagy akár egy zöldfülű kezdő.

Mi PC-n teszteltük a MotoGP 22-őt, de emellett megjelent még PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re és Nintendo Switchre is. A tesztkódot a játék forgalmazója, a Magnew Games biztosította számunkra.

1.
1.
GemForge
Remegek az izgalomtól, ha arra gondolok, hogy jövőre meg az idei rész hibáit fogják-e kijavítani?!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...