Kirby's Dream Buffet teszt

  • Írta: sirdani
  • 2022. szeptember 18.
Mindenki kedvenc rózsaszín gömböce váratlanul ismét visszatért a Switch képernyőjére, ahol ezúttal gyümölcsökkel, édességekkel, foghíjas koncepcióval és gyenge teljesítménnyel próbál a Fall Guys babérjaira törni.

Már a tavasszal megjelent Kirby and the Forgotten Land körül sem vert hatalmas hacacárét a Nintendo, pedig a játék bőven túlteljesítette a reális elvárásokat, cikkünk főszereplőjének, vagyis a Kirby’s Dream Buffetnek pedig még ennél is visszafogottabban alakult a marketingje. Mondhatni a játék már-már radar alatt repült be, a megjelenés előtt alig egy hónappal leplezték csak le, pedig koncepcióját tekintve meglehetősen impozáns ellenfelet célzott meg vele a Nintendo.

Lényegében egy vérbeli Fall Guys-kihívóval van dolgunk, melynek legnagyobb ütőkártyája néhány klasszikus cím jellegzetességeinek a vegyítése. A Super Monkey Ball gurulós-labdás irányításától kezdve, a Mario Kart fegyverrendszerén át, Kirby szokásos alakváltoztatásáig mindent megkapunk, csak hát igen… a kivitelezés sem vált igazán méltóvá egy Nintendo-játékhoz, a pályadesign is meglepően félrecsúszott, és a szabályrendszer is hagy bőven kívánnivalót maga után.

A Kirby’s Dream Buffet minden meccse előtt kapunk egy menüsort négy fogással, melyek gyakorlatilag az egymás után kisorsolt minijátékokat jelzik. A négyfős meccsekkel és a sok-sok gép által irányított ellenféllel pedig kezdetét is veheti a lakoma; a testreszabható kis gömböcökkel versenyfutamokon és arénaküzdelmeken kell részt vennünk, ahol az lesz a győztes, akinek a végén a legtöbbet nyom a súlya. A versenyek során csokisziruppal áztatott palacsintahegyek és tortarengetegek közt szlalomozva kell taktikáznunk, hiszen útközben is érdemes minél több értékes pontot érő gyümölcsöt begyűjtenünk, ugyanakkor aki a legjobban siet, az elsőként vetheti bele magát a pálya végi, 50 pontot jelentő tejszínhabos desszertbe.

Az arénaküzdelmeken pedig az égből záporozó gyümölcsök mellett egymástól is lophatunk pontokat, ha sikeresen lökjük ki egy-egy ellenfelünket az arénából a szuperképességeinkkel, akkor jutalom üti a markunkat. Képességekből pedig több is akad, így például a chilipaprikától sebesen száguldhatunk, fánkká alakulva bárkit félrelökhetünk, tornádóként mindent beszippanthatunk, de gumicukor-giliszta formában tüzérségi lövedékként is bevethetjük magunkat. Szóval papíron egészen változatos koncepciót kaptunk, amivel nem igazán kellene, hogy bajunk legyen.

Főleg, hogy a játék tucatnyi olyan jellemvonással rendelkezik, melyek a jól elkapott Nintendo-címekben rendre előfordulnak. Ilyen például a könnyedebb és mókás hangulat, az élénk színekre és a bulis körítésre építkező atmoszféra, a rendkívül könnyedén elsajátítható irányítás, a remek zenék és hangeffektek, illetve hogy az anyag remekül működik partijátékként is. Sőt, ezúttal még a tartalmat sem szabták túlságosan szűkmarkúan, és az árazás is barátira sikerült. Ennek ellenére még így sem lehetünk igazán boldogok.

A játék teljesítménye a csapnivaló kategóriát súrolja; a precíz és gyors manőverekhez egyszerűen kevés a 30 fps, a netkóddal is súlyos problémák vannak, sok meccs játszhatatlan a hatalmas laggok miatt, és még a meccskeresés is meglepően lassú, főleg ahhoz képest, hogy csupán három ellenfelet kellene keresnie a gépnek mellénk, de az esetek túlnyomó többségében még annyi sem jön össze.

Mindezt tetézi, hogy a játékmenettel is komoly gondok akadnak. A pályák látvány tekintetében túlságosan is hasonlítanak egymásra, így relatíve hamar elmúlik a torták vonzereje, és egyhangúvá válik az élmény. A versenyek során túlságosan is nagy szerepet hagytak a menet közben felvehető képességeknek, a pályák pedig szinte alig tartogatnak magukban interakciós lehetőségeket. Míg a Fall Guysban falakat törhettünk át, akadályok közt fogócskázhattunk, óriási mérleghintákon futkározhattunk, lebegő platformok közt ugrálhattunk, néha a szél kapott fel minket, máskor pedig lavinaként óriási gyümölcsök gördültek elénk a megannyi különböző kihívás közt, addig Kirby kalandjai közel sem ilyen színesek.

A legtöbb esetben a kihívást csupán az jelenti, hogy az alacsony fps-szám miatt nehéz a gömböcünkkel a rövidebb, ám vékonyabb pályaszakaszokon gyorsan száguldanunk. Izgalmasabb akadályok vagy egyáltalán mozgó pályaelemek alig akadnak. A fix kameranézetből a golyóként mozgó karakterünket a keskeny utakon irányítani pedig minden, csak nem szórakoztató. A kiegyensúlyozatlan és talán nem annyira alaposan átgondolt szabályok miatt a versengés és a győzelem öröme sem igazán tartós; az első egy-két minijátékban a végső pontszámok apró töredékét sem érhetjük el, míg az utolsó arénaküzdelem káoszában gyerekjáték akár a negyedik helyről is az élre törni.

Összességében már most borítékolható, hogy a Kirby's Dream Buffet közel sem fog olyan tömegeket megmozgatni, mint a Fall Guys. Ugyan a játék legtöbb részletén érezni a gondoskodást és az odafigyelést, ám a technikai hibák és a kevésbé patent játékmenet teljességgel beárnyékolja a boldogságunkat. A 15 eurós ár miatt viszont még így sem annyira halva született a koncepció, a sokféle minijáték és a bulis hangulat miatt ideális partijáték lehet, főleg, hogy van osztott képernyős mód is. Szóval aki ínyencségként kezeli Kirby minden kalandját, annak érdemes befizetnie erre a menüre, mindenki más viszont jobban jár, ha inkább valami más után kutat az étlapon.

A Kirby's Dream Buffet kizárólag Nintendo Switchen érhető el.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...