Dakar Desert Rally teszt

Az 1978 óta megrendezett verseny már csak nevében tiszteleg a híres helyszín előtt, hiszen a kezdeti Párizs-Dakar útvonal az évek során többször is megváltozott. Miután 2008-ban biztonsági okokból törölni kellett az aktuális futamot, az azt követő időszakban Dél-Amerika adott otthont a megmérettetésnek, 2020 óta pedig már Szaúd-Arábiában folynak a küzdelmek. Ezalatt a több mint 40 év alatt természetesen videojátékos feldolgozásokat is kaptunk a témában, igaz, nem túl sokat, amit pedig mégis, azokat inkább jobb lenne elfelejteni. Így aztán nem meglepő, hogy kissé ferde szemmel néztem a Saber Porto csapatára, akik a felemás portfóliójuk és a kifejezetten rossz Dakar 18 után újra megpróbáltak egy épkézláb játékot letenni az asztalra. És hogy milyen lett a végeredmény? Olyan, mint a sivatag maga: hatalmas és gyönyörű, de percek alatt kicsinál.

Persze ahogy a valóságban, úgy ezt még a játék elején sem érzékeled, így aztán jóhiszeműen létrehozod a saját kis pilótádat (magyar nemzetiség nincs), beállítasz egy-két dolgot, majd pedig fejest ugrasz a karriermódba, ami egy kvalifikációval kezdődik. Ez tulajdonképpen a tutorial, ahol megkapjuk az irányítást, egy-két tippet a túléléshez, ha pedig beértünk a célba, indulhat a valódi versengés. Azt már most szeretném leszögezni, hogy a Dakar Desert Rally (a karaktereket leszámítva) elképesztően gyönyörű, így aztán könnyedén rabolja el az egyszeri játékos szívét. Változatos helyszínek, váltakozó napszakok, valamint időjárás, ráadásul minden úgy csillog, mint Salamon töke, de ne hagyjuk magunkat becsapni. Ez ugyanis csak a látszat, a mézes-mázas felszín, ami alatt olyan borzalmak húzódnak meg, melyek legkésőbb a második vagy harmadik versenyünk alatt feltörnek a pokolból, hogy aztán folyamatosan megkeserítsék az életünket.

Mielőtt azonban ez megtörténne, még bekerülünk a menübe, ahol választhatunk ötféle járműosztály közül, amikben egytől egyig licencelt versenygépek várnak arra, hogy a futamok alatt megszerzett pontokból megvegyük őket. Ez lenne a Dakar-pont, amit emellett még az aktuálisan használt verdánk javítására is elkölthetünk, de nem kell aggódni, mindig lesz belőle elég, hiszen a program elég bőkezűen osztogatja őket. Mondjuk ez az ajándékozás amúgy is jellemző a játékra, mivel az XP mennyiségében sem fukarkodik, sőt, ha a dobogón végzünk egy adott szakaszon, akkor még egy három oszlopos kereket is megforgathatunk a további nyeremények reményében. Ez utóbbi lehet még több Dakar-pont, esetleg egy még meg nem vásárolt motor, quad vagy kamion, így a kitartóbbak akár egyetlen valuta elköltése nélkül is feltölthetik a garázsukat.

Mindegyik jármű egyedi tulajdonságokkal bír, amiket leginkább a karriermódban tudunk majd kamatoztatni, ez pedig kétségkívül a játék egyik legjobb része. Rengeteg verseny, igazán változatos feltételekkel, ráadásul a 25-ös szintig eljutva az alapból elérhető két nehézség mellé kinyithatjuk még a szimulátor beállítást is, ahol aztán mindenféle segítség nélkül kell keresztül navigálnunk a hatalmas területeken. Míg könnyebb fokozatokon kapunk valamiféle támpontot arról, hogy merre is kellene mennünk, addig ebben már csak magunkra és a mellettünk ülő mitfárerre számíthatunk, aki folyamatosan duruzsol majd a fülünkbe. Ha viszont nem érezzük elégnek a szavakat, akkor belső nézetben bármikor rápillanthatunk a következő rövidebb etap térképes rajzára, így kikövetkeztetve a helyes útirányt. Mivel nincsenek láthatatlan falak és repeszthetünk, amíg a szem ellát, érdemes résen lenni, mert elég egyetlen benézett ellenőrzőpont és rögvest kapjuk a nyakunkba az időbüntetést, rosszabb esetben pedig a sivatag közepén éjszakázhatunk, ami hosszabb távon annyira nem tesz jót a szervezetnek.

Ezek a térképfoszlányok leginkább a motorok és quadok esetében jönnek jól, hiszen ott semmilyen segítséget nem kapunk a fülünkre, azaz csakis magunkban és a belső navigációnkban bízhatunk. Pontosan emiatt ajánlott rászokni az itiner használatára, nehogy aztán a térképolvasási bénaságunk miatt találjuk majd ott magunkat a sivatag közepén, letolt overállal az éjszakában. Ha pedig ez már hibátlanul megy, akkor kezdhetünk odafigyelni arra is, hogy ne utolsóként szeljük át a célvonalakat, hanem gyorsuljunk valamicskét a szakaszok között. Ez azonban korántsem lesz könnyű, ami leginkább annak köszönhető, hogy a Dakar Desert Rally félkészen jelent meg, bugos, mint a rettenet, ráadásul olyan borzalmas fizikával, irányítással és mesterséges intelligenciával van megáldva, amivel simán kínozni lehetne.

Haladjunk szépen sorban, és kezdjük magával az irányítással, hiszen ezzel találkozunk elsőként a fentebb emlegetett borzalmak közül. Sajnos akár billentyűzettel, akár kontrollerrel, akár kormánnyal (a támogatott perifériák listája elképesztően rövid) vágunk bele a kalandba, az élmény maradandó lesz, de nem úgy, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Akármilyen járművet szeretnénk kordában tartani, nagyobb sebességnél garantáltan elveszítjük felette az uralmat, túlságosan kileng, aminek rendszerint forgás lesz a vége. A driftet és a kézifékezést felejtsük el, helyette inkább lassabban, de magabiztosabban haladjunk, mintha tojásokon lépkednénk, és csak akkor menjünk teljes gázon, ha egy hosszabb egyenes van előttünk. Quadok esetében ez sem segít, ott mindenféle logikát és fizikát nélkülözve bármikor kipördülhetünk, így nem marad más, csak a remény, hogy ezúttal nem érünk hozzá semmihez és senkihez.

Itt jön képbe a fizika, ami olyan anomáliákat képes produkálni, hogy szem nem marad szárazon. Attól ugyanis garantáltan mindenki sírva fakad, mikor járművünket kikatapultálja az égbe egy nyamvadt szikladarab, így törve totálkárosra a verdát, amin csak a gyors szerviz, vagy a teljes újrakezdés segíthet. Idővel tehát muszáj lesz a pálya mértani közepén haladni, ahol talán nem botlunk bele hanyagul elszórt fűcsomókba, vagy véletlenül hátrahagyott akadályokba, viszont mik lesznek folyton ott a nyomvonalon? Igen, az ellenfelek, akik sínen haladva igyekeznek beérni a célba, miközben semmit és senkit sem tisztelnek, minket is beleértve. Ha véletlenül eléjük keveredünk, bűntudat nélkül felnyársalnak minket, mintha csak a Carmageddonból léptek volna ki a homokra. Katasztrófa az egész, hiszen az irányítás miatt nehéz terelgetni a gépeket, a fizika miatt bármihez érünk hozzá, vége, a többiek pedig röhögve csapódnak belénk hátulról. Apró tipp, hogy érdemes hanyagolni a legkönnyebbnek kikiáltott sportmódot, mert csakis itt kapunk valódi ellenfeleket körénk, komolyabb nehézségeken teljesen egyedül kell végigcsapatnunk a szakaszokon, és bár kevesebb segítséget kapunk, így is sokkal élhetőbb ez a megoldás.  

Ezt az egészet pedig megfűszerezik a gyakori akadások, hogy a játék ezáltal végképp elvegye az ember kedvét a folytatástól. A bugokat említettem már? Mert azokból is akad bőven… Hol a HUD tűnik el a semmibe, hol az itiner akad be és nem frissül, valamikor pedig a hang marad abba, hogy aztán síri csendben rohanjunk a vesztünk felé a megnémult mitfárerrel együtt. Gondolom, ezek után az már senkit sem lep meg, hogy a játék online játékmódja jelenleg teljességgel használhatatlan, alig találni valakit, ha viszont mégis összefutunk egy szerencsétlen mazochistával, aki velünk együtt azt szereti, ha fáj, abban sincsen sok köszönet. A netkód akad, mint a rettenet, ami a fentebb emlegetett borzalmakkal együtt igazán emlékezetessé teszi ezeket az összecsapásokat, csak sajnos nem olyan értelemben, ahogy azt a fejlesztők eredetileg tervezték.

Ez pedig tulajdonképpen az egész játékra igaz, mert bár akad pár jó ötlet a Dakar Desert Rallyban, ezek nagyjából az első 15 perc után már senkit sem fognak érdekelni, ugyanis hiába szép és tartalmas, a játékélmény olyan szinten ássa alá az egészet, hogy sokkal egyszerűbb refundolni, mintsem feleslegesen szenvedni vele. Kicsit sajnálom, mert az előzetesek alapján jóval többet ígért az idei dakaros versengés, de úgy tűnik, hogy a Saber Porto csapata továbbra sem képes kimászni a középszer mocsarából, sőt jelenleg inkább elmerülni látszik benne. Talán később, ha bekerülnek a kimaradt funkciók (irányítás testreszabása, egyedi festések, saját csapat létrehozása, free roam…), és javítanak valamicskét a fizikán, illetve az irányításon, talán akkor, de csakis akkor a merészebbek rajthoz állhatnak vele - és ők is csak saját felelősségre és szigorúan egy komolyabb leárazás mellett, hátha úgy kevésbé fáj az élmény.

A Dakar Desert Rally PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re jelent meg. Mi utóbbin teszteltük.