Resident Evil Re:Verse teszt

Ez lenne a Resident Evil Re:Verse, aminek az egyetlen valamirevaló pozitívuma kimerül annyiban, hogy ingyenesen jár azoknak, akik korábban befizettek a Village-re. Mondjuk azt lehetett sejteni, hogy nincs minden rendben a játék kapcsán, hiszen a Capcom már számos alkalommal eltolta a startot; eredetileg a legutóbbi résszel egy időben kellett volna élesednie a könyvtárunkban, de valahogy sosem akart megszületni ez a förmedvény. Így utólag visszatekintve biztosan jobban jártunk volna, ha a kiadó inkább elföldeli az ötletet, de úgy tűnik, az ottani döntéshozók szerint ez egy olyan alkotás, amire a világnak igenis szüksége van - kár, hogy ezzel a gondolattal teljesen egyedül maradtak.

Erre a felismerésre pedig elég hamar rá fogunk jönni, hiszen miután bejutottunk a játék menüjébe, rögvest a szemünk elé tárul az a nagybetűs semmi, amit a fejlesztők tartalomnak csúfolnak. Egy kizárólag online játszható játékban képesek voltak beleszuszakolni, írd és mondd, egyetlen játékmódot, három darab meglehetősen kisméretű pályát, valamint hat karaktert (a készítők ígérete szerint a jövőben bővülni fog a felhozatal), akik hiába néznek ki jól, nagyjából a felük teljeséggel használhatatlan, és ezen még a később megnyitható passzív képességekkel sem igazán tudunk kozmetikázni. Ez leginkább a fix fegyvereknek köszönhető, amikből mindegyik hősünk rendelkezik alapból kettővel, melyek közül az első egy gyengébb fajta, méghozzá végtelen lőszerrel, míg a második egy, az adott szereplőre legjobban jellemző, jóval erősebb mordály, amihez már gyűjtenünk kell a skulót.

És itt üti fel a fejét a probléma, ugyanis egyes karakterek jóval erősebb csúzlikat kaptak, mint mások. Leon például a shotgunnal jóformán csak közelről képes osztani az áldást, de mire odakerülne, általában szétdarálják azok, akiknek gépfegyver (Jill Valentine, Chris Redfield) vagy valami hasonlóan pontos fegyver jutott. Nagyon taktikázni pedig nem tudunk, egyedül csak a szerencsében, esetleg az elvetődésben bízhatunk több, de inkább kevesebb sikerrel. Ennek hála boldog-boldogtalan cikázik fel-alá a pályákon, ha pedig ez még nem lenne elég kaotikus, akkor ott vannak a szerverek is, amiknek az instabil mivolta miatt folyamatosan rángatva érezzük magunkat, akárcsak egy marionett bábú. Az elnyomott képességek és mozdulatok nem mennek végbe, vagy csak jóval később, az ellenfelek teleportálnak, és a hit boxok sem mindig ott vannak, ahol éppen mi látjuk őket.

Agyatlan akciózás az egész, amin az sem segít túlzottan, hogy az egyetlen elérhető játékmód egy szimpla deathmatch (egyszerre maximum hat fővel), és ez bizony nemcsak leírva fullad hamar unalomba. Talán az egyetlen olyan játékelem, ami igyekszik kicsit feldobni az egészet, az a szörnyek megjelenése, de hiába érdekes az ötlet, a megvalósítás katasztrofális. A meccsek alatt az életerőt visszatöltő növényeken, töltényeken és keményebb fegyvereken kívül különféle vírusos fiolákat is gyűjtögethetünk, amik az esetleges elhalálozásunkkor lépnek életbe. Ha ugyanis karakterünk elpatkol, nem éledünk újjá rögtön, helyette átalakulunk egy szörnyeteggé az ötféle lehetőség közül, és az, hogy milyen erős végeredményt kapunk, azon múlik, hogy hány fiolát tettünk zsebre. Természetesen minél több van nálunk (kettő a maximum), annál komolyabb jutalmat kapunk, így éledve újjá teszem azt a Nemesis képében.

Ez mind szép és jó, de ez a megoldás is több sebből vérzik, kezdve ott, hogy az öt különböző szörnyeteg elképesztően kevés, ráadásul a kaotikus játékmenetnek, valamint a meglehetősen szűkösnek érződő TPS-kamerának hála sokszor inkább hátrányukat érezzük, mintsem előnyüket. A nagyobb karakterekkel történő mozgás és tájékozódás nehézkes, az agyatlan akciózás és a gyakori lag közepette pedig az sem igazán segít, hogy a képességeik nagyrészt helyváltoztatással járnak. Ennek hála simán előfordulhat olyan, hogy egy tömeg kellős közepébe csapódnánk bele, miközben valójában senki sincs ott és játszi könnyedséggel darálnak minket hátba a korábban megcélzott ellenfeleink. Ilyenkor már emberként éledünk újjá valahol a pályán, de a rendszer nem veszi figyelembe a többi játékost, így simán berak minket eléjük. Egyszerűen semmi élvezetes nincs a játékban, az ötperces meccsek elképesztően hamar unalomba fulladnak, és hiába kapunk pár megnyitható extrát (skinekből is pofátlanul kevés van), nincs semmi, ami visszahúzzon egy újabb menetre.

Ebbe pedig sajnos beletartozik a megvalósítás is, amire talán az ingerszegény a legjobb kifejezés. A látvány erős közepes (az alapból bekapcsolt comic filter szűrő kifejezetten ocsmány), és ugyan a karakterek egész jól néznek ki, ezzel szemben a pályák túlságosan szürkék és sivárak. Mind a rendőrkapitányság, mind pedig a Baker-ház csupán díszlet, semmi egyediség nincs bennük, ráadásul olyan kicsik, hogy nagyjából egy meccs alatt teljesen kiismerjük őket. Hangok terén sajnos még ennél is rosszabb a helyzet, a szereplőink egyszer sem szólalnak meg, csak idegesítően lihegnek, nincsenek kemény egysoros beszólások, némán tűrik, hogy halálra lövik őket. A lépéshangok szintén borzalmasak, sosem tudjuk majd megállapítani, hogy honnan érkezik az ellen, ha pedig bekerülünk a darálóba, a hallójárataink garantáltan felmondják a szolgálatot. Ez talán nem is baj, mivel az itt jelenlévő és tíz másodpercenként újrainduló dallamokat vétek lenne zenének hívni, szóval legalább ettől megkímélhetjük magunkat, még ha sokat is kell fizetünk érte.

Ez utóbbi mondjuk legalább a Resident Evil Re:Verse-re nem igaz, hiszen ingyen kapják a Village-tulajok, de sajnos ez egy olyan ajándék, amit tiszta szívből senki sem fog megköszönni. Minden viccet félretéve én ennyire unalmas, lélektelen és tartalmatlan játékkal már nagyon régen játszottam, és egyetlen percét sem élveztem, amit a társaságában töltöttem. Ez konkrétan a Resident Evil név megcsúfolása, ami nagy nehezen kiheverte az Umbrella Corps- és az Operation Raccoon City-féle borzalmakat, erre tessék, a Capcom megint nem bírt magával, és odapiszkított a rajongók orra elé, ráadásul hamarosan ezt még megspékeli egy kis mikrotranzakcióval is, csak hogy igazán fájjon. Mindenkinek csak saját felelősségre ajánlom a kipróbálását, sőt, jobban belegondolva talán úgy lesz a legjobb, ha ehelyett inkább újra elindítjuk a hetedik vagy a nyolcadik részt, esetleg valamelyik újhullámos remake-et, hátha ezáltal meg tudjuk kímélni magunkat a maradandó agykárosodástól.

A Resident Evil Re:Verse PlayStation 4-re, Xbox One-ra, valamint PC-re jelent meg. Mi az utóbbin teszteltük.