Final Fantasy XII

  • Írta: Chocho
  • 2005. október 5.
Sok játék van, melyeket teljesen felelsleges bemutatni. Ilyenek a Doom, a Half-Life, vagy éppen a GTA címek. És van a Final Fantasy.
A legenda, mely a mennyekbe emelte a Square Enix kis fejleszőcsapatának nevét, és melynek köszönhetően mára már egész kiadóvá nőtték ki magukat a srácok. Saját DVD filmet adtak ki, MMORPG-t üzemeltetnek, egyszóval olyan előkelő helyre kerültek a ranglétrán, mely nem sokakanak adatott meg még a régiek közül sem.
De mi is juttatta őket ide? Egy nagyon régi, Playstation-ös, teljesen 2D-s RPG játék, a Final Fantasy, mely most nemsokára eléri XII. epizódját. Eme nemsokára pedig kereken 2006 január 5-ére esik, így eljött az ideje egy komolyabb bemutatkozásnak.


Cloude nyomdokai…

Talán érdekesnek tűnik, de a Square-es srácok az új játékukat a Sony jelenlegi konzoljára írják, ami elsőre sokaknak volt csalódás az E3-on. Én mindenesetre nem hiszem, hogy emiatt aggódnunk kéne, bár szó mi szó, elég agg vas az a PS2. De mindegy, ne fájjon a fejünk emiatt, gondoljunk csak a nagyszerű FF7-re, mely még az öregecske PSX-en is hatalmas siker lett (mellékesen jegyzem meg: akkora, hogy még PC-re is átírták, és ez azóta sem történt meg egyik verzióval sem, csupán a XI-es sorszámú MMO változattal). Sajnos PC-s barátaimat most is ama rossz hírrel kell szembesítenem, hogy monitorukon ezúttal sem láthatják viszont kedvenc emblémájukat. Most nekiállhatnánk ezen keseregni, de én nem javaslom. A PS2 már úgyis az utolsókat rúgja, ne irigyeljük tőle a finom falatokat.

A történet most is hozza a megszokott színvonalat, ebben nem kell csalódnunk. Ivalice világában járunk, melyet emberek, elfszerű vierák, ocsmány bangaak, és kis nyuszikafejű mogglesek népesítenek be. Éveken át háborúzott ezen édenben két hatalmas királyság, Archadia és Rosania. Mivel hatalmuk közel egy szinten mozgott, semmi változást nem hozott a harc. Egészen addig, míg az Archadia birodalom fel nem fedezte, hogy az kis Dalmaska királyság milyen fontos stratégiai pont lehet. Így aztán úgy rohanta le az apró országot, mint Bush Irakot. Dalmaska hercegnőjét, a fiatal (és mellesleg gyönyörű) Ashe-t az invázió arra késztette, hogy apja akarata ellenre csatlakozzon a partizánharcokat vívó felkelőkhöz. Itt találkozott Vaan-nal, aki nem csak az országát szeretné felszabadítani, hanem bosszút is akar állni szülei haláláért. A sok bonyodalom között szerelem szövődik kettejük között, és innen indulunk mi, játékosok.



Az ész diadala


Régebben én soha nem hallottam, hogy egyetlen japán stílusú RPG-ben is komolyan foglalkoztak volna a szörnyek intelligenciájával. Mint azt gondolom mindenki tudja, a szörnyek az ilyen játékokban általában csak XP növelésre voltak jók, komolyabb fejtörtést csak a főnökök („bossok") tudtak okozni. Valami azonban mégis arra késztette mókuskáinkat, hogy változtassanak a jól bevált recepten. Az FFXII-ben ugyanis a szörnyek már nem csak céltalanul mászkáló vadállatok lesznek, hanem okos ellenségek, akik megpróbálnak majd lépten nyomon csapdába csalni minket. Ha pedig nem vigyázunk, bizony nagyon komoly galibákba keveredhetünk. Az A.I. amúgy minden szituációt felmér majd, és a megfelelő reakcióval cselekszik. Ez természetesen nem csak az ellenfelekre igaz. Társaink is okosodtak, így az autoharc mostmár talán több eredményt hozhat, mint régebben.

Ha pedig már a harcnál tartunk, itt az ideje, hogy a megújított harcrendszerről is szót ejtsek. Ezt saját névvel is ellátták. ADB, Active Dimensional Battle, azaz Aktívan Dimenzionált Harc. Hmm… Jól hangzik, de hogy mit is takar ez egészen pontosan? Nos,a legnagyobb újítás, hogy most már teljesen valós időben eshetünk egymásnak. A harctér maga a pálya, nem előre kigenerált „aréna", és minden karakter egyszerre irányítható lesz. Ezt egy egyszerű „pillanat állj!" paranccsal oldották meg a fejlsztők. Míg szünet van, szabadon ugrálhatunk egyik szereplőről a másikra, és adhatunk ki nekik utasításokat. Mikor aztán a szünet végetért, kis kamikázéink egyszerre hajtják majd végre a megjegyzett feladatokat. A kamerakezelés teljesen szabaddá válik, így bármikor belőhetjük a képet olyanra, ahogy az nekünk a legjobban tetszik. Ez az egész tényleg nem tűnik rossznak, de hogy mi sül ki belőle (és főleg, hogy miként illik majd bele egy ilyen patinás sorozatba és annak hagyományiba), az még egyelőre rejtély (bár a gamespot-os srácok kipróbálták a demót, és ők meg voltak elégedve, szóval szerintem sem kell felvágni emiatt az ereinket).
Külcsín…



Ugyan már tisztáztuk, hogy a játék Playstation 2-re jelenik csak meg, azért nem árt egy két szót szólni a grafikáról és a hangokról sem. Utóbbiakkal szerintem kizárt, hogy baj legyen, az eddig hivatalosan letölthetővé tett három zeneszám ismételten bizonyítja, hogy ilyen téren a Squere Enix még mindig verhetetlen. Ami azonban a látványt illeti, szerintem szinte semmi változás nem érte az FFX-2 óta. A motor változatlanságára legalábbis esküdni mernék. Tény, hogy egy két textúra jobban feszít a képeken, de a Shadow of the Colossus csodálatos effekttengere után valahogy kissé szegényesnek tűnik (pedig az is PS2 projekt). Nem látni benne elég életet, elég spirituszt. Persze a megjelenés még mesze van, de ez is inkább nyugtalanít, mint megnyugtat. 2006 elejére már javában nyomulnak majd az Xbox 360-as játékok, és még platformon belül is az imént említett SOTC nagyon komolyan odadöngölhet neki, ha addig nem változtatnak ezen.
Búcsúszóra

Ugyan elég ígéretesnek tűnik a Final Fantasy XII, szerintem a hetedik rész színvonalát ezúttal sem sikerül elérnie a készítőknek. Nem akarok vészmadár lenni, de az tény, hogy ez így egyben még kevés egy teljesen új játékhoz, és alátámasztódik bennem az a hit, hogy a többi nagy PS-es címhez hasonlóan ezt a saga-t is csak a PS3 fogja majd újra gatyába rázni. De hogy mikor? Sokára, talán csak a Final Fantasy XIII-ra…


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...