Kevés jobban utálható és egyszerre jobban szerethető pillanata van egy nyomtatott magazin készítésének, mint a lapzárta. Ez az a pillanat, amikor az addigi napok, hetek, esetleg hónapok munkája beér, és egy egésszé kovácsolódik össze, ha készen áll erre minden, ha nem: a lapzárta nem éppen a flexibilis, szabadon átírható dolgok egyike, általában kőbe vésett dátum, amitől eltérni csak rendkívül nagy, elsősorban anyagi áldozatok árán lehet. Egy napilap esetében ez a csúszás ugyanakkor elképzelhetetlen, a hírek és az olvasók sem várnak, különösen, ha annyira nyüzsgő az élet, mint Bogáncsvárosban, ahol szintre óráról órára történik valami olyan, ami címlapért kiált.
Lapzárta
Kiadó/Partner: Gémklub
BGG adatlap: https://boardgamegeek.com/boardgame/352574/fit-to-print
Típus: kompetitív
Játékosok száma: 1-6 fő
Játékidő: 15-30 perc
Korcsoport: 10+
Nehézség: 2,05/5
Ára: a kiadó webshopjában 14 990 forint
A Lapzárta során pedig pontosan ez a feladat, azaz a helyi napilapok címlapjának összeállítása egy olyan lapkalehelyezős játék formájában, ahol a fő játéktér a lap maga, az arra felpakolandó, különböző méretű elemek maguk a hírek, egész pontosan az arról szóló cikkek, az esetlegesen hozzájuk passzoló illusztrációk, és persze azok a hirdetések, melyek az egész lap fenntartásához szükséges pénzt termelik a konyhára. Elvégre a riporterek nem dolgoznak ingyen, ahogy a szerkesztők sem, alakítsa az ember épp Brummstein Teodort, az üzleti és politikai újságírót, Ravasz Eleket, a lelkes fotóriportert, Kuvik Klárát, a tördelőszerkesztőt, vagy Makkos Mártont, a reklámigazgatót.
Minden résztvevő (legyen az 1, vagy akár 6 fő) azonos feltételekkel kezd, azaz a kezdéshez mindenki kap egy üres, négyzetrácsos címlapot, valamint egy vezető hírt, amivel ennek egy kisebb részét le tudja fedni, mielőtt egyáltalán a tényleges játék elkezdődne. Ennek kettős szerepe van, a helykitöltésen felül ugyanis ezek további győzelmi pontokat biztosítanak, amennyiben teljesül a rajtuk található feltétel. Maga az újságkészítés három napon át tart, a pénteki, szombati és vasárnapi címlapot kell elkészíteni, a napok múlásával pedig a feltöltendő terület mérete is növekszik, de a folyamat maga, valamint a fordulók struktúrája mindig változatlan.
Kezdésnek például nincsenek saját körök, minden szimultán zajlik, azaz minden játékos egyszerre cselekszik, ráadásul alapesetben időre. A szabálykönyv hivatalosan három korlátot ismer (3 perc, 4 perc és 5 perc), de az alternatív szabálymodulok egyike ezt akár teljes egészében is kiiktathatja (sőt, még hagyományos, körökre osztott metódus is elérhető). A tudósításfázisban a választott időkorláton belül kell összekalapozni a címlap cikkeit, hirdetéseit és fotóit a játéktér közepén található hatalmas halomból, ahol ezen lapkák képpel lefelé foglalnak helyet, és innen vesz el mindenki egyet-egyet, amit a saját játéktáblájuk mellett található asztalra helyez, megnézve annak tartalmát. Ha elégedett, megtartja, ha nem, képpel felfelé visszahelyezi a halomra. Az elvehető lapok száma hivatalosan nincs korlátozva, ugyanakkor se keveset, se túl sokat nem ajánlott elhappolni - ha nincs elegendő, akkor sok üres hely marad a címlapon, ami pontlevonással is járhat, ha pedig túl sok lapka marad az asztalon, az garantáltan büntetésként csapódik le a forduló végi kiértékeléskor.
Amennyiben valaki úgy dönt, elegendő mennyiségű lapkát szedett össze, átléphet a szerkesztésfázisba, amely a tényleges lapkalerakást jelenti, melynek során a címlap lehető legtöbb mezőjét kell feltölteni pár alapvető szabály betartásával. Ezek egy része a műfajjal jár (értelemszerűen semmi sem lóghat ki a játéktérből, a lapkák nem fedhetik le egymást), több viszont a Lapzárta sajátja. Ilyen például az, hogy azonos típusú lapkák nem lehetnek szomszédosak egymással (beleértve a hirdetéseket és a fényképeket is), vagy, hogy az egyes lapkák nem forgathatók, mindig megfelelő tájolásban, olvasható formában kell lehelyezni őket (ugyanakkor lehelyezhetők hátlapjukkal felfelé is, kizárólag helykitöltő szerepet betöltve, de ekkor is tartani kell orientációjukat). Minden típuson és méreten belül vannak függőleges és vízszintes lapkák is, ezeket pedig a szerkesztés fázis végéig szabadon lehet átrendezni, de az idő lejártával már nem lehet hozzányúlni a címlaphoz, és következik a kiértékelés.
Minden forduló végén össze kell számolni az egyes cikkeken található győzelmi pontokat (1 vagy 2 pontot érnek), majd meg kell nézni, hogy a kirakott fotók feltételei teljesülnek-e (általában 1-2 specifikus típusú cikkel vagy hangulattal kell oldalszomszédosnak lenniük), majd jöhet a hirdetések összegzése (pontokat nem adnak, de reklámbevételt igen), amit a hangulat összegzése követ (minden cikk "jó" vagy "rossz" hírnek minősül: a kettő közti különbséget kell veszteségként elszenvedni). Számításba kell venni az adott fordulóra választott vezércikklapka pontozási feltételét is, végül pedig jöhet az üresen hagyott területek pontozása (a legkisebb területtel rendelkezők 3 pontot kapnak, a legnagyobb üres területtel rendelkezők pedig egyet veszítenek), valamint a saját asztalon maradt lapkák utáni büntetések begyűjtése. A le nem helyezett újságlapkák nem kerülnek le innen, azokat a következő fordulóban fel lehet használni. Az összegyűjtött pontok a fordulók végén összeadódnak, és együttesen adják meg, hogy a 3. nap végén végül ki kerül ki győztesen.
Feltéve, ha mindenki eljut odáig, ugyanis az a játékos, akinek a legalacsonyabb az összesített reklámbevétele, kiesik a játékból, és egyáltalán nem vesz részt a végső kiértékelésben. Kétfős játékban kiesés helyett 10 pontos büntetés jár, ami pont elég ahhoz, hogy alapvetően is át tudja írni a nyerési esélyeket, amit nehéz tompítani. Mivel a lapkaszerzés nem teljesen kontrollálható, ezért a push-your-luck mechanizmus komolyan vissza is üthet, főleg, ha abba beleszól a kapzsiság is, és sikerül túl sok lapkát felmarkolni a tudósításfázis során, vagy ellenkezőleg. A helyzetet pedig bonyolíthatják a haladó játékszabályok is: egyrészt ezek asszimetrikus karakterképességeket biztosítanak minden résztvevő fél számára (általában egy-egy alapszabályt írva felül), másrészt játékba hozzák a rendkívüli hírek lapokat, melyek általában drákói szigorral mért korlátozást vezetnek be egy-egy napra. Például kötelezővé tehetik a felfedett fényképlapkák elvitelét, vagy előírhatják, hogy a lapkák csak egy összefüggő blokkban rakhatók le, szünet nélkül. És ez csak a lehetőségek egy része, a szabálykönyv fele alternatív lehetőségekkel van tele: komplett keretet kínál az egyszemélyes játékhoz, fejtörő módot nyújt, melynek során specifikus feladványokat kell megoldani, lefekteti a rengeteg korlátot elfelejtő családi játékváltozat alapjait, vagy engedélyezi a körökre osztott változatot, amely teljesen kiírtja az időkorlátot.
Mindezt pedig megfejeli egy borzasztóan szerethető, mámorítóan szép tálalással, amit a legendás illusztrátor, Ian O'Toole ábrái keltenek életre. A valós élethelyzetekben ábrázolt erdei állatkák, a festői környezetek, és a jó minőségű komponensek mellett ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni az egészen pazar magyar szövegek mellett, amely nem szimpla tükörfordítással, hanem néha sziporkázóan ötletes humorral ülteti át magyar nyelvre a cikkek szalagcímeit, a rövid de annál hatásosabb hirdetések szállóigéit és üzeneteit, többlettartalommal ruházva fel az amúgy egyáltalán nem komplex, maximálisan családbarát lapkalehelyezős játék lendületes és szórakoztató keretét. Túlzsúfolt műfaján belül sok állat és sok ötlet megfordult már az elmúlt évek során, de néhány egyedi vonásával, mesés tálalásával és villámgyors, pörgős játékmenetével tud még helyet találni magának a polcokon – legalábbis míg meg nem érkeznek a legfrissebb hírek, és elkészül a következő lapszám!
(A játékot annak kiadója, partnerünk, a Gémklub biztosította - köszönjük!)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.