Rohan az idő. Mindjárt két éves a Darkest Dungeon folytatása, és miközben egyszerre érzem, hogy rohamtempóban öregszem, ugyanakkor tisztán emlékszem arra is, hogy a megjelenéskor - rengeteg érdeme mellett - nem voltam annyira elégedett a második legsötétebb kazamatával, mint annak elődjével. Nem voltam ezzel a véleménnyel egyedül, és most egy ingyenes frissítéssel (amit nyugodt szívvel hívhatunk DLC-nek, vagy kiegészítőnek is a tartalmát tekintve) a fejlesztők igyekeztek valamennyit finomhangolni a lehetőségeinken.
A menüt elindítva innentől a már megszokott Confession mellett választhatjuk a Kingdoms opciót is, ami a feje tetejére állítja az alapjáték lineárisan haladó játékmenetét. Ezúttal ugyanis egy globális térképet kapunk, ahol ugyanúgy megmaradtak a veszélyes, kisebb utazások a kocsinkkal, az elágazások közti döntés terhe, de mégis összefüggőbbnek hat, mint az alapjáték szeparált biomjai. Ebből adódóan a Kingdoms mód nem is olyan gyors, rövid etapokra van kitalálva, mint a Confessionök, de valószínűleg sokaknak pont ez lesz benne legimponálóbb. Arról nem is beszélve, hogy így legalább a szabadidőnkhöz igazíthatjuk a Darkest Dungeon II-t.
A Kingdomsban a térkép területén való rohangálást egy főküldetés fogja majd össze, aminek a felgöngyölítéséhez a tárgyak és üzenetek közti elrejtett utalásokat kell bújnunk, hogy tovább tudjunk vele haladni; tehát minimálisan lovecrafti Sherlock Holmest kell játszanunk. A birodalmat viszont Beastmenek formájában egy külső fenyegetés is rettegésben tartja, ami rákényszerít, hogy versenyt fussunk az idővel, hiszen ha vademberek beveszik a megadott számú fogadóinkat, akkor vége a játéknak. A Beastmenek egyébként egy vadonatúj frakció az új játékmódhoz, és ráadásul nem ők lesznek az utolsók: a Covenantok (nem, nem a Halos arcok) érkezésén túl idén más vendégekre is számíthatunk majd.
Fogadóinkat az első rész városmenedzsmentjére minimálisan emlékeztető módon fejleszthetjük véges nyersanyagokból, illetve hősökkel védhetjük, ami erősen ajánlott is, hogy a támadásoknál több esélyük legyen a túlélésre. Egyszerre továbbra is csak négy fős csapatunk lehet, de mind a 12 fős rotációt cserélgethetjük a Kingdomsban. Csak vigyázzunk, mert a permadeath továbbra is ott leselkedik a nyomunkban! Főcsapatunkkal támogathatjuk ezeket a védekező műveleteket - persze nem is lenne a Darkest Dungeon önmaga, ha nem nagy távolságokkal és szimultán ostromokkal kellene számolnunk -, de azt se felejtsük el, hogy a sok utazástól fáradni fognak az embereink, és ezzel együtt a maximális életerejük is csökken, ha nem pihennek meg a közeli fogadókban.
Szóval az ingyenes Kingdoms mód alaposan felrázza a már eddig megszokott Darkest Dungeon II játékmenetet, ami nagyon jót tett nem csak az újrajátszási faktornak, de azok is könnyen beleszerethetnek, akiknél az alapjáték nem pengette meg a megfelelő húrokat. Az egész élményt ráadásul teljesen személyre szabhatjuk: ha szeretnék extrán szívathatjuk magunkat, de ha egy könnyedebb futamra vágyunk, akkor rengeteg könnyítést állíthatunk be a játék indításakor. A combos frissítést csak a vele egyidőben megjelent Inhuman Bound DLC árnyékolja be egy picit, amiért viszont már közel 10 eurót kér el a Red Hook Studios - ami akkor lesz különösen bizarr, ha megnézzük, hogy mit kapunk ezért a pénzért cserébe.
A fizetős DLC-re benevezve mind a két játékmódban csatlakozik hőseinkhez az első részben megfordult (és kedvelt?) Abomination. Külön érdekesség, hogy a Confession módban végig kell járnunk a shrine-oknál, hogy-hogyan lesz belőle az a szörnyeteg, akit az első kazamata járásaink alatt megismerhettünk. És természeten addig nem is használhatjuk a legerősebb képességeit, amíg át nem változik az ikonikus fenevaddá a pórul járt kolléga. Az Abomination továbbra is egy nagy odafigyelést igénylő karakter, hiszen a nagy sebzései mellett könnyen az őrületbe tudja kergetni a saját társait is, ha nem vigyázunk a használatával. A külsőségeinek a kidolgozottsága - akárcsak a többi karakternél - kifogástalan, és öröm nézni a részletes animációt. Az új karakter mellett pedig mindössze egy új miniterületet kapunk (szintén Confession módba, olyat mint a disznóbestiák esetében), ahol ezúttal felbukkannak a takonyszörnyek slime-ok. Éééés... nagyjából ennyi.
Szóval sajnos a Darkest Dungeon II folytatja elődjének a bukdácsolását, ami a DLC-ket illeti. Persze, mint azt fentebb írtam a Kingdoms mód kellemesen elfedi, hogy egy karakterért elkérnek 10 eurót a készítők - miközben még mindig közel nem járunk az első rész jóval népesebb felhozatalához. És hogy erre megéri így benevezni? Nos, ezt szerintem mindenkinek a sötét tömlöcök iránti a vonzalmi szintje fogja eldönteni. Mindenesetre, ha tehetitek, akkor a Kingdoms módot próbáljátok ki, mert könnyen lehet, hogy hosszú órákra elvesztek majd benne.
A Darkest Dungeons II Kingdoms frissités már elérhetőre PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4, PlayStation 5-re és Nintendo Switchre. Mi a PC-s verziót teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.