Fatal Fury: City of the Wolves teszt

Az SNK-ról sokaknak egy 2D-s arcade sorozat ugorhat be elsőnek, de a Metal Slug játékokon kívül a verekedős szcéna hőskorában bizony egy másik műfajban is alkottak valami igazán egyedit a srácok. A Neo Geo konzolok első bunyós játékának ’91-es megszületésével (Fatal Fury: King of Fighters) nem csak a Fatal Fury széria indult világhódító körútra, de az innen leágazó és saját életet kezdő The King of Fighters is. Az utóbbi mind a mai napig fut, és pár éve már a 15. számozott epizód készült el belőle, a Fatal Fury modern visszatérésére viszont nem kevesebb mint 25 évet kellett várniuk a rajongóknak.

A Fatal Fury marketingjét nem bízták a véletlenekre, a City of the Wolves készítői többek között a London és Párizs utcáit járó emeletes buszokat teljesen beborító reklámokat is intéztek, de Los Angeles, New York, Taiwan és Bangkok se maradt ki ebből, Dél-Koreában például egy kávés teherautót vontak be. A Wrestlemania is beszállt egy kollaborációval, ahol a ringben látható logókon kívül az egyik új vendégkarakter is zenélt a tömegnek (Salvatore Ganacci), ezen kívül pedig a játék egy profi boksz meccs hivatalos szponzoraként is jelen volt. Nem csak a különösen nagy volumenű reklámok terén mutatott újat a legújabb epizód, de a Japán EVO alkalmával azt is bebizonyíthatta, van helye még a modern esport mezőnyben is.

A kép valamivel árnyaltabb azért, az új játékosokat célzó marketing picit visszásra is sikerült, az alap 17 karakteres roster összeállításánál ugyanis 2 helyet alapból elfoglaltak vendégszereplők, így a sorozat keménykötésű fanjainak jogosan lehet hiányérzetük ikonikus kedvenceik nélkül. A döntés persze nem mondható elhibázottnak, Ronaldo egészen biztosan felkeltette sok ember figyelmét, de Salvatore Ganacci is jelentős követőtáborral rendelkezik egyedi, furcsa stílusa és a remek muzsikái miatt.

A játszható karakterek száma fél éven belül jelentősen megnő majd, az első ingyenes season pass 4 harcost hoz idén, jövő év elején pedig egy ötödik is becsatlakozik. A 2 újabb vendégszereplőt ezúttal a Street Fighterből (Ken és Chun-Li) köszönthetjük, de két visszatérőt (Andy Bogard és Joe Higashi) is kapunk, valamint Mr. Big is átnéz az SNK univerzum egy másik szegletéből. A jelenleg elérhető bunyósokból 10 ismerős lehet az előző részből (Mark of the Wolves), három név az alszériákból, a két korábban említett világsztár mellett pedig két teljesen új karakter is jött Preecha és Vox Reaper képében.

A sztori szerint a játékon belül nem telt el több mint 2 évtized, lényegében csak egy 2 éves ugrással számolhatunk. A Geese Howard halála után maradt űr nyomán South Town megmaradt harcosai végre eldönthetik maguk között kié legyen az a bizonyos örökség, erre pedig akad jelentkező bőven. A sztori az Arcade módban kapott helyet, itt a más játékokban is ismert és megszokott formátumban mehetünk végig a pályákon, a végén pedig karaktertől függően kapunk riválist vagy főellenséget, majd saját endinget is. Ronaldo az egyetlen, aki nem kapott átvezetőt és endinget se, ez lehet pénzügyi kérdés volt, biztosra viszont nem tudhatjuk. Az újdonságként érkező Episodes of South Town (EOST) lesz az offline részleg gerincét és tartalmát adó másik szekció, itt egy RPG szerű kis szösszenetbe vethetjük bele magunkat, a város térképén navigálva a különböző feltételekkel zajló összecsapásokat kell abszolválni, az XP-vel pedig fejleszthetjük a karakterünket és skilleket is kapunk — itt egy üvegtörögetős minijáték is helyet kapott az Art of Fightingból, de ingame cuccokat is nyithatunk meg.

A gyakorló módok (Tutorial, Training) és a VS természetesen itt sem maradhatnak ki, ezek tökéletesen felkészítenek minket az alapokra, bár a kombókat kérő Mission mód nehézségben nem éri el a 2D-s konkurenciáét, de ettől még van lehetőség brutális és bonyolult kombókra — tessék csak belelesni a japán EVO top 8 meccseibe. Igazából az új Fatal Fury célja nem titkoltan az online tér kihasználása és a játék esport versenyképessége, így az offline tartalmakat amolyan extraként is felfoghatjuk. Az online szekció terén is a mai igényekhez igazított részlegek kaptak helyet, játszhatunk tét nélkül a haverokkal, de a Ranked módban is kiélhetjük kompetitív hajlamainkat. Ezen kívül a tabellán csekkolhatjuk hol helyezkedünk el, de a saját és mások meccsfelvételeit vagy klónjait is letölthetjük későbbi használatra, így mondhatni optimális szavatosságot biztosítanak számunkra.

A rangokat nem gondolták túl, legutóbb a Soul Calibur egyik részében találkoztam ezzel a betű-szám párosítós rangkiosztással, az elért rangot pedig sajnos nem karakterenként nézi, hanem a profilhoz rendeli nekünk, ezt viszont szerencsére a hivatalos infók szerint hamarosan megváltoztatják. A megjelenés előtti béta teszteknek volt haszna, a rollback alapú netkódnak köszönhetően meglehetősen sima és lag mentes élményt biztosít, ráadásul a cross-platform (platformonként kikapcsolható) implementálása miatt nagyobb és választékosabb az elérhető ellenfelek tábora is.

A harcrendszer kapott újdonságot, a Rev sytem mindenképpen megmélyíti a dolgokat és bővíti a lehetőségeket, de egyben bizonyos mozdulatok spammelését is bünteti keményen. A támadásra és védekezésre is használható speciális mozgások némelyikének feltétele, hogy az S.P.G. (Selective Potential Gear) aktív legyen, ami további taktikákat követel. Az S.P.G.-t lényegében az életcsíkon lehet látni, ezt a tartományt pedig mi állíthatjuk be, így tehetjük a meccs elejére, közepére vagy a végére, attól függően mikor szeretnénk élvezni ennek az előnyeit. A karakterünk túlhevülhet a speckók túlhasználásától, de a nagyon defenzív hozzáállás is a védelmünk széttöréséhez vezethet, így érdemes ésszel alkalmazni ezeket. A „visszahűtéshez” kivárhatunk, de javallott inkább menni előre, emellett a sikeres támadások és a tökéletes hárítások is csökkentik a csíkot. A „könnyű belejönni, de nehéz mesteri szinten művelni” elve itt is jelen van, a cancel-ek, tökéletes védelmi technikák és counterek jó reflexeket és magas harci IQ-t igényelnek, de ezek nélkül is élvezetes a cucc.

A kombók beadásánál és összefűzésénél nem olyan szigorú a rendszer, így a kevésbé jártasak is választhatják az arcade/klasszikus konfigurációt, de a teljesen kezdőknek lehetőségük van bekapcsolni a smart módot, így kevesebb dologra kell majd figyelniük, és jóval egyszerűbb inputokkal operálhatnak. Ez más verekedős játékokhoz hasonlóan csak a teljesen kezdő szinten jelent előnyt másokkal szemben, a későbbiekben már semmi jelentősége, így nem okoz keserű szájízt sem. A folyékonyan összefűzhető támadások és mozdulatok igen élvezetessé teszik a harcrendszert, ráadásul minél jobban elmélyülünk a farkasok városában, ez annál jobban kiütközik majd.

A külsőt megvizsgálva teljesen rendben van minden, a félig realisztikus, de mégis stilizált és cel shading-el különlegessé varázsolt grafika eléggé mutatós, a karakterek jól kidolgozottak és igényesek, bár a jelenlegi generációban található konkurenciától mégis egy hajszálnyival elmarad (Tekken 8, Street Fighter 6, Mortal Kombat 1). A támadások és védekezések nyomán keletkező színes effektek szépek és nem ütnek el a többi résztől, így ezen a téren is remek munkát adott ki a kezéből az SNK csapata, ügyesen kihasználták az Unreal Engine 5 adta lehetőségeket. A karakterek pályái nagyon részletesek, élettel teliek és nyüzsgők, amiken számtalan easter egget és ismerős arcot rejtettek el a csalafinta fejlesztők, ezért érdemes egy-egy bunyó közben sasolni a háttereket. A zenei oldalon igazán ütős a felhozatal, az SNK a tőle megszokott színvonallal szállította a muzsikát, az új számok mellett konkrétan az előző játékokban fellelhető remixek is megbújnak, így a saját zenei listánk összeállításához egy valóságos aranybánya áll rendelkezésünkre teljesen ingyen. A szinkronok terén most először angol hangon is megszólalhatnak a karakterek, ami egy újabb nagy lépés a szélesebb játékosbázis bevonzására, a veteránok pedig ugyanúgy élvezhetik tovább a jól megszokott japán orgánumot. 

A tartalmat tekintve nehéz lenne megsaccolni mennyi időre köthet le minket a Fatal Fury: City of the Wolves, első sorban a VS műfaj kedvelőinek és az Esport irányba kacsintgatók örülhetnek, ugyanis a mély harcrendszer és az előző részhez képest jobban eltalált balansz nekik fog kedvezni. A sztori és az offline rész miatt érkezők is el tudják foglalni magukat, az Episodes of South Town karakterenként egy jó 2 órás szórakozásra invitál, amit az EOST+ mód az ultra nehéz ellenfeleivel csak még tovább bővít, de a kombó trial, a survival és a time trial módokban is el lehet szüttyögni. DLC karaktereket 3 szezonra már biztosan várhatunk, így a most nyáron kezdődő első ingyenes pass után támogatásból és friss tartalmakból sem lesz hiány. Bár a játékot bárki nyugodt szívvel kézbe veheti és jól fog szórakozni vele, azért érdemes megemlíteni, hogy ez mégis csak egy rétegjáték az erősen 2D-s harcrendszere miatt, így aki fél az újtól, az inkább próbálja ki beszerzés előtt.

A Fatal Fury: City of the Wolves április 24-én jelent meg PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox Series X|S és PC platformokra, jelen írásunk a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.