Date Everything! teszt

A szerelem bárhol rád találhat, még egy videójátékban is. Különösen, ha randiszimulátorral játszol – abban akkor csinálsz valamit rosszul, ha nem jön a románc. Az elmúlt években számtalan módon kergethettük a romantikát, a kisebb-nagyobb fejlesztők szinte tobzódnak a lehetőségekben. Maszkos-baltás gyilkosokra cuppannál rá? Hooked on You. Gimnazista szörnyekre vágysz? Monster Prom. Szuperszexi apukák? Dream Daddy. Korhatáros anime lányok? HuniePop vagy Doki Doki Literature Club – attól függően, a „korhatáros” alatt szexiséget vagy horrort értesz. Szóval van itt minden... de senki nem próbálkozott még meg azzal, hogy tényleg mindennel randizhass. Egészen mostanáig. Gondolkoztál valaha azon A szépség és a szörnyeteget nézve, hogy „Uh, de összejönnék Lumière-rel!”? Ne aggódj, a Sassy Chap Games minden bizonnyal igen. A Date Everything!-ben ugyanis nem személyeket fogsz fűzni, hanem a házad berendezési tárgyait.

Jó, a képlet nem ennyi, úgyhogy kezdjük az alapoktól. A Valdivian legfrissebb munkavállalója vagy, a világ egyik vezető tech-vállalatáé, ám már az első napodon azzal szembesülsz, hogy lapátra tesznek az AI miatt. A kapcsolatod azonban nem ér véget itt a céggel. Egy titokzatos drón tör be a bejárati ajtódon: egy szakadár valdivianes küldte azzal a céllal, hogy a szállítmányát biztonságban tudja nálad.

Ez a szállítmány egy szemüveg – de nem ám holmi VR headset. Amikor felveszed, azonnal megjelenik előtted Skylar, aki nemcsak egy AI-segéd, hanem voltaképpen a szemüveg „lelke”. Ez a kütyü ugyanis képes rá, hogy összekapcsolódjon bármilyen tárgy leglényegibb részével, közvetlenül tudomásul véve a létezését (Directly Acknowledge a Thing’s Existence – azaz DATE). Ezzel a hatalommal felszerelkezve az otthonod bármelyik berendezési tárgyát megszólíthatod (miután megküldöd egy szívecskesugárral), és elhiheted, mindnek van mondanivalója.

Ez az alapfelütés elég bugyutának hangzik elsőre, de játék közben egyáltalán nem azon fogsz agyalni, hogy miért is társalogsz a mikrohullámú sütővel vagy a függönnyel. A szemüveg ugyanis emberi formát kölcsönöz a tárgyaknak. Vagyis hát a legtöbbnek – lesznek itt mosdókagyló fejű figurák, két lábon járó kabalák és formátlan árnylények is. És ha valami, hát a karakterdizájn fenomenális!

Már egy tucat eltérő karaktert megtervezni is kihívás úgy, hogy kellően különbözőnek érezze őket a játékos, de a Sassy Chap egyenesen 100 megismerhető figurára vállalkozott. Igaz, ez mégsem a címben ígért „minden”, de így is egy szép nagy szám. És tudtak is élni a lehetőséggel: minden randialany eltér valamennyire, egyedi jellemmel, egyedi dizájnnal felszerelkezve. A kinézetükbe, a stílusukba szépen belevitték a megszemélyesített tárgyak lényegét – szavakkal talán nem is tudom visszaadni, milyen jól sikerültek.

A karakterek ihletett kinézetét és izgalmas személyiségeit pedig a szinkronszínészek teszik teljessé. Míg a legtöbb visual novelben a háttérzenén és ilyen-olyan zajokon kívül nincs más hang, a Date Everything!-ben mindenki megszólal, még a narrátor is.

Ha eleget játszottál (vagy csak angolul hallgatod a kedvenc animált sorozataidat), nagyon sok ismerőst fogsz hallani, Laura Bailey-től és Troy Bakertől kezdve Ray Chase-en és Fred Tatasciorén át Steven Blumig és Ashly Burchig. Az egész játék afféle szinkronparádé, ami nem is csoda, tekintve, hogy az említett Ray Chase rendezőként is vezényelte a játékot.

És mihez kezdesz ezzel a száz karakterrel? Megismered őket, természetesen. A játék ötlépéses ciklusokban működik: minden nap öt tárggyal beszélhetsz, és egy tárggyal egy nap csak egyszer. Már az önmagában óriási időt venne igénybe, ha mindenkit azonnal elérhetnél – az is 20 játékbéli nap lenne. Ennél azonban trükkösebb megtalálni az összes tárgyat, amihez egyrészt felfedezned is kell, másrészt követni néhány sztorivonalat egy-egy korai karakternél. A játék elején nagy segítségedre lesz amúgy Dorian, az ajtó. Mivel ő a házban mindenhol ott van, ezért ő infókkal láthat el téged azt illetően, hogy melyik szobában ki található.

Vannak olyan tárgyak, mint például Dasha, az íróasztal, akivel csupán egyetlen helyen elegyedhetsz szóba, míg mások sokkal inkább összefoglaló jellegűek, lásd az említett Doriant, aki a ház minden ajtajának megszemélyesítése, de ott van például Penelope is, aki az „irodaszerek” általános megtestesítője.

Az ismerkedésnek aztán háromféle vége lehet: barátság, szerelem vagy gyűlölet. Van, akinél néhány jó szó elég, hogy akár egyből szerelemre is lobbanjon irántad, másoknak viszont egész konkrét küldetései lehetnek: a 20 oldalú dobókockával például D&D-t játszol, míg az óra elvárja, hogy mindig a megfelelő időpontokban keresd fel.

Hogyan tarts észben minden küldetést és történetszálat? Ebben egy Pokédex-szerű gyűjtemény segít, amiben nemcsak az összes tárgyat és a szinkronhangjukat találod meg, de a titkos eredményeiket, valamint a találkozásaitok leiratát, amik minden fontos infót tartalmaznak. Nem tudom, hogy csak szerencsétlenség volt-e, amit később javítanak a fejlesztők, de én többször is jártam úgy, hogy helytelen infót jegyzet fel a lexikon, ami főleg akkor lehet probléma, ha egy történetszálat hosszabb ideig hagysz parkolópályán. Egy másik applikáció pedig abban segít, hogy megtaláld a kevésbé szem előtt lévő figurákat.

A tárgyak lexikonában még két lényeges dolgot találsz meg, mindkettő a SPECS-pontokhoz köthetők. Mint egy szerepjátékban, itt is vannak értékeid, amik a sármodat, az empátiádat vagy a humorodat jelölik. Ezt nem állítod be a játék elején, mindenből 0-val kezdesz. Akkor kapsz pontot bármelyikre is, ha egy tárggyal először érsz el változást a kapcsolati állapotban – a lexikon megmutatja, hogy kiért milyen pontnövekedés jár.

A SPECS-pontok majd a dialógusok közben kapnak szerepet: értelemszerűen bizonyos megszólalásokat csak akkor választhatsz, ha kellően magas az adott értéked. Ezek általában a titkos eredményekhez vezetnek, tehát semmi lényegeset nem zárnak el előled, de a játékkal ismerkedve azért bosszantó tud lenni, amikor belefutsz egy nevetségesen magasnak tűnő feltételbe, ugyanis beszélgetéseket sosem fogsz megismételne – tehát ha ki akarod maxolni, akkor néhány nekifutást igényelni fog a játék.

A SPECS-értékek másik fontos eleme úgy 8-10 óra játék után derül ki. Addig szinte olyan, mintha kedvedre válogathatnál az elfoglaltságok között, mindenféle valós cél nélkül. Aztán megkapod a fülest a renegát fejlesztőtől, akitől a szemüveget is kaptad, hogy képes vagy realizálni a tárgyakat – azaz valódi emberré tenni őket. Ehhez mindegyiknek lesz egy SPECS-feltétele, mind az öt érték valamilyen kombinációja. Alapvetően ez lesz a végcélod.

Talán ennyiből már kiderült, hogy a Date Everything! nem egy hagyományos randiszimulátor. Itt nem azért játszol, hogy a beleölt órák végén egyetlen karakterrel összejöjj – helyette minél több tárgyat szeretnél ki- és megismerni. Száz különböző személyiség vár felfedezésre, némelyiket imádni fogod, másokat inkább kerülsz, amennyire csak lehet.

Ami mindegyikükben közös, az a humor. Még a legbúvalbéleltebb figuráknak is általában van valamilyen oldottabb oldala, és természetesen fel kell készülnöd rengeteg-rengeteg tárgyalapú szóviccre is. Ezzel együtt persze olykor komolyra fordul a szó – ilyenkor jön jól Skylar tartalomfigyelmeztetése. Amikor egy rizikósabb témákat feszegető karakterrel először találkozol, Skylar jelzi, hogy mik jöhetnek szóba: például Harper, a szennyeskosár és Dirk, a mosatlan ruhák halma toxikus és verbálisan bántalmazó kapcsolatban van egymással.

Ezek a figyelmeztetések kisebb kattanásoktól egészen káromkodásig vagy szexuális túlfűtöttségig terjednek, és ezeknek hála egészen testre tudod szabni azt, hogy milyen témákkal vagy kényelmes – nem kell, hogy csak az egyik miatt az egész játékot kihagyd.

Bizony, a tárgyak között is vannak kapcsolatok. Azt hitted, csak rád várnak, hogy végre megszólítsd őket? Nem, nem, megvolt a saját életük előtted is, és bizony körülötted is történnek a dolgok – csak most, hogy már kapcsolatba tudsz lépni velük, esélyed nyílik belefolyni az eseményekbe. Aranyos, megkapó, bosszantó élettörténeteknek lehetsz a részese, ha elmerülsz a tárgyak kalandjaiban.

A Date Everything! számos területen remekel. Az írás szuper. A humor fergeteges – már ha vevő vagy a játék stílusára, mert ha nem, akkor valószínűleg az egész játék nem neked való. Minden karakter szinkronizálva van, és fenomenálisak a dizájnok, ahogy a tárgyak vonásait beleépítették a karakterekbe. Ráadásul 100 megismerhető jelöltről beszélünk, mindegyik saját személyiséggel, küldetésekkel, titkokkal – még saját háttérzenéjük is van! Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez hiába tartalmas, képes megfeküdni a gyomrot. Ha mindent és mindenkit meg akarsz találni, akkor az egy időigényes kihívás. Én például egy idő utána úgy játszottam, hogy egyik nap már ismert tárgyakkal beszélgettem, akik érdekeltek, míg minden második napon új arcokkal találkoztam, hogy az a része is haladjon.

Visual novelhez képest, úgy érzem, elég korlátozottak tudnak lenni a dialógusopciók. A tárgyak megismerésére akkor van esélyed, ha újra és újra visszatérsz hozzájuk, nem tudsz egyetlen beszélgetésben maradni, hogy kimeríts minden infót róluk. Ugyanakkor a tárgyak időnként részt vesznek egymást történetvonalaiban, ilyenkor pedig nem igazán nyílik lehetőséged arra, hogy befolyásold, épp melyik sztorival akarsz haladni, amitől megint csak úgy érződik, hogy kiveszik a kezedből az irányítást.

A játékkal való legnagyobb problémámat a végére hagytam, nem is a hangsúlyossága miatt, hanem afelé kifejezve a reményemet, hogy az alkotók idővel orvosolják. Jelenleg ugyanis számos olyan bug van a játékban, ami komplett karakterinterakciókat lehetetlenít el. Ami akkor gáz csak igazán, amikor valaki olyat zár el előled, közvetlenül vagy közvetetten, akit szeretnél megismerni. Szurkolok, hogy ha a jövőben olvasod ezt a kritikát, akkor ez a pont már érvénytelen legyen. 

A Date Everything! megjelent PC-re, PlayStation 5-re, Xbox Series X-re és Nintendo Switchre. A teszt PC-n készült.