A Hell is Us című, fix zsánerbe nehezen besorolható játékot a montréali székhelyű Rogue Factor fejlesztette, akikhez korábban mindössze a Necromunda: Underhive Wars, illetve a Mordheim: City of the Damned címek voltak köthetők. Tehát alapvetően nem egy AAA-s projektekre szakosodott óriáscégről van szó, hanem inkább egy kisebb csapatról, ami szívvel-lélekkel készít AA-kategóriás játékokat. A francia Nacon kiadó pedig pont az ilyenekre szokott lecsapni – és milyen jól teszi!
Ha szeretnénk mindenáron leegyszerűsíteni a bekategorizálást, akkor mondhatjuk, hogy a Hell is Us egy akció-kalandjáték. A híresztelésekkel és várakozásokkal ellentétben ez nem soulslike, de nem is RPG. Még akkor sem, ha azokból a zsánerekből is átvett egy-egy ötletet. Igazság szerint pont ez az innen-onnan nyúlás nehezíti meg, hogy pontosabb leírást adjunk a játék műfajáról.
A Hell is Us háttérvilága és története egyébként pont ugyanilyen olvasztótégely. Az alternatív ’90-es években játszódik, egy teljesen fiktív, Hadea nevű országban, ahol az ottani diktátor uralma után polgárháború alakul ki a két fő nép, a Palomist és a Sabinian társadalmai között. Egyértelműen kiderül a játék során, hogy igazából mindkét nép hadeai, közös volt a vallásuk is, csak épp a sabiniaiak a progresszió jelszava alatt elhanyagolták a hitüket. A köztük lévő, főképp inkább gerjesztett feszültség sokakat emlékeztethet a délszláv háború borzalmas konfliktusaira, engem legalábbis sokkal inkább arra emlékeztetett, már csak a kor miatt is, mint mondjuk a jelenleg is dúló orosz-ukrán háborúra.
Csakhogy a polgárháború pusztításai mellett pluszban még a Calamity nevű démoni megszállás is Hadeára zúdult, és hiába jönnek a békefenntartó OMSIF – talán az ENSZ fiktív megfelelői – csapatai, teljesen elszabadul a káosz. Ebbe a káoszba érkezik főhősünk, Rémi Letam (vannak még a játékban hasonlóan különös nevek), aki noha Hadeában született, a szülei lényegében kirakták az országból. Egészen sokáig kellett várnia, hogy felnőttként végre vissza tudjon térni, ami persze nem egyszerű dolog, mivel az egész terület le van zárva.
Az afféle prológus alatt – amit demó verzióban már bárki kipróbálhatott ingyenesen – Rémi hozzájut egy teljes OMSIF felszereléshez. Ez az a furcsa lebernyeges ruha, amiben a legtöbb képen szerepel, és ehhez tartozik az okos kis drón is, amit végig praktikus célokra használhatunk. Konkrétan a drón képességekkel felszerelhető útközben, és ő az, ami lámpaként is funkcionál. Én alapvetően a legelső alapképességét, a figyelemelterelést használtam leggyakrabban, na meg az ellenség megrohamozását és darálását.
Ha pedig már az ellenségnél tartunk: a Calamity „világfertőző” lényei vagy démonai olyan furán néznek ki, hogy olyat még biztosan nem láttál máshol. Rémálomszerű, ruganyos testük tejfehér, a fejükben mély örvény van, nincs rendes arcuk, és eléggé agresszívek. Igazán sokféle változatuk ugyan nincs, de egyik erősebb, mint a másik. Ráadásul az úgynevezett Lymbic jelenségekkel megfertőződve önmagukban, egyedül is komoly kihívást jelentenek.
Szerencsére azonban Rémi rálel azokra a különleges, Lymbic-erővel felszerelt fegyverekre, amikkel le lehet győzni ezeket a démonokat. Ilyen fegyvereket az úgynevezett Vigil rend használ, akikkel hősünk idővel összehaverkodik. Sőt, egyikük lesz a kovácsunk, aki fejleszteni tudja a fegyvereinket, miután hozunk neki Lymbic Sphere-eket. Ezek a Sphere-ek a következő formákban fellelhetők: Ecstasy (Öröm), Grief (Bánat), Rage (Harag), Terror (Rettegés), Neutral (Semleges). Ugyanilyen kategóriájú glyphekkel (lényegében képességekkel) is felruházhatjuk az alapvetően közelharci jellegű fegyvereinket, ami valljuk be, izgalmasabban hat a szokásos tűz, fagy, elektromosság és hasonló kombóknál.
Igencsak szokatlan volt tapasztalni, hogy míg a fegyver szinteket lép és fejleszthető – na meg valamennyire a drón is –, addig maga Rémi egyáltalán nem. Ő csak egy szimpla ember marad, emberi képességekkel. Viszont a fegyvereken keresztül, a Lymbic-erőknek hála meg tud növekedni az életereje, a Lymbic-csíkja és az állóképessége, vagyis staminája. Utóbbiból már kitalálhattad, hogy a soulslike játékokhoz hasonlóan itt is fontos szerepet kap energiánk beosztása. Elgurulhatsz, háríthatsz, védekezhetsz, de arra mindig figyelned kell, hogy ne fáradj ki túl hamar vagy túl gyakran, mert akkor tuti véged lesz. Ó, és idővel bizony sokszor fogsz meghalni!
Azonban tényleg nem akarom, hogy azt hidd, ez egy abszolút soulslike játék. A harcban sok elemet vesz át a soulslike-októl, de nem annyira kíméletlen. Ráadásul, ha meghalsz és újjáéledsz, a démonok mind halottak maradtak, amiket kinyírtál, mindössze akkor élednek fel, ha mapot váltasz.
A mapokról pedig ezt érdemes tudni: több nagy kiterjedésű terület van a játékban, amik mind Hadea különböző vidékei, falvai, városai. De nem open world-szerűen tudsz ezek között átjárni, hanem van egy OMSIF katonai járgányod, ami átvezetők kíséretében visz el téged egyik zónából a másikra. Aztán az adott területen, ahol jársz, mindössze egy iránytűd van a tájékozódásra, na meg a mindenféle jegyzetek, amiket össze tudtál szedni. Szerintem ebben rejlik amúgy a játék fő erőssége, ugyanis az, hogy nem fogja nagyon a kezed, hanem szabadon kell felfedezned, merre érdemes menni, kikkel kell beszélni stb., az egészen felszabadító érzés tud lenni.
És itt jön a számomra legérdekesebb része a játék megítélésének. Ha ugyanis mondjuk pusztán egy soulslite akciójátéknak tekintem az egészet, akkor kicsit kevés, kicsit uncsi. De ha hozzáteszem a nyomozós részeket, a rengeteg dungeont az annál is több rejtvényével, feladványaival, akkor egy irtó különleges játékélményt könyvelhetek el. Ehhez még hozzáadódik a „Good Deeds” mellékküldetés-rendszer is, ami arról szól, hogy bizonyos NPC-kkel való beszélgetések során rájövünk, hogyan tudnánk segíteni ezeken a szerencsétlen embereken (legyenek azok Palomisták vagy Sabiniaiak). Ebben sem fogja a kezünket a játék, a gondolkodásunkra kell hagyatkoznunk, vagy arra, hogy esetleg véletlenül megtaláljuk az NPC-knek adható tárgyat, amivel segíthetünk rajta. Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha az egyik ilyen küldetést elmesélem: találkoztam egy idősebb hölggyel, aki kimenekített egy kisbabát a háborús helyzetből, de mivel elfogyott a tej, a pici pedig éhes, odaadja nekünk az üres cumisüvegeket. Nagyon gondolkodtam, honnan szerezhetnék tejet, majd eszembe jutott a legelső helyszín, ahol láttam egy tehenet. És mit ad isten, a tehén gazdája adott a tejéből!
A játék technikai részére rátérve sajnos nem sok jót tudok elmondani. Az Unreal Engine 5-ből sokkal többet is kihozhattak volna, mert bár vannak szép tájak, és meg tudtak teremteni vele egy megfelelően nyomasztó atmoszférát, kicsit mégis elavultnak tűnik a modern engine ellenére. De ami ennél sokkal rosszabb, az az alap PlayStation 5-ön tapasztalható akadozás. Igen, helyenként – főleg a kiterjedtebb területeken, ahol sok az enemy – lezuhan a framerate, és ez eléggé bosszantó tud lenni, pláne izzasztó harcok közben. Cserébe annak azért tudtam örülni, hogy a DualSense kontrollert prímán kihasználta, még az esőcseppeket is éreztem a kezemen.
A Hell is Us tehát ügyesen ötvözte a soulslike-ok, a nyomozós kalandjátékok és az akció-rpg-k jól működő elemeit, mindezt pedig nyakon öntötte egy társadalomkritikában bővelkedő, érdekes világépítésű történettel. Egészen különleges élmény volt az is, amikor a ’90-es évek délszláv-jellegű városából elvonultam egy nyitott tájra, ahol egy szimbólumokból álló rejtvényt megfejtve lejutottam az egyik ősi katakombába, hogy megtisztítva a területet, újabb rejtvényekbe botoljak, ezúttal viszont régi szobrok, kardok, trónok és egyéb középkori holmik között. – Ez pedig elég gyakran előfordult.
Remélem, nem lesz ez egy túl niche játék a tömegeknek, és remélem lesz annyira sikeres, hogy a fejlesztők további ehhez hasonló alkotásokat készíthessenek. Mert a Hell is Us a technikai hibái és egy-két gyengébb eleme ellenére egy igazán klassz és maximálisan szerethető játék lett.
A Hell is Us 2025. szeptember 4-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re és PC-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük. A lehetőségért köszönet a Magnew Games csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.