A 3D-s platformerek szépen csendben reneszánszukat élik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tavaly az év játéka is egy ilyen cím lett, ahogy idén a Nintendo Switch 2 második exkluzív címének is Donkey Kong legújabb kalandját tették meg. Viszont a műfaj már korábban is megpróbált újra relevánssá válni, többek között 2017-ben, amikor a Rare egykori tagjai által alapított Playtonic Games elkészítette a Yooka-Laylee-t. Még egy sikeres Kickstarter-kampányt is indítottak, a hype pedig igen komoly volt. Aztán a játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az idejétmúlt játékmenet mellé irányításbeli és kamerakezelési problémák is társultak, a problémákon pedig csak rontott az, hogy a koncepcióban igenis volt potenciál.
Most, 8 évvel az eredeti megjelenés után itt van a Yooka-Replaylee, aminek már a bekategorizálása sem egyszerű. Bár a készítők helyenként remasterként hivatkoznak rá, annál azért lényegesen több és komolyabb változtatáson esett át az újrakiadás. Viszont remake-nek sem nevezném, mert ez a játék még mindig ugyanaz, mint 8 éve, csak „jobb”, az akkori ígéretek és lehetőségek beváltásaként ünnepelhetjük. Legalábbis, a legtöbb téren, ugyanis a játékmenet mellett a történethez is hozzányúltak.
Yooka és Laylee, két hősünk egy hajós kaland során egy völgyben feneklik meg, ahol barlangászás közben rábukkannak egy titokzatos könyvre. A beszélő kötet elárulja nekik, hogy bármi, amit lapjaira írnak, valósággá válik, így érthető, hogy Capital B, a vadkapitalista méh miért akarja megszerezni a könyvet. Terve majdnem sikerrel jár, amikor is a kötet lapjai az utolsó pillanatban elszöknek előle és öt, könyvekbe zárt világban bújnak el. A főgonosz hőseinket használja fel a lapok megszerzésére, gyakorlatilag kiszervezi nekik a munkát. Yookának és Laylee-nek ezt az öt világot kell felfedeznie és 300 lapot kell összegyűjtenie, hogy újra teljes legyen a könyv. A sztori prológusa, a főszereplők és a főgonosz viszonya, sőt a főgonosz bemutatása is más, mint az eredetiben. Ez önmagában nem akkora probléma, a konfliktus változatlan és inkább az interakciók és párbeszédek, semmint a tényleges történet az, ami szórakoztató.
A készítők is tudták, hogy a játékmeneten lesz az igazi hangsúly, és ez egyértelműen meg is látszik az újrakiadáson. Minden probléma, amit anno felróttak a játéknak, itt orvosolva lett. Egyszer sem fordult elő, hogy a kamera ellenem dolgozott volna, vagy hogy Yooka nem azt csinálta volna, amit én akartam. Az eredetiben néha még egy egyszerű hídon való átkelés is nehézkes volt, az újrakiadásban viszont minden gördülékeny és hibátlan. A látvány, bár alapvetően ugyanaz maradt, részleteiben sokat fejlődött. A magasabb fps szám és a 4K-s textúrák megléte alapnak számít, viszont így is figyelemre méltóak az olyan részletek, mint a növények vagy a hó reakciója hőseinkre. Az animációk és effektek is megkapták a maguk ráncfelvarrását, így pedig még élvezetesebbé válik a platformerkedés.
Maga a játékmenet egyébként nem áll másból, mint az öt, egymástól érezhetően különböző világ bejárásából. A könyv lapjait különféle puzzle-ok során szerezhetjük meg, de van, amit versenyekért, zsetonokért vagy Rextro, a pixel T-Rex játékainak teljesítéséért kapunk, de levadászhatjuk a könyvet író öt szellemírót is (mindegyik elkapásához más és más stratégia kell). Sőt lesznek olyan időre menő feladványok is, amelyek alaposan meg fogják izzasztani a 100%-os teljesítésre hajtó játékosokat.
Az újítások és változtatások között viszont lesz megosztó is. Lényegében a prológus után egyből megkapjuk az összes képességet, extra mozdulatot és trükköt. Ezeket az eredeti játékban világról világra haladva tudtuk csak kioldani a felszedhető pénzzel és tollakkal, ahogy az újabb és újabb világokat is a könyv lapjainak összeszedésével érhetjük el. Így viszont a tollak csak az életerőnk és energiánk fejlesztésére, valamint jelmezekre költhetők el, ami hasznos és jópofa, viszont szinte teljesen feleslegessé teszik Trowzert, a nadrágos kígyót. A pénzérméket is hasonlókra költhetjük el, valamint tonikokra, amelyek passzív módosítókként funkcionálnak. Ezekkel aztán alaposan megvariálhatjuk a játékmenetet, mivel vannak köztük igen komoly könnyítést és nehezítést tartalmazók is, pl. sebződünk, ha nagyobbat esünk, vagy további életerőpontjaink lesznek. A papírlapok továbbra is a világokat rejtő ajtókat nyitják, viszont most már sokkal többet tudunk összeszedni az egyes pályákon, miközben az ajtókhoz szükséges mennyiség nem változott. Konkrétan ha kimaxoljuk az első két szintet, akkor mehetünk is egyből a főboss, Capital B nyakára, ami jópofa lenne, ha a történet lekövetné vagy reagálna egy ilyen léptékű ugrásra.
Ez az átgondolatlannak ható változtatást leszámítva azt kell, hogy mondjam, hogy egy remek szórakozást nyújtó cím lett a Yooka-Replaylee, ami ha ilyen formában jelenik meg 2017-ben, akkor mára klasszikus lenne. Szinte kár, hogy most, több igen komoly, modern AAA-címmel a műfaj berkein belül, jelent csak meg, így jó eséllyel csupán a 2017-es verzióban csalódott játékosok számára lesz igazán jelentős a Yooka Replaylee. Viszont az alapok most már tökéletesek, itt az ideje egy folytatásnak is!
A Yooka-Replaylee 2025. október 9-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch 2-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.