A mai napig sokan a teljes Mario-franchise legjobb címeiként tartják számon Mario intergalaktikus kiruccanásait, és erre bizony meglehetősen jó okuk van. Az eredetileg 2007-ben Wii-re érkező első rész, majd a három évvel később kiadott folytatás nemcsak megalapozott annak a közel tökéletesre fejlesztett játékmenetnek, amivel a Super Mario Odyssey lőtte ki magát a műfaj csúcsára, hanem talán a legerőteljesebben mutatta be, hogy miben is igazán jó a Nintendo. Nincs Season Pass, nincs farmolás, nincsenek órákig tartó átvezetők, sem pedig lebilincselő történet, nincs valóságot überelő grafika, ahogyan nincs több száz négyzetkilométeres open world és nincsenek időhúzó fetch questek sem. Mi van helyette? Platformer játékmenet. És ennyi. Az viszont olyan sokszínű, olyan gondossággal megkomponált és olyan szórakoztató mindvégig, hogy a mai napig képes bármilyen korosztályt epizódonként alsó hangon 20-30 órára a képernyő elé szögezni. Mindezt pedig mostantól a Nintendo legújabb konzoljain is megtapasztalhatjuk.
Persze nem csak egy közönséges Switch portról van szó, ezúttal egy teljes értékű remastert kaptunk, ami játszi könnyedséggel pipálja ki a korunk jól megszokott ráncfelvarrásainak már-már kötelező jellegű elemeit. Magasabb felbontású textúrák, alaposan felújított átvezetők, a platform adottságaihoz szabott irányítás, sőt, ezúttal még egy assist mód is érkezett újdonságként, ami a legfiatalabb játékosoknak segíti az életét az életünk megduplázásával és a pálya széli kiesések eltörlésével. Illetve további újdonságként kibővítették Rosalina (a játék alapvető sztorijához mérten kategóriákkal komplexebb) háttértörténetét bemutató mesekönyvet, valamint a játékzenéket most már kedvünkre hallgathatjuk a menüből.
Mindez a gyakorlatban nem fog álleejtő újdonságokat hozni. A grafika tekintetében a magasabb felbontás (szerencsére stabil 60fps mellett) nyilván érezhető, ám ezen felül a korábbi verzióktól való vizuális eltérést szinte nagyítóval kell keresnünk – az árnyékok picit precízebbek lettek, a felhők másként festenek, és a textúrák távolabbról betöltenek, de azért ezek egyike sem olyan húzás, ami indokolja az árazást, főleg, hogy azért alapból egy majd két évtizeddel ezelőtt Wii címről beszélünk…
Az irányítást illetően már nagyobb különbségeket fogunk érezni. Az eredeti játékban még a Wii Nunchuk kontroller volt az egyik nagy gimmick, két kézzel gyűjtögethettük és lőhettük a csillagjainkat, az eredmény nem volt hibátlan, de mindenképpen adott egy speciális és egyedi csavart, vagy inkább intenzitást a platformerek világának. Ezúttal a Joy-Conok mozgásérzékelői kapják a főszerepet, melyek így 2025-ben senkit sem fognak hüledezésre késztetni az alapvető gyroscope-os funkciójukkal, viszont cserébe minden eddiginél precízebben és hatékonyabban irányíthatjuk kedvenc vízvezeték-szerelőnket.
A Super Mario Galaxy első részének alapsztorija a már jól megszokott „Peach hercegnőt elrabolták, Mario megmenti” felállással indul. Ezúttal egészen pontosan a Gomba Királyságban lébecolunk, ahol mindenki a hullócsillagokkal teli csillagfesztiválra készül, ám Bowser hirtelen megjelenik rettenthetetlen flottájával, és elrabolja Peachet kastélyostul. Mario megpróbál utána menni, de a mélybe zuhan. Egy kis bolygón tér magához, ahol találkozik Rosalinával, aki elmeséli neki, hogy Bowser a csillagok (Power Stars) erejével tervez létrehozni egy saját galaxist a világegyetem közepére. Innen pedig a feladatunk nem más, mint Power Starok gyűjtésével feltankolni Rosalina űrhajóját, és Peach nyomába eredni.
A pályák pedig ezúttal gyakorlatilag kisebb mikrokozmoszok, ahol mini bolygók gravitációs mezői közt ugrálva küzdhetjük el magunkat a célt jelentő csillagokig. A játékélmény legfontosabb alappillére pedig a gravitáció. Ahogyan a kisebb bolygókat körbejárhatjuk, a nagyobb ugrásainkhoz a bolygó görbületét használhatjuk, olykor átutazhatunk a bolygó magján, máskor pedig mintha csak egy nagy gömbbe lennénk bezárva, a bolygó belsejében harcolhatunk a goombák ellen, az tényleg egyszerűen tökéletes élmény volt 2007-ben, tökéletes élmény 2025-ben, és tökéletes élmény lesz 30 év múlva is.
A második rész történetileg még egyszerűbb, Rosalina helyét Lubba veszi át, és ezúttal a Starship Mario fedélzetéről navigálva próbáljuk majd megmenteni Peachet ugyancsak Bowser, és az ő saját készítésű galaxisának vonzásából. A játékmenet terén viszont sok szempontból sikerült rálicitálni az első részre: jó pár spéci új power-uppal lesz dolgunk (pl. a legendás Cloud és Rock Mario), és Yoshi hátára is felpattanhatunk.
Három béna döntés, vagy mondjuk úgy, hogy kihagyott ziccer mellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül. Először is, a játék bőven elbírt volna jóval több újdonságot. Rosalina mesekönyvének bővítése klassz, de pár új pálya, akár úgy, ahogyan a Kirby esetében a Star-Crossed Worldnél tapasztalhattuk kapóra jött volna. Persze nyilván ez nem valódi negatívum, mert minden jól sikerült játéknál ellőhetnénk, hogy örülnénk még némi tartalomnak. Ám ha mellétesszük az árazást, a játékonkénti 40 dolláros címkét, az így összességében eléggé lehangoló, hogy finoman fogalmazzunk. Végül pedig a co-op módot is érdemes lett volna újragondolni, a jelenlegi felállásban a második játékos nem tud önállóan mozogni, lényegében csupán annyira képes, hogy néha befagyaszthatja az ellenfeleket, ami még egy 5 évest sem képes lekötni.
Persze rengeteg pozitívumról nem esett még szó, de nem is lehet minden részletre kitérni. A bolygónként eltérő design, a megannyi különféle, önállóan keringő világ, a versenyek és spéci minijátékok, és a teljes kalandhoz hibátlanul passzoló zene… már pusztán a nyitány, ahogy felcsendül a játék jól ismert témája, és táncolva színre lép Mario, hogy végigsétáljunk a Gomba Királyságon, egyszerűen úgy tökéletes az egész, ahogy van. A frissen kiadott Super Mario Galaxy 1 & 2 tehát egy remek lehetőség mindenki számára, hogy új masinákon pótolhassa ezeket a klasszikusokat, de veterán rajongóként is bőven megérhet egy újabb végigjátszást. Csak hát ne lenne ilyen drága...
A Super Mario Galaxy 1 & 2 új kiadása Nintendo Switchen és Switch 2-n érhető el. A játékért köszönet a ConQuest csapatának!
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.