Terra Invicta teszt

Az elmúlt évszázadokban ezer és ezer módon elképzelte már az emberiség, mi történne akkor, ha nem csak az derülne ki, hogy az emberiség nincs egyedül az univerzumban, de egy idegen faj elkezdené meghódítani a Földet. A filmek, könyvek és játékok rengetege javarészt csak egy ilyen történés egy vagy kevéske aspektusára fókuszál, a Terra Invicta ugyanakkor azt tűzte ki céljául, hogy minden létező oldalról megvizsgálja a kérdést, sőt, az irányítást a játékos kezébe adja, miután egy idegen faj titokban egy törpebolygó erőforrásait kiaknázva megkezdte egy olyan flotta felépítését, melynek célja a Föld lerohanása. Csakhogy ezt senki sem akarja ölbe tett kézzel nézni, leginkább te nem - feltéve, ha készen állsz egy több száz órás küzdelemre, amely a Föld és a Naprendszer szinte minden fontosabb építőkockáját felhasználja.

A Terra Invicta műfaját tekintve így nem is skatulyázható be egyetlen fiókba: egyszerre grand strategy, az Xcomot idéző taktikai szerepjáték, űrszimulátor, valós- és körökre osztott stratégia, és bizonyos elemeiben 4X. Helyszíne az általunk ismert naprendszer és a játékidő egy tetemes részében az a Föld, amin mindennapjainkat töltjük, annak minden gondjával, nehézségeivel, és nemzetével. Szó szerint, a Terra Invicta ugyanakkor nem csak a saját bolygónkat szimulálja, de az összes közeli és valamennyire távoli égitestet is, melyeket idővel meg kell hódítani. Ez az idő elsősorban száz-kétszáz órában mérendő, és specifikus fázisokra oszlik.

A kampány eleje kizárólagosan a Földről, egész pontosan a játékos által irányított szervezetről és annak riválisairól szól: a cél ekkor egy olyan rendszer kiépítése, amely idővel át tudja venni az uralmat a teljes planéta felett, hogy annak - és a környező bolygóknak - erőforrásait a védekezésre, majd a támadásra fordítsa, az emberiség ugyanis nincs egyedül. Miután egy idegen hajó egy ép űrlénnyel a belsejében lezuhan, az emberiség számára egyértelművé válik, hogy nincsenek egyedül az univerzumban, de az továbbra is kérdéses, hogy félniük, vagy épp örülniük kell. Főleg a planéta több milliárd lakosa számára, az incidens ugyanis sokáig csak a háttérhatalmaknál és a világ vezető országainál üti meg az ingerküszöböt, a népesség többi része pedig éli tovább mindennapjait, így az elsődleges feladat ezzel kezdeni valamit.

Ez nem közvetlenül, hanem tanácsadókon, lényegében ügynökökön keresztül történik, akik bizonyos időközönként küldetésekre küldhetőek. A repertoár minden létező típust felvonultat: újságírótól kezdve tudósokon és befolyásos politikusokon át akár milliárdos playboyok is meggyőzhetők arról, hogy képességeiket bevetve próbálják meg a szervezet érdekeit képviselni. Az idegen fenyegetés legyőzésének alapját ők, és az általuk kivívott eredmények fektetik le, amely egy vagy akár több erős nemzet feletti irányítás megszerzésével jár. A kiválasztott nációt katonai, gazdasági, tudományos oldalról is lehet befolyásolni (vagy ezek mindegyikén), és nem csak évszázados konfliktusokat lehet megoldani ezáltal, de újakat is szítani: szövetségek szétverésével, háborúk kirobbantásával vagy azok lezárásával úgy lehet játszadozni a Föld országaival, mint egy mindenható... feltéve, ha ehhez rendelkezésre áll az apparátus és a kapacitás.

Ugyanakkor ugyanezt a célt a rivális frakciók is kitűzték maguknak, akik mind eltérő ideológiával rendelkeznek: az ellenállás a nemzetek szövetségében hisz; az "Első az emberiség" nem csak az űrlényeket akarja kiirtani, de azokat is, akik szimpatizálnak vele; a "Szolgálók" szerint pont az idegenek hozzák el a megoldást minden problémára; a "Protektorátus" azért küzd, hogy még az első puskalövés előtt megadja magát az emberiség; az "Akadémia" hiszi, hogy a tudományos együttműködés révén egy intergalaktikus szövetség alakítható ki; az "Iniciatíva" szeretné kihasználni a káoszt és a lehető legnagyobb vagyont felhalmozni; az Exodus-projekt Noé űrbárkáját akarja megépíteni, és elhagyni a naprendszert. Technokraták, autokraták, vallási fanatikusok, szuicid hajlamúak egyaránt azon ügyeskednek, hogy a saját képükre formálják a világot, amely komolyan vissza tudja vetni a globális védekezési és támadási lehetőségeket.

Ugyanis hiába szétszabdalt a bolygó, részt lehet venni közös kutatási projektekben, ki lehet jelölni a technológiai, szociológiai fejlődés irányát, azt, hogy az emberiség az elkövetkezendő évtizedekben hogy áll hozzá az űrkutatáshoz, a fejlesztésekhez, a tudományos áttörésekhez, a hadiiparhoz, vagy épp a világ térképének átrajzolásához. Az ehhez használható missziótípusokból egy tucatnál is több van: projektek szabotálása, ellopása, támogatása, puccskísérletek, merényletek, propaganda kampányok egyaránt kivitelezhetők, és az ezekhez választott ügynökök képessége, na meg a küldetésekre fordított erőforrások határozzák meg annak sikerét. Egy-egy misszió nem jár drasztikus következményekkel, tényleges és maradandó, mélyreható változások csak több játékbeli év, akár száznál is több valós idő felhasználásával érhető el, és csak ezt követően, irreális mennyiségű idő feláldozását követően derül ki, hogy egyáltalán volt-e foganatja, van-e esély továbblépni a következő fázisra, vagy marad a teljes újrakezdés nulláról.

Ez a politikai csatatér ugyanis csak a kampány egy hatalmas játékidőt felemésztő, mégis elenyésző része, amely megalapoz az űrlényekkel szembeni konfliktus tényleges kivitelezésének, elsősorban a kutatásnak. Ennek során egy nyomasztóan komplex technológiai fa állomásait lehet kifejleszteni, melyek elsősorban az űrben való végleges megtelepedést és az ott található erőforrások kiaknázását igyekeznek megvalósítani. Több tucat különböző technológiai áttörés érhető el, melyek lehetővé teszik a naprendszer meghódítását, a Terra Invicta pedig itt is maximálisan igyekszik a hiteles, tudományos alapoknál maradni (legalábbis az első szakaszokban), elsősorban olyan technológiákat vonultatva fel, melyeknek van valós gyökere. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy az űr meghódítása pont annyira lassú és körülményes, mint az ezt megelőző politikai csatározások. Az olyan alapvető erőforrások biztosítása, mint a víz, a hajtómű üzemanyag, valamint ezek utánpótlásának biztosítása óriási akadályt jelent, nem beszélve a newtoni fizika nehézségeinek leküzdéséről.

Az űrgazdaság kialakítása így alapvetően nem is az erőforrásokban szűkölködő Földön, hanem a naprendszer egyéb bolygóin történik, amelyek meghódításukat követően folyamatosan üzemelő bányákként és előőrsökként ontják magukból az erőforrásokat, a tudományos fejlesztéseket, amely idővel elkerülhetetlen háborúba torkollik, amit két fronton kell megvívni. Az invázió alatt álló Földön, hagyományos hadviselést folytatva, gyalogos- és gépesített seregekkel, kontinenseken és országokon át, valamint a bolygón kívül, űrflottákkal, erődítményekkel, és persze olyan kutatóhajókkal, akik idővel elvezetnek a betolakodók őshazájához, hogy egyszer és mindenkorra pont kerüljön a konfliktus végére.

Mindez viszont csak egy borzasztóan leegyszerűsített kivonata mindannak, amit a Terra Invicta kínál, amit túlzás nélkül minden idők talán legkomplexebb videójátékának lehet nevezni. Ez pedig nem csak lenyűgöző, de egyben végtelenül nyomasztó is: olyan időbefektetést és elkötelezettséget követel meg, amit nem tud maradéktalanul honorálni, hiszen akár félszáz óra is eltelhet, mire kiderül, hogy sikerült egy nyerhetetlen helyzetbe lavíroznia magát az embernek, és kezdhet mindent elölről. Az idáig vezető út pedig olyan, egymással a lehető legszorosabb kapcsolatot ápoló rendszerek hálójával van kikövezve, amit csak a lehető legfelületesebben mutat be, inkább csak az alapvető irányítást és koncepciókat magyarázva el, sem mint azt, hogy hogyan is kell ezeket használni valójában, és mit is kell ténylegesen csinálni. Ennek fényében igazából totálisan másodlagos az, hogy borzasztóan fapados, idejétmúlt a tálalása, főleg, mert sem a műfaja, sem ő maga nem erről szól. Átlagos emberi fogyasztásra mindezek miatt alkalmatlan: azok viszont, akik túl tudnak jutni látszólag leküzdhetetlen akadályain, egy olyan élményben részesülnek, mint előtte még soha.

A Terra Invicta 2026. január 5-én jelent meg, kizárólag PC-re. A kódot a játék kiadója, a Hooded Horse biztosította - köszönjük!