Crime Scene Investigation: 3 Dimensions of Murder

  • Írta: Chocho
  • 2006. március 26.
Link másolása
A tévésorozatok manapság reneszánszukat élik. Dollármilliós üzletté váltak, melyeket a hatalmas TV társaságok egymás elleni háborújában első számú fegyverként vetnek be. Ez persze nekünk, rajongó chips-zabálóknak csak jó, hisz így mindig van valamilyen indokunk arra, hogy ne menjünk el a barátainkkal a hót unalmas bulijaikra, esetleg hogy ne kelljen állandóan, mondhatni robotszerűen teljesítenünk házastársi kötelességeinket...
Kis hazánk persze nyugatnak mindig az örök kelet kategóriáját képzi majd, mostanság mégis kezdünk felzárkózni e tekintetben a nagyok közé. Különösképpen igaz ez az egymást minden áron túllicitálni kívánó kereskedelmi csatornákra. Némelyek kifejezetten erre a stílusra specializálták magukat, és őszinte örömömre nem is fukarkodnak ránk szórni tengerentúli portékájukat. Az itthon is egyik legsikeresebb sorozat, a Helyszínelők pl. különösen kedvencem. Minden egyes részre jut valami meglepő, valami misztikus, és bár tény, hogy számtalan bőrt lehúztak már róla (Miami, New York, és ki tudja, mifélék vannak még előkészületben…), mégis megmaradt a varázsa, pláne, hogy mindegyik mellékág más miatt hangulatot hordoz a merőben eltérő helyszínek miatt. Erre jó ideje felfigyeltek már a játékkiadó óriáscégek is. Ma már nem akkora poén filmekből játékot csinálni. Miért ne készítsünk sorozatokból? És igen, a Helyszínelők erre tökéletes próbálkozás volt, hisz megadatott benne minden, amivel monitorra lehetett ültetni. A játék stílus pedig szinte úgy nyújtotta magát csillogó tálcáján, mint Paris herceg az aranyalmát drága Afroditéjének: nyomozós kalandjáték lett belőle. A lé ömlött is, így hamarjában előrukkoltak a közvetlen folytatással, majd az első számú sorozati mellékágat alapjául vevő CSI: Miami is napvilágot látott. Most pedig elérkezett az idő arra, hogy visszatérjünk a gyökerekhez (azaz a kezdetet jelentő las vegas-i szériához). Lássuk, mit tett le az asztalra a Teltale Games!



Tévézsaruk

Sorozatot játékba adaptálni hálás téma. Megvan a kezdő lökés, a jól bejáratott név, és a filmekkel ellentétben itt igenis lehetőség van újat nyújtani. Éppen ezért lepett meg első pillanatra, hogy ezt az opciót mily kegyetlen módon hagyták kihasználatlanul a fejlesztők. Be kell valljam férfiasan, az első három CSI játék kimaradt az életemből, és bár tudhattam volna, mire számítsak, kicsit csalódásként ért, hogy eseményeink semmilyen szállal nem kapcsolódnak a sorozathoz. Újonc (és persze névtelen/arctalan) nyomozót alakítunk, akit a központ jelöl ki Grisom jól bevált csapatának új tagjává. Vagyis akármilyen jó ügyeket is kapunk esély sincs rá, hogy ezeket valahogy összefüggésbe hozhassuk a sorozattal. Mert jóknak bizony elég jók lettek. Nem is a minőségükkel akad a probléma, hanem a mennyiségükkel. Mindössze öt darab van belőlük az egész játékban, és így a végigjátszási idő nem több 10-12 óránál. Egy profi kalandornak meg még talán ennyire sincs szüksége. A Teltale bizoyára tisztában volt ezzel, mert megpróbálták az újrajátszhatósági értéket növelni, de nem mondhatnám, hogy túl nagy sikerrel. Minden ügyben kapunk egy társat magunk mellé a sorozatból. Warrick nyitja a mezőnyt, utána Rick jön, őt követi a csini Sarah, majd az újonc Greg visz minket egy jó kis sátorozásra, és végül magát az überászt, Grist is lehetőségünk lesz táncba vinni. Mindegyik társunk hajlandó segíteni nekünk, amennyiben megkérjük erre, de minden egyes válasszal rontjuk a végső értékelésünket. Ezzel a kis húzással szerették volna növelni a játékidőt a srácok, de mint már mondtam, nem hiszem, hogy ez a jövőben sikert arat majd. Van ugyan még három nehézségi szintünk is, de akárcsak az értékelés, ez is értelmét veszti az első végigjátszás után. Összességében tehát ki lehet jelenteni, hogy a CSI 3 egyszeri szórakozás, igaz, annak nem utolsó.



A játékmenetről

Nem mondhatnám, hogy ezt a bekezdést nem lehet lerövidíteni, hisz a játékmenet az összes ügy esetében így néz ki: Grisom kiosztja nekünk az esetet, kirobogunk a helyszínre, összeszedjük a nyomokat, megvizsgáljuk a hullát, kapunk három gyanúsítottat, egyenként kihallgatjuk őket, majd az összeállított képből letartóztatjuk a bűnöst. A nyomok három jól elkülönített típusba sorolhatók: dokumentumok és fényképek, tárgyak, személyes nyomok. A nevük szerintem mindent elárul, nem is részletezném őket. Helyszíneink megfelelően változatosak. Az ügyek szinte minden alkalommal eltérő és érdekes körülmények között kaptak helyet, így azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy unalmasak lennének. Van viszont négy állandó helyszínünk a játékban. Az első a labor. Ez lesz a szentélyünk, minden egyes berendezése létfontosságú. A kémiai analizálóval bármily nemű porról vagy folyadékról részletes tájékoztatást nyerhetünk, a DNS vizsgáló az ondó és vérnyomok összehasonlításában lesz segítségünkre, a nyommeghatározó számítógép hang- és képanyag, keréknyom, valamint újlenyomat azonosításra szolgál, a mikroszkóp alatt összehasonlíthatjuk a golyók lenyomatait, a vizsgálóasztalon pedig összerakhatjuk a széttépett fényképeket, vagy összeszerelhetünk fegyvereket. Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy mindegyiket fogjuk használni kalandjaink során. Sőt! A jó helyszínelő tudja, milyen fontos, hogy ne hagyjuk kihűlni a nyomot, így néhány esetnél magunkkal vihetjük a laboratórium mozgó, terepjáró külsejű változatát is. Második legfontosabb helyszínünk a boncterem, ahol a Doki minden egyes alkalommal közli velünk a halál beálltának idejét, és azt, hogy miféle eszközzel oltották ki az asztalon heverésző delikvens életét. Utolsónk a felsorolásban az igazgató, Brass irodája. Tőle kapjuk meg az engedélyt a kihallgatásra, házkutatásra, és –végső esetben- a letartóztatásra. A szemfülesek most bizonyára értetlenül állnak a fentebb említett „négy állandó helyszín" miatt, hisz ez akárhogy is számoljuk, csak három. A negyedik nem más, mint a kihallgató szoba, de ez némiképp kakukktojás, mert csak akkor jöhetünk ide, ha már van kit kihallgatni. Szomorú hiba egyébként a játékban, hogy legyenek bármilyen izgalmasak és jól kitaláltak az ügyek, mindig él rájuk a „leggyanútlanabb a bűnös" elv. Ergo hiába szól minden bizonyíték az első kihallgatott ellen, periódikusan az utolsó behívott az, aki rossz fát tett a tűzre. Az első két ügynél még elmegy, de az utolsó összefonó szálnál már elvártam volna egy kis meglepetést.



A gyilkosság három dimenziója

Eddig szándékosan nem említettem a legnagyobb játékmenet béli újítást. Úgy gondoltam, jobb, ha erről külön bekezdést nyitok, mert bár tény, hogy emiatt kapta a címét a játék, mégsem hiszem, hogy sok értelme lett volna a játékmenet fejezetben taglalni. Történetesen az új, 3D-s motorról van szó. Az elsőző SCI játékok mind 2D-s, előre renderelt animációkkal operáló programok voltak. Emiatt minden egyes újlenyomatot, rejtett tárgyat, úgy kellett eldugni a helyszíneken, hogy azt észre lehessen venni két dimenzióban. Nos ez már a múlté, mert az új engine-nek köszönhetőn a legelvetemültebb helyekre is eldughattak nyomokat. Ez így jól hangzik persze, de a kivitelezéssel akadtak gondok. A hátterek nagyon szépek és részletesek, legtöbbjük render minőségű, csodaszép textúrákkal és effektekkel van felvértezve. Ezzel semmi baj tehát. De a karakterek egész egyszerűen borzalmasak. Otromba, baltával faragott testtel és arccal rendelkeznek, mimikájuk pedig annyira irritálóan irreális, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná a képet. De csak azt, a hangot semmiképp, mert ha valami igazán erőssége a CSI-nak, hát ez az. A filmből átvett sejtelmes zenei aláfestés és a színészek eredeti hangja, valamint személyiségükhöz tartozó szövegeik szimplán remekek. Hasonlóan jók az új helyszínek első látogatásakor megjelenő, a sorozatból átvett videó bejátszások Las Vegas-ról. Nagyon hangulatosak, igazi Helyszínelők érzést kölcsönöznek a programnak.



Summa-summarum

Most, így a végén nem igazán tudom eldönteni, hogy értékeljem a Tatale-zes srácok munkáját. Egyik végett ott van a nagyszerű hangulat és a pompás ügyek, másikon viszont a csúnya grafika, és a tény, hogy a program még nehéz fokozaton sem nyújt elég kihívást. Arról már nem is szólva, hogy valamiért a játék töltésekor néha a hangok előbb lesznek indíthatóak, mint a képek, és ez sok alkalommal okoz visszhangot.

A CSI: 3 dimensions of murder nem rossz játék, pláne az ilyen kalandjáték-szegény időszakban, de messze még a megváltás. Ha kijavítják a hibákat, a következő rész igazi sikervárományos lehet majd, de addig ez csak egy erős közepes. Helyszínelők rajongóknak mindenesetre erősen ajánlott!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...