Alpine Ski Racing 2007

  • Írta: Daks
  • 1970. január 1.
Első ízben ismerkedünk az RTL-Skijumping, az Alpine Skiing és a Torino 2006 játékok fejlesztőjének, a 49 Games-nek a munkásságával. A nagy januári uborkaszezon esedékessé tette, hogy olyan játékokról is cikkezzünk, amire a Gamekapocs hét éves fennállása alatt nem volt példa – ez esetben az Alpine Ski Racing 2007-et vesszük górcső alá.
A téli sportok szerelmesei minden bizonnyal találkoztak már Bode Miller és Hermann Maier nevével. Ők olyanok, mint Forma 1-ben a Schumacher, vagy mint gördeszkában a Tony Hawk. Az amerikai és osztrák sí-szupersztár páros adta nevét a Jowood, az RTL Playtainment és a 49 Games új játékához, az Alpine Ski Racing 2007-hez, bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minőségi anyag született volna.


A játékban többek közt a fenti két fiatalember párharcát élhetjük át, de azért a többi neves (vagy kevésbé neves) versenyző bőrébe is belebújhatunk. Összesen hat versenyszámban tehetjük próbára magunkat, melyek nem mások, mint a Downhill, a Speed Downhill, a Slalom, a Giant Slalom, a Super-G és a Black Piste. Ezen számokon belül a Junior, a Pro és az Amateur liga legnagyobb versenyzői kaptak szerepet a játékban, olyanokkal az élen, mint Peter Müller, Istvan Petrovich, Sepp Seeberger, vagy Goran Vladovic. Velük 16 helyszín 38 pályáján síelhetünk, a felhozatalban pedig benne vannak személyes kedvenceim, Aspen, Beaver Creek és Kitzbühel is.


Illik először is szemügyre venni a játékmódokat. A Quickstart gombra rábökve egy sima, alapbeállítású versenyben vehetünk részt, de mivel nincsen tétje a dolognak, itt nem edződnek a versenyzők, és díjat se kapunk. A Practice mód már kicsit izgalmasabb, itt ugyanis olyannyira testre szabhatunk mindent az edzéshez, hogy nem csak az időjárást, de még a hó minőségét és a szélerősséget is bekalibrálhatjuk bátorságunknak és képességeinknek megfelelően. Arcade módban egy self-created síelővel indulhatunk el a saját magunk által megalkotott virtuális bajnokságban, Career-ben pedig egy szabadon választott sportoló életének irányítását vehetjük át. Itt akár a Junior kupából is feltornászhatjuk magunkat a profik közé, mindeközben saját edzőt is fogadhatunk, a versenyekből befolyt pénzen pedig új, márkás felszereléseket vásárolhatunk. Az utolsó, Multiplayer módban értelemszerűen egy gépen, vagy LAN-on, esetleg interneten játszhatunk barátaink ellen, ahol az időeredmények megdöntéséért folyik a verseny.


A menüben még van egy apró gomb, a Challenges. Itt számon tarthatjuk, hogy milyen, előre megszabott, kiugró eredményeket értünk el, mint például hibátlan csúszás, aranyéremszerzés, medálszerzés, vagy rekorddöntés. Ha teljesítettünk egy Challenge-t, akkor a boltban új felszerelések és sílécek jelennek meg.


A játékmenet teljesen átlagosnak mondható, nincs benne semmi kiugró, amiről hosszabban érdemes lenne beszélni. A menüben választhatjuk ki a versenyeket, figyelhetjük a teljesítményünket, a pályán pedig csak a minél jobb időeredményre kell törekednünk. Nem könnyű viszont síelni. A stílus kezdő játékosainak, mint például amilyenek a Gamekapocs munkatársai is, sok gyakorlás kell, mire elismerésre alkalmas időt tudnak csúszni. A játék nem kifejezetten arcade stílusú, így elég nehéz irányítani a karaktert. Ez valahol jó is, hiszen ki akarná magát becsapni azzal, hogy egy mindenre gombnyomásra azonnal engedelmeskedő, a fizika törvényeinek ellentmondó síléccel ér el eredményt?


A verseny közben két sportkommentátor értékeli a cselekedeteinket, de ők többnyire rendkívül negatívok, és ezt a hozzáállásukat a játékosra is ráragasztják. A hangok egész jók lettek, a sílécek alatt ropog a hó, a közönség pedig aktívan használja nem csak kezét, de száját is. A zene valami eszméletlen pocsék lett, a 80-as évek C64 játékait idézi hangszerelésével és egyhangú gépi effektjeivel.


A grafikát aktívan dicsérték a fejlesztők, de azért mi már nem vagyunk ennyire elájulva tőle. A környék egyhangú, a havas területeket (a Lost Planet képi világát látva) sokkal szebben is meg lehet csinálni, és nem csak tört-fehér textúra létezik ám a világon! A versenyzők amúgy szépen néznek ki, fejenként 10000 poligonból állnak, a ruhájukra varrt szponzori logók pedig szép élesen látszanak – nem véletlenül. A vérszegény megjelenítéshez gyenge gép is kell, ami végül is jó, mert így egy 1 GHz-es Pentium-on is eldöcög a cucc, ha van legalább 256 MB memóriája és egy 32 MB-s DX9 videókártyája. Jó pont a fejlesztőknek, hogy a motor támogatja a 16:9-et is - ez igazán kellemes meglepetés volt.


Az Alpine Ski Racing 2007 nem egy nagy cucc, sokkal többet vártunk tőle. A versenymódok mellett élvezetes még a Free Ride, de még a fekete pályán való lesiklás sem pótolja azt a hangulatot, mint amikor a haverokkal egy egész hetet töltünk a Kékesen vagy Donovalyban. Az egész vérszegény és egyhangú, még azt is megkérdőjelezem, hogy a sportágat versenyszinten kedvelők látnak-e benne elég kakaót ahhoz, hogy aktívan lekösse őket. Nem érdemel magas pontszámot!
2.
Yanez
Hé Daks! Nagyon öreg lehetsz te már, ha ezt a tesztet 1970-ben írtad. XD
1.
DON GONDOCS
Azért egész szórakoztató játék volt ez lehetőségekhez képest, legalább volt benne egy bizonyos szintű kihívás.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...