Guild Wars: Ascalon kísértetei - könyvajánló

  • Írta: zoenn
  • 2012. október 26.
  • ascalon kísértetei, cooltúra, guild wars 2, Könyv
Ha egy király a tűzzel játszik, egyhamar megégeti magát. A Gyiloktűz viszont túllő a célon: nem csupán a charrok hordáit perzseli fel, hanem az uralkodó saját embereit is. Évszázadokkal később a csata színhelyén azóta kísértetetek tanyáznak, ám a kalandozók egy csoportja mégis bemerészkedik erre az elátkozott helyre.

A nagysikerű Guild Wars 2 megjelenése kapcsán a PlayON kiadta a Matt Forbeck és Jeff Grubb nevével fémjelzett fantasy regényt, mely szintén a közkedvelt MMO világában játszódik. Írott formában is visszatérhetünk Tyria birodalmába, ha meguntuk volna az online játékot, vagy éppen egy színvonalas történetre vágyunk a hideg őszi estéken. Talán elfogadott szokás lesz kishazánkban, hogy egyre több videojáték ihletésű kötet lát napvilágot – kereslet van rá, elvégre az Assassin’s Creed-regények máig a Libri sikerlistájának élén tanyáznak. Megannyi kidolgozott és terebélyes múltra visszatekintő fantáziavilág kerül porondra a könyvesboltokban is, szerencsére az ArenaNet nagy műgonddal megalkotott Tyriája kellően érdekes ahhoz, hogy ebben a mezőnyben is megállja a helyét. 


Előjáróban leszögezhetjük, hogy az Ascalon kísértetei nem a szüksége rossz, nem üres marketinganyag, ami a Guild Wars 2-re hívja fel a figyelmet - nem holmi ponyva, amit ha elolvasunk, félredobunk, vagy továbbadunk. Bőven megállja a helyét olyan írók felhozatalával szemben is, akiket – ki tudja hányszor – a műfaj mestereinek kiáltottak ki (szia, Salvatore). A kötet minősége csupán a kötelező szintet hozza, ami nem feltétlen baj egy új sorozat bevezetésénél: puhakötés, viszonylag kis méret – egyedüli extra a könyv címének dombornyomása. A szerzők nem ma kezdték a szakmát: Matt Forbeck 1989 óta dolgozik főállásban a játékiparban – kártya- és táblás játékokat tervezett, s hozzájuk kapcsolódó regényeket tett le az asztalra, de több videojáték sztorijáért is ő felel – példának okért a Deadlandséért. Jeff Grubb a Forgotten Realms-világ kialakításában játszott kulcsfontosságú szerepet, ám neki köszönhetjük a Starcraft: Tűzkeresztség és a World of Warcraft: Az utolsó őrző hazánkban is elérhető köteit. Specialisták, nem vitás. 


A történet nincs túlbonyolítva: igazi high-fantasy eposz, vérbő akcióval, kellő drámaisággal és csipetnyi humorral övezve. 250 évvel ezelőtt Adelbern király nagy kétségbeesésében felperzselte országát a Gyiloktűzzel, ám az emberek és a charrok közti háborúban mindkét fél elpusztult (úgy látszik, nem figyelt a frendly fire-re). A füstölgő hullák közt az ascaloniak életre keltek, királyuk haragja kísértetté változtatta őket, az örökkévalóság átkára kárhoztatva. A valaha virágzó birodalom mára szellemjárta helyé vált, a leszármazottak menedéket találtak Krytában, ám azt minden oldalról ostromolják. Jennah királynő hisz abban, hogy az emberi faj megmenekülhet, ám ehhez egyességre kell jutniuk a gyűlölt charrokkal. A szarvas bestiák csak akkor ássák el a csatabárdot, ha legnagyobb becsben tartott kincsük, a Kán-Úr Karma előkerül Ascalon démoni romjai közül. Minden a kalandozókra hárul, ám ők sem a lelki tisztaságukról híresek: saját béklyóikkal is meg kell küzdeniük, miközben az ereklyét próbálják visszaszerezni az élőholt király csontos ujja közül. Persze a béke gondolatától sem mindenki repdes örömében és az őssárkányok sem tudnak tovább aludni a fülsiketítő csatazajoktól. 


Így olvasva nem tűnik valami nagy durranásnak – sokkal inkább konvergál az MMO egyik küldetésére a sok közül. Itt jön képbe a médium sajátossága, mégpedig a nagy műgonddal megalkotott történetmesélés. A fogyasztható karaktereknek hála soha nem fogunk ásítani unalmunkban. Mindközül kiemelkedik Dougal Keane – a nevén nevezett főszereplő, aki köré bár soha nem épül kultusz a rajongók közt, mégis kellően érdekes arc ahhoz, hogy megkedveljük, ami már alapból egy nap piros pont a 366 oldalra hízott kötet mellett. A fickó egyszer már élve hagyta el Ascalon földjét – ez nagy szó, az meg pláne, hogy nem egy kimondott pozitív hős, hanem egy minden hájjal megkent gazember. Ha nem játszottál a játékkal, akkor is tisztában leszel az alapokkal, Tyria világa ugyanis egykettőre beszippant. Főleg, hogy ködösítések nélkül épül fel a cselekmény, nem hozsannázunk sokat a múlton – mindenkinek egyértelmű célja van, a narratíva repül előre, a csetepaték egymás sarkát tapossák. Nem kell a kertelés és a sok időhúzásnak szánt sablon; a járható útra pedig ráleltek, így egy percre sem tesszük le a regényt. 


A Guild Wars-játékokat ismerők pedig elismerően csettintenek majd örömükben, hiszen egy új arcát ismerhetik meg annak a világnak, melynek már aktív részesei évek, netán hónapok óta. Ascalon eredettörténetével kerülhetünk tisztába az első fejezetekben, s megalapozza a hangulatot, míg el nem jutunk a kötet magvát adó konfliktusig. Nem kell megijedni, ha nem vágjuk perfektül a hátteret, hiszen az első lapokon találunk egy pontos kronológiát, míg a fontosabb helységnevek eredeti – a játékban megtalálható – megfelelőjét a könyv végén. Az írók nem viszik túlzásba a helyszínek leírásait, inkább a delejes párbeszédekre helyezkedtek be, amikből tökéletesen átjön a résztvevők fajára jellemző élc. A sylvarik nem tartják titokban, hogy kötődnek az organikus dolgokhoz, az asurák pöttömségüket nagyszájúságukkal kompenzálják, míg a norn barátaink olykor esztelenül rohannak bele a képtelen helyzetekbe, de charrok sem azok a lelketlen bestiák, aminek a szeráfok, azaz az emberek beállítják. Bevallom, kedveltem a szereplőket, még akkor is, ha némi árnyaltság azért érezhető rajtuk. A sodró lendület persze mindenért kárpótolt. 


Az Ascalon kísérteteinek legnagyobb erénye mégis az, hogy túllép a megszokott sablonokon, hiszen orkok és tündék nélkül is lehet markáns fantasyt írni. A regényt végigolvasva maradandó nyomokat nem hagy bennünk, de a vele töltött időt semmiképpen sem érezzük időpocsékolásnak – mindvégig jól szórakozunk rajta. A veterán szerzőknek hála, a sárkány nem harap a saját farkába, a történet letisztult és logikai hibáktól mentes, ami már nagy szónak és ritkaságnak számít a műfaj posványában. Sziklai István fordításába nem lehet belekötni, remek kifejezéseket talált az idegen nyelvű tulajdonneveknek. Jó hír, hogy a folytatás már a boltokban van A Végzet Pereme címmel, szintén nem kispályás tollnok (J. Robert King) tolmácsolásában. Hamarosan visszatérünk arra is.

12.
renibaba15
szisztok it lehet nézni filmet vagy csak bemutatják ??
11.
giga321
#10: Ma fejeztem be a 3. részt az éhezők viadaláról holnap azonnal elkezdem az Ascalon kísérteteit úgy is szünet van szerintem kifogom tudni olvasni mind a 2 gw könyvet.
10.
Harkat
#1: Gyorsan olvasd el a másik könyvet, A végzet peremén-t és írj arról :D Arra is kíváncsi volnék milyen lett, mert azt tervezem beszerezni valamikor, feltéve ha megéri.
8.
Tywin Wrex
A karácsonyfa alatt szívesen látnám, miközben a Gw2-t épp telepíti a gépem, közben bejglit eszek, közben olvasom a könyvet xD
7.
koffein
Pont most olvasom én is. Nagyon pörgös és izgalmas kis könyv.
6.
mephi
#5: Olvastam mindkét könyvet, ez is jó, szóval a helyedbe mindkettőnek adnék esélyt, ha már játszol a játékkal :)
Ebben a könyvben is sok utalás van Tyria történelmére, pár dolgot leírnak, amit lehet már tudsz, de az is lehet, hogy újabb ismeretekkel gazdagodsz.
5.
markoci555
el szeretném olvasni, ha már játszok vele :)
4.
Mr. Wagner
Ha ezt nem is, de a Végzet Peremét biztos el fogom olvasni, mert a tagjai elég intenzíven jelen vannak a GW2-ben, viszont csak árnyaltan utalnak a múltban történtekre. De már csak Rytlock miatt is megérné kézbe venni. :D
3.
giga321
#2: Èn láttam a libriben. Valami tündevér vagy mi.
2.
vuliem
#1: http://cdn.memegenerator.net/instances/400x/29068384.jpg O.O
1.
giga321
NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

Az Éhezők Viadala után EZT akartam volna bemutatni :D Azt hittem ti a Witcher könyv 3. részét fogjátok. Már megint megelőztetek nem hiszem el:D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...