Hajsza a győzelemért - filmkritika

  • Írta: InGen
  • 2013. október 7.
  • cooltúra, forma 1, hajsza a győzelemért, mozi
A legendás párharc Niki Lauda és James Hunt között. Amikor még nem a technika és a szabályok uralták a Forma 1-et, és amikor minden pilóta tudta: ha autóba ül, elég nagy eséllyel meghalhat a futam végére.

Manapság már szinte csak akkor érdekes egy-egy Forma 1-es szezon, ha a Pirelli szándékosan rossz gumikat készít, vagy valamilyen furcsa oknál fogva kiderül, hogy a Mercedes csapat többet tudott tesztelni, mint a többiek. Mint a legtöbb sport, idővel a Forma 1 is túlszabályozottá, túlságosan megkötötté vált, ahol minden autó egyforma, minden gumi ugyanolyan, ahol az elektronika teszi biztonságossá a tempós autózást, és ahol minden nagyon, de nagyon drága. Éppen ezért ma már az autóversenyző nem az a keményarc, aki a halállal és a technikával dacolva áll ki a rajtrácsra, és aki a versenyek izgalmait fékevesztetten bulikon, csajokkal körbevéve heveri ki – legalábbis nem publikusan.


A pilóták ma már nem többek, mint pr-esek egy-egy nagyvállalat marketingrészlegén, elsődleges feladatuk, hogy vidáman mosolyogjanak a Red Bull logóval ellátott baseball sapkában, a reklámértékük pedig nyilván annál nagyobb, minél előrébb végeznek. Nem csoda  hát, hogy egyre többen csalódnak a Forma 1-ben. Mintha elszállt volna a korábbi időszakok érdekessége, csillogása, elemi erejű izgalma. Kétségtelen, hogy a Forma 1 sokkal biztonságosabb, és sokkal gyorsabb, mint bármikor korábban, de mintha csak egy szintetizált, leszűrt mása lenne egykori önmagának, ami legalábbis jóval kevésbé élvezhető azok számára, akik átéltek akár olyan küzdelmeket, mint a Schumacher – Hill, vagy éppen Schumacher – Hakkinen, hogy ne menjünk vissza olyan nagyon-nagyon régre.


Azok pedig nem is tudom, mit gondolhatnak, akik már a megfelelő korban voltak ahhoz, hogy a ’70-es években átéljék a Forma 1 legendás párharcát Niki Lauda és James Hunt között. Egy olyan időszakban, amikor a biztonság még nagyon gyerekcipőben járt ebben a sportban, és amikor egy szezonban garantáltan meghalt legalább egy pilóta. Amikor az autókkal még rendesen, férfimódra kellett küzdeni, hiszen minimális elektronika mellett, manuális váltókkal, tényleg vezetni kellett ezeket a szörnyetegeket. Amikor még igazi V12-es motorok lapultak a járgányok hasában, és nem szóba sem kerültek olyan szavak, mint hogy környezetbarátság. S persze nem szabad elfelejteni, hogy a szabályok közel sem kötötték meg ennyire a tervezők kezét: elég csak megnézni az egészen elmebeteg, hatkerekű Tyrell autót.


Ebben az időszakban feszült egymásnak két teljesen ellentétes karakter, akik pusztán abban hasonlítottak egymásra, hogy iszonyatosan gyorsak voltak a pályán. Niki Lauda, egy neves osztrák üzletember fia, igazi gazdag gyerek, aki azonban úgy érzi, nem szeretne ősei nyomdokaiba lépni a családi cégbirodalomban. Helyette inkább az autóversenyzés irányába fordul, még ha ez azt is jelenti, hogy a családja teljesen hátat fordít neki. Egy rendkívül intelligens pilóta, aki nem csak mélyen érti a sport technikai részleteit, de mindent pontosan előre kalkulál, higgadtan mérlegeli a helyzetet, és csöppet sem vágyik a Forma 1-gyel járó sztárságra. Vele szemben a brit James Hunt olyan figura, aki manapság már gyakorlatilag nem létezhetne ebben a sportban. Igazi playboy, akinek az izgalom és az adrenalin számít, és aki a verseny után a bokszutcában az autójára kiülve két csinos lány társaságában egy cigivel vezeti le a futam izgalmait.


Kettejük párharcát a mozivásznon Ron Howard rendező vezényli le, valami egészen mesteri módon. Számítottam rá, hogy a Hajsza a győzelemért jó film lesz, de arra nem, hogy ennyire. Gyakorlatilag nincs benne egy perc, de még egyetlen másodperc sem, amikor unatkoztam volna, vagy elkalandoztak volna a gondolataim. Egészen elképesztően feszesen, a legfontosabb dolgokra, a legnagyobb pillanatokra kitérve halad előre a film úgy, hogy közben van idő kibontani a két karaktert. Amit Peter Morgan forgatókönyvíró elért, nem mindennapi. Rivalizálásról van szó, ám ezúttal nincs jó és gonosz: két teljesen különböző karakter van, és mindkettőt lehet szeretni valamiért. A film pedig úgy halad végig, hogy legbelül bárkinek is drukkoljunk, elégedetten fogunk felállni a székből, ezt pedig elég nehéz feladat lehetett elérni.


Aztán persze bekövetkezik az, amiről mindenki tudja, hogy be fog következni: Niki Lauda hatalmas balesete. Nagyon érdekes, hogyan építkezik erre a film. Aki beül moziba, valószínűleg tudja, mi történt. Várja, hogy mikor fog végre bekövetkezni, és talán pont ettől válik az egész annyira izgalmassá. Tudjuk, hogy jönni fog, és összeszorított farpofával ülünk, mert nem akarjuk, és nem is tudjuk elképzelni, hogy ezzel a saját képességeit és határait pontosan ismerő, kockázatokat csak az elfogadható mértékig vállaló fiatalemberrel ilyen történhet. Szinte azt reméljük, hogy nem is fog bekövetkezni, hogy a valóság csak egy jól kitalált fikció volt, és majd most a film megmutatja nekünk, hogyan is történt valójában.


De természetesen nem. A baleset megtörténik, és egy pillanatra körbenézve a moziteremben, a hatás elképesztő volt. Habár mindeni pontosan tudta, mi fog történni, és számított rá, a teljes nézőközönség a kezeit a szájához emelve, kikerekedett szemmel, lélegzetét visszafojtva figyelte a képkockákat. Ha ez nem tökéletes rendezői és írói munka, akkor nem tudom, mi az – és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy kellett hozzá az is, hogy a valóságban megtörténjen ez a sajnálatos, drámai szerencsétlenség. Izgalomban, feszültségben és drámában tehát nem lesz hiány, a záró jelenet pedig fantasztikusan vezeti le a filmet, s könnyel lehet, hogy véletlenszerű könnycseppet fog csalni sokatok arcára. Mindehhez persze kellettek a színészek is. Chris Hemsworth, hollywood aktuális szépfiújának valószínűleg nem is nagyon esett nehezére a vicces, laza playboyt hoznia, ám Daniel Brühl annál nagyobb meglepetés. A spanyol származású, de valójában magát németnek valló, szinte mindig német karaktereket alakító Brühl komoly nyelvi- és beszédtechnikai képzéseken ment át, és persze neki még annyi előnye is volt, hogy találkozhatott Az Emberrel magával, hiszen Niki Lauda a mai napig vidáman él, vezeti cégeit, és nem olyan régen még új családot is alapított. Bár mindez nem feltétlenül volt előny. Az anekdota szerint amikor Lauda megkérdezte Brühlt, mi a legnehezebb része annak, hogy őt kell eljátszania, a színész csak annyit felelt: „Az, hogy még élsz”.


Van tehát két színészünk, akik a maximumot hozták ki a karakterekből, egy rendezőnk, aki tökéletesen elkapta az egész történet lényegét, és egy forgatókönyvünk, ami az ismert események ellenére is annyira izgalmas, annyira emberi közeli, és annyira zsigeri élményt nyújt, hogy az nem mindennapos. Ehhez adjuk még hozzá a fantasztikus operatőri munkát, ami iszonyatosan látványos, nem sokszor látott szögekből is képest megmutatni a versenyeket, és az egészen brutális, csontig hatolóan kemény motorhangokat. Amikor először röffentik be a járgányokat, ismét eszembe jutott, miért kellett volna sok év után kimennem idén ismét a Forma 1-re. Végül valószínűleg megbántam volna egyébként, ezt a mozit azonban soha nem fogom megbánni.

Szereplők: Chris Hemsworth, Daniel Brühl, Olivia Wilde, Alexandra Maria Lara, Natalie Dormer
Producer: Tobin Armbrust, Andrew Eaton
Rendezte: Ron Howard
Írta: Peter Morgan
Játékidő: 123 perc

IMDb pont: 8,3
Rotten Tomatoes eredmény: 88%
Gamekapocs értékelés: 10

33.
Drazhar
#23: Valóban, kint sajnos óriásit bukott a film, és ott igazából a haza bevétel számít, a nemzetközi eredmény az sokadlagos számukra.
Pedig jelen alkotásban az év egyik - ha nem a legjobb - filmjét tisztelhetjük, minden pillanatát élveztem a moziban. Kb a Warrior-hoz tudnám hasonlítani azt az érzelmi hullámot amit a film ontott magából. 10 pont!
32.
FrostsoulHD
"tényleg vezetni kellett ezeket a szörnyetegeket" azért a mostani gépeket is piszok nehéz vezetni, de valóban izgalmasabb csaták voltak azok :) a film meg számomra minden idők legjobbja lett, 2x voltam már rajta, de harmadszorra is elfogok menni :D
30.
herlius
#29: Bocs, de kicsit el vagy tévedve szerintem. A 2000-es évek konkrétan a F1 halála volt a rémunalmas Ferrari 1-2-kel. Bizonyos szabályokat pontosan azért vezettek be, hogy a Schumi-dominanciát kicsit megtörjék, hiszen már odáig fajultak a dolgok, hogy még a németek is elkapcsoltak a közvetítésekről. Azokhoz az évekhez képest pl a tavalyi szezon kifejezetten élvezetes volt.
29.
simon 555
#10: Egyértelmű, hogy nem azzal van a baj a mostani F1-ben, hogy biztonságosabb.
Hanem azzal, hogy már túlzásba viszik a korlátozásokat.
Ha jól tudom Senna óta nem halt meg senki a pályán.
Mégis minden évben hozzák az idiótábbnál idiótább szabályokat amik kiölik az izgalmat a versenyekből. Megszabják hogyan előzhetsz, mikor és hol. Nevetséges.
2000-es évek elején Schumi idején is már biztonságos volt ez a sport, mégis izgalmas volt, mert nem volt ennyi szabály.
28.
Giggsy
#24: Hááát, én azért a Dark City-t nem hasonlítgatnám a Matrix-hoz. Nagyon jó film, de eléggé más stílus a maga noir-os beütésével, és a téma is legfeljebb csak annyiban hasonlít, hogy az embereket tudtukon kívül irányítja egy külső idegen kéz.
27.
Ecneb
#25: Köszi elolvasom, a ghost in the shell meg egyik kedvenc animéim közé tartozik, nem értem, hogy nem vettem észre a hasonlóságot!
Köszi!
26.
SLi
#24: ja igen még ez is, meg is feledkeztem róla mert nekem annyira nem tetszett
25.
SLi
#22: például Grant Morrison The Invisibles című képregényének kb 90%-át átvették egy az egybe,
itt el olvashatod, de szerintem inkább a képregényt olvasd el :
http://www.cracked.com/article_19443_7-classic-movies-you-didnt-know-were-rip-offs.html


de ott van a Ghost in the Shell, stb

de mondom ettől még jó film
24.
Anti4730
#22: Peldaul nezd meg a dark city cimu filmet, ami par evvel a matrix elott keszult, egyes jelenetei kikopott olyan, mintha a matrixot neznem. A film temaja is hasonlo.
23.
Giggsy
#21: Nem feltétlenül kellene minden nagyobb rivalizálásról, de a Senna-Prost féle szerintem még beleférne. Óriási csatákat vívtak egymással, arról nem is beszélve, hogy volt olyan mikor a VB 16 futamából 15-öt ők nyertek. Legendásan rühellték egymást és a párharcuk még az igazi Forma-1 halála előtt zajlott. Egyszerűen minden meglenne a kettejük történetében egy nagyon jó filmhez.

Az viszont sajnos kérdéses, hogy Hollywood forgatna-e egy újabb F1 filmet. Erre is alig bírták összeszedni a pénzt a készítők (és a költségvetés még így is egy A kategóriás vígjátéké alatt maradt. Hogy mást ne mondjak, a hulladék Másnaposok 3 103millió Dollárba került, a Rush meg 38millióba. Hm...) és Amerikában ennek megfelelően akkorát bukott is, mint a ház. Szerencsére a világpiacon elég nagy siker lett, de azért odaát nemigen szeretnek olyan filmekre költeni, amit a hazaiak nem néznek.
21.
Stiw
#20: Akár. Bár, én úgy vagyok vele, hogy ne csináljanak minden érdekesebb "párról" filmet. Egy pont elég (nem azért, mert nem jó), a többi már lehet kicsit olyan lejárt lemez értékű lenne. Vagy akkor azt nagyon oda kell tenni, hogy még nagyobbat üssön.
20.
Giggsy
#15: Nem kéne éveket várni, egy újabb F1-es sztorira. Ott van minden idők egyik legnagyobb rivalizálása, ami ráadásul egy csapaton belül zajlott (Senna-Prost). Kiváló anyag lenne egy újabb mozira. Már persze ha képesek lennének olyan szinten kivitelezni, mint a Rusht.
19.
SLi
#16: "Matrix első része után évekig csak azon gondolkoztunk, hogy talán igaz lehet."
jajj

egyébként a Matrix rossz példa mert ott aztán annyi helyről loptak, hogy még felsorolni is nehéz, de ettől még jó film
16.
Ecneb
#12: Fétisnek nevezhető, ha egy olyan filmet akarok végre látni, amitől kiugrik az agyam a helyéről? Pl Matrix első része után évekig csak azon gondolkoztunk, hogy talán igaz lehet.
HP meg tényleg csak első 3 részig volt élvezhető :D
15.
Stiw
Én ott voltam a premier előtti vetítésen, az Arénában, és iszonyúan jó film volt! Mint F1 rajongó, érdekes volt látni Lauda korai F1-es éveit. Lenyűgöző volt az utolsó futam, és maga a néző is érezte azt (azaz, én igen), amit Hunt érzett az utolsó körökben. Felejthetetlen film, nagyszerű sztori, és két ikon története. Kíváncsi vagyok, hogy x év múlva megfilmesítik-e az Alonso-Raikkönen csatáját, amit jövőre érdekes lesz figyelemmel kísérni. ;)
14.
Stiw
#13: Valóságban Lauda még él, Hunt már nem.
13.
Elyas
Most akkor a filmben Niki hal meg a valóságban meg Hunt?
12.
Dontrip
#2: Mi ez az eredetiség-fétis nálad? Van az a mondás, hogy jótól lopni nem bűn. Ennyi erővel minden filmben van valami elcsépelt dolog. Például a Star Wars, a Harry Potter és a Gyűrűk Ura történetvezetése szinte teljesen megegyezik, csak a díszlet más. Attól még mindegyik hatalmas film. (Jó, szvsz a HP-nek csak az első 3 része volt elfoghadható, de ne menjünk bele.)
11.
amadeusz gyermeke
#2: Adaptácio kapcsán ,ne várj eredetiséget.
10.
Cooper911
Szerintem fantasztikusan jó film. A sztory-t ugye ismerjük, de mégis végig izgalmas marad a film. A látványvilág csodás, a hangok olyanok mintha ott ülnél a pálya szélén. Tényleg úgy jöttem ki erről a filmről, hogy ha időm engedte volna akkor visszaültem volna mégegyszer megnézni, pedig ilyen még sosem volt nálam. Ha nem lenne a gravity akkor ez lenne az év filmje nálam. (mondjuk még nem láttam a Gravityt)
A régi F1 vs mostani F1 meg partatlan vita, de szerintem az mindenképpen jobb, hogy biztonságosabb lett az F1. Az hogy most már minden az üzletről és a pénzről szól (ok régen is csak nem ennyire) az viszont már nem annyira jó.
9.
szabomistvan
Lehet úgy gondolni, hogy a régi F' az sokkal klanyább volt, merthogy sokkal macsóbb dolog az, hogy egy szezonban meghal a mezőny fele. Ezügyben talán Jackie Stewart idézhető (meg okolható, ha egyáltalán). Az autók lehet, hogy már nem V12-esek, de csak viszonyításképpen: lassan, de biztosan a jövőre induló V6-os1600-as motorokból is többet hoznak majd ki köridőben, teljesítményben, mint amiről Lauda vagy Hunt valaha is álmodott. A Forma-1 biztonságosabb lett? Igen. Veszélyesebb lett? Igen. (De ami a legfontosabb:) A pilóták - mint minden korban - a teljesítőhatáraikat kell, hogy feszegessék a jó helyezésekért? Feltétlenül.
Szóval lehet, hogy Carl Lewis vagy Jessie Owen fergeteges 100 métert tudott futni versenyen, de azért az izgalomhoz az is hozzátartozik, hogy realtime nézem, ahogy a jamaikai "íjász" n-edszer is lenyom mindenkit 60 métert követően.....
8.
southbronx
Ron Howardnak volt már jobb filmje is, de kétség kívül az álomgyár nagyjai közé tartozik. Inkább a GRAVITYre ülök be mint erre.
7.
simon 555
Egyik, ha nem a legjobb film az évben.
Legalábbis számomra. Akár többször is be tudtam volna ülni rá, ha lett volna pénzem:D
Hihetetlen élmény volt.
6.
Zoom3r
Nekem nagyon tetszett, egész jól viszaadta a Forma-1 hangulatot. Kicsit féltem tőle, hogy lesz egyfajta dokumentumfilm jellege, de egy mindenki által emészthető filmet kaptunk, nem kell hozzá ismerni vagy szeretni a Forma-1-et, hogy élvezze az ember a filmet (egyik barátomat kifejezetten hidegen hagyja a Forma-1 és mégis tetszett neki a film, szóval ezt kicsit tapasztalatból is mondom). Nem vagyok a sport nagy szakértője, nézem mindegyik futamot és néha olvasgatok róla, de szerintem marhaságokat se nagyon hordanak össze a filmbe. Külön tetszett a befejezés, sikerült normálisan lezárni az egész sztorit úgy, hogy az embernek ne legyen az az érzése, hogy félbevágták. A látvány is rendben volt egy-két CGI effekttől eltekintve, de ezek feledhető apróságok, maga a film egésze bőven kárpótol. Ajánlom mindenkinek, remélem több ilyen is születik még a jövőben (mondjuk 10 év múlva jó lenne meg filmesíteni a 2007-s VB-t (Alonso-Hamilton fiaskó, Raikonnen VB cím).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...