Amerikai botrány filmkritika

  • Írta: Daks
  • 2014. január 26.
  • american hustle
Irving Rosenfeld. Tolvaj, szélhámos. Zseni. Az Egyesült Államok kriminalisztikai történelmének egyik legnagyobb csalója. És a világ egyik legunalmasabb, legrosszabb filmjének főhőse.

Hétből három Golden Globe, köztük legjobb filmnek járó elismerés. Tíz BAFTA, és még tíz Oscar jelölés. Legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi főszereplő, legjobb minden. Ilyen ajánlással alig vártam, hogy megnézzem David O. Russel legújabb művét, az Amerikai botrányt, végre vetítik Magyarországon is. Az elvárások bevallom, magasak voltak, a filmet valahogy úgy képzeltem el, mint mikor a Wall Street Farkasa találkozik az Oceans 11-nel. Egy cselekményes történet, egy nagyvilági playboy, egy keményen dolgozó FBI ügynök, és a végén egy olyan csattanó, amiről álmodni se mernénk. Sajnos egyik se jött össze.


A történet valós eseményeken alapul. A 70-es évek Amerikájában járunk, Irving Rosenfeld feltörekvő üzletemberként ruhatisztító hálózatot vezet valahol a keleti parton, pénzét viszont mégse ebből keresi. Fiktív kölcsönügyintéző cége sorra veri át a hitelért sorban álló embereket, kicsiben játszik, egy nap azonban megismerkedik a szépséges Edittel, és minden megváltozik. A nő szeretője és cinkostársa lesz, együtt kezdik megmászni a bűn világának képzeletbeli ranglétráját, az ötlet egyszerű, de annál zseniálisabb. Ötezer dollár tiszteletdíjat kérnek az ügyfeleiktől, azzal az ígérettel, hogy köztük és egy londoni bank között fognak nagy értékű hitelszerződésben eljárni. A pénzt bezsebelik, később pedig sajnálattal küldik az értesítést, a britek elutasították a kérést, fellebbezésnek helye nincs. A dolgok pedig jól is mennek egészen addig, míg az FBI egy szép napos délutánon rajtuk nem üt.


Alkut ajánlanak. Irvingnek segítenie kell egy politikusokat és maffiavezéreket behálózó korrupciós ügy felgöngyölítésében, be kell épülnie az alvilágba, leleplezve a vesztegetések legnagyobb főszereplőit. A páros belemegy a játékba, ám azért, hogy az FBI végig pórázon tarthassa őket, velük tart egy fiatal, ám annál tehetségesebb ügynök, DiTomaso is. Az igazi cselekmény itt veszi kezdetét. Hárman egyre nagyobb bizalmat kezdenek élvezni az alvilág szereplői között, törékeny álcájuk viszont egyre több helyen kezd megrepedni. Irving nem várt barátságokat sző, DiTomasót megérinti a szerelem, és ha pedig még ez se lenne elég, feltűnik Rosalyn, a féltékeny feleség is, aki természetesen nem akar kimaradni egyetlen buliból se.


A film világa kétségtelenül zseniális lett. Tökéletesen elevenedik meg előttünk a 70-es évek Amerikája, szőrös férfi mellkasok bukkannak ki a felhajtott galléros, köldökig kigombolt ingek mögül, barna zakó, barna szemüveg, barna Cadillac, ez volt az álom, melyről mindenki beszélt. A film helyszínéül New York, Boston és Worcester szolgál, a csodálatos látványvilághoz pedig fantasztikus színészi teljesítmények is társulnak. Christian Bale úgy harminc kilót szedett fel Irving megformálásához, remekül játssza el az arany ékszerekkel teleaggatott, kopaszodó, pocakos nőcsábászt, hogy mi a sármja, fogalmam sincs, de zseniális karakter, az biztos. De hasonlóan jól szerepelt az FBI ügynököt alakító Bradley Cooper, illetve rablópandúr kisasszonyt játszó Amy Adams is, a nő lakásán történt beismerésnél mindkettő kihozta magából, amit csak lehetett. Az én kedvencem viszont a feleségként bemutatkozó Jennifer Lawrence volt, elvenném őt, de tényleg, azonnal, habozás nélkül, illetve érdemes még megemlékezni a politikus bőrébe bújt Jeremy Rennerről is. Tisztára, mint a fiatal Joe Pesci, mind külsőre, mind játékban, ők együtt eszméletlen színvonalat hoznak a filmbe.


Az a baj viszont, hogy mindössze ennyi az Amerikai botrány értékelhető része. A történet vontatott és lapos, a film első háromnegyed órájában majdnem halálra untam magam, még az is eszembe jutott, hogy kijövök a moziból, és a picsába a cikkel is, de ezt nem nézem végig. Ősszel olyan elképesztő filmek maradtak ki a bemutatóink közül, mint a Prisoners, vagy a Captain Philips, most pedig írunk egy másodosztályú krimiről, de aztán eszembe jutott az a rengeteg jelölés és díj, amit kapott, gondoltam, ekkorát csak nem tévedhetnek. Pedig de. A történet félidőnél se lett jobb, a végére pedig teljes érdektelenségbe fulladt, kiszámítható csattanóval, amit még ráadásul rendesen el se tudtak sütni. David O. Russel a szememben egy gyenge Scorsese utánzat csupán, érdekes például megfigyelni a párhuzamot, ő is szeret mindig ugyanazokkal dolgozni. Bradley Cooper és Jennifer Lawrence a Silver Linings Playbook című romantikus filmjében szerepelt együtt, és mit ne mondjak, fájdalmasan vontatott volt az is, míg Christian Bale és Amy Adams a The Fighterben került össze. Ez utóbbi egyébként kifejezetten tetszett nekem, egy dolgot nem vitatok csak. David O. Russel fantasztikus világokat tud életre kelteni, filmjeinek atmoszférája magával ragadó és művészi. Valószínűleg ez utóbbinak szólnak a díjak is.


A filmet ihlető ABSCAM ügyet egyébként a forgatókönyvírók több fontos részletében is átdolgozták. Lesz most egy pár spoiler. Melvin Weinberg, a történet valódi főszereplője a film szerint már gyerekkorában is csibész volt, azonban erről szó sincs, felnőtt korában lett bűnöző, míg a polgármester úgy ábrázolták, mint egy önzetlen, polgárok érdekeit képviselő politikust, aki csak azért lépett be a vesztegetési körbe, hogy szeretett városa fontos befektetéseket nyerjen. A filmben ezért különösen fájt Irvingnek feladnia őt, a valóságban Angelo Errichetti viszont egy gátlástalan alvilági alak volt, megérdemelte, hogy rácsok mögé került, és itt még nem ért véget a rendezői túlzás. Az Editként megismert Evelyn Knight nem is vett részt a vesztegetési ügyben, a fiatal nő a hitelcég bukása után teljesen kivonta magát Weinberg - vagyis Irving - piszkos ügyeiből, és ő igazából is angol volt, vagyis a film egyik fordulata, a vallomás is csak a kitaláció műve lett. A férfi felesége soha nem került olyan helyzetbe, hogy leleplezze az akciót, nem csinált jelenetet egyszer sem, az FBI-os nyomozó pedig nem egyedül felügyelte az ügyet, a valóságban egy egész csapat dolgozott a csalóval. 


David O. Russel dög unalmas filmet csinált tehát egy dög unalmas történet dög unalmas feldolgozásából. A beépülés, a vesztegetési ügy, és a botrányt kirobbantó lezárás csak kriminalisztikai szempontból volt zseniális, a rendezői változtatásoknál több kellett volna ahhoz, hogy igazán cselekményes, izgalmas, és főleg fordulatos legyen a film. Nem dolgozták ki, vagy inkább nem dolgozták át eléggé az egészet, vontatott, unalmas krimi lett belőle, langyos, semmitmondó lezárással. Nagy kár érte.

Rendezte: David O. Russell
Forgatókönyvíró: David O. Russell, Eric Singer
Producer: Megan Ellison, Charles Roven, Richard Suckle
Szereplők: Christian Bale, Bradley Cooper, Amy Adams, Jennifer Lawrence, 
Jeremy Renner, Robert De Niro
Operatőr: Linus Sandgren
Vágó: Alan Baumgarten, Crispin Struthers, Jay Cassidy
Játékidő: 137 perc

Rotten Tomatoes: 93%
IMDB értékelés: 7.8
Gamekapocs értékelés: 6.0

19.
coderman
Egy kicsit lassan porognek az esemenyek, de a tortenet maga jo, es a karakterek egytol-egyig zsenialisak. Osszessegeben emlekeztes datab.
18.
sebtapasz
Hááát ez olyan tipikus Gettó milliomos példa lesz szerintem... annyi oszkárt kapott amennyit nem szégyelltek adni érte, pedig egy közepesen unalmas film....mármint a gettó milliomos...
17.
Dragonborn
Nagy kár érte pedig terveztem hogy megnézem
Mondjuk nem tudom hova tenni David Russelt a Sivatagi cápák igen rossz film volt viszont a Fighter eléggé jo volt , igaz az is a szinészek miatt nem a rendező kiemelkedő tehetsége miatt , persze nem azt mondom . hogy rossz de nincs egy szinten Scorsese,Nolan,Scott stb klasszisokkal
Mindenesetre ha kijön DVD minőségbe Christian Bale miatt megnézem
16.
maktub
Az imdb-t új filmek terén szerintem se érdemes túl komolyan venni, viszont a rotten kritikusátlagára érdemes odafigyelni, és mutatja, hogy hazájában nagyon jól fogadták a filmet. Nálunk úgy vettem észre tényleg kevésbé komálják, ha pedig Oscarokat is nyer, akkor méginkább ki lesz pécézve.
15.
gel00
#13: Filmekből 2 szálirány van, popkultúra, amire aztán sokat fikáznak és van belőle dögivel és van a szubkultúra, ami egy szűk közösség (általában az értelmiség), számára készült. A popkultúra mindig erős pontszámokat kap, a szubkultúrális produkció pedig csak ritkán, és nem, nem manipulálják (nem én mondom,hanem a szociálpszichológia).
14.
simon 555
#13: Sokkal több ilyen film kellene.
13.
simon 555
#11: Az nem lehetséges, hogy a film tényleg jó és csak Daksnak nem jött be?
Nem véletlen van a Rotten Tomatoes-on 93%-on, az IMDB-n meg 7.8-on.
Persze gondolom szerinted az is manipulálva van:)

Szerintem zseniális film. Engem végig izgalomban tartott. Persze nem mindenkinek való ez a film, de Oscarra nem is a robbanásokkal teli akció filmek szoknak menni, hanem a lassabb, egyesek szerint ugye unalmasabb drámák. És ez így is van rendjén.
Igaz más kategória a kettő, de nálam egy szinten van ez a film a Wall Street Farkasával.
12.
KeXxX
#5: Őt én is szúrnám :)
11.
Panda HUN
#9: Oscar-ra azért jelölték, mert a rosenfeld/weinberg féléknek túl nagy a befolyása az oscar-tanácsra és ezért a rosenfeld/weinberg félék pitiáner csalásait/átveréseit/manipulativ pénzlopásokat ilyetén módon szeretnék elfogadottá tenni a közönségnek...
10.
Dontrip
#9: Hagyjad már az Oscart...
9.
Ghost26Dave
Azért is jelöltek több iscarra.Na de mindegy.
7.
MrZombieEater
Sosem szabad ennyire konkrét elvárásokkal beülni egy filmre.
6.
Norbiii
#5: Ó Daks:

http://i3.mirror.co.uk/incoming/article2113017.ece/ALTERNATES/s615/Jennifer-Lawrence-in-the-American-Hustle-Trailer-2113017.png
5.
Daks
#4: Lehet, hogy félreérthető volt, nem a feleség karakteréért vagyok oda, hanem Jennifer Lawrence-ért. :)
4.
maktub
Az origo Időről időre kritikája óta nem voltam ennyire ellenkező véleményről egy filmről, mint most ezt olvasva. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a Jennifer Lawrence játszotta (ha nem tűnt volna fel, zakkant) feleség kb. a legutolsó ember a földön, akit érdemes elvenni, Jeremy Renner és Joe Pesci meg ennél távolabb nem is állhatnának egymástól.
3.
JackBauer
#2: Hát Én ezt éreztem hosszúnak, pedig 1 órával rövidebb mint a wsf. Mondjuk nekem már a napos oldal is egy túlértékelt filmnek tünt.
2.
Dontrip
#1: Azért az is hosszabb volt a kelleténél jó egy órával.
1.
JackBauer
Egyetértek a kritikával, a szinészi játék meg a díszletek mind jók, de baromira unalmas, inkább a Wall street farkasa, az legalább szórakoztató.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...