Narcos sorozatkritika

  • Írta: Shifty
  • 2015. szeptember 25.
  • első évad, narcos, netfilx, sorozat, tv
Vincent Chase-nek majdnem ráment a karrierje a Pablo Escobar életéről szóló Medellinre. A Netflix szerencsére nem követett el ekkora hibát, s bár a Narcos nem tökéletes, mégis remekül meséli el a kokain királyának felemelkedését és életét.

Ami nem jött össze Vincent Chase-nek a Törtetőkben, azt most a Netflix ha nem is hiba nélkül, de a tőle megszokott alapossággal, részletekre való tökéletes odafigyeléssel és magabiztossággal összehozta. Pedig Pablo Escobar felemelkedésének és a kokain királyaként élt életének mozzanatait korábban olyan rendezők próbálták vászonra álmodni, mint Oliver Stone vagy Joe Carnahan. Próbálkozásaik rendre dugába dőltek, ötleteik jó eséllyel valahol egy raktár mélyén porosodnak.


Ezzel szemben az egykoron csak videostreameléssel foglalkozó Netflix fogta ezt a tartalmas, szerteágazó életutat, s mérhetetlen precizitással egy olyan tízrészes sorozatot készített belőle, ami méretei ellenére mindvégig feszes és érdekfeszítő tud lenni. Pedig a Narcos semmit se tesz hozzá a történelemkönyvekből ismertekhez, mindössze jól felépített, dokumentarista stílusban, narrációval kiegészítve meséli el mindazt, amit eddig is tudtunk Pablo Escobarról, az egyszerű, de a maga nemében mégis zseniális, szegénysorból származó kolumbiai kokainbáróról, aki egy jobb napján akár 60 millió dollárt is keresett.


A Narcos az eddigi próbálkozásokhoz képest talán abban más, hogy bár mindvégig Escobart helyezi fókuszba, a rohamléptékben száguldó történetet annak a Steve Murphy DEA-nyomozónak a szemszögéből és narrációjának kíséretében ismerjük meg, aki a hajtóvadászatban az amerikai oldalt képviselte. Az ő aspektusában így szerephez jutnak olyan mellékszereplők is, akik nem csak a kokainkirály életében, de a történet szempontjából is meghatározó szerepet töltöttek be. Így ismerjük meg a kezdetben csak kisstílű csempész Escobar kokainra való átállását, hirtelen jött meggazdagodását, politikai karrierjének kezdetét és kudarcát, majd azt a nyílt háborút, amivel tulajdonképpen egy forradalom szélére taszítja saját országát. Ehhez azonban olyan statiszták kellettek, akik ha nem is aktív résztvevői a cselekménynek, de mindenképpen fontos láncszemei annak.


A sorozat egyik legégetőbb problémája is ebből ered, rengeteg szereplő ugyanis elsikkad a nagy tempóval robogó történet során. Van, akinek jut egy teljes epizód, mások viszont csak percekre tűnnek fel, pedig szerepük legalább olyan jelentős ebben a szövevényes, bő másfél évtizedes háborúban, mint Escobarnak (Wagner Moura). Hátterükről, motivációjukról, saját drámájukról pedig alig tudunk meg valamit, a készítők sok esetben csak a felszínt kapargatják velük kapcsolatban, miközben a sorozat egészen komolyan beleássa magát Escobar ténykedésének politikai, gazdasági és társadalmi hatásaiba. Ez sajnos igaz a két DEA-ügynökre, Steve Murphyre (Robert Boyd Holbrook) és Javier Penára (Pedro Pascal), pedig a Trónok harca Oberyn Martelljének karakterében is bőven rejlik potenciál, ahogy az életét se féltő, megszállott kolumbiai drogellenes speciális csoport vezetőjében, Horatio Carrillóban (Maurice Compte) is.


Ezt a monumentális, egységes képet pedig a már említett dokumentarista történetmeséléssel igyekeznek egyben tartani. Ennek alapját a nem egyszer felvillanó archív felvételek szolgáltatják, amelyek egyébként egy-egy fontosabb, de nyilvánvalóan költségesebb történés elmesélését is leegyszerűsítik - például a végső háborút elindító kolumbiai legfelsőbb bíróság ostroma. A készítők eközben bátran alkalmazzák Scorsese-féle Nagymenőkből kölcsönvett narrációt és Oliver Stone politikai drámáinak legjobb elemeit. A Narcos éppen ezért egy nagyon erőteljes film, kevés akcióval. Itt a személyes drámán van a hangsúly, a feszültség oldása érdekében azonban nem kevés szarkazmust és humort is csempésztek a készítők az egyes epizódokba.


A szerep kedvéért húsz kilót hízott Wagner Moura remek választásnak bizonyult a drogkirály szerepére. Játéka végigvezet minket Escobar teljes átalakulásán, és ahelyett, hogy tetteivel bizonyítaná kegyetlenségét, inkább visszafogott játékával, tekintetével és hangjában hordozott fenyegető magabiztossággal kelt feszültséget. Eközben viszont még a legnagyobb mészárlások közepette se feledkezik meg embernek maradni. Hihetetlen kettősség ez, de ha a családjáról és szeretteiről volt szó, akkor Pablo Escobar legalább annyira nem ismert lehetetlen, mint az üzletben. Tisztességgel beszél édesanyjával és teljes odaadással szereti gyermekeit és feleségét, miközben annak is hangot ad, mennyire szívén viseli Kolumbia sorsát. A legijesztőbb az egészben, hogy ezt véresen komolyan is gondolja és miközben véreskezű drogkirályként keresi meg a kenyérre valót, addig nyugodt szívvel áll ki szónokolni az elnyomott szegények mellett.


A többiekről viszont nehéz bármit is mondani. Pedig a Narcos olykor több, később aztán összefutó szálat is megpendít, mellékszereplők egész sorával, de ahogy említettem, róluk alig tudunk meg valamit. Bár Murphy az egyik meghatározó alakja a hajtóvadászatnak, gyakorlatilag semmi nem derül ki róla. A készítők egy fokkal többet engednek láttatni Penáról, aki a gyengék védelmezőjeként tetszeleg, de ugyanúgy nem tudunk meg motivációjáról, belső drámájáról semmit. A Carrillóban rejlő lehetőségeket se aknázzák ki a készítők, a többiek pedig, kezdve a kommunista vagy politikai szállal teljesen érdektelenek. A szereplők hullanak, mint a legyek, de egyikkel se lehet ebben a történetben azonosulni. Még a DEA-ügynököknek és a kolumbiai rendőrségnek is nehéz szurkolni, ugyanis ahhoz, hogy elkapják Escobart, ők is mocskos, gátlástalan eszközöket vetnek be.


A Narcos első évada tehát nem lett tökéletes, de végtelenül szórakoztató tud lenni. A készítők ügyesen vezetik végig a nézőt ezen a feszes, monumentális történeten és bár sokszor sokan elsikkadnak az akár egy epizódon belül is eszközölt hatalmas időbeli ugrások közepette, hitelesen és abszolút élvezhető formában tárják fel a drog társadalmi és gazdasági hatását, a korhű Egyesült Államok Kolumbiához fűződő viszonyát és a nemzetközi, politika színterén játszódó összefonódásokat. Szóval ha épp végeztél a tavasszal debütál Daredevillel vagy a nyári szezon új sztárjával, a Mr. Robottal, akkor érdemes egy próbát tenned a már biztosan második évaddal visszatérő Narcosszal is.

Gamekapocs értékelés: 8/10
Metascore: 77 
Rotten Tomatoes: 76%
IMDB: 9.1

Narcos
Rendezők: Andrés Baiz, Fernando Coimbra, Guillermo Navarro, José Padilha
Írók: Carlo Bernard, Andrew Black, Chris Brancato, Dana Ledoux Miller, Doug Miro, Samir Mehta, Dana Calvo, Nick Schenk, Allison Abner, Zach Calig, Paul Eckstein
Szereplők: Wagner Moura, Robert Boyd Holbrook, Juan Pablo Raba, Roberto Urbina, Pedro Pascal, Manolo Cardona, Gabriela de la Garza, Ana de la Reguera, Luis Guzman

5.
Doc.
Nagyon örülök, hogy rá akadtam erre a kritikára, mert nem is tudtam erről a sorozatról. Végül annyira beszippantott, hogy egy nap alatt kivegeztem. Köszi :)
4.
bitbandita
#3: Nálam a Mr Robot már elvitte azt a címet. Persze ez is kiváló.
2.
redsovi
9et adtam rá. Erősen ajánlott, csakis az igényes rétegnek!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...