Harry Potter and the Cursed Child könyvkritika

  • Írta: Daks
  • 2016. augusztus 25.
Tizenkilenc évvel járunk Voldemort halála után. Harry, Ron és Hermione a felnőttek mindennapjait éli, dolgozni járnak és gyereket nevelnek, múltjuk azonban nem ereszti őket. London felett újabb sötét felhők kezdenek gyülekezni.

Folytatást kapott J.K. Rowling legendás regénye. A Harry Potter and the Cursed Child viszont nem a hagyományos értelemben viszi tovább a történetet, egy teljes értékű új regény helyett ezúttal egy londoni színdarabot és egy hozzá kapcsolódó színházi szövegkönyvet kaptunk. A könyv angol nyelven július 31-én jelent meg világszerte, míg a magyar fordítás „Az elátkozott gyermek” címmel október 25-én jön - én nem bírtam várni, megvettem az eredetit. De hogy jól tettem-e, azt nem tudom. Egyelőre felemásak az érzelmeim. Hiányzik az előző könyvek regényes leírása, és maga az írónő, J.K. Rowling is, aki helyett az új történetet Jack Thorne színdarabíró jegyzi. Visszatérni a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába viszont olyan boldogsággal tölt el, mint semmi más talán a nyáron.


A történet Harry Potter felnőttkorában játszódik. Harry a Mágiaügyi Minisztérium megbecsült és sikeres munkatársa, míg felesége Ginny Weasley, ahogy azt már az utolsó könyv végén is megismertük. Nagyobbik fiuk James, kisebbik pedig Albus, aki épp most kezdi első évét az iskolában, illetve lányuk Lily, aki óvodás még. A 9 és ¾. vágányon vagyunk, a King’s Cross pályaudvaron. A Roxfort Expressz kürtje jelzi, hogy mindenki búcsúzzon el a gyerekeitől, mert közeledik az indulás pillanata, feltűnik a bolttulajdonos Ron és a mágiaügyi miniszter, Hermione is, aki lányukat, Rose-t hozták ki az állomásra. Majd indulnak a kalandok.

A könyv párbeszédes formában mutatja be nekünk az eseményeket. A különböző helyzetek és a fordulatok a szereplők beszélgetéseiből derülnek ki, míg az átvezető megjegyzések színpadi leírásként működnek. Kihunynak a fények, suttogás veszi kezdetét, kopogás hallatszik, feltűnik valamelyik szereplő - ilyen és ehhez hasonló minden kommentár, ami érdekes stílust ad a költeménynek. A fejezetek ennek megfelelően rövidek és könnyen emészthetőek is, a történetben rengeteg nosztalgikus elem és új dolog is helyet kapott. A fiúk a vonaton mi mást is vehetnének, mint csokibékát és mindenízű drazsét, a suliban aztán a Teszlek-Süveg osztja be a diákokat a megfelelő házakba, majd kezdetét veszi a tanítás, a gyógynövénytan, a sötét varázslatok kivédése, meg persze az első kviddicsedzés is.


Az angol kifejezéseket persze ismerni kell ahhoz, hogy a magyar könyvekkel össze tudjuk párosítani a neveket, a Roxfort eredetileg például Hogwarts, a Mardekár ház a Slytherin, a Hollóhát a Ravenclaw, a Hufflepuff pedig a Hugrabug, bár ez utóbbiak biztos nem nehezek. Csak úgy, mint a fogalmazás. A könyv viszonylag egyszerű angol nyelvtant, és rövid mondatokat használ, könnyen érhető helyzetekben, úgyhogy bárki angolos, aki nem tud várni a fordításra, bátran nekikezdhet már most. Elég hozzá egy közepes - gimnáziumi szintű - tudás, de hasznos lehet annak is, aki nyelvvizsgára készülne vele, vagy csak a nyelvtudását tartaná szinten.

A következő két bekezdés a cselekmény egyes részeit írja le, ha nem szeretnél semmi spoilert olvasni a történetről, akkor most ugord át őket. Bár ígérem, nem árulok el semmi fontosat. Szóval a könyv Harry felnőttkoráról, és Albus gyerekkori kalandjairól szól. Albus nem örökli Harry nyitottságát és népszerűségét, visszahúzódó srác, akinek nem megy a beilleszkedés, még annyira se, mint apjának ilyen idősen. Hamar aggódni kezdünk érte. Az iskolai vonaton Malfoy fia, a veszedelmesen vészjósló nevű Scorpius lesz a barátja, szüleivel és Ron, meg Hermione lányával állandóan összeveszik, ráadásul diákként se mutat semmi fejlődést, nem megy neki a tanulás.


Az iskola első három éve néhány oldal alatt elrepül, egy-egy órát mutatnak csak be, aztán kezdődik a negyedik évfolyam, már a könyv negyedénél. Megismerjük a felnőttek munkáját, és Harry aggódását fiáért, miközben újra elkezd fájni a sebhelye is, ami jót még nem jelentett. Albus ezalatt a maga útját járja, nem kis veszélyekbe csöppenve olykor - megkörnyékezi őt a sötét erő, és még az élete is veszélybe kerül. Számomra egyébként eleinte nem is lett egy szerethető karakter. Nem jön ki senkivel, sértődött és dühös az őt körülvevő világra - apja árnyékában él, nincsenek barátai, és még bántja is, amiért Harry hős volt, ő meg egy senki.

Visszatérve a spoilermentes leíráshoz, a karakterek az előző könyvekhez képest most csak közepes jellemrajzot kaptak. A régi szereplők szinte minden korábbi tulajdonságukat megtartották, Harry feltalálja magát a legváratlanabb helyzetekben is, miniszterként kézben tartja a dolgokat, de utálja a papírmunkát, amiért Hermione folyamatosan dorgálja is, nem érti, hogy tud rendetlenségben dolgozni. Ron folyamatosan piszkálódik mindenkivel, Draco magát adja, míg az újak közül inkább Albust és Scorpiust nyílik lehetőségünk megismerni csak. Harry fia a történet során sok mindent átél, komoly jellemfejlődésen megy át, és a kis Malfoy is fontos szereplő lesz. A többi lány és fiú viszont alig ad hozzá valamit a cselekményhez, még azok is ritkán tűnnek fel, akik amúgy fontosak lennének.


Ami engem viszont még jobban bántott, hogy maga a történet se egy teljes értékű Harry Potter-folytatás. Inkább csak egy spin-off, ami a már felépített dolgokat használja fel újra, és érdemben nem is ad hozzá semmit a világhoz. Nincsenek benne új varázslatok, vagy új helyszínek, a gyerekek megint iskolaidőben keverednek bajba, visszatér a százfűlé főzet, a trimágus tusa, a kéményen át közlekedés és az időnyerő is. A történet sokszor olyan, mintha ötlettelenül ollózták volna össze benne a korábbi részek valakinek tetsző részleteit, olvasás közben végig érezni, hogy nem J.K. Rowling volt a szerző. Az ő hősei olyanok, akiket te magad is barátodnak fogadnál, a leírt világ pedig mintha legizgalmasabb álmod lenne. Tele meglepetésekkel és fordulatokkal. A Cursed Child ebből a szempontból csalódás volt nekem, ráadásul sokszor Albus viselkedése és indítékai se érthetők.

A történet második feléről már tényleg semmit nem árulok el, ígérem, és a panaszkodást is abbahagyom. Merthogy nem érdemli meg a könyv. A Cursed Child ugyanis a maga gyengeségei mellett tud ugyanolyan magával ragadó lenni, mint az eredeti sztori, olvasás közben eszünkbe jutnak a régi emlékek, és a vége felé is beindulnak az események. Nem is kicsit. A tetőpont kifejezetten izgalmas és fordulatos, csak úgy rágjuk a körmünket olvasás közben, és már majdnem elalszunk az ágyban, de elolvasunk még egy fejezetet, aztán még egyet és még egyet. A lezárás pedig kárpótol mindenért.

A Harry Potter and the Cursed Child színdarabként idén nyártól már megnézhető a londoni West Endben, és nagyon remélem, hogy hamarosan lesz budapesti premierje is. A történet mindkét formában pozitív kritikát kapott amúgy, csak én vagyok ilyen szigorú vele, a színészek játéka és a díszlet állítólag nagyon jó, nézni pedig teljesen más élmény, mint olvasni. Érdekes apróság, hogy a felnőtt Hermionét fekete színésznő alakítja, akit egyébként maga J.K. Rowling is megvédett a támadásoktól, ahogy nevét adta a folytatáshoz is, teljes értékű történetként elfogadva a leírt eseményeket. A könyvet ajánlom megvételre most angolul vagy később magyarul, lesznek benne olyan részek, amik nem fognak tetszeni, kritizálni fogod majd. Mint én. De egyszerre imádni is.

29.
Mortis
#28: Rose is színesbőrű
28.
sloth
vagy mégis, áááá feladom
27.
sloth
jó közben rájöttem, hogy az nem hermione... damn it
26.
sloth
De amúgy lehetetlen, hogy Hermione fekete lenne. Itt írja a könyv (mármint a Cursed Child), hogy (minispoiler) a fiatal Hermionét ugyanaz a színész játs(s)za, mint Rose Pottert. Persze lehet, hogy csak örökbefogadták, vagy Hermione átesett ilyen fordított Michael Jackson betegségen, de ezeknek nem lenne sok értelme.
24.
s4jtqkac
#23: Hogyne érvelnének, hiszen ez egy érv..:D Ez nem dokumentum film, a fantasy könyvek épp a te képzeletedre építenek. Mi kivetni való van azon, hogy sok embernek az nem felháborító, hogy valaki szerint ezt a kitalált karaktert ez a színésznö tudta legjobban megszemélyesíteni? Egy színdarab esetében ez nem igazán releváns szerintem.
23.
Gábor36
Bírom, hogy sokan érvelnek azzal, hogy nincs ezzel semmi gond, hisz a bőrszínre sose utalt az írónő, de azt például írta, hogy barna haja van, és ennek a nőnek erősen fekete. :D Szóval a "könyv szerint hű" ábrázolás dolog már itt megbukott.
22.
RangerFox
#15: Hát konkrétan a bőrszínére tényleg nem tért ki, csak a hajára, szemére, arcára, magasságára. Az első részben amikor a vonaton utaznak és először látják. Vagyis én így emlékszem.
21.
Ylan
#15: OFF:
Ha jól tudom az egy sorozat lesz ami a Netflix-szen fog debütálni. De készül a 2006-os Death Note filmekhez is folytatás Death Note: Light Up the New World címmel amit idén október 29-én adnak ki japánban. S történetet ott folytatják ahol abbamaradt, tíz év telt el azóta hogy Light és L meghalt, de ezúttal 6 halállista kerül le az emberekhez. :)
20.
Mr.Dead
#15: Fekete L? Mi a......nem láttam az előző filmeket, csak az animét, de ezt sem fogom megnézni ha tényleg fekete lesz. (pedig az animében olyan kis aranyos a hülye szokásaival ^^ )
19.
#18: Persze olyan magyarázatokkal meg könnyű előállni, hogy eltelt egy csomó év, azóta csináltak újakat. De akkor is, nem hiányzott ez senkinek. Fanfiction meg van elég.
18.
SPOILER

Igazából már ott megbukik a dolog, hogy az ötödik könyvben a minisztériumban az összes time-turner megsemmisült, és ezt maga Rowling erősítette meg.

"I solved the problem to my own satisfaction in stages. Firstly, I had Dumbledore and Hermione emphasise how dangerous it would be to be seen in the past, to remind the reader that there might be unforeseen and dangerous consequences as well as solutions in time travel. Secondly, I had Hermione give back the only Time-Turner ever to enter Hogwarts. Thirdly, I smashed all remaining Time-Turners during the battle in the Department of Mysteries, removing the possibility of reliving even short periods in the future."

Szerintem undorító, hogy mit műveltek a sorozattal. Az egy dolog, hogy jó volt eddig úgy ahogy volt, de a Harry Potter sosem sci-fi volt, hanem fantasy, márpedig ez az állandó oda-vissza utazgatás, a jelen folytonos megváltoztatása az előbbi kategóriába esik. A HP egy varázslatos mese, ahol a szereplők az olvasókkal együtt nőttek fel, akárcsak a történet is. Ez egy katyvasz, el nem tudom képzelni, hogy volt képes Rowling rábólintani erre.
17.
user101
#16: Egy varázslatos világban nincs olyan, hogy "örökre" :D
16.
Harkat
Mit vagytok kiakadva Hermione színváltásán? Fogjátok fel úgy, hogy egy bűbáj rosszul sült el, és megváltoztatta a színét örökre. :D :D

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a művet is messziről kerülni fogom... Nem akarnám, hogy bármi is lerombolja a régi részek szépségét bennem. Az úgy volt kerek, ahogy volt.
15.
drat576
Azért azt "zárójelben" megemlíteném, hogy Rowling rengeteget költött jótékonyságra. Meg mintha arra hivatkozott volna Hermione új külsőjével kapcsolatban, hogy ő sehol nem említette hogy nem így néz ki. Hát én elég régen olvastam a könyveket, de nem tudom elképzelni hogy sehol nincs leírás róla. Nekem sem a bőrszínével van a bajom, csak bennem is kialakult egy kép róla, amihez ragaszkodok. Az új Death Note filmben is fura lesz L feketén, de csak azért mert eredetileg holt sápadt :)
14.
Mortis
#12: SPOILER: 'Erősebb' Time-turner-t használnak. Tudom, tudom, már fogod a fejet az erősebb szó láttán, de ez van. Minden mellékes magyarázat nélkül van olyan time-turner ami képes visszavinni 20 évet a múltba, DE csak pár percet tudsz ottmaradni. de ne aggódj, a színdarab második fele rosszabb.

Amúgy, Rowling társszerző volt két másik, bevett színházi munkás mellett, tehát mondhat bárki, bármit: ő is hibás. Azt gyanítom nem jött volna ki jól a legújabb yach-tjának vásárlásakor, kellett egy kis extra lé, aztán gondolta, összedobja ezt két balekkal; a népek úgyis visznek mindent, ami Hári Péter.
13.
giga321
Én imádom a Harry Pottert kis millioszór láttam az összes filmet es 2x olvastam ki mind a 7 könyvet. Az új spin-offot is nagyin várom szerintem a HP univerzumban még rengeteg potenciál van (nem csak állandóan London London faszom már). De erről a könyvről csak szart olvastam. Ami működik színdarabként az nem fog működni könyvben.

Erről a feka Hermionéról meg wtf? Most hallok először? Ez kinek az ötlete volt?

Egyetértek Gykrizsivel. Sehogy se tudnám már őket elképzelni csak Emma Watson, Rupert Grint, és Daniel Radcliffe arcaival.
12.
_NMI_
#9: Neeeee....

Bazmeg ehhez hányszor kell megforgatni azt a ketyerét, ha minden órához egy forgatás kell? Nebassz....

Naridar. Én úgy tudom, hogy alapból ez egy színdarab, amit viszont Rowlingék írtak. Most akkor mi van?
11.
Naridar
SPOILER
Hermione bőrszíne a legkisebb baj az egésszel, én szó nélkül elfogadnám ha nem akarnák megideologizálni. Az a nagy probléma, hogy az egész könyv egy rossz fanfiction (ugye eleve nem Rowling írta), ami a legelcsépeltebb klisékből épít fel egy kusza és értelmetlen történetet. Megmenteni Cedricet? (aki aztán egy megalázó pillanat hatására hősből gonosz lesz) Voldemort lánya? Piton képébe vágni Lily Potter iránt táplált érzéseit? (eleve hogy Harry ezt egyáltalán elmondta bárkinek is, annyira karakteridegen hogy az már fáj) Vissza a jövőbe 3626. rókabőr ami teljesen felrúgja a 3. könyvben az időutazásról lefektetett szabályokat? Átlag 5 oldalanként van "Hagyjuk má'!" érzése az embernek olvasás közben. Ezért kár volt folytatni. Remélem a Legendás lények-filmeket műértőbb csapatra bízták.
10.
Gykrizsi
#9: Hát ez elég fos, ez az egész elég légből kapott dolog, mondvacsinált. Mindenesetre kösz. Ha kijön magyarul belenézek, de nem várok sok jót.
9.
Mortis
#8: Hát, jó.

SPOILER: Idővisszaforgató ketyerével visszautaznak a 4. könyv idejére ,hogy megpróbálják megmenteni Cedric Diggory-t.
8.
Gykrizsi
#7: De mi maga a kaland? Egy mondatban, lehet spoileres is.
7.
Mortis
#5: de, az. bocs.

#6: Rögtön ott vesszük fel a fonalat, ahol a 7. rész abbahagyta. Harry és családja, Hermione, Ron és gyerekük épp adják le a kölyköket első évükre Roxfort-ba. Harry második gyerek, Albus a főszereplő, a Malfoy ivadékkal, Scorpius-sal egyetemben s őket követjük végig egy rosszul felépített, az eddigi könyvek stílusát s narratíváját letojó, számomra unalmasan kivitelezett 'kalandra'. Sok minden történik leírva, de a legtöbb esemény súlytalan s légből kapott.
6.
Gykrizsi
#4: Kíváncsiságból leírnád csak nagy vonalakban hogy miről szól igazából a történet, mi a cselekménye? Csak a szereplők gondjait ismerjük meg, vagy van benne valami cselekmény is? Eddig sehol nem láttam leírva, hogy miről is szól maga a könyv, és érdekelne kicsit. Persze fontos dolgot légyszí ne lőj el, de örülnék, ha legalább valamit tudnék már róla.
5.
drat576
Amikor a régi könyvek jöttek bennem is nagy láz égett. A filmek is tetszettek. De valahogy már se az új film se a könyv nem érdekel. Én megtartom a régieket egy szép emléknek és egy kerek egésznek.
Mortis: Az nem epilógus? (bár lehet én értettem félre)
4.
Mortis
értelmetlen, rakás sz@r a történet, teljesen mindegy milyen formátumban tapasztalod meg. ha a színdarabban minden más mesteri, az sem menti meg ezt a fércművet. Nem vagyok egy nagy HP rajongó, de a könyvekkel nőttem fel s kriminálisnak tartom, hogy ezt így nagyközönség elé merték tárni.
egyébként is utáltam a 7. könyv prológusát, alapjáraton is utálom ezt az 'időben előreugrunk, hogy bemutassuk milyen gyereki lettek az igazi szereplőknek' fogást, mert semmit nem hagy a képzeletre, ami bizony fontos egy jól megírt történetnél (ezt csinálták a Bleach végénél is...kíváncsian várom, hogy olvashatom-e majd John Snow gyerekének botladozását vagy a The Walking Dead Carl-jának jövendő gyerekének túlélését [csak, hogy két írott-rajzolt művet említsek, amiket nagyon szeretek s követek].
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...