A Fekete Párduc egy igazán fontos állomása a Marvel moziverzumának, hiszen az elmúlt tíz év során született filmek több alkalommal is említést tesznek Wakandáról vagy éppen a vibrániumról. A külvilág számára egy harmadik világbeli, szegény, elmaradott ország képét festő Wakanda és annak védangyala, a Fekete Párduc a Polgárháborútól kezdve mélyebben is betagozódott az univerzumba, így a mostani önálló filmnek az lett volna a feladata, hogy részletesebben bemutassa mindazt, amit eddig csak félinformációkból ismertünk, legyen szó a vibránium eredetéről és erejéről, vagy épp a hagyománytisztelő, afrikai törzsi rendet és modern társadalmi sajátosságokat is ötvöző, elszigetelt országról. Tulajdonképpen ezt a küldetését teljesíti is a film, sőt merészen tovább is megy, és aktuális problémákat feszegetve meséli el a saját történetét. A probléma az, hogy mindezt teljesen kiszámíthatóan, felszínesen teszi.

A történet az Amerika Kapitány: Polgárháborúban történt robbantás után veszi fel a fonalat. Ez az a merénylet, amiben életét veszíti Wakanda akkori uralkodója, T’Chaka, így a trónt fia, T’Challa veszi át, miután hazatér szülőföldjére. T'Challa (Chadwick Boseman) azonban királyként és Fekete Párducként is próbára tétetik, egy rég elfeledett titok ugyanis alaposan megbolygatja a látszólagos nyugalmat. Feltűnik a színen egy elfeledett trónörökös, aki nemcsak párbajra hívja a Fekete Párducot, de Wakanda trónját is megszerzi, hogy az ország elképesztő technológiai erejét a saját céljaira használja fel.

Ami a filmnek abszolút erénye, hogy bátran merít az afrikai törzsi lét sajátosságaiból, legyen szó a trónért folytatott harcokról, a spiritualitásról vagy a hagyománytisztelő szokásokról. A Fekete Párduc meglepően könnyedén mossa el a határt az innen nézve fejletlennek tűnő törzsi berendezkedés, az elképesztő, monumentális világvárosokat meghazudtoló metropolisz-hangulat és a Tony Stark kütyüit oda-vissza verő technológiai fejlettség között, miközben bátran nyúl az olyan aktuális témákhoz, mint a bevándorlás, az elszigeteltség, a rasszok közötti alá-fölérendeltség viszonya vagy az afroamerikaiak elnyomása. Bátor lépés ez a Marveltől, hiszen az aktuálpolitikai témákat eddig messzire elkerülte a stúdió, de ha már belevágtak, igazán vállalhatták volna merészebben is, akár tényleges állásfoglalással, hogy nemcsak klisékre építkezve, felszínesen kapargatják meg ezeket a kérdésfelvetéseket.

A Fekete Párducnak pont az az egyik legnagyobb gyengesége, hogy közhelyes, sablonos és kiszámítható. Tollba mondja az ismert paneleket, a jól kijárt útról pedig bátortalan kiscicaként, nem pedig magabiztos párducként tér le, akkor is csak egy-egy pillanatra. Ezt valamelyest megmenthette volna a főgonosz, Erik Killmonger, aki egészen jól kidolgozott karaktert, határozottságot és konkrét elképzeléseket kapott, de a dühéből eredő motivációja nagyon gyenge, ismert frázisokra felhúzott lábakon áll. Ráadásul a döcögősen beinduló cselekmény feszültségét gettópoénokkal igyekeznek oldani, amelyek ugyan néha jókor, jó helyen hangzanak el, de többnyire a lazázás visszaüt és pont elveszi a már emlegetett komolyabb témák és a dráma élét.

Azért hatalmas csalódás ez a film, mert a felszínen merésznek és bátornak tűnik, ráadásul egy olyan világba vezeti be a nézőjét, amit filmvásznon nemigen láttunk eddig. Ehhez képest a végeredmény nagyon bátortalanra sikerült. Nem "a sokat markol, keveset fog" hibájába esik, hanem egyszerűen a felszínessége okozza a vesztét, ahol a mondandó és a dráma papírvékony, unalomig ismert, közben pedig a Marvel univerzumához sem tesz hozzá különösen sokat. Kapunk ugyan egy részletesebb túravezetést Wakandában és a vibrániumban rejlő lehetőségek is felsejlenek, de nincsenek meg azok a kimenetelek, amelyek később érdemi kapcsolódási pontok lehetnének. Magaslabda volt, de nem sikerült lecsapni. Kár érte!

 Gamekapocs értékelés: 6.0

Fekete Párduc
Eredeti cím: Black Panther
Rendezte: Ryan Coogler
Írta: Joe Robert Cole, Ryan Coogler
Szereplők: Chadwick Boseman, Michael B. Jordan, Lupita Nyong'o, Danai Gurira, Martin Freeman, Daniel Kaluuya, Letitia Wright, Winston Duke, Angela Bassett, Forest Whitaker, Andy Serkis
Játékidő: 134 perc
Magyarországi premier: 2018. február 15.