Fekete Párduc filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2018. február 14.
A külvilág számára harmadik világbeli országnak tűnő Wakanda egy merénylet után uralkodó nélkül marad. A trónörökös, T'Challa apja halálát követően hazatér, hogy elfoglalja az őt megillető helyet, de egy régi titok mindent felülír.

A Fekete Párduc egy igazán fontos állomása a Marvel moziverzumának, hiszen az elmúlt tíz év során született filmek több alkalommal is említést tesznek Wakandáról vagy éppen a vibrániumról. A külvilág számára egy harmadik világbeli, szegény, elmaradott ország képét festő Wakanda és annak védangyala, a Fekete Párduc a Polgárháborútól kezdve mélyebben is betagozódott az univerzumba, így a mostani önálló filmnek az lett volna a feladata, hogy részletesebben bemutassa mindazt, amit eddig csak félinformációkból ismertünk, legyen szó a vibránium eredetéről és erejéről, vagy épp a hagyománytisztelő, afrikai törzsi rendet és modern társadalmi sajátosságokat is ötvöző, elszigetelt országról. Tulajdonképpen ezt a küldetését teljesíti is a film, sőt merészen tovább is megy, és aktuális problémákat feszegetve meséli el a saját történetét. A probléma az, hogy mindezt teljesen kiszámíthatóan, felszínesen teszi.

A történet az Amerika Kapitány: Polgárháborúban történt robbantás után veszi fel a fonalat. Ez az a merénylet, amiben életét veszíti Wakanda akkori uralkodója, T’Chaka, így a trónt fia, T’Challa veszi át, miután hazatér szülőföldjére. T'Challa (Chadwick Boseman) azonban királyként és Fekete Párducként is próbára tétetik, egy rég elfeledett titok ugyanis alaposan megbolygatja a látszólagos nyugalmat. Feltűnik a színen egy elfeledett trónörökös, aki nemcsak párbajra hívja a Fekete Párducot, de Wakanda trónját is megszerzi, hogy az ország elképesztő technológiai erejét a saját céljaira használja fel.

Ami a filmnek abszolút erénye, hogy bátran merít az afrikai törzsi lét sajátosságaiból, legyen szó a trónért folytatott harcokról, a spiritualitásról vagy a hagyománytisztelő szokásokról. A Fekete Párduc meglepően könnyedén mossa el a határt az innen nézve fejletlennek tűnő törzsi berendezkedés, az elképesztő, monumentális világvárosokat meghazudtoló metropolisz-hangulat és a Tony Stark kütyüit oda-vissza verő technológiai fejlettség között, miközben bátran nyúl az olyan aktuális témákhoz, mint a bevándorlás, az elszigeteltség, a rasszok közötti alá-fölérendeltség viszonya vagy az afroamerikaiak elnyomása. Bátor lépés ez a Marveltől, hiszen az aktuálpolitikai témákat eddig messzire elkerülte a stúdió, de ha már belevágtak, igazán vállalhatták volna merészebben is, akár tényleges állásfoglalással, hogy nemcsak klisékre építkezve, felszínesen kapargatják meg ezeket a kérdésfelvetéseket.

A Fekete Párducnak pont az az egyik legnagyobb gyengesége, hogy közhelyes, sablonos és kiszámítható. Tollba mondja az ismert paneleket, a jól kijárt útról pedig bátortalan kiscicaként, nem pedig magabiztos párducként tér le, akkor is csak egy-egy pillanatra. Ezt valamelyest megmenthette volna a főgonosz, Erik Killmonger, aki egészen jól kidolgozott karaktert, határozottságot és konkrét elképzeléseket kapott, de a dühéből eredő motivációja nagyon gyenge, ismert frázisokra felhúzott lábakon áll. Ráadásul a döcögősen beinduló cselekmény feszültségét gettópoénokkal igyekeznek oldani, amelyek ugyan néha jókor, jó helyen hangzanak el, de többnyire a lazázás visszaüt és pont elveszi a már emlegetett komolyabb témák és a dráma élét.

Azért hatalmas csalódás ez a film, mert a felszínen merésznek és bátornak tűnik, ráadásul egy olyan világba vezeti be a nézőjét, amit filmvásznon nemigen láttunk eddig. Ehhez képest a végeredmény nagyon bátortalanra sikerült. Nem "a sokat markol, keveset fog" hibájába esik, hanem egyszerűen a felszínessége okozza a vesztét, ahol a mondandó és a dráma papírvékony, unalomig ismert, közben pedig a Marvel univerzumához sem tesz hozzá különösen sokat. Kapunk ugyan egy részletesebb túravezetést Wakandában és a vibrániumban rejlő lehetőségek is felsejlenek, de nincsenek meg azok a kimenetelek, amelyek később érdemi kapcsolódási pontok lehetnének. Magaslabda volt, de nem sikerült lecsapni. Kár érte!

 Gamekapocs értékelés: 6.0

Fekete Párduc
Eredeti cím: Black Panther
Rendezte: Ryan Coogler
Írta: Joe Robert Cole, Ryan Coogler
Szereplők: Chadwick Boseman, Michael B. Jordan, Lupita Nyong'o, Danai Gurira, Martin Freeman, Daniel Kaluuya, Letitia Wright, Winston Duke, Angela Bassett, Forest Whitaker, Andy Serkis
Játékidő: 134 perc
Magyarországi premier: 2018. február 15.

144.
#143: Nem mindenki rajonghat ezekért a filmekért.
Én például szeretem a kocsis témájú filmeket, de inkább olyan klasszikusokat, mint mondjuk a Two Lane Blacktop, de egy Halálos Iramban engem se hoz lázba.
143.
A Pulyka
#142: Azert annyit hozzakellett volna tennem, hogy eleve nem erdekelnek a marvel filmek, nem rajongok a superhosos filmekert, fingon sincs a Tranformersrol, a fast and furious-rol, a pokember filmekrol, meg semmilyen filmrol, amiben foleg a latvany dominal :D Szoval nyugi, nalam van a gond :)
142.
#141: Nem gazoltál, nem tetszhet mindenkinek, te kultúráltan elmondhatod, hogy neked semmit se ért szinte a film, nincs ezzel baj.

Volt egy legjobb haverom régen suliban, aki a Pi Életét annyira nem bírta, mikor a moziban nézte, hogy feltett egy fülest és zenét hallgatott.
Nekem életem egyik legnagyobb élménye volt a mozi, de nem vesztünk össze ezen XD
141.
A Pulyka
Szerintem rettento gyenge film volt. Vegig sem neztem volna, ha nem a mozi kozepen ulok, aludni is probaltam, de valami hulye folyton vihogott mellettem.
Az elso percetol kiszamithato volt az egesz, csontig leszopogatott klises tortenet, nevetsegesen rossz parbeszedek, rossz szineszek akik legtobbszor tuljatszottak a szerepuket. A baratok kozt 2148-adik reszeben tobb meglepes es csavar van, mint ebben a filmben volt. Az egeszet csak a latvany vitte el hatan szamomra, csak az a baj, nalam az az utolso dolog, ami erdekel egy filmben, bar mit is varhattam mast, hisz ez eleve egy latvanyfilmnek keszult.
Annyi biztos, hogy a masodikrol hallani sem akarok.
Ez csak az en velemenyem, remelem nem gazoltam senki lelkebe :) Peace
140.
strangerthingsfan
ne haragudj shifty, de kritikáidra nem nagyon tudok figyelmet fordítani.
139.
#138: Nálam a Pókember is 10-es.
Nem vagyok Marvel fanatikus, se képregény fan, de ami jó számomra azt mindig dícsérem.
A 8 pont is korrekt, nem azt mondom.
Sőt, a negatív kritikákat is megértem.
A film akcióban tobzódik, emiatt zajos is.
Ezt sokan nehezen viselik, ezért az ilyen emberek számára ez a film kínszenvedéssel is felérhet.
A sok dobolás meg minden.

Bevallom a filmzenét önmagában én se hallgattam rongyosra.
138.
PaprikaJancsi
#137: Egy szimplán jó film, én is egy kiemelkedőbb Marvel filmnek tartom, de 8 pontnál nem nagyon adnék rá többet. Számomra a Pókember film is 8 pont körül van, annál jobb, de azért a 9-et nem nagyon éri el.
137.
A folytatás már egészen biztos, csak meg kell várnunk míg a rendező is készen áll rá.
Mostanra pedig a bevételek is elérték a végső eredményeket majdnem, bár még nőhet.

Az USA-ban a valaha volt 3. legtöbbet keresett film.
Világszinten 10. (itt fog nőni)
Nagyon örülök a film sikerének és tűkön ülve várom a folytatás, bár fogalmam sincs képesek e egy ilyesmit is valaha még túlszárnyalni.
Ez a film volt az a fajta ultraritka ízig-vérig tökély ami miatt megéri moziba járni.
136.
atedolgod
#130: Érdekes módon egyébként ez a film pl minden ízében rasszista... csak épp a fekete rasszizmus az most elfogadott, és még egy ilyen fantasy filmet is lehet építeni erre.
135.
s4jtqkac
#132: Ki mondta ezt? 6 éve, 2 hete és egy napja, hogy megfogadtam a tanácsát..
134.
s4jtqkac
132.
Ooorky
#131: Mi is így vagyunk veled, mestered szavaival élve:
"El lehet menni innen. Itt lehet hagyni minket."
130.
CitromH
#124: Szomorú vagy sem, nem véletlenül volt ez a mondat a filmben. Ez a mondat volt maga a lényeg.

Lehet beszélgetni sok mindenről, de amíg a fekete gettós anyuci meg apuci ezt tanítja a gyerekeiknek (a gyűlölet, a rasszizmus(!), és az áldozati szerep mellett) nem lesz semmilyen változás, technológiai upgrade, bugattis spaceship ide vagy oda. Ezt kell megváltoztatni.

Itthon is van ilyen, csak cigánynak hívják. Egyébként ez nem feltétlen rasszizmus, mert én a cigányt nem bőrszín, hanem életvitelre értem inkább, és sajnos sok fehér is simán beleesik ebbe a kategóriába.
129.
NemecsekErno
#122: Rasszista! Homofób!
Meg még talán pederaszta is!

Még hogy az ég kék...
A Rottentomatos mit szól ehhez???!
128.
ksmu
Azért fura, hogy míg az összes amerikai filmben oda kell figyelni a "színegyensúlyra" az egyenlőség nevében (pl. sötét bőrű és ázsiai amazonok a wonder womenben), addig itt csak feketék vannak. Dettó a gettóban is megfért volna pár fehér vagy ázsiai származású legény.
Hasonlóan érdekes, amikor Kaliforniába mennek jótékonykodni a film végén. Mintha Amerikában nem lenne elég pénz többek között integrációra is... Bezzeg a szegény afrikai államoknak nem kell segítség.
126.
kopic
#116: "Man, the man is killing us, man"
125.
Ramirezx
#122: A Django Unchained-ben Calvin Candie elmagyarázza a biológiai okot, amikor a koponyát elemzi.
124.
Ramirezx
#123: A szomorú helyzet az, hogy hazánk egyes területein is ez lenne az első gondolat, mondat. Sőt, még szuperrepcsi sem kellene a reakcióhoz. Elég ha meglátnak egy egybenlévő kocsit.
123.
frankdelgado
Nekem ez egy nègeres sci-fi volt, ugyan volt benne nèmi propaganda , meg elnyomott csóró afroamerikaiak rinyàlàs, de ez a film nem közölt tul sok mindent.
Akàrhogy is, de a vègèn helyre tettèk a dolgokat. SPOILER!
Amikor a gettoban leszàl a vakandai szuperrepcsi, az ott labdàzó sràcok első mondata: "ha szètszedjük, eladhatnànk". :).
122.
atedolgod
#96: "De akik faji alapú ítélettel jönnek, e mögé áltudományos magyarázatokkal érvelnek azokat minek nevezzem?"

Az előtted szólók semmilyen faji, sem áltudományos magyarázatokat nem írtak, pusztán megemlítették azt a tényt, hogy afrikai néger társadalom nem vitte soha, semmire. Nem csak akkor nem amikor gyarmat volt, (mert szokás erre fogni) hanem akkor sem, amikor nem volt.
Ezek nem "áltudományos magyarázatok", hanem "ténymegállapítások". Ez történt a valóságban, a föld nevű bolygón. Aztán az okokon már lehet vitatkozni, de hogy az ég az kék, az egészen biztos.
121.
atedolgod
#15: Afrika elég sokáig volt gyarmat, azonban a fehér ember nélkül pl ez a film sem készült volna el, és semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy törzsi körülmények közt szomjazó, egymást gyilkoló népek sokaságánál többé válhatott volna 2018 -ra.
120.
atedolgod
#13: Igazából inkább a hangvételben van a különbség. Az élménybeszámoló a személyes érzéseket jelenti, azt az élményt, amit az író számára jelentett a mű. A kritika pedig megpróbálja ugyanezt valamilyen magasabb értékrendhez csatolni, kontextusba helyezni más művekkel, más művészek hasonló gondolataival stb.
Illetve kritika leginkább az, amit annak fogadunk el.
Ami viszont az elfogultságot illeti. Mindig, minden író elfogult. Akkor is az, ha objektív próbál maradni, hiszen az objektivitás is egyfajta tanult szűrőt jelent, ami előre meghatározott szabályszerűségek összessége... Mivel azonban a művészet nem úgy működik mint a matematika, ezért két kritika egymáshoz viszonyított értékét nem tudjuk pontosan meghatározni, így általában a kritikus adott társaságon belüli státusza határozza meg azt.
Ezért van az, hogy pl számodra szinte bizonyosan nem az az értékes film, amit különböző filmes csoportosulások szakmai elismerésként osztogatott szobrocskáinak mennyisége tükrözne, mert másképpen ítélsz, mint ők.
118.
A Pulyka
#115: Es ezt meg jocskan fokozhattad volna :D +1
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...