Ugyan a naptár szerint még kicsit odébb van a nyár hivatalos kezdete, Hollywood tradicionálisan április-május környékén kezdi nyári időszámítását. A Tűzgyűrű: Lázadás, oldalán a Rampage -Tombolással könnyed felvezetés lehetett volna, hogy aztán a hónap végén a Bosszúállók: Végtelen háború hivatalosan is arcunkba robbantsa a blockbuster-szezont. Gipsy Danger és kompániája végül csúfosan leszerepelt, így a nagyra nőtt Sziklára és még nagyobb társára, a családját orvvadászok miatt elveszítő, albínó gorillára, George-ra hárult a nemes feladat, hogy tisztes felvezetést kapjon Vasember és a többi szuperhős.
A Rampage - Tombolás pedig nem okoz csalódást, ugyanis ami nem sikerült a Tűzgyűrű folytatásának, nevezetesen, hogy látványos és szórakoztató is legyen egyszerre, azt elég jól megugrotta a Törésvonal rendezője, Brad Peyton, aki már második alkalommal dolgozik együtt Dwayne Johnsonnal. A Rampage ugyanis az első perctől a végéig kiszolgálja a nézőt, és amit garantál, nevezetesen, hogy ne tegyél mást, csak kapcsold ki az agyad két órára, azt maximálisan teljesíti is.
Davis Okoye (Dwayne Johnson) a hadsereg elit egységeivel megjárta a poklok poklát. Miután leszerelt, főemlős-kutatóként helyezkedett el a civil életben, többek között gorillákkal foglalkozik. Legjobb barátja, George is közülük kerül ki, aki nemcsak azért különleges, mert kölyökkorában Okoye mentette meg, hanem azért is, mert az egész világon ő az egyetlen albínó gorilla. A jelnyelvvel kommunikáló barátok kapcsolatát végül egy titkos tudományos kísérlet teszi próbára. A korábban barátságos George egyik pillanatról a másikra elképesztő méretűre nő, miközben a benne rejlő düh is felszínre tör. Ahhoz, hogy Okoye meg tudja állítani barátját, kénytelen a semmiből felbukkanó genetikával foglalkozó tudós, Dr. Kate Caldwell (Naomie Harris) segítségére támaszkodni, aki annál a cégnél dolgozott, ahol a rejtélyes kísérleti anyagot is kifejlesztették, és így az ellenszerhez is elvezethet. Később azonban kiderül, George mellett két másik fenevad is megfertőződött, így Chicago lakosai nem sok jóra számíthatnak.
A film alapját a Midway 1986-ban megjelent, azonos című játéktermi játéka szolgáltatta, ahol tulajdonképpen a mi feladatunk volt, hogy az egyébként a filmben is visszaköszönő szörnyek valamelyikével pusztítsunk, zúzzunk és romboljunk. A filmváltozat ezt a nem túl tartalmas alapot igyekezett némi körítéssel, emberi szereplőkkel kiegészíteni és feltölteni, több-kevesebb sikerrel. A filmbéli karakterek ugyanis nyílegyenesek, üresek és igazából csak sodródnak az árral, viszont azt, amit megszokhattunk Johnsontól, azt maximálisan hozza, sem többet, sem kevesebbet. A tudós és a főemlős-szakértő párosát kezdetben szívató, váratlanul felbukkant Russell ügynök (Jeffrey Dean Morgan) számít még üde színfoltnak a filmben. A The Walking Dead Neganje minden egyes jelenetében elemében volt, és érezhető, hogy Morgan is tisztában van vele, micsoda őrülethez is adta a nevét.
Ezzel szemben a Caldwellt alakító Naomie Harris és az ezúttal a főgonosz szerepében tetszelgő Malin Akerman már nem járt ilyen jól. Előbbi ugyan kapott egy drámaira hangszerelt, de valójában rém üres motivációt kiszolgáló hátteret, az utóbbi által megformált Claire Wyden karakteréről azonban egyelőre nem tudom eldönteni, hogy csak szimplán ennyire idiótára írták, vagy csak Akerman tolta fullban a kretént (és ez igaz a Wyden testvérét alakító Jake Lacyre is).
De egy, a Godzilla farvizén született szörnyfilm esetében nem a szereplőkön vagy a cselekményen van a hangsúly, itt minden a fenevadok zúzásának van alárendelve. Az emberi hősök csak sodródnak, a történet pedig az elejétől a végéig mellőzi a logikát, de mindez kit érdekel, ha ez a film arról szól, hogy két órára teljesen kikapcsold az agyadat. George és társai pedig nem csak Chicagóba érve gondoskodnak arról, hogy látványos rombolások és pusztítások közepette szolgálják ki a néző érzékszerveit, és amíg a Tűzgyűrű folytatása ezen a szinten is csúfosan elbukott, addig a Rampage-nek abszolút nincs szégyenkeznivalója. Elképesztően jól néznek ki a szörnyek, Chicago porig rombolása a film igazi tetőpontja, miközben George mellett a másik két bestia is gondoskodik arról, hogy izgalomból ne legyen hiány. Utóbbit jól időzített humorral sikerül oldani, ráadásul ezúttal a kellemesebb fajtából.
Így hiába hiányzik az igazi feszültség, hiába kihasználatlanok és mellőzik a valóságos emberi jellemet a karakterek, amiért a néző beül egy ilyen filmre, azt maximálisan megkapja. Pontosan ez volt a probléma a Tűzgyűrű: Lázadással, hogy ott semmi sem működött, míg itt a narratíva és a hősök terén körzővel jól behatárolt próbálkozások nyomai bukkannak a felszínre, amelyek ha nem is adnak magabiztos keretet, arra jók, hogy a nagyra nőtt vadállatok újabb helyeken bukkanhassanak fel és zúzhassanak.
Gamekapocs értékelés: 5.5
Rampage - Tombolás
Eredeti cím: Rampage
Rendezte: Brad Peyton
Írta: Ryan Condal, Carlton Cuse, Ryan Engle
Szereplők: Dwayne Johnson, Naomie Harris, Jeffrey Dean Morgan, Malin Akerman, Joe Manganiello, Jake Lacy
Játékidő: 107 perc
Magyarországi premier: 2018. április 12.
Vagy inkább tágabb.
Nem azt mondom, hogy nem látom A és Zs között a különbséget.
Mert ha a legnagyobb filmet kérdik, akkor tuti azt mondom, hogy a Híd a Kwai folyón vagy az Acéllövedék, esetleg az Édentől Keletre.
De ha a Gyilkos paradicsomok támadásáról van szó, akkor azt is megnézem.
https://en.wikipedia.org/wiki/Attack_of_the_Killer_Tomatoes
Egyesek a világ végét élik meg abban, hogy készülnek ilyen filmek, mint a Rampage, s úgy beszélnek, mintha ez mai, friss jelenség lenne.
Már a 40-es években is ontották ezeket, csak más volt a mérték.
Mások voltak a költségvetések.
1958-ban Steve McQueen színészlegenda lett sztárrá a Masszával (The Blob) ami egy kulthorror manapság.
Pedig azt is lelehet gagyizni, 0 pontozni.
Szóval nem értem, én csípom ezt a filmet, és bírni is fogom, ez nem trollkodás.
Átjött a hangulata, a képi világa, többször is megfogom nézni és ha egyszer lesznek gyerekeim, büszkén mutatom majd nekik, hogy 2018-ban ilyen mozik jöttek.
Rohadtúl nincs kedvem részt venni abban a mai, modern és szelektív mentalitásban ami háttérzajként tekint a filmekre.
Baromi jó látni, hogy ennyire emberi megközelítést kapott a film és politikai tartalomból se volt híján.
A filmzene külön hallgatásával még nem végeztem, de aki kíváncsi mit értek hangulat alatt, annak ajánlom a Calm vagy CRISPR tételeket XD
Nagyvásznon gyönyörűen mutat.
Ez a film iszonyat jó, nem számítottam ekkora kalandra és én féltem is rajta.
A hangulata megvan, pedig az előzetesből azt hinné az ember, hogy szimpla látványorgia, lélek és minden más, varázsszer nélkül.
Néhol egész mágikus tényleg, az események klassz módon érkeznek, egyik a másik után.
Sőt, sokkal inkább kalandfilm, mintsem szörnyesmozi.
100-ból 90
A játéknak legalább volt egy sajátos rajzfilmes arcade stílusa, ami szerethetővé tette. Ide nem sikerült átmenteni semmi kedvelhető elemet belőle. De ha csak Kaiju filmként tekintünk rá akkor is elvérzik.
De kiváncsi lettem volna hogy ha más címet kap ez a fostalicska, hány embernek jutott volna eszébe a játék segítség nélkül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.