Az oroszlánkirály filmkritika

  • Írta: gorien
  • 2019. augusztus 1.
A Disney elővette egyik legnagyobb sikerét, hogy élőszereplőssé változtassa. Az oroszlánkirály remake-je hihetetlen technikai háttérrel készült, a végeredmény pedig az eddigi legszebb feldolgozásuk lett – ugyanakkor a leglelketlenebb is.

Kereken huszonöt évvel ezelőtt történt meg, hogy egy szurikáta és egy varacskosdisznó örökbefogadott egy kallódó oroszlánkölyköt, akiről több évnyi éneklés után kiderült, hogy valójában a szavannai trón várományosa. Bizony, egy emberöltő telt el azóta, hogy mozikba került Az oroszlánkirály. A megható, tanulságos történet, a mókás szereplők, a fülbemászó dalok azóta is velünk élnek – sokaknak a gyerekkorát képezték. De a nosztalgia, azon túl, hogy megszépíti az emlékeket, kiváló termék is.


Hollywoodban a nosztalgiára épülő filmgyártás épp a csúcsra jár, úton-útfélen visszaköszönnek ránk a nyolcvanas-kilencvenes évek motívumai. A Disney élen jár ebben, és nem is megy túl messzire az alapanyagért. Előhalássza legnépszerűbb rajzfilmjeit, és új köntösbe öltöztetve őket újra moziba küldi. Várható volt, hogy a világ legnagyobb bevételét hozó kézzel rajzolt alkotása is elfoglalja majd helyét az élőszereplős remake-ek sorában.

Az oroszlánkirály-remake esetében az élőszereplős kifejezést csak idézőjelek között használhatjuk. Ebben a filmben az afrikai napfelkeltét leszámítva ugyanis semmi élőt nem látunk, mindent a lehető legprofibb számítógépes animációval valósítottak meg. A látványért nem érheti szó a ház elejét, ilyen szép, valósághű animációt nem gyakran látunk. Egyes jelenetek mintha egy természetfilmből szöktek volna, annyira igazinak hat a Büszke Birtok és a sok állat, ami benépesíti.

Olyan hiteles, amennyire csak lehet, és itt a gond. Láttatok már táncoló-éneklő-zsiráfokon ugráló oroszlánt a való életben? Ezúttal sem fogtok, ennyire élethű ez a remake: az állatok többnyire úgy mozognak és cselekednek, ahogy azt egy valóditól elvárnánk. Így viszont a mimikájuk is csak annyira összetett, amennyire mondjuk egy oroszláné vagy egy hiénáé lehet – az pedig semmilyen. Hiába erőltetik meg magukat a szinkronszínészek (akár az angol, akár a magyar változatban), a szereplők arca lelketlen marad, egy-egy mosoly a legtöbb, amit ki tudnak préselni magukból.

Ez pedig sokkal nagyobb gond, mint hinnénk. A legtöbb élőszereplős Disney-remake (mint A szépség és a szörnyeteg vagy az idei Aladdin) úgy merít az eredeti meséből, hogy a történeten túl a látványt és a hangulatot is utánozni próbálja. Az oroszlánkirálynál a cél a valósághű animáció volt, aminek mindent alárendeltek. Így pedig a mese világából eltűnt a szín és a szereplők jellegzetes karakterjegyeket vesztettek el.

A kérdés: kaptak is valamit cserébe? A cinikus válasz erre az lenne, hogy plusz félórát. És tényleg, A dzsungel könyvét is rendező Jon Favreau nem álmodott sokkal többet a történethez, mint ami a rajzfilmben is megtalálható. A remake ezúttal nem az eredeti feldolgozása, hanem csak újramegvalósítása, a végeredmény a mese szolgai másolata. Viszont cserébe legalább az a bónusz anyag, ami a plusz félórát jelenti, nem érződik feleslegesnek, hanem a történet szerves részének hat.

A történet ugyanaz. Simba boldogan tölti mindennapjait, míg az apja, Mufasa halálát nem leli egy előre megtervezett, cserbenhagyásos gázolásban. A gonosz Zordon elzavarja az oroszlánkölyköt, hogy magának szerezze meg a trónt, az idő közben felcseperedő Simba azonban barátai segítségével végül szembeszáll vele és elfogadja a sorsát. A sztori lényegesen nem lett kibővítve, a szövegkönyv ugyanaz, még egyes jeleneteket is egy az egyben újra elkészítettek – de ez eddigre már nem meglepő a Disney remake-jeinél.

Ami igazán meglepő, hogy miközben a film minden technikai aspektusból remekel, képes volt kiüresíteni az eredeti mese varázsát. Ez persze akkor igazán gond, ha azért akarod megnézni, hogy újraéld a gyerekkorod, csak feltekert grafikán. Egyszerre bosszantó, hogy nem a mesét kapjuk, és az, hogy voltaképpen a mesét kapjuk – furán két szék közé esik a remake. Vajon lehet jóindulattal viseltetni iránta, van benne valami működőképes?

A szereplők nem olyanok, mint régen: Zordon nem annyira fenyegető, Zazu nem annyira karikatúraszerű, Timon pedig négy lábon jár, ahogy azt a szurikáták teszik. A szerepüket mégis mindannyian ellátják, és az az állattársadalom, amit elénk tárnak, hitelesnek látszik. Ennek a Zordonnak is elhisszük, hogy egy hatalommániás köpönyegforgató, aki mindent tönkretesz maga körül, csak azért, hogy magát nevezhesse felsőbbrendűnek. A jelenetei Simbával és Mufasával működnek, ahogy az is, amikor Sarabi és a nőstényoroszlánok támogatását próbálja elnyerni. Ez igaz minden más szereplőre is: Rafiki különc bölcsességei vagy Timon és Pumbaa poénjai továbbra is a helyükön vannak.

Az énekes betétek hasonlóképpen megkapóak. Ugyan nincsenek ugrabugrák és látványos koreográfiák, de jól vannak időzítve és illenek a karakterekhez, akik előadják. Az „A trón úgy csábít” baromi mozgalmasra sikeredett, „Az élet az úr” most is grandiózus, egyedül talán az „Érzed már a szív szavát” lett nagyon erőtlen. Hans Zimmer aláfestő zenéje pedig most is képes súlyt adni a látottaknak, amit jól kiegészít bizonyos jeleneteknél a valósághű ábrázolás: például Simba és Zordon csatájában szinte érezni az erőt, ahogy két kifejlett nagymacska feszül egymásnak. A csillagok közül szóló Mufasa megjelenítése pedig jelzi, hogy, ha akarnak, kreatívak is tudnak lenni a látvánnyal az alkotók, úgy, hogy közben megmaradnak az élethűség talaján.

Mindent egybevetve a 2019-es Az oroszlánkirály feleslegesen készült el, de nézhető, sőt még akár élvezhető is, ha elég kompromisszumot megkötünk. El kell fogadni, hogy ez egy természetfilmbe oltott musical. Ezt azonban végtelenül szomorú leírni erről a meséről – annyival többet érdemelt volna (ha már egyszer elővették), mint amit végül kapott. Hiába minden erőfeszítés, hiába lehet ellenni vele, ezt az eredeti is tudja, és sokkal jobban teszi. Ha azért ülnénk be rá, mert a mesét akarjuk látni, nyugodtan nézzük meg inkább a rajzfilmet, ez a remake ugyanis nemcsak, hogy nem nőtt túl rajta, de nem is nőtt fel hozzá.

Gamekapocs értékelés: 5.5

Rendezte: Jon Favreau
Szinkronhangok: Donald Glover, Billy Eichner, Seth Rogen, Chiwetel Ejiofor, James Earl Jones,             Beyoncé Knowles-Carter
Forgatókönyv: Jeff Nathanson
Zene: Hans Zimmer
Hazai premier: 2019. július 18.

19.
Extol
#16: Nyilván animációs filmről van szó, ennek ellenére mindenhol úgy adták el a produkciót (természetesen helytelenül) mint élőszereplős filmet, mert most ez Disney-nél egy külön projekt, amit eljátszanak még sok-sok alkalommal az elkövetkező években és mindennek a sarokköve a lehető legélethűbb megjelenítés. Ha a szereplőkről hiányoznak testrészek, akkor már eleve nem kellene ezt a megoldást erőltetni és lehetnének sokkal antropomorfabb kidolgozottságú szereplők és akkor nem merülne fel az a kérdés, hogy ki herélte ki Simba-t vagy hogy Pumbaa a száján át fingik-e
18.
B-Shaggy
#17: Igen, biztosúr, ez az a komment.
17.
SLi
az már tényleg a legmagasabb neckbeard szint mikor valaki pumba segglukát és simba tökeit hiányolja, jó hogy nem az a baj hogy pumba fingásánál nem szált fos permet 3d-ben a gyerekek arca felé
16.
br1Koo
#15: A mesefilmben volt pumbának segglyuka? Nem emlékszem rá, de nem tartom valószínűnek. Lehet hogy "élõszereplõs" remake-et kapott, de attól ez még mindig az oroszlánkirály. Inkább egy animációs filmnek kell tekinteni mint 100% élethű replikának.
15.
Extol
#13 Így igaz

#14 Nyilván ha az embernek ép az agya, nem foglalkozna ezekkel a részletekkel, akkor sem, ha azokat vászonra vinnék. Az hogy ezek a részletek hiányoznak csak amiatt probléma, mert a Disney 100%-ig természetközeli akart maradni.
Nehéz eladni úgy a fingós vicceket, hogy Pumbaa seggén nincs lyuk
14.
Nothing
#3: "...az állatoknak nincs se végbélnyílása és szaporítószerve (ami nem a megfigyelések hiányából, hanem a prűd nyugati keresztény értékrend eredménye)..."

De ha ugye premier plánban mutatnák mindkettőt, akkor az meg gondolom a romlott, perverz nyugat kapitalista értékrendjének az eredménye lenne, ahol nem gondolnak az érzékeny és tiszta, galamblelkű keleti angyalkákra.
13.
B-Shaggy
#12: Így van, de ez ugye egy szójáték az angol címben, magyarra így lefordíthatatlan. Szerintem jól tették, hogy a büszkeséget választották.
12.
Extol
Örökség, büszkeség egyik se helyénvaló, hisz a Pride szó jelen téma értelmében oroszlánfalkát jelent, nem büszkeséget.
11.
Extol
10.
SLi
#5: lehet beküldeni cikkeket, le is hozzák...
9.
B-Shaggy
#8: Szimba Büszkesége, amiben Kiara ? :) Vagy van egy rész amiről nem tudok?
8.
Extol
Érdekesség: A Szimba Örökségének újrafeldolgozását (amiben Kovu a főszereplő) négy év múlva tervezik.
7.
user101
Trendy money grabbing, semmi más... Szánalmas... :(
6.
B-Shaggy
#5: Nem a legokosabb vagy legtalálóbb kifejezés, de nem ők rontották el. Ez a film a többi Disney klasszikus újradolgozások listájába van, amiket Disney Live Action filmeknek hívnak. Egy animációs filmnél meg dolgoznak a művészek és ahogy rakják össze a filmet a gépen a rendező és egyéb stáb értékeli hogy jó lesz-e vagy van-e vele munka még, ennyi. Ennél a filmnél használtak bluescreent és rendes kamerákat (sőt, a helyszínen tesztelésre nem mást, mint a Unity játékmotort használták, hogy megnézzék hogy a jelenet jó lesz-e), az animációs filmek meg definíció alapján nem kamerával vannak forgatva.
5.
logic5
"A Disney elővette egyik legnagyobb sikerét, hogy élőszereplőssé változtassa. Az oroszlánkirály remake-je hihetetlen technikai háttérrel készült, a végeredmény pedig az eddigi legszebb feldolgozásuk lett – ugyanakkor a leglelketlenebb is."

ÉLŐSZEREPLŐSSÉ! ÉLŐSZEREPLŐSSÉ VAZE! Édes jó istenem. Ti minek írtok egyáltalán bármilyen filmről is kritikát? Annyiszor bebizonyosodott, hogy teljesen felesleges!
4.
Mortis
nekem ez a de facto coming-of-age történetem, s megkönnyeztem adott jeleneteket. kis változtatásokkal ugyanaz a történet, csak eltérőképpen tálalva. a vége nem tetszett, mert azt ugye a 2. filmből emelték át. összességében azonban megérte, hogy láthattam Az oroszlánkirályt filmszínházban, mégha alárendelt változatot is.
3.
Extol
Azt hittem hogy már nem lesz GK értékelés e film kapcsán.
A pontot kivéve mindennel egyetértek. Én egy 7-est adtam volna.

A Disney ismét meg akarta mutatni technikai fejlettségét, aminek alárendelte az egész filmet és valóban, az egész világ valóságosnak hat kivéve hogy az állatoknak nincs se végbélnyílása és szaporítószerve (ami nem a megfigyelések hiányából, hanem a prűd nyugati keresztény értékrend eredménye), amivel alapjában véve nincs gond, talán az állatkerti lakókra és varrni kéne gatyát, nem?
Mind egy, én személy szerint megörültem mikor hallottam hogy Stohl nem rontja a levegőt a produkció körül, hiszen az azóta elhunyt régi szinkronhangokat adó legendák helyére is mások kerültek mint Sinkovits Imre és helyére lépő Vass Gábor szerintem passzolt a szerephez, ő adta Aslan hangját is a Narnia filmekben. Kristóf Tibor jellegzetes nyájasan elvetemült pszichopata játékát (Zordon) szerintem nem sikerült leutánozni, ami a mimikák hiánya miatt is lehetetlen feladat lett volna.

Összességében szerintem jobban jártunk volna egy olyan animációs filmmel ami olyan Shrek, illetve Kung Fu panda szerű, egy efféle stílusú animációs filmet is meg lehetett volna csinálni látványosra, és megmaradtak volna azok a lehetőségek amik visszaadták volna az eredeti rajzfilm igazi hangulatát, egy új szintű látványvilág keretei között.
2.
GMatyi
#1: Egyet értek veled.

Plusz ha igazán élvezni akarja az ember a mozit akkor eredeti szinkronban nézze meg mindenképpen. Csak amit a többiektől hallottam a magyar szinkronos ének nem lett valami megnyerő
1.
azureknight0715
Vélemény mielőtt valaki elhamarkodná! Ha a mesét szeretnéd látni, nézd meg nem fogsz csalódni benne, élvezni fogod minden percét. Ha a mesénél többet vársz tőle akkor ne nézd meg. Itt tényleg le lett másolva amit nem is bánok. Nem akartam volna látni a kedvenc mesémet a mai trendek megfelelően felépítve. Érzelem meg van ebben a filmben.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...