Star Wars: A klónok háborúja - 7. évad kritika

  • Írta: gorien
  • 2020. május 6.
Megtörtént hát: oly sok év után visszatért a Star Wars: A klónok háborúja, hogy egy tizenkét részből álló évaddal elmesélje az elmondatlan sztorikat, befejezze a megkezdett történetívet, és búcsút vegyen régi kedvenceinktől.

A klónok háborúja egy olyan esemény volt a Star Wars-univerzumban, amire a filmekben csak utalásokat tettek, a tényleges háborút azonban sosem láttuk – csupán a kirobbanását és a lezárását. Habár 2003 és 2005 között egy Genndy Tartakovsky felügyeletével készült rajzfilmsorozat mesélt a hároméves csatározás epizódjairól, összekötve A klónok támadását A Sith-ek bosszújával, később ez a kánonon kívülre került, hogy a helyét átvegye a 3D-animációval készített A klónok háborúja, Dave Filoni vezetésével.

A klónok háborúja, ami egy egészestés filmből nőtte ki magát, 2008 és 2013 között öt évadot élt meg; olyan közkedvelt és emlékezetes karaktereket adott nekünk, mint Ahsoka Tano, Rex százados vagy Asajj Ventress. Habár az epizódjai között bőven voltak gyengébbek vagy szimplán időhúzásra alkalmasok, egy folyamatos fejlődés jellemezte – a készítők jól sáfárkodtak a karakterekkel és a történetekkel. Aztán a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, és ez a sorozat sorsát is megpecsételte.

Rendes befejezés helyett kapott egy összecsapott hatodik évadot, aztán hosszú hibernációba süllyedve átadta a helyét a Lázadóknak. A rajongók nem engedték el, és a Disney pedig végül jóváhagyta: A klónok háborúja visszatért egy záróévadra, hogy Dave Filoni és csapata elmesélhesse, amire korábban nem volt lehetőségük.

A klónok háborúja hetedik évadjában így három történet kapott helyet. A négy-négy epizódból álló sztorik Rexre és Ahsokára koncentrálnak – előbb egyikre, majd másikra, hogy aztán az utolsó részekben összeérjen a két karakter szála. Ahogy a Tartakovsky-féle rajzfilmsorozat, úgy ez is részben odáig jut, hogy betöltse a híd szerepét a Star Wars-filmek között, hiszen a történések egy része már párhuzamosan fut A Sith-ek bosszúja eseményeivel.

A három történet, amit kapunk, valamennyire ismerős lehet azoknak, akik szorosan követték a sorozat körüli történéseket. Annak idején számos tesztfelvétel felkerült az internetre: míg ez akkor a rajongók kíváncsiságát elégítette ki, Filoniéknak most fejtörést okozott, hiszen olyan történeteket kellett elmesélniük újszerűen, amik sok éve ismertek már. A feladatot nehezítette az is, hogy a harmadik történet táptalajául szolgáló mandalore-i háborút képregényben és regényben is érintették már, míg olyan karakterek, mint Ahsoka, Rex vagy Maul sorsa egyáltalán nem ismeretlen, hiszen a Lázadók fontos szerepet szánt nekik. Annak ellenére, hogy szinte senkiért nem kellett izgulnunk az évad tizenkét része alatt, az alkotók mégis meg tudtak tölteni egy-egy részt feszültséggel.

Olyan szempontból jól illeszkedik a korábbi évadokhoz ez a hetedik is, hogy hol nagyszerű dolgokat szállít, hol kifejezetten gyengéket. Sőt, egy-két részt talán ki is vehetnénk belőle, és senkinek nem tűnne fel a hiánya. Leginkább a középső történet az, ami egy teljes évadban még tán elmenne minden laposságával együtt, ám a búcsúzásra kihegyezett zárórészek között nem sok keresnivalója van.

Az évad első harmada még egy igazi klónháborús történet. A harc közepén vagyunk, egyik oldalt a szeparatista sereggel, másik oldalt a köztársaságiakkal. Még egy új divíziót is megismerünk, a Bad Batch névre keresztelt, génhibás klónokkal megtömött osztagot. Az új figurák között Anakin és Rex képviseli az alapszereplőket, közösen pedig egy olyan kalandra indulnak, amit már ismerhettek azok, akik látták az említett tesztanimációkat.

A második történet Ahsokára és a Martez-testvérpárra koncentrál, két új karakterre, akiket egyáltalán nem tudnak úgy felépíteni, hogy különösképp érdekeljen minket, mi történik velük. Azon túl, hogy az átívelő cselekményt előmozdítja ennek az epizódcsokornak a legvége, sok érdemleges nem történik, ráadásul hiába van állítólag Ahsokára kihegyezve a sztori, sokat nem ad hozzá a karakteréhez az, hogy mit él át a testvérek oldalán.

Ha lehet hinni az internet zajának, akkor a rajongótábor leginkább a harmadik történetet várta, amely Mandalore ostromának megfilmesítése. Nem csoda, ez a legérdekesebb, legjobban összerakott történetfolyam a három közül, és persze tömve van közönségkedvenc figurákkal. Azon túl, hogy Ahsoka és Rex végre újra együtt nyomják, visszatér Maul, a mandalore-iak, a fénykardpárbajok, és újabb szemszögből látjuk a hírhedt 66-os parancsot.

A klónok háborújának utolsó epizódjait a Disney+-on követhették az előfizetők (a nem előfizetők meg alternatív módokon), és habár nem mindig éreztette azt, hogy megérte hétről hétre várni a részeket, mégis kellemes élményként összegezhető a hetedik évad. Amit tudtak, kihoztak belőle, de látszik, hogy a legtöbb gondoskodást a finálé kapta: Mandalore ostroma az igazi ékköve az évadnak.

Az animációnál megtartották a sorozat jellegzetes elemeit, de nem érződik egy percig sem elmaradottnak a látvány. Akciók terén viszonylag kreatívak voltak a készítők: a szokványos lövöldözés mellett látunk harcot repülő bestiákon, A hét mesterlövészt idéző faluvédést, és amikor az egymással szemben álló mandalore-iak belelendülnek, elég követni, hogy ki merre röpköd. A legjobbak persze a fináléra tartogatott fénykardpárbajok voltak, amelyeken meglátszik, hogy motion capture-t is használtak: ritkán látni animációban olyan precíz lábmunkát például, mint amit Ray Park kölcsönöz Maulnak.

A visszatérő karakterekre nem lehet panaszunk. Azon túl, hogy mindenki visszakapta a jól bejáratott hangját, tényleg nagyjából ott vették fel velük a fonalat, ahol abbahagytuk. Rex kezdi megérezni a háború súlyát, ahogy lelkiismerete a testvérei megmentésére űzi, Ahsoka tovább távolodik a jedi rendtől (bár ez nem a Martezéknek köszönhető), Maul pedig újra ragyoghat a maga kissé tébolyult módján, mielőtt eltűnik, hogy majd Ezra oldalán lássuk viszont egy másik sorozatban.

Az új szereplők ellenben nem feltétlenül sikerültek emlékezetesre. Biztosra veszem, hogy a Bad Batchet, ha másért nem, hát az általános vagányságuk miatt fogjuk még emlegetni, ellenben a Trace és Rafa Martez inkább csak fárasztó kliséhalomnak tűnik, még ha meg is tettek mindent, hogy érdekesnek tüntessék fel őket. Az utolsó történetre vadiúj figurák már nem is maradtak, hiszen azzal már a búcsú felé menetelünk.

A klónok háborúját ilyen módon visszahozni egy érdekes ötlet volt, plusz arcmentés a Disney részéről, hiszen a sequel-filmek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A félévadnyi részmennyiségbe azonban nem fért bele minden elmondatlan történet (mint például Boba Fett és Cad Bane párbaja), úgyhogy egyelőre nem tudni, azoknak mi lesz a sorsa. De ahogy a The Mandalorian, ez a sorozat is azt mutatja meg, hogy talán az epizodikus történetmesélés a megfelelő irány a Star Warsnak, legalábbis egy időre.

Dave Filonit szokta szeretni a rajongótábor, és A klónok háborúja továbbra is bizonyítékként szolgál arra, hogy megérdemli ezt a szeretet. Nem lett tökéletes a záróévad, olykor talán le is ült, de a végeredmény szép búcsúlevél egy szeretett sorozattól. Olyan értelemben nem volt rá szükség, hogy szinte minden 2014-ben bennünk maradt kérdést megválaszoltak már itt-ott, így ezeket újra felmelegíteni felesleges volt. De hiába nem kell aggódnunk a szereplőkért, mert pontosan tudjuk, mi lesz a sorsuk, mégis jó látni őket egy utolsó közös táncon.

Gamekapocs értékelés: 7.5

Készítők: Dave Filoni, George Lucas
Szereplők: Ashley Eckstein, Matt Lanter, Dee Bradley Baker, Sam Witwer, Tom Kane
Zene: Kevin Kiner
Epizódok száma: 12

2.
ColinSky
Jó volt végre látni a befejezését ennek a sorozatnak. Főleg a lázadók meg az ,,új trilógia" után. Ellenben a Mandalori meg szerintem a Zsivány egyes és a Solo is jól sikerült ez utóbbiba például voltak utalások a most már Legendák címszó alatt futó regényekhez, mert azok között még igazi és jó történetek voltak és hatalmas karaktereket hoztak be, gondolok itt Thrawn-ra, aki nemcsak hogy egy zseniális főgonosz volt de nagyon egyedi is, (örök hála érte Thimoty Zahnnak) erre a Disney (nyilván szerződés alapján) bekoppintotta és az igazi rajongók még reménykedhettek is, mert jól lett felépítve, de a végén amit kapott... Na persze majd pont egy Ezra és pont így legyőzi Thrawnt... És még egy utolsó megjegyzés a végére, ezzel a Disneynek megint sikerült arcba köpnie magát mint a Karibtenger kalózai 5 el ( itt Jack a régi kapitányától kapja a mágikus tárolót,amikor azt a 2.részben kiderülve elvileg a Tiadalma adta neki vagy Calipso istennő ha így jobban tetszik.) ebben az esetben ugye azzal, hogy a lázadókban Rex elmondása szerint ők kivetették magukból a chipet hogy ne kelljen a parancsot végrehajtaniuk, míg itt kiderül, hogy Ahsoka mentette meg Rexet a 66-os átkától úgymond. Na mindegy is a sorozat ettől még jó lett, de igazán hagyhatnák hogy Karen Traviss az imperial commando 501 második kötetével rendesen befejezze a Mandaloron zajló csatát és a kommandósok történetét, bár lényegében tudjuk mi a vége. Addig is amíg nem kapunk újabb remek SW-történeteket (remélhetőleg Lucas-bától újra és a Disney logót mellőzve) az Erő legyen veletek.
1.
kopic
Méltó befejezést kapott eme sorozat. Dave Filoninak ezentúl nagyobb szerep is jutthatna SW projekteknel, megerdemelne.
Amugy nálam az utolsó rész önmagában siman lenyomta az egész új trilógiat...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...