GC 2017: Detroit: Become Human próbakör

Nem voltak egyszerű helyzetben David Cage-ék, elvégre az Until Dawn viszonylag magasra tette a lécet a “minden döntésed számít” műfajt képviselő kalandjátékok számára. A Supermassive nemcsak, hogy remekül tálalta a tinihorroros körítést, de maga a játékmenet is volt annyira szövevényes, hogy kellett hozzá néhány végigjátszás, mire kiismerted, hol vitted félre a pillangóhatást, és így a halálba kergetetted a karakteredet.

A Detroit: Become Human ezen a vonalon kíván erősíteni, így az érdekesnek tűnő sztori, az ügyességi gombnyomkodós részek és a nyomozás mellé egy minden eddiginél kesze-kuszább forgatókönyvet kapunk. Oké, a David Cage által promózott 2000 oldalas forgatókönyvet mi is megettük (az úriember minden játékánál elsüti ezt), azonban saját kezűleg tapasztalhattam meg, hogy az események akár a főszereplő karakterek azonnali halálára is kifuthatnak, ami ráadásul még csak nem is jelenti a játék végét.

De előreszaladtam. A Detroit története szerint a jövőben androidok szolgálják az emberiséget, mi pedig hármat vehetünk majd kezelésbe közülük: Karát, aki egyenesen a gyárból szökik meg, és próbál elvegyülni a nagyvilágban, Markust, aki forradalmat szervez az elnyomó emberiség ellen, és Connort, aki rendőrként az olyan deviáns példányokra vadászik, mint amilyen Markus is. Az idei Gamescomon azt a demót próbálhatta ki a közönség, amit a tavalyi E3-on mutattak be először, ebben Connor egyik bevetésének lehetünk tanúi: az egyik bekattant android felismeri, hogy szolgaként kezeli, és azzal fenyegetőzik, hogy leveti magát az épületről az őt birtokló család kislányával együtt.

Sajnos nem volt teljesen tudatos a játékom, a kiállított demó ugyanis német feliratot kapott. Persze tudok angolul, és a szinkront értettem is, a Detroit játékmenete azonban olyan, kizárólag feliratokat használó elemekre támaszkodik, ahol nem ártott volna, ha el tudom olvasni, hogy miről van szó. A helyszínre érkezve például ugyanúgy nyomozhatunk, mint más Quantic Dream-játékokban. Körbesétálhatunk és beszélgethetünk az ott tartozkodókkal, megvizsgálhatjuk a falra fröccsent vérfoltot, a pisztolykazettát és a családi képeket: röviden minden olyasmit, ami segíthet minket a szituáció megértésében.

Emellett a párbeszédek alakulását is befolyásolhatjuk, és sokszor egyáltalán nem tét nélküli, hogy mit kérdezünk vagy válaszolunk hősünkkel. A rendőrkapitánynak például láthatóan sietnie kell, így a felkínált négy opcióból mindössze kettőre kérdezhetünk rá, ez a két lehetőségünk van, hogy kulcsfontosságú (és valóban minket érdeklő) infókat hámozzunk ki belőle. A deviáns android meggyőzésekor pedig minden egyes mondatunk kritikus lehet, hiszen az lenne a cél, hogy a bizalmába férkőzve kellően közel kerülhessünk hozzá, és megmenthessük a kislányt. Ha nem vagyunk elég ügyesek, garantált a tragédia a fejezet végén.

Ehhez képest meglepő és így kifejezetten kielégítő befejezést kaptam. Végletekben gondolkodtam, arra számítottam, hogy a demó végére vagy sikerül megmentem a kislányt, vagy nem, és helló, azonban korántsem volt ennyire egyszerű a képlet: megmentettem a kislányt, de úgy, hogy a hibás androidot a mélybe lökve megöltem a karakteremet. Hogy mi az igazán durva? Nos, látszólag minden ment tovább, Connor halálával még nem ért véget a játék. Ez a Detroit egyik legfőbb ígérete: több olyan jelenet is lesz, ahol meghalhat az egyik főszereplőd, a sztori viszont folytatódik tovább, nélküle.

A befejezések természetesen annak függvényében alakulnak, hogy milyen információkat tudunk összeszedni, és azokat hogyan hasznosítjuk a párbeszédek során. Ezután már csak az ügyességi jelenetek abszolválása marad hátra, és egész más irányt vehet a történet - érdemes visszanézni az idevágó előzetest, ahol mutatnak is néhány lehetőséget ezekből.

Habár a Quantic Dream-játékok rajongói sejthetik nagyjából, hogy mire számíthatnak a Detroittól, már emiatt is mindenképpen érdemes végigszaladni a játékon. Érzésre a francia fejlesztőcég munkái közül ebben lehet a legtöbb végigjátszás, és ugye mondanom sem kell, hogy a látványra sem lehet majd panaszunk: én egy PlayStation 4 Prón próbáltam ki a játékot, és komolyan az az érzésem volt, hogy szabályosan butítani kellett a karakterek mimikáján, mert hát androidokról lenne szó, vagy mi. Már csak egy jó sztoriért kell drukkolni!

A Detroit: Become Human 2018-ban jelenik meg PlayStation 4-re.