2017 őszén mutattuk be először a Game Labs ambiciózus westernjátékát, azóta viszont nem sokat hallottunk a projekttel kapcsolatban - egészen mostanáig. Nemrégiben ugyanis egy ropogósan friss előzetes látott napvilágot, amely betekintést enged magába a játékmenetbe is. A kizárólag PC-re érkező cím hiánypótló lehet az egérrel és billentyűzettel harcoló játékosok számára, hiszen mostanában kevés jó vadnyugati játékkal találkozhattak, lévén a Red Dead Redemption 2 is elkerülte őket.
Ahogy azt a videó (vagy akár a cím) alapján leszűrhettétek, a This Land Is My Land egy amerikai őslakos szemszögéből mutatja be az 1900-as évek elejéig tartó véres konfliktust. Az egyik indiántörzs tagjaként nem csupán a préri vadjai, de a puskákkal érkező behatolók is komoly veszélyt jelentenek ránk.
A Game Labs elmondása szerint a hatalmas nyílt világ rengeteg olyan innovációt tartogat majd, ami komoly meglepetést jelenthet a játékosoknak. Környezetünk minden végigjátszásnál másképp fest majd - ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a városok és táborhelyek más-más módon nőnek és gyarapodnak, ennek nyomán pedig változik majd az ellenfelek viselkedése és az őrjáratok útja is. Az aktuális feladatunkat minden esetben többféle módon teljesíthetjük - erre a rugalmasságra pedig szükségünk is lesz, ellenfeleink ugyanis egymással összedolgozva vadásznak majd ránk.
Azt ugyebár tudjuk, hogy a folyamatos jutalmazás egyrészt nagyon jó élményt hagy a játékosban, másrészt pedig addiktívvá teszi a játékot, tehát valójában a legtöbben jobban szeretnek olyan játékkal játszani, amitől állandóan azt a visszaigazolást kapják, hogy ők királyak.
Egy külön értekezés tárgya lehetne, hogy ez valójában mennyire káros visszacsatolás egy fiatal számára, erről most nem beszélek, tételezzük fel, hogy felnőtt játékosokról van szó.
Érdekes kettőség figyelhető meg egyébként ezen a téren, ezzel kapcsolatban egy saját élményt osztanék meg. A God of Warral játszva többször előfordult, hogy egy-egy ellenség úgy lecsapott egy pillanat alatt, hogy csak néztem. De ha a tizedik próbálkozás után felajánlotta volna a játék, hogy könnyű módban folytathatom tovább - ahogy ezt néhány játék meg is teszi - elutasítottam volna, mert az adta az élményt, hogy folyamatosan tanulok és fejlődök a harcok során, és végül győzök. Ugyanakkor a végső harcnál, ahol Atreussal közösen gyepáltuk Baldurt, elég nehéz meghalni, és nem is esett volna jól, ha akár egyszer is meghalok. Kizökkentett volna az élményből, ott ugyanis a lényeg az volt, hogy érezd azt, hogy te vagy Kratost, aki úgy legyakja baldurt, hogy az csak pislog, mint a hal a szatyorban. Ott ez az "isten vagyok" érzés része az élménynek, és ezért örülök, hogy az egy könnyű harc volt. Hasonló érzés az Uncharteddel játszani, ahol ebből a filmszerű, pörgős flow élményből minden halál kizökkent, ott is remek érzés úgy játszani, mintha tényleg egy hős lennél, akit nem találnak el, de ő mindig ügyes és sármos.
Szóval még mindig ott tartunk, hogy vajon melyik a jobb? Amondó vagyok, hogy játéka válogatja. Vannak olyan pillanataim, amikor harcolni akarok, és vérrel-verejtékkel megküzdeni a sikerért, és elindítom a Bloodborne-t. De máskor egyáltalán nincs kedvem kihíváshoz, csak egyszerűen egy könnyed szórakozásra vágyom, olyankor például a már említett Uncharted van kerül terítékre. Minden szép és jó lenne, ha így mennének a dolgok, lennének ilyen, és amolyan stílusú játékok különböző kihívási fokozatokkal.
De itt jön képbe a pénz. A játék fejlesztői és kiadói bevételt akarnak, de minimum azt, hogy megtérüljön egy sok éves fejlesztés költsége. Olyan vásárlói réteget kell megcélozni a játékokkal, akik sokkal könnyebben döntenek, ha pénzről van szó, hovatovább nincsenek is feltétlenül tisztában a pénz értékével. A gyerekek. Sokan vannak, ritkán döntenek bölcsen, sok a szabadidejük, szeretnek is játszani, ideális közönség. Egyetlen baj van csak velük, méghozzá az, hogy bénák, buták, és képesek azonnal eldobni azt, ami nem tetszik nekik. Emellett véleményvezérek is, hiszen a mai fiatal generáció folyamatos dicséret és jutalmazás mellett nőtt fel, nem érti, hogy mi a különbség fikázás és kritika között. Emellett magabiztos is, és ráadásul minél hülyébb, annál biztosabb magában. Így muszáj kedvezni nekik, a játéknak jutalmaznia kell, és soha ne legyen annyira nehéz sem egy fejtörő, sem egy harc, hogy esetleg felmerüljön a kis buksijában, hogy nem is annyira király, mint amennyire hiszi magáról. Mert ha szembesül az igazsággal, azt a játék hibájaként könyveli el, ő ugyanis biztosan nem hibás.
Így nekünk, "öreg" játékosoknak is a kőegyszerűségű puzzle feladatok, és a könnyű harcok jutnak, sokszor olyan játékokban is, amiknek nehéznek kellene lenniük, mert a kihíváson túl sem sok értékkel bírnak.
Úgyhogy azt gondolom, hogy bár valóban egyre butábbak a játékok, de ezzel a fejlesztők csak ránk, játékosokra reagálnak.
Azóta, mintha teljesen elhülyültek volna a játékok... :(((
Uff! én szóltam! :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.