Tom Betts már régóta az iparban van, főleg mobiljátékok fejlesztésében vett részt, de fontos szerepet töltött be a Big Robot játékainál is, a Sir, You Are Being Hunted, a The Signal From Tölva, valamint a The Light Keeps Us Safe esetében is vezető programozó volt. Egy ideje azonban már szabadúszóként tevékenykedik Nullpointer Games néven. Legújabb játékát is főleg ő hozta létre - a zenében és az illusztrációban kapott segítséget, valamint az írás területén volt társszerzője és szerkesztője. Tehát újfent egy apró csapat játékát köszönthetjük a The Horror at Highrook képében, lássuk is, milyen lett!
A játék egy erőteljes lovecrafti hangulatot áraszt, azonban nem a nevezett író univerzumába helyezték a cselekményt. A Steam-adatlapon is feltüntették H. P. Lovecraftot inspirációs forrásként, de mellette megemlítik Edgar Ellen Poe-t és Bram Stokert is. Jobb triót aligha találhattak volna egy remek hangulat kialakításához, azonban ehhez a feladathoz fel is kell nőni, meg kell tudni valósítani. Aki pedig játszik a játékkal, az bizton állíthatja majd, hogy sikerült is nekik.
A történet szerint a highrooki kúria lakói, az Ackeron család - Lord Gideon, Lady Sophie és fiúk, Simon -, valamint a két fős cselédség mind eltűntek a Lord különc viselkedését követően. Ezért aztán a városi tanács felbérel négy ,,detektívet”, hogy járjanak a rejtélyes ügy végére. Mi őket fogjuk irányítani, miközben egyre jobban megértjük a Lord vonzalmát a természetfölötti iránt. Az írás pedig fantasztikusan jól sikerült. Senki se egy magasirodalmi röpülést várjon, de a párbeszédek és tárgyak, események leírásai bőven túlmutatnak a felszínes, ,,videójátékba jó lesz” hozzáálláson. Egy remek, erős rémregény-hangulatot teremtenek meg általa. Már-már elbeszélésként, rövidebb regényként is szívesen olvastam volna mindazt, ami történik a szereplők körül és bennük.
Mivelhogy nem üres, sablon karaktereket kapunk, hanem egymástól eltérő, „létező” figurákat. Különböző képességeik, ismereteik mellett személyiségük is kiegészíti - vagy éppen ütközteti - őket. Hawk a tipikus keményfejű és -öklű egyén, aki jobban szereti a kézzel fogható dolgokat, és persze azokat összetörni. Dr. Caligar saját keresztjét cipelve igyekszik egy régi hibát kijavítani, míg Vitali a kutatók lelkesedésével vetné bele magát bármely rituáléba. Astor, a mérnök, pedig régóta, igencsak jól ismeri Lady Sophie-t, így különösen fontos számára, hogy megtalálja őt és családját. A narratíva fontos pontjait elérve pedig ezek a karakterek kommunikálnak, reagálnak egymásra, élettel töltve meg a digitális társasjátékasztalt.
Merthogy, ahogy már írtam, a The Horror at Highrook egy egyszemélyes társasjáték. Kapunk egy játékteret és egy inventory területet - plusz egy puzzle keretet -, majd ezek között kell kártyákat rakosgatnunk. A játéktér a címszereplő Highrook kúria lesz, alatta foglal helyet az inventory. A négy szereplő, eszközeik, kötelező és opcionális feladataik pedig mind kártyák lesznek. Az elsődleges játékmechanika az, hogy a kártyákat párosítva és a megfelelő „szobába” téve őket, elérjünk egy eredményt egy új kártya képében. Kapunk tehát Feladat kártyákat, Kisegítő kártyákat - ezekből állandóakat és fejleszthetőket, illetve egyszer használhatóakat külön -, a négy Karakter kártyát, és megjelennek olyan ártó kártyák is, amiket a játék maga mozgat.
Például az archívumba berakhatjuk a könyvtár indexét, vele párosíthatjuk Vitalit, akinek van ehhez kapcsolódó képessége, majd egy pár másodpercet várva kapunk egy eredményt. Ez a példa egyszerű „kutatás”, ezzel csak Kisegítő kártyát szerezhetünk, de folyamatosan fedezünk fel titkokat, nyomokat, ezáltal újabb Feladat kártyákat, amik eltérő minőségű és szintű képességet igényelnek. Így aztán nagyon hamar egy menedzselős, kraftolós loopban találjuk magunkat, ahol az egyes Feladatok újabb és újabb Kisegítő kártyát igényelnek. Ezeknek az előállítása, „kraftolása” pedig fokozatosan bonyolódik, egy egyre nagyobb „termelési láncot” alkotva. Eközben azonban arra is figyelnünk kell, hogy a romlandó eszközöket még időben felhasználjuk - fontos, hogy megállíthatjuk az időt bármikor, hogy nyugodtan tudjunk gondolkodni -, valamint karaktereink egészségére, épelméjűségére, fáradtságára és éhségére is ügyelnünk kell.
Lényegében arról van szó, hogy a koncentrált figyelmünkkel menedzseljük a feladatokat és a szükségleteket, ennek jutalmául pedig folyamatosan kapjuk a történetmorzsákat, míg elérünk egy fontosabb pontig, vagy éppen fejezetzárásig. Meglepő, hogy egy ilyen egyszerű játékmechanikából milyen érdekes elfoglaltságot hoztak létre. Egyáltalán nem nehéz életben tartani senkit sem, de még feljebb és lejjebb is tekerhető a kihívás, ízlés szerint. A közben átélt cselekmény pedig magával ragadó, nyilván szeretni kell hozzá az írott történetmesélést, de még ezt sem használják ki, nincsen unalmas, töltelék narratíva. A zene pedig természetesen mindehhez nagyszerű adalék.
Azt egy kicsit sajnálom, hogy ha egy dallam lejár, és mi éppen szüneteltettük az idő múlását, akkor a háttérzene csak akkor indul újra, ha mi is elindítjuk az időt. Emellett pár elírás is akad, és a kép is nagy ritkán remegni tud, mikor gyorsan akarjuk mozgatni a játékteret. Van, hogy betöltéskor nem reagál az egérre a program, ekkor elég a menübe ki-be lépni, vagy a space-t megnyomni egyszer. Még megjegyezném, hogy érdemes azonnal kiválasztani a nagy UI opciót indításkor. Ezek azonban mind olyan minimális, apró hibák, hogy eltörpülnek a pozitívumok mellett. Mert amit kapunk a The Horror at Highrook képében, az egy hamisítatlan rémtörténet a klasszikusok nyomán, amit pont annyi játékmenettel fűszereztek meg, hogy egy misztikus, viharos és esős éjszakán a lehető legjobb időtöltésünk legyen.
A The Horror at Highrook kizárólag PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.