A CD Projekt RED játékai nem először állítják lehetetlen – vagy legalábbis annak tűnő – feladat elé a Nintendo konzoljait. Amikor a The Witcher 3: Wild Hunt portját 2019-ben bejelentették, akkor nehéz volt elhinni, hogy valóban egy működőképes és játszható verziót fogunk kapni a konzolhibridre. Pedig így lett. Igaz, a látványt brutálisan visszacsavarták, és a másodpercenkénti kockaszám is elmaradt némileg az ideálistól, de működött, bárki végigjátszhatta az egész alkotást. A Cyberpunk 2077 viszont már egészen más tészta. Valószínűleg minden valamire való játékos emlékszik még arra az óriási sajtóvisszhangra, ami a technikai oldalról borzalmas rajtot övezte 2020 decemberében. A legdrágább PC-ken is borzalmasan futott, akadozott, szaggatott, bugos volt, konzolokon pedig nemcsak súrolta a játszhatatlanság határát, hanem több hónapra át is lépte azt. Persze a CD Projekt RED nem lenne CD Projekt RED, ha azóta minden igyekezettével ne hárította volna el a problémák javát - többnyire sikerrel -, ám a Switch 2-es port elsőnapos érkezése így is meglepő fordulat volt, az pedig, hogy nem csak egy megúszós alibi portot kaptunk, hanem egy közel hibátlanul sikerült, olykor álleejtő átiratot, felér az évtized legnagyobb játékipari csodájával.
A Cyberpunk 2077 Switch 2-es verziója ugyanis tényleg meglepően jól sikerült. Sőt, nagyon jól! Az első indítás előtt többnyire csak kétségeim voltak, őszintén féltem tőle, hogy egy egész cikket kell majd annak áldoznom, hogy már most temetem az AAA-s third party címeket a Nintendo konzolján, és belerúgok még egyet az általam már korábban alulpontozott V-be. Aztán beléptem a játékba, és az első 1-2 óra alatt csak kételkedve hümmögtem. Konkrétan nehezemre esett elhinni amit látok; a korábbi generációs konzolok megszégyenítő módon, de még a Steam Decket is jócskán maga mögött hagyva, már-már az Xbox Series S szintjével vetekedett a Switch 2-n nem csak a teljesítmény, hanem még a grafika is.
Sok mindenre számítottam, de erre nem igazán. Valahogy biztos voltam benne, hogy az egész port csupán azt a célt szolgálja, hogy elmondhassa a Nintendo, még a Cyberpunk 2077 is fut az új Switchen, de Night City-ben játékélményt nem ezen a platformon lesz érdemes keresgélni. Szerencsére tévedtem. De akkor lássuk is részletekbe menően, hogy mivel is van pontosan dolgunk, és annak ellenére, hogy nyilván meg sem közelíti a Switch 2-es verzió a PC-s látványt, miért mondhatjuk mégis azt, hogy vannak előnyei az új jövevénynek a puszta hordozhatóságon és mobilitáson felül!
A játék során négy különböző grafikai beállítás közül választhatunk, ugyanis külön-külön performance és quality mód érhető el handheld és dokkolt üzemmódban is. Dokkolt állapotban quality beállításokkal az 1080p-s felbontás melletti 30fps megtartása a cél, míg performance módban azonos szintén 1080p, ám ezúttal már 40fps. Hordozható állapotban a quality 720p melletti 30fps-t, a performance pedig szintén 720p melletti 40fps-t céloz meg. Igen, ez enyhén szólva is furcsa, viszont pont ebben rejlik a Switch 2 szépsége! A kis masina ugyanis Nvidia alapokra építkezik, így támogatja a DLSS egy speciális verzióját, amely konzolos fronton bizony köröket ver az AMD FSR-jára. Ennek köszönhetően a felbontást akár 540p-s dinamikus felbontásról is képes felskálázni úgy, hogy vizuálisan ennek ne legyenek komolyabb hátulütői, a teljesítményt viszont brutálisan megdobja. Nyilván látni fogjuk, hogy nem natív fullHD-ban fut a játék, ám a többi konzol FSR-jához képest a Nintendo gépén használt DLSS esetében jóval kevesebb vizuális glitchet fogunk tapasztalni, gyors mozgás esetén is sokkal stabilabban marad egyben a kép.
Persze ez papíron szép, de hogyan fest mindez a gyakorlatban? Először nézzük a teljesítményt! A 40fps-es módnál váratlanul fluid élményt kapunk handheld felállásban, ami valószínűleg a VRR támogatással felszerelt képernyőnek köszönhető. Bármelyik pillanatban meg lehet állapítani, hogy nem 60fps-sel van dolgunk, viszont a végeredmény közelebb érződik ahhoz, mint a 30fps-hez. Főleg, hogy a késleltetést is sikerült meglehetősen alacsonyan tartani, így amikor egy-egy akciódúsabb pillanatban bezuhanunk 25fps környékére, még mindig játszható marad a játék, nem lassul be minden mint Steam Decken.
A fenti négy képen ti is össze tudjátok hasonlítani a két handheldes opciót - balra a quality, jobbra a performance látvány.
A 30fps-es mód szintén remekül muzsikál, a gép lövöldözés közben is képes javarészt tartani a belőtt szintet, nem igazán esünk be a 25fps alatti tartományba, egyedül a Phantom Liberty kiegészítőben akadnak komolyabb problémák, de erre még később visszatérünk. Látvány tekintetében nyilván érezhetően magasabb felbontásra dolgozik rá a DLSS quality üzemmódban, viszont nem annyival, hogy megérje rá beáldozni a performance mód teljesítménytöbbletét, főleg úgy, hogy a felbontáson kívül nem igazán tapasztalhatunk látványosabb eltéréseket.
Ami viszont a legnagyobb pozitívum e téren, hogy a Switch 2-es verzió olyan tereptárgy-textúrákat, fényeket és helyzeti árnyékolást használ, mint a jelen generáció konzolok, így bizony felbontás ide vagy oda, memóriatöbbletének hála szebb látványt képes elérni, mint a Sony vagy a Microsoft korábbi gépei. A látványvilág leginkább észrevehető visszafogása a forgalom és az NPC-k létszámának lecsökkentésében érhető tetten. Persze azt nem mondanám, hogy teljes mértékben kihalt a játék világa, viszont egy jó 30%-kal biztosan csökkent a járókelők és az autók száma.
A látvány mellett az irányítás lett a másik központi eleme az új portnak. A szokásos Joy-Con leosztás mellett alap, hogy működik a Switch 2-es új egérszerű megoldása, ami valójában meglepően szépen teszi a dolgát, noha milliméteres pontosságot nehéz vele elérni, de gyorsabban megy a célzás a hagyományos controllerekhez képest, és nem kötelező asztal felett huzigálni a Joy-Cont, simán használhatjuk például a székünk karfáját. Az alacsony késleltetésnek és jó framepacingnek hála van annyira folyékony a játék, hogy érdemes legyen tenni ezzel az opcióval is egy huzamosabb próbát, az új favoritom viszont mindenképpen a Dual-Grip mód.
Ennek lényege, hogy a két Joy-Cont nem rakjuk be a közös markolatba, hanem külön-külön fogjuk őket. És hogy mi ebben a pláne? Nos, a gyro szenzornak hála teljesen precízen célozhatunk a fegyverünkkel, és külön mozgási sémák is elérhetőek olyan funkciókhoz, mint a kezünk 90 fokos elcsavarásával az újratöltés, vagy a Joy-Con hirtelen felrántásával az inhalátor aktiválása. Az egész játékélményt képesek ezek az apró részletek feldobni, picit mintha egy VR-verzió kapujában állnánk, jócskán kiegészíti a Cyberpunk 2077 feelinget, amit ideig-óráig érdemes lehet így is megtapasztalni. Persze hardcore játékhoz mindez nem ideális, egyelőre leginkább csak egy látványos trükk az egész, ám a rendszer kategóriákkal pontosabban működik az előző Switch-hez képest, és nem lennék meglepve, ha FPS-ek terén ebbe az irányba mozdulna majd el a Switch felhozatala.
Viszont visszatérve a Cyberpunk 2077-hez; érdemes tehát adni neki egy esélyt Switch 2-n? Abszolút. Konkrétan jobb állapotban fut az új port, mint amit a megjelenés utáni hetekben tudtak magukból kipréselni nem hogy az akkori konzolok, hanem a csúcskategóriás PC-k. A játék pedig mintha egy pillanatot sem öregedett volna. Sajnos 2020-ban a rengeteg bug és hiányosság alaposan betett az akkori mókának, ám a rengeteg frissítés és javítás, na meg tartalmi kiegészítő után az Ultimate Edition egy olyan élményt kínál, amihez fogható azóta sem sokszor érkezett. A sztori pörög, az akció sokszínű, rengeteg a döntési lehetőség, a hangulat pedig még mindig párját ritkítja. Az, ahogyan Johnny Silverhand és V, a technológia és az emberi korlátok egybefonódnak majd összecsapnak egymással olyan eposzi történet, és körülötte olyan cyberpunk világépítéssel találkozunk, melyet tényleg vétek kihagyni. A Switch 2-es verziónak vannak hátrányai, és a Phantom Liberty kiegészítőnél érezhetően elfogy a kraft a gépből, és nyilván sosem lesz olyan szép az eredmény, mint PC-n. Ám ettől függetlenül egy gyönyörűen összerakott portot kaptunk, ha pedig valaki utazás közben szeretne elmerülni a disztópikus jövőben, akkor ennél jobb opciót keresve sem találhat.
A Cyberpunk 2077 már évek óta elérhető PC-n, PS4-en és PS5-ön, Xbox One-on és Series S/X-en. A teszt a frissen kiadott Switch 2-es verzióról készült.
Kapcsolódó cikkek
Én még nem tudom hova tegyem a Switch 2-t, mert tetszik is, meg valahogy kétséges is számomra, hogy akarom-e (ezért is jó, ha olvashatok visszajelzéseket a felhasználóktól), viszont vicces belegondolni, hogy erősebb az a kis masina, mint az én PC-m, mert én még i5-6600K-val tolom és GTX 960-al :D Már amennyire játszom rajta, mert új címekkel nem, arra meg egyelőre PS5 van. Szóval az általad említett PC, ami már cserélve lett az még nekem is nagy öröm lenne :) De hát ezek 10 éves hardverek, azóta pedig sok minden változott.
Egyébként szeretem olvasni a soraidat, mert egész jó gondolatokat osztasz meg. Nem szoktál cikkeket írni vagy nem tervezel majd a jövőben esetleg?
Magasabb beállítások pedig kvázi elérhetetlenek voltak, az akkori csúcskategóriás RTX 3090 nem tudta elérni a 20fps-t nem a mostani, hanem a megjelenési verzió maximális beállításaival (tehát path-tracing nélkül, ami amúgy is csak még feljebb tornázta a gépigényt).
A második bekezdéseddel viszont maximálisan egyetértek, rengeteg potenciál van ebben a masinában, reméljük minél többet kisajtolnak majd belőle, és sok-sok hasonló portot kapunk még! :)
A másik, a cikkben szereplő dolog a Switch 2 tech-ről viszont igaz és szerintem is érdemes rá felhívni a figyelmet, mert a nagytöbbség nem tudja/nem érti. Sokan szidják holt feleslegesen a Switch 2-t, hogy gyenge meg szar, de hiába mindez, korszerű technika van benne. Gyenge, de tudja a mostani grafikákat mozgató alappilléreket, kevés a ram, de sokkal gyorsabb, kevés a tárhely, de az is sokkal gyorsabb. Éppen ezért azok a játékok, amik ezen technológiákra alapozva készültek el, azok skálázás mellett jól fognak futni a Switch 2-n is, úgyhogy nem kell aggódni és kész.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.