Amikor 1990. április 8-án az ABC-csatornán elindult az eredetileg mindössze csak két szezont megélt Twin Peaks, a szériát jegyző David Lynch és Mark Frost még maga se gondolhatta, hogy nemcsak kései 20. század egyik legkülönlegesebb sorozatát küldik a képernyőre, de egy olyan kulturális epicentrumot hoznak létre, amely páratlan szürrealizmusával, nyugtalanító hangvételével, melodramatikus karaktereinek tömkelegével, campy elemeinek végtelen sorozatával és megkapó filmművészeti megoldásaival imitátorok százainak ágyaz meg. A Laura Palmer gyilkosa és Twin Peaks városának nehezen értelmezhető misztikuma generációkat inspirált, amiből született már szégyentelen, mégis imádnivaló kópia (Deadly Premonition), inspirált iparát meghatározó modern klasszikust (Alan Wake), és katalizált egy olyan kivételesen egyedi és ötletes sztorigyárat, amihez hasonlót nagyon nehéz lenne találni.
Az Asbury Pines papíron ugyanis egy kisvárosban játszódó, történet centrikus kaland, ahol excentrikus, egyedi személyiséggel és előtörténettel rendelkező helyiek élik a mindennapjaikat Asbury Pinesban, a világtól egyáltalán nem elzárt, de annak gondjait a saját bőrén érző, hatalmas tölgyfák övezte menedékben, ám annak csendes nyugalmát egy napon egy megmagyarázhatatlan gyilkosság hasítja át, miután holtan találnak egy fél nappal korábban még csak eltűntként regisztrált családanyát, Everly Praetist. A feje a teste mellett nyugszik, ellenállásnak, dulakodásnak pedig nyoma sincs - ahogy a tettesnek sem. A rejtély adott, a feladat pedig szokványos. Aztán elkezdődik az időutazás.
Jobban mondva: az is, az Asbury Pines ugyanis a nonlineáris narratíva mellett tette le a voksát, így az idő nemcsak előre, de hátrafelé is telik, a múlt és a jövő pedig nem csak ok-okozat kapcsolatban áll egymással, de egy valóságos alagút köti össze, ahonnan áramlanak az erőforrások, hogy azokat a szereplők hasznosíthatják - akár a holtak is.
A múltban ragadtak képesek ugyan erőforrásokat, tapasztalatot generálni, ám azokat a jövőbeni énjeik, leszármazottjaik és a népesség egyéb része csak visszafogott léptékben tudja használni, amin lehet ugyan javítani a fejlődési fák egyre magasabb fokozatainak elérésével (ahol különböző államformákat és vallásokat is ki lehet találni), de teljesen azért nem tudja kiváltani az aktuális termelést, főleg, ha az egyáltalán nem elérhető, mint mondjuk a poszt-apokaliptikus jövőben, ahol a lakosság a halálos veszélyekkel teli szeméttelepeken, mérges gázok, veszett kutyák és könyörtelen fosztogatók között próbálják kimenteni mindazt, ami menthető, akkor is, ha igazából nincs is szükségük rá.
Az előrehaladás és a helyiek túlélése érdekében viszont nem csak nyomozni kell, de menedzselni is, méghozzá a komplett települést és annak lakóit. A városkában és akörül található helyszíneken 1-1 személy kutathat értékes nyersanyagok iránt - ez alapvetően az étel, a fa, az olaj és a pénz, melyeket a dedikált munkaterületeken - mint mondjuk a benzinkút, vagy a piac - lehet átalakítani értékes vagy nagyobb mennyiségű termékekké, mint szintén az étel. Ezt elsősorban az olyan természeti helyeken, mint a park, vagy a szeméttelep lehet átalakítani, javarészt tapasztalati ponttá, ami aztán az egyes szereplők életének leélésére használható, ami újabb történeteket, fejezeteket, szereplőket és helyszíneket nyithat meg, így beindul egy olyan öngerjesztő folyamat, ahol minden egyes akció értéket termel, vagy materiális, vagy immateriális formában, és ösztönöz a folytatásra, a "terjeszkedésre".
Csakhogy az Asbury Pines ezt nem egy hagyományos kalandjátékként vagy épp stratégiaként tálalja, hanem - a komplex narratívát, a több mint egy tucat időben játszódó történetvezetést, a város menedzselését, a termelési lánc kialakítását - beleszuszakolja az inkrementális / idle játékok egészen furcsa keretébe. A széles közönség által a Cookie Clickerrel és az Adventure Capitalisttal azonosított műfajban ez pedig túlzás nélkül példátlan, hiszen a "a számok egyre nagyobbra nőnek" elvet követő, sok esetben minimális interakcióval felruházott stílus a tálalást és a témát alapvetően csak vékonyka csomagolóanyagnak használja, ezzel szemben itt viszont szinte minden annak van alárendelve.
Az egy tucat éra és annak építőelemei folyamatosan, a fejlődéssel párhuzamosan nyílnak meg: főként a tapasztalati pont az, amit erre lehet fordítani, amely újabb és újabb, néha pár soros, néha pár hasábos, néha naplóbejegyzésként, máskor chatlogként, esetleg rajzként vagy épp versként kínál egy-egy apró részletet egy életút apró fejezetéből, a gondolatokból, vagy épp az evolúció kihívásairól, amit egy érákra osztott, mindent követhetően ábrázoló időfolyam foglal össze. A szereplő pedig nem csupán embert jelent, sőt: idővel állatok és növények is aktív és hathatós szerephez jutnak, nem csak a termelésből, a keresésből véve ki részüket, de esetenként lamentálva az élet olyan fontos dolgairól is, mint a repülés, a társkeresés, vagy a legínycsiklandóbb szemétgalacsin megtalálása.
És ezek mindegyike egészen kiválóan megírt, a félszáz szereplő mindegyikét egyedi karakterrel, személyiséggel ruházza fel, amit aztán nem csak évszázadokon, de szó szerint évezredeken át kísér végig, ahogy a poszt-apokaliptikus jövővel párhuzamosan a múlt újabb és újabb szakaszai válnak elérhetővé, egészen a kőkorszakig repítve vissza Asbury Pines történetét - és mindez egy koherens egésszé áll össze, a puzzle minden darabjával egyre közelebb tolva az egészet elindító gyilkosság megoldásáig.
És ugyan elkezdeni nem annyira egyszerű, főleg a műfaj ismerete nélkül, letenni viszont egyenesen lehetetlen. Mert ugyan a játékidő jelentős része passzívan, a képernyőt bámulva telik, miközben ömlik be az étel, a fa, a pénz, az olaj, vagy épp az áram, de közben évtizedek, évszázadok pörögnek a háttérben, és minden ecsetvonásukkal egyre gazdagabbá teszik a vászon megelevenedő képet, amihez foghatót a világon nem találni – a múltban egészen biztosan, a jövő titkait pedig talán jobb nem tudni előre. Azt viszont nem ártana, hogy ki ölte meg Everly Praetist.
Az Asbury Pines korai hozzáférése 2025. november 19-én indult, kizárólag PC-n. A bemutató a megjelenés előtt elérhető változatot (V3.00.004) tükrözi. A kódot annak készítője és kiadója, a Chaystar Unlimited biztosította - köszönjük!
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.