Hyrule Warriors: Age of Imprisonment teszt

Spinoffból birodalmat építeni negyven év elteltével a legkevésbé sem tűnik furcsának, ahogy talán az sem, hogy számtalan esetben ezek még felmenőiken is túlnőnek: a Might and Magicből kivált Heroes of Might and Magic, a Megami Tenseit új irányba terelő Persona, az MMO-k műfaját definiáló World of Warcraft, vagy a hasonló cipőben járó Mario Kart mellett mégis eléggé érthetetlennek tűnt 2014-ben, hogy milyen okból kapta meg a leginkább a Dynasty Warriors franchiseról ismert Omega Force a Zelda-univerzum kulcsait, ám a végeredmény, a Hyrule Warriors megmutatta, egyáltalán nem egy lázálom szülte. A később az ugyanerre az útra terelt Dragon Quest, a One Piece és a Berserk mellett mostanra mégis a Nintendo franchiseok azok, melyek a legjobban meg tudták vetni a lábukat, a musouk világába jobban elcsábítva az érdeklődőket, mint a saját maguk által kitalált és gondozott Dynasty Warriors vagy Samurai Warriors epizódok, ami talán egy közös kapocsnak köszönhető - annak, hogy a Switch-generáció hasonszőrű spinoffjai olyan eseményeket vázolnak fel, melyek vagy kitöltik az eredeti történetek hézagjait, vagy újragondolják azokat, egy közel kanonikus toldalékként szolgálva, mint a Fire Emblem Warriors: Three Hopes, amely a három rivális egy lehetséges konfliktusát dolgozta fel, vagy a Hyrule Warriors: Age of Calamity, amely a Breath of the Wild előtt száz évvel zajlott, és a Calamity Ganon-konfliktust bontotta ki. Öt évvel később az Omega csapatból kigyökerezett AAA Games Studio pedig ehhez a koncepcióhoz tért vissza, az Age of Imprisonmentben azt a Ganon elleni háborút mutatva be, amely az ikonikus Tears of the Kingdomnak ágyazott meg.

Ennek megfelelően elsősorban Zelda, és persze Hyrule kerül benne pácba, mikor a Démonkirály, azaz Ganondorf a meglehetősen zaklatott ébredését követően nemcsak a Master Swordot pusztítja el és szabadítja meg Linket egy feleslegesnek vélt végtagjától, de tetteivel Zeldával is elbánik, aki több emberöltővel korábban, a Hyrule királyság alapításának idején tér magához. Segítségére maga Rauru király és felesége, Sonia királynő siet, akik ígéretet tesznek arra, hogy visszajuttatják Zeldát a saját idejébe, csakhogy a királyságot szolgáló Ganondorf elárulja őket, és nemcsak kastélyukat, de egész birodalmukat is lerohanja, így újdonsült társukkal, és menet közben összeszedett szövetségeseikkel kell megvívniuk azt a konfliktust, amit később a "Bebörtönzés háborújaként" válik ismertté.

A Hyrule Warriors-franchise harmadik felvonása ezt pedig pontosan úgy tálalja, ahogy az előző kettő tette: egy musou-stílusú hack and slash akciójátékként, ahol a játéktér maga Hyrule. Ezen világ nem járható be szabadon, minden egyes küldetés - legyen az a történetet előrébb lendítő, hosszadalmas, 20-30 perces ütközet, vagy szó szerint egy 2-3 perces mellékfeladat - egy önálló, apró és teljesen lineáris, labirintusszerű térképen zajlik, ahol szó szerint ellenfelek százait kell levágni, fontosabb pontok elfoglalásával, bajba jutott szereplők megmentésével, nagyobb szörnyek levadászásával. Küldetésenként minimum egy, de átlagosan inkább három-négy irányítható hős vár, akik között menet közben szabadon lehet választani.

Támadásaik, kombóik, mozdulatsoraik teljesen egyediek, és fantasztikusan fűzhetők egymásba, elsősorban közvetlenül, hiszen a gyengébb közelharci és az általában erősebb távolsági sebzés mellett mindannyian két különleges mutatóval is rendelkeznek, amely idővel, elsősorban sikeres csapásokkal töltődik. Az egyik egy szimpla különleges támadás, amely a szokásosnál nagyobbat sebez, a másik viszont egy társat igénylő grandiózus akciósorozat. Ezt bármely két karakter kezdeményezheti, és minden kombináció egyedi végeredménnyel jár. Mineru, a király testvére például Zonai-eszközöket idéz meg a semmiből, és veti be azokat; a folyamatosan beszélő Korok vándor, Calamo elementális képességekkel felruházott növénymagokat hajigál; Qia, az új Zora-királynő a víz erejét veti be.

A repertoár talán minden eddiginél grandiózusabb és változatosabb, a kifejezetten hosszú történet végére bőven egy tucatnál is több hős erősíti majd Rauru seregét, és mindannyian fejleszthetők. A kovácsnál elsősorban fegyvereiket lehet finomhangolni, amely nemcsak nagyobb sebzést eredményez, de különleges, az alapszabályokat felülíró képességeket is, mint gyorsabban töltődő mutatók, KO-számhoz kötött extrák. Ugyanakkor a mellékfeladatok teljesítésével erősíthetőek támadásaik, további életerő szerezhető nekik. Ezen missziók két típusra oszthatók: a leggyakoribbak és legegyszerűbbek azok, melyekhez bizonyos mennyiségű tárgyat kell leadni.

Ez lehet étel, szörnydarab, növény, állat, vagy ezek kombinációja - a pár soros szöveges leírással rendelkező feladatok inkább csak a világépítésben segédkeznek, de különösebb erőfeszítést nem igényelnek. A másik kategória a kihívás-küldetések, ahol mindig adott időn belül kell specifikus szörnyeket leölni, térképpontokat elfoglalni, vagy ezek kombinációját kivitelezni. Sok gondolkozást nem igényelnek, és ugyan a változatosság nem jellemző rájuk, a teljesen áramvonalas, borzasztóan szórakoztató harcrendszer miatt mégis nehéz teljesen rájuk unni, főleg, mert folyamatosan jutalmaznak, amely érezhetően erősíti a hősöket, és teszi élvezetesebbé a további kihívások teljesítését.

Ezen missziók a főbb sztoriküldetések közé ékelődnek, és szó szerint folyamatosan ömlenek: nem ritka, hogy egy küldetés teljesítése után a zónákra osztott térképen vagy 10-20 új tevékenység is feltűnik, és ez kitart a kampány végéig. A tartalommal alaposan meglocsolt Age of Imprisonmentben így üresjárat igazából egy másodpercre sincs, mindig van mit tenni. Az már más kérdés, hogy ez nem mindig a legélvezetesebb, vagy épp a legkidolgozottabb.

A hagyományos, sztenderd hack-and-slasht időnként shmup-szakaszok igyekeznek feldobni, ahol szó szerint csak lőni kell a képernyőn megjelenő ellenfeleket, ezekben azonban se túl sok változatosság, se túlságosan sok kreativitás nincsen és sajnos ugyanez mondható el a maroknyi, a földfelszín alatt játszódó szakaszról is. A Tears of the Kingdom egyik leggrandiózusabb és legváratlanabb húzása az volt, hogy a Hyrule alatti és feletti területet is érdekes, tartalomban, meglepetésben gazdag környezetté varázsolta, itt azonban leginkább csak háttérelemként szolgálnak, tényleges szerep nagyon ritkán jut nekik, és azok is kimerülnek néhány mellékfeladatban, vagy egy-egy fő küldetésben.

Ez a kihasználatlanság azért is furcsa, mert az Age of Imprisonment filmszerűbb, mint a Tears of the Kingdom maga - kifejezetten hosszú, akár 7-8 perces átvezető videókat is felsorakoztat a sztoriküldetésekben, egyszerre akár többet is, ezekben pedig szinte minden hősnek szerep jut. A kifejezetten jól megrendezett, remek szinkronnal rendelkező átvezetők rengeteget raknak hozzá a Zelda világépítéséhez, és sokszor mélyebben is bemutatják Hyrule ezen változatát, mint a Tears of the Kingdom vagy a Breath of the Wild tette valaha.

Érthetetlen módon szinte mindegyik előre rögzített, a sötétebb részeknél borzasztóan túltömörített videóként jelenik meg, ami egyetlen okra vezethető vissza: ez az epizód is Switch 1-en kezdte az életét, és csak később vált Switch 2 exkluzívvá. Ennek okán meglehetősen kicsi az ugrás az Age of Calamity-hez képest a látványvilágot tekintve, a karaktermodelleket leszámítva a helyszínek sokszor túlságosan is elnagyoltak, egyszerűek és kidolgozatlanok, ráadásul a rendes élsimítás hiánya miatt bizonyos fényviszonyoknál sok furcsaságot is produkálnak. Pozitív hozadéka viszont az, hogy ezúttal végre - többnyire - stabil 60 FPS-sel fut, a megduplázott képfrissítés miatt pedig lényegesen jobb érzés vele játszani (osztott képernyőn azonban ez minimum megfeleződik).

És ez igazából magáról az Age of Imprisonmentről is elmondható: borzasztóan hangulatos, lebilincselő és addiktív, amely makulátlanul kiegészíti a Tears of the Kingdom történetét, de több gyengesége okán oly sok közel tökéletes musou-spinoff után a trónnak csak a közelébe jut, de annak bársonyszékét már nem tudja elfoglalni.

A Hyrule Warriors: Age of Imprisonment 2025. november 6-án jelent meg Nintendo Switch 2-re. A kódot a játék hazai forgalmazója, a ConQuest Entertainment biztosította - köszönjük!